A szigligeti Eszterházy-kastélypark történeti rekonstrukciója

A szigligeti Esterházy kastély parkja műemlék- és természetvédelmi szempontból is országos jeletőségű terület. E két, legtöbbször egymást akadályozó szempont összehangolása elengedhetetlen a park későbbi helyreállításakor. Ehhez kapcsolódóan írt szakdolgozatot Czeglédi Csongor, munkájának tárgya a park történetének áttekintése, célja pedig a feltárt források és a tényanyag rendszerezése, a felvetett problémákra javaslatok ajánlása.

A dolgozat felépítése

A szakdolgozat tárgya a szigligeti Eszterházy-kastély parkja, történetének áttekintése, célja a feltárt források és a tényanyag rendszerezése. A történeti kutatás a kastélypark majdani helyreállításának tudományos és történeti alapokra helyezését teszi lehetővé. A dokumentáció bemutatja a történetileg fontos és értékes kerti elemek, objektumok változásait, átalakításait, hiszen a növényanyagon és a kertstruktúrán túl ezek adják a történeti kert karakterét. A századfordulós tájképi kert a Balaton-felvidéken és országosan is egyedülálló objektum, ezért rendkívül fontos, hogy többnyire épségben maradt emlékei a lehető legeredetibb állapotban fennmaradjanak.

 

 

A dolgozat tartalmazza a történeti kutatás eredményeinek feldolgozásával készült helyzetértékelési munkarészt. Ebben tételesen elemzem a történetileg fontos egységeket, részletezem az egyes objektumok jelenkori állapotát a történeti előzmények tükrében. A helyzetértékelés eredményeit felhasználva a javaslati munkarészben a park jövőbeli helyreállításához szükséges tennivalók, restaurálási és rekonstrukciós munkák kerülnek bemutatásra. A szakdolgozat részét képező öt tabló vizuálisan összegzi és rendszerezi az ismeretanyagot, valamint a javaslati munkarészben felvázoltakra ad tervi választ. A mellékletekben megjelennek a kutatás során fellelt legfontosabb alaprajzi és archív képi források, tematikus és időrendi sorrendben.

A tervezési terület

Szigliget a Tapolcai kistérség Balaton-parti határvidékén található, Veszprém megyében. A kastélykert a település északnyugati végében, a várhegy aljában létesült. Jelenleg az ingatlan osztatlan, Szigliget 2-es helyrajzi számú telkén helyezkedik el. A kastélypark 9,2 hektáros területét délen és keleten egy történeti jelentőségű terméskő falrendszer, északról pedig egy véderdősáv határolja. A nyugati oldalon a Tapolca-patak képez természetes határvonalat. A kastély és parkja 1958 óta országosan védett műemlék. 1954-ben természetvédelmi területté nyilvánították, 1997-ben pedig fokozottan védett természetvédelmi státust kapott.

 

 

Kutatási eredmények

Az eddig ismert és a kutatás során előkerült források összevetésével sikerült meghatározni a kastélypark XIX. és XX. századi építéstörténetének eddig ismeretlen összefüggéseit, hiányzó láncszemeit. A Putheany-féle park néhány máig fennmaradt eleme beazonosításra került, az idős faegyedektől a sejthető egykori útvonalvezetésig. Ez utóbbi megerősítésére a későbbiekben régészeti feltárásokra lesz szükség. A mai állapot és az egykori felmérések összevetésével meghatároztam, melyek a kert eredeti, legértékesebb összetevői. A kert bővítései és történeti kiterjedése is világossá vált, amelynek erdeményeképp a park elérte mai, 9,2 hektáros kiterjedését. A kutatás az összegyűjtött térképek segítségével pontosan tisztázta a park egykori határait és kiterjedését, valamint annak változásait.

A kutatás során fellelt archív képi források rendszerezésére és elemzésére is sor került. Az összegyűjtött térképek, ortofotók, helyszínrajzok és részletrajzok alapján immár jól dokumentált a park egyes részeinek képe, a XVIII. század végétől napjainkig. A különböző térképek elnagyoltsága, valamint a kerttervek hiánya ellenére elegendő információt sikerült összegyűjteni és kritikusan elemezni ahhoz, hogy a park történeti szerkezetét nagy biztonsággal felvázolhassuk. A térképek, fotók, elbeszélések és leírások segítségével képet kapunk az egykori birtokviszonyok, a kerthasználati, valamint a táji és vizuális kapcsolatok rendszeréről.

 

 

Mivel számos forrás XX. századi, a legnagyobb feladatot nemcsak a források felkutatása, de rendszerezése és kontextusba helyezése jelentette. Az 1910-es évek felméréseiből és archív képeiből kiindulva az Esterházyak 30 év alatt felvirágoztatták a kertet, amelyet a szocializmus alatt igencsak elhanyagoltak. A rendszerváltás előtti levelezések és a számos, főleg Papp József botanikus hagyatékából előkerült archív kép alapján következtethetünk a kert 1950-es évek előtti állapotára is, ezek segítségével jól nyomon követhetők a fokozatos leépülés fázisai. Az 1960/70-es években az igazgatóság és a természetvédelmi, illetve műemléki hatóságok közötti levelezésből leszűrhető, hogy a kert ezekben az évtizedekben kezdett fenntarthatatlanná válni. A szakdolgozata kutatás során tisztázott, a park történetében fontos szerepet játszó eseményekről részletes kronologikus áttekintés készült.

A kastélypark kertépítészet-történeti jelentősége

A kastélykert a maga korának egyik impozáns alkotása volt, a kertben fellelhető mindaz, amely a kora XX. századi magyar nemesi kertekre jellemző. Gróf Esterházy Pál akkoriban Magyarország egyik leggazdagabb embere volt, a szigligeti birtokon leginkább a felesége, Deym Izabella grófné tartózkodott. A régió nemesi családjaival, a Festeticsekkel és Hertelendyekkel jó kapcsolatot ápoltak, a főkertész, Talabér Gábor is ezen kapcsolatok által került a birtokra. A jómódú család Nyugat-Magyarország és Ausztria területén lévő faiskolákból hozatott növényanyagot a park építéséhez. A Putheany-féle XIX. századi tájképi kertből 10 év alatt nagyvonalú, a kor számos vívmányát felhasználó, jellegzetes kertet hoztak létre.

 

 

A kor kívánalmainak megfelelően tenisz- és krikettpályát terveztettek, az akkor terjedőben lévő betonszerkezetek segítségével pedig számos jellegzetes kerti építmény, a filagória és az üvegházak alapjait rakták le. A park különösen értékes, mivel a korabeli létesítmények leginkább már létező kertek kismértékű átalakításával születtek, illetve a szigligetinél jóval szerényebb méretű villakertek voltak. Az 1920-as években hasonló nagyszabású zöldterületek leginkább közparkokként funkcionáltak. A magáncélra létesített, hasonló nívójú kerteket az államosítás után rendszerint felparcellázták vagy teljesen átalakították. A szigligeti Esterházy kastélykert fennmaradásában a terület kezelőjének, a Magyar Alkotóművészeti közalapítványnak, valamint jogelődjének kiemelkedő szerepe volt, a jelenleg is meglévő területi egység biztos alapot jelent a későbbi felújításhoz.

A tervezési program

A tervek alapját a jelenlegi állapotok felmérése és rögzítése során létrehozott 2010-es általános helyszínrajz adja. A tervezés során a természet- és műemlékvédelmi szempontok maximális összehangolása volt a cél, a kertépítészeti terv a két illetékes szerv (KÖH, BfNP) által támasztott feltételrendszeren alapul. A kert nagy részén még megtalálható és kibontható az eredeti térszerkezet. A diplomatervben ezt szem előtt tartva radikális beavatkozások az egykori látványi kapcsolatok visszaállításán kívül elsősorban a kert legfiatalabb, egykor kertészeti hasznosítású, ma kihasználatlan részén találhatóak. A végleges terveket a firenzei charta történeti kertek helyreállításával kapcsolatos nemzetközi alapelvein, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által támasztott feltételeken alapuló kompromisszumok alakították.

 

 

A történeti kert rekonstrukciójának három kritikus eleme a nagyrét, a fő látványtengely, valamint a rosarium és a hozzá kapcsolódó gyümölcsös helyreállítása. Ezen egységek részletes átalakítási tervei a 4-es és az 5-ös számú tablón láthatóak. A XX. század eleji állapotnak megfelelően a felújítással ismét ezen elemek válnak  a jelenkori kert karakteres stílusjegyeivé, megteremtve ezzel  a park történetiségének strukturálisan, a mai igényeknek pedig funkcionálisan teljes mértékben megfelelő történeti kertet.

A történeti kert állományának gerincét képező idős, botanikailag is értékes példányok nagy része a központi magterületen található (ld. 3. tabló). A kertrész megtisztításával, az utólagos telepítések ritkításával, valamint a megfelelő újulat biztosításával a hosszútávú fenntartása megoldható. Itt található a sziklakert is a maga különleges hangulatú, történeti értéket képviselő növényeivel. A kertet három oldalról határoló véderdősávok rendkívül fontos szerepet töltenek be: egyrészt átmenetet képeznek a várhegy vegetációjába, másrészt ökológiai és vizuális pufferzónaként is funkcionálnak. Ezek az összefüggő, sűrűn borított területek természetvédelmi és botanikai szempontból is kiemelt jelentőségűek. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként a védett növényfajok, leginkább a kertben sűrűn előforduló, őshonos szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) megőrzésében játszanak fontos szerepet. Ezen határterületek megújítása az arborétum számára kitűnő lehetőséget biztosít a bemutatni kívánt növényfajok számának növelésére.

 

 

Összegzés

A szigligeti Esterházy kastély parkja műemlék- és természetvédelmi szempontból is országos jeletőségű terület. E két, legtöbbször egymást akadályozó szempont összehangolása elengedhetetlen a park későbbi helyreállításakor. A helyzetértékelésből kiinduló, a felvetett problémákra adott javaslatok a történeti kert és az arborétum együttes integrált védelmét és fejlesztését tűzik ki célul, melyek meghatározóak lesznek a jövőbeni helyreállítás során.

Czeglédi Csongor

(PhD hallgató, Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Kertművészeti Tanszék)

készítés éve: 2011
konzulensek: Dr. Fatsar Kristóf egyetemi tanár, Szabadics Anita egyetemi tanársegéd