/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épületek/Középület

A Múzeumsziget éke: a Bode-Museum

1/29

Archív fénykép, 1904

?>
Archív fénykép, 1904
?>
fotó Holly Hayes
?>
fotó Timo Heuer
?>
fotó: Chris Lancaster
?>
Eredeti földszint alaprajz
?>
Eredeti emeleti alaprajz
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Előcsarnok, fotó Sebastian Niedlich
?>
Kis kupolatér, fotó Sebastian Niedlich
?>
Kis kupolatér, fotó Sebastian Niedlich
?>
Nagy kupolatér, fotó Sebastian Niedlich
?>
A nagy választófejedelem szobra (Andreas Schlüter, másolat), fotó Sebastian Niedlich
?>
fotó Francesca Fiorini
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
A San Michele in Affricisco apszisa, fotó Francesca Fiorini
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
Bode-Museum, fotó Kovács Péter
?>
fotó J.P Dalbéra
1/29

Archív fénykép, 1904

A Múzeumsziget éke: a Bode-Museum
Épületek/Középület

A Múzeumsziget éke: a Bode-Museum

2009.06.03. 13:29

Projektinfó

Szerzők:
Verebics Petra

Földrajzi hely:
Berlin, Németország

Építészek, alkotók:
Tesar, Heinz

Az újabb teljes renoválás 152 millió eurós projektjét Heinz Tesar osztrák építész vezette. A fő kihívást a védett épület megmaradt értékeinek megőrzése jelentette, óvatos és az épület lényegét nem sértő, de a jelenkor elvárásaihoz igazodó betoldásokkal.Verebics Petra cikke.

Az elmúlt években divatossá vált Berlin. Fél évszázadnyi Csipkerózsika álmából olyan erővel ébredt újjá a német főváros, hogy lakóinak pedig percnyi idejük sincs az unatkozásra. Megtelt élettel a korábban kopár Potsdamer Platz, vagy a város újraegyesítése előtt turistacélpontnak nem számító Lindenstrasse, ahol 2001-ben megnyílt a Daniel Libeskindnek világhírt szerző Zsidó Múzeum. Az új építkezések mellett az ősöktől örökölt hagyatákot is kifényesítik. Ennek a folyamatnak egyik jelentős állomása a Spree szigetén a 19. század közepétől a 20. század első évtizedéig tervezett és épített Museuminsel (Múzeumsziget) megújítása. A terület 1999 óta az UNESCO világörökség része. Még 1993-ban döntöttek úgy a városatyák, hogy a szigeten található öt, korábban jelentőségéhez méltatlanul kezelt múzeum megérdemli a felújítást. A folyamat eredményeként Európa egyik legjelentősebb múzeum-együttese jön létre.

 

Archív fénykép, 1904
1/29
Archív fénykép, 1904

fotó J.P Dalbéra
29/29
fotó J.P Dalbéra

fotó Holly Hayes
2/29
fotó Holly Hayes

fotó Timo Heuer
3/29
fotó Timo Heuer

fotó: Chris Lancaster
4/29
fotó: Chris Lancaster

Eredeti földszint alaprajz
5/29
Eredeti földszint alaprajz

Eredeti emeleti alaprajz
6/29
Eredeti emeleti alaprajz

 

A pályázatot eredetileg az olasz Giorgio Grassi nyerte meg, maga mögé utasítva a múzeumépítészként nagyágyúnak számító Frank O. Gehry-t. Később mégis lemondott a feladatról, így az angol David Chipperfield kapott lehetőséget a tervek elkészítésére, majd pedig a kivitelezésre. Ennek az újjáteremtési folyamatnak a részeként elsőként az Alte Nationalgalerie (Régi Nemzeti Galéria) készült el 2001-ben, legutóbb pedig a Neues Museum nyitotta meg kapuit idén márciusban (erről külön cikkben számolunk be). A jelen cikk tárgyát képező Bode-Museumot 2006. október 19-én adták át újra a látogatóknak.

A múzeum története
A Bode Múzeum eredetileg „Kaiser Friedrich Museum" néven nyitotta meg kapuit, névadója az a III. Frigyes császár volt, akinek udvarában először merült fel egy ilyen jellegű épület ötlete, és aki az anyagi támogatást és a hátteret is biztosította az 1879–1904 között zajló munkálatokhoz. Ernst von Ihne udvari építész volt az ötlet megvalósítója, a háttérben pedig Wilhelm von Bode állt, az egész Múzeum-sziget koncepciójának kialakítója, aki a múzeum első igazgatója is lett, és akinek nevét a múzeum 1956 óta viseli (az NDK időkben természetesen fel sem merülhetett a Hohenzollern-név megtartása). Ahogy Peter-Klaus Schuster, a berlini állami múzeumok általános igazgatója mondta róla: „Bode a kollázs mestere volt. Meg akarta teremteni a jó ízlésre való neveléshez szükséges hangulatot. Elkötelezett volt a szépség kultusza iránt."

 

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
7/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
8/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
9/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
10/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

 

A szabálytalan területi adottságok ellenére szimmetrikus hatást keltő neobarokk épület a sziget északnyugati csücskében található. Kívülről a mai Lengyelország területéről hozott homokkő borítja. Az ablakokkal ellátott talapzat és a ráépülő, korinthoszi féloszlopokkal és rizalitokkal díszített két emelet mintegy a folyóból nő ki. Az attikát August Vogel és Wilhelm Widemann szobrászok alkotásai díszítik, megidézve a különböző művészeti ágakat és a művészetek fontos városait. A sok keresztszárny következtében öt belső udvar jött létre.

Az előcsarnok után az épület középső tengelyén először a nagy kupolaterembe érünk, ezután következik a Kamecke-terem, majd az olasz reneszánsz stílusban épült bazilika, végül pedig a kis kupolaterem és egy rokokó stílusú lépcsőház. Mindez az udvari reprezentáció igényeit szolgálta ki. Bode számára talán még fontosabb volt a „korszakhelyiségek" vagy az ő esetében inkább „stílushelyiségek" múzeumpedagógiai koncepciója. A tulajdonképpeni kiállítótermekben Bode szobrok, festmények, bútorok és textilek páratlan gyűjteményét mutatta be. Ehhez járultak olyan belsőépítészeti részletek, mint a márványpadló, a kazettás mennyezet, a kandallók és az oltárok, amelyeket Itáliából szerzett kifejezetten az épülő múzeum számára. Mindezek tökéletesen harmonizálnak egymással, egy-egy korszakba, illetve stílusba varázsolva a látogatót. (Ezt a koncepciót követte Ludwig Hoffmann is a Märkisches Museum kialakításánál.)

 

Előcsarnok, fotó Sebastian Niedlich
11/29
Előcsarnok, fotó Sebastian Niedlich

Kis kupolatér, fotó Sebastian Niedlich
12/29
Kis kupolatér, fotó Sebastian Niedlich

Kis kupolatér, fotó Sebastian Niedlich
13/29
Kis kupolatér, fotó Sebastian Niedlich

Nagy kupolatér, fotó Sebastian Niedlich
14/29
Nagy kupolatér, fotó Sebastian Niedlich

A nagy választófejedelem szobra (Andreas Schlüter, másolat), fotó Sebastian Niedlich
15/29
A nagy választófejedelem szobra (Andreas Schlüter, másolat), fotó Sebastian Niedlich

fotó Francesca Fiorini
16/29
fotó Francesca Fiorini

 

A felújítás
A háború a múzeum egy részét megrongálta, a 40-es években csak egy civil mozgalom tudta megmenteni a lebontástól. Az 50-es, 60-as években a gyűjtemény egy része újra megnyílt, de a belső terek restaurálása 1987-ig elhúzódott. Ám már a 90-es évek elején elkezdtek előbukkanni a német demokratikus felújítás hiányosságai. 1997/98-ban döntöttek végül az újabb teljes renoválás mellett. A 152 millió eurós projektet Heinz Tesar osztrák építész vezette. 1998–2005-ig zajlott a tervezés és a rekonstrukció, melynek során a fő kihívást a védett épület megmaradt értékeinek megőrzése jelentette, óvatos és az épület lényegét nem sértő, de a jelenkor elvárásaihoz igazodó betoldásokkal.

A belső megoldások némelyikével szemben felmerülhet némi kétely az emberben, de alapvetően az épülethez méltó és nem véletlenül magasztalt munka készült el. Nagyrészt igazat kell adnunk Klaus-Dieter Lehmann (a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány elnöke) elfogult szavainak, melyek a 2005-ös átadáson hangzottak el: „A Bode-Múzeum csodája a reneszánsz és a barokk hatásos formanyelvét megjelenítő grandiózus építészet a termek nagyszerű egymásutánjával, az eredeti beépítésekkel, a váltakozó szín- és anyagbenyomásokkal, az újra kiállított, gazdagon díszített falakkal, padlókkal, lépcsőkkel és portálokkal – az épület mindezzel olyan pompásnak és elegánsnak mutatkozik, mint 1904-ben."

 

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
17/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
18/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
19/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
20/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
21/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
22/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

 

A szinte észrevehetetlen modernizálás egyik példaértékű eleme az akadálymentesítés megoldása. A főbejáratnál például a járda egy része felemelkedik, a lépcsőfokok eltűnnek és az ember rögtön az épület bejáratában találja magát. Ezen túl a kor követelményeinek megfelelő tűzvédelmi- és riasztórendszert építettek be, a restaurátorműhelyeket a kornak megfelelő eszközökkel látták el, megszüntették a penészesedést és kicserélték az acélgerenda-szerkezet korrodálódott részeit.

Eredeti – bár fekete-fehér – fotók alapján állították vissza régi pompájába a későbarokkot idéző stukkós Tiepolo-Kabinetet, amelyben huszonkét Grisaille-technikával készült Tiepolo-freskó található. Tökéletesen helyreállították a bazilikát is, ám az érzékeny bútorok és képek sajnos a természetes fény és a klíma hiánya miatt nem kerülhetnek vissza eredeti helyükre. Ezzel együtt napfényes, tágas múzeumtér jött létre, ugyanazzal a koncepcióval, amellyel Bode egy évszázaddal ezelőtt megálmodta. Bár a tárgyak egy része a háború áldozatául esett, a jelenlegi gyűjtemény önmagában is óriási értéket képvisel. Az épület már 2005-ben elkészült, de csak a gondos koncepcionális rendezés után adták át 2006 őszén. Körültekintő és megfontolt munkával kerültek helyükre a műtárgyak. A teljes Múzeumsziget-projekt keretében a múzeumok funkcióját is újrastrukturálják. Így jelenleg a Bode Múzeum 66 kiállítótermében helyet kapott egyrészt a szoborgyűjtemény, amely a középkortól egészen a 18. század végéig német nyelvterületről, Franciaországból, Hollandiából, Itáliából és Spanyolországból származó tárgyakat foglal magában. Különlegessége, hogy a szobrokat nem rejtették vitrin alá, így a látogató a korábbinál sokkal elevenebb és intimebb formában találkozhat ezekkel a kincsekkel. Ezen túl feltűnő az eredetivel való összehasonlítás során, hogy mennyivel szellősebb az újjászületett múzeum.

 

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
23/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
24/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
25/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

A San Michele in Affricisco apszisa, fotó Francesca Fiorini
26/29
A San Michele in Affricisco apszisa, fotó Francesca Fiorini

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
27/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

Bode-Museum, fotó Kovács Péter
28/29
Bode-Museum, fotó Kovács Péter

 

A Bode Múzeum egy bizánci gyűjteménynek is helyet ad, melyben a 3. századtól a 15. századig készült műremekek találhatók a bizánci világ minden pontjáról. A szekció legnagyobb értéke a ravennai San Michele in Affricisco templom egy az egyben Berline szállított, mozaikos apszisa a 6. századból. A harmadik gyűjtemény az érmekabinet, a világ egyik legnagyobb numizmatikai gyűjteménye.

Ezen túl a múzeum egy gyerekeknek szánt galériával, egy kávézóval és egy múzeumshoppal is gazdagodott.

Ahogy Neil MacGregor írja – némi túlzó pátosszal – a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain a jelenleg 1700 műtárgynak helyet adó épületről: „Teljes joggal mondhatjuk, hogy Európa a történelem során először az új Bode-Múzeum segítségével tudja háromdimenziós formában olvasni esztétikai, vallási, intellektuális és politikai történetét."

Verebics Petra

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk