A negyedik nap: a harmadik futam, végre igazi verseny, Adriatic Challenge Architect Regatta

Gyors futamról számol be Reisz Ádám az Adriatic Challenge Architect Regatta negyedik napján. A csapat lendülete (hajó)töretlen, így mi is közzétehetjük a csapat újabb kalandjait.

Vis szigetére előző nap az összes hajó éjszaka érkezett be, tekintettel a teljes szélcsendben meg"futott" futamra, érkezés után senki nem állt neki főzni, hanem étterembe beülve költötte el vacsoráját és pénzét. Főleg az utóbbit, mert például az általunk elfogyasztott pizza gasztronómiailag meglehetősen értékelhetetlennek bizonyult, ezért ezt a pincér unott és az undok közt ingadozó felszolgálással igyekezett kompenzálni, nem is tettetve, hogy itt bármi jóra kéne számítani. A vacsora luxus színvonalát egyedül a számla kézhez vételét követően érzékeljük, de akkor annál inkább.

A reggeli indulás, tekintettel a mai napi rövid szakaszra, tizenegyre tolódik, a cél a Hvarral szemben lévő szigetecskén található eldugott kis marina: Palmizana. Úgy tűnik ma lesz szél, még a végén igazi versenynek nézünk elébe. A rajtvonal ismét jól meg van határozva, holmi romos villa és a szemben lévő zátonyon található pecek, vagy a pecek van a szigeten és a villa a zátonyon, esetleg két romos villa peckekkel, egy a zátonyon, egy a szigeten. Egy szó mint száz, gőzünk nincs, hogy hol a rajtvonal, ez pedig egy versenyen hasznos információ lenne. Jobb híján a többi hajóra átkiabálva próbáljuk megtudni, és a segítőkész versenytársaink el is magyarázzák, minek következtében megnyugszunk, mert láthatóan ők sem tudják. A rajt komoly izgalmakat hoz, formaegyes példával élve mi kissé beragadunk és a negyedik helyen indítjuk a gyorsnak ígérkező meccset.

Így a negyedik napra valahogy az ember megszokja azt a természetellenes pózt amiben egy oldalára dőlt hajóban tartózkodni kell. A tudat sem oly bántó már, hogy ha vízbe esik, akkor lemarad a befutóról. Meg még egy sor más dologról, amiket - ha nincs az a perverziója, hogy vitorlás versenyen indul, hanem otthon rajzolgatná a házakat az asztal mellett - még megtapasztalt volna hátralévő életében. A haleledellé válás ellen a legjobb ha kapaszkodunk, mert piszkosul mennek ma a hajók.

Valahogy az FBIstudio-Anterra csapatának kapitánya Takács Viktor ma kedvesebb mint szokott, egyszer például véletlenül halkan megdicsér valakit a hajóban, mert az olimpiai szintidőt megközelítő gyorsasággal cserél vitorlát. Amúgy a vitorla csere egy kilenc csomóval a két méteres hullámok között az oldalán száguldó hajón eleve cirkuszi artistamutatvány. Felteszem, hogy hullámvasúton bekötött szemmel motort cserélni egy kispolszkiban nem sokkal kellemetlenebb feladat. Szerencsétlen áldozat, aki a feladatra kijelölődik elsőként le kell másszon a kajütbe, ami finoman szólva nemkívánatos dolog. Ennek az az oka, hogy odalent nem sok mindenhez van kedve az embernek az okádáson kívül, de úgy hányni, hogy a hajó berendezése, beleértve a konyhafiókot villástól, késestől mind a nyakunkba zuhog, higgyék el, távol áll a romantikus sétahajókázástól. Aztán fel kell hozni egy másfél köbméteres zsákot, amiben a vászon lapul, minden akadályon keresztül ami előzőleg a saját és a hajó gyomrából a padlóra került.

Ezt követően a vitorla mindenféle sarkait mindenféle helyekre be kell kötni a hajó orrában csimpaszkodva és úgy felhúzni, hogy ne akadjon be a pókhálóként össze-vissza tekergő kötelekbe. Na ha ezt a műveletsort nem sikerül időben végrehajtani, akkor a kapitány a vérző fejű, sebeit és lerókázott csapat polóját tisztogató matrózt meglehetősen számon kéri, felsorolván azon hibákat, melyek okán a illető hajdani világra jövetele nyilvánvalóan sajnálatos tévedéssé válik.

Mostanra valahogy a kapitányi parancsokat, mely a magyar nyelv jelentését és szabályait figyelmen kívül hagyva egymásnak ellentmondó szavak egymás mögé sorolásából állnak, egészen megszoktuk és hellyel-közzel sikerül egyszerre „gyorsan-lassan" illetve „húzva-eresztve" vagy „kihozva-bevíve" végrehajtani azokat. Mindezek következtében hajónk az építész szakma vitorlás nagyjait legyűrve ismét elsőként fordul a verseny finisébe, és komoly hajrával végül elsőként ér célba Palmizana festői öblébe. Másodikként, immár harmadjára a Der-plan csapat érkezik.

Ezen a versenyen harmadszor fogadjuk az elsőnek járó gratulációkat, igaz egy két csípősebb megjegyzés is kíséri a kedves szavakat és a pezsgőt. Kezdjük népszerűtlenre nyerni magunkat. Szerencsére ez a futam gyorsan lement, így van idő élvezni a horvát tengerpart eme kiemelten exkluzív kikötőjét és szigetét. Az exkluzivitás természetesen déli szomszédunk értelmezésében azt jelenti, rendkívül színvonalas árakkal dolgoznak. Ami máshol egy kuna, az itt kettő. Ennek ellenére este kísérletet teszünk arra, hogy hetedmagunkkal koccintsunk egyet a harmadik győzelmünkre, de ezt az erre a célra kiválasztott félig üres hely felszolgálója komoly üzleti érzékről tanúbizonyságot téve megakadályozza, mondván, ha nem eszünk valamit, nem ad inni se. Másnap reggel amúgy nagyobb sikert érünk el, ugyanis a marina melletti kávézóban a pincér kiszolgál bennünket. Igaz, ide jó érzékkel kávézni ülünk be nem pedig vacsorázni. Az, hogy amúgy a "Horvátország legtaplóbb felszolgálója" cím abszolút nyertese, az más kérdés…

Összességében nekünk mindegy, valószínű, hogy nem is a hely drága, hanem mi vagyunk csórók, így is jól érezzük magunkat Visszatérve az estéhez, azt végül a hajón töltjük, ahol mielőtt befekszünk ízléses NDK lakókocsi belsőépítészetű jachtunkba, még a fedélzeten kockásra isszuk a fenekünket.

Reisz Ádám, Palm Izana, Horvátország.

1. 60 New york, (Takács Viktor, Fernezelyi Gergely, FBIstudio-Anterra)
2. 59 les sable D’olonne (Schiffert Péter, Der Plan)
3. 58 Las Palmas (Nikl István, Nagy Csaba, Art-tour)
4. 53 Cape Town (Ulrich Tamás, UITaNor )
5. 50 Auckland (Noll Tamás, TeamPannon)
6. 51 Cape Cod (Sárközi Csaba Blaumontag)
7. 52 Cape Horn (Kálmán Ernő, Shanghai)

Összesített eredmény 3 futam után:
1. 60 New york, (Takács Viktor, Fernezelyi Gergely, FBIstudio-Anterra) 3 pont
2. 59 les sable D’olonne (Schiffert Péter, Der Plan) 6 pont
3. 58 Las Palmas (Nikl István, Nagy Csaba, Art-tour) 12 pont
4. 50 Auckland (Noll Tamás, TeamPannon) 12 pont
5. 53 Cape Town (Ulrich Tamás, UITaNor ) 15 pont
6. 51 Cape Cod (Sárközi Csaba Blaumontag) 16 pont
7. 52 Cape Horn (Kálmán Ernő, Shanghai) 20 pont