Épületek/Örökség

A "Szrogh"

2012.12.17. 15:21

Cikkinfó

Szerzők:
Mátrai Péter

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Szrogh György (1915-1999)

Vélemények:
1

Mátrai Péter építész megnyitó beszéde a HAP Galériában 2012. december 11-én nyílt Szrogh György életmű-kiállításon.

A "Szrogh" /jegyzetek Szrogh György életmű-kiállítása elé/ -

1.
"A legfontosabb elv, hogy mindenki oly irányban tervezzen, amilyenhez kedve és adottsága van; kimondott iránya a tanszéknek nincs - ilyen csak a tanszemélyzet tagjainak lehet (és kell is lennie), de másokat a saját felfogásukra rákényszeríteni nem szabad. Úgy kell a tervezést tanítani, hogy a hallgatókban szunnyadozó építészi-építőművészi hajlam a saját vonalában kifejlődhessék és kibontakozhassék, anélkül, hogy az eredeti iránytól eltérülne; nekünk csak a vágányokat kell részükre lefektetni azokon a területeken, amelyeken haladni kívánnak."
Szrogh György idézte fel ezt a két mondatot 1998-ban, nem sokkal halála előtt, egykori atyai mesterének, id. Kotsis Ivánnak ars poetikájából, a Műegyetem kertjében, Kotsis professzor szobrának avatásakor. Majd - már saját gondolataival - eképp folytatta: "Az építészet és művelője, az építész - sokszor volt már magányos. De most az a veszély leselkedik, hogy feleslegessé válik. Mintha szerepe csak a pénz+technika ötvözetének, mint rentábilis produktumnak a dekorálására, kikézimunkázására (valamiféle 'látványtervezésre') redukálódna. Valamilyen felékszerezésére egy technikai szobor-alakzatnak. Mintha mindaz, ami humánum és humánusan értelmes és így, csakis így Szép, nem lenne ideál többé? Egy épület esztétikai mérlegelésénél nem annak formai felfogását kell mérlegelni, hanem a belőle kisugárzó művészetet. Az alkotás, így az építészeti alkotás egységes harmonikus egész, amelyben a technika, a funkció, a téri világ, a tömegképzés és a szépség - akár a kézműves, akár az intellektuális -  harmonikusan sugárzó egysége a döntő."

Fontosnak éreztem, hogy sok év múltán itt, az én egykori mesterem, Szrogh György kiállításán ismét elhangozzanak ezek a gondolatok. Hogy az itt végre együtt szemlélhető tervek és a házak építészmesterének szellemisége e szövegek segítségével is felidéződjék.

2.
Pontosan 45 éve, az Iparművészeti Főiskola hófehér zugligeti épületében, az Építészeti Tanszéken találkozhattam először Gyurival (akkor persze még a Tanár Úrral). Izguló felvételizőként, a tanszéki tanárok gyűrűjében láttam meg először apró, fehérköpenyes alakját, a bíztatón fürkésző melegbarna szempárt s felette a két hatalmas szemöldököt. Micsoda Tanszék, micsoda építészek adattak meg nekünk ott és akkor, a hatvanas évek végefelé! Szrogh, Jánossy, Jurcsik, Vámossy, s az ifjú tanársegéd-titánok Borz Kovács, Csíkszentmihályi és Rubik. Ráadásul mindez Pogány Frigyes rektorátusa alatt.

3.
A Tanár Úr - építőmesterként - másodévben lépett elénk "kisépszerk" elnevezésű tárgyával. A fagyhatártól a kúpcserépig (akár az életben) hétről-hétre, Vele együtt "húztuk fel" a HÁZAT, életünk első épületét.
Ő krétával a táblán, mi skiccpauszon szerkesztve. Ő mindannyiunkat mesternek szólított: Árkay mester, Ferencz mester, Forster mester, Szenes mester,...Mátrai mester. Nekünk Ő volt a "SZROGH".

4.
Néhányunknak megadatott, hogy pár év múlva diplomatervünk korrektorának választhassuk Őt. Én is egyikük lehettem. Szinte látom a Vele töltött órákat, tanakodásainkat a dipával borított tanszéki rajzasztal felett, ahogyan apránként átengedi magát gondolataimnak, ahogyan mindössze egy-egy megjegyzésével - "csak JEL legyen" - megértőn hagyja, hogy mániákus ötletemet, a földbe rejtett szabadidő központot, saját elképzeléseim szerint alakítsam. Ahogyan az Kotsis professzor is tette volna.

5.
Néhány év múlva - a kockával épp Japánban turnézó Rubik Ernőt helyettesítendő - Szrogh György és Reimholz Péter tanártársa lehettem a "Főiskolán". Egész közelről tapasztalhattam meg kettejük vibráló - s mennyire különböző - szellemiségét, lassan-lassan meglelve saját, tanítói hangomat e trióban (akkor még nem sejtettem, hogy ebből a féléves "kalandból" egy egész életre szóló elkötelezettség lesz).

6.
Halála évében, az utolsóelőtti pillanatban rendezte Madzin Attila építészbarátom a Róla készült portréfilmet. A film éppoly eszköztelen, mint alanya. Gyuri - hűséges, sokzsebes kekiszín dzsekijében, s az elmaradhatatlan selyem nyaksállal - egyetlen kameraállásból látható rajzasztalánál. Bölcs tűnődéssel, csillogó szemmel vall pályafutásáról (beszélgetőtársa - kit nem látunk, nem hallunk - Pazár Béla építész volt).
Én lehettem a film zeneszerzője. Nagy izgalommal láttam a feladathoz, házainak újbóli értelmezéséhez - a zene által. Nagy kihívás volt megtalálni azokat a szerény zenei alakzatokat, melyek méltók a művekhez és a filmben elhangzó, műveihez és az építészet mibenlétéhez  fűzött, gondolataihoz, sommázataihoz, melyekből most néhányat ideidézek:
"Az építészet intellektuális szépség - az anyagok szorításában."
"A teret materiális határai határozzák meg."
Sztálinvárosról: "Nagy kár, hogy az időt nem építhettük bele!"
Piszkésről: "Pihenő állat - az ugrás előtti feszültségben."
A körszállóról: "Egyetlen jelet letűzni, egy karcsú, hengeres jelet, melyen körbeér a tekintet".
"Az építészeti minőséget ott lelem, ahol benne van a költészet is."
"Az építészet hasonlatos a drámaíráshoz: építkezik."
"A kézművesség lehet, hogy elveszett - de a művesség nem! (Az 1 cm2-re eső gondolat - ahogyan Jánossy fogalmazott egyszer)."
"Az építészet: minden emberi dolgok tudása (Prouvet)."
Ekkor találkoztunk utoljára...

7.
Beke Pál Méltóságkereső című kötetében így ír:
"Szrogh. Toleráns, érdeklődő, pajkos, jó humorú, független, elveihez ragaszkodó - de azt nem dobra verő - értelmiségi. Alkalmazkodni muszájból, de legbelül önmagunk maradni, ez a mérce - vallotta."

Hát így őrzöm én is Őt - őrizzük együtt!

Budapest, 2012. december 11.
Mátrai Péter

Vélemények (1)
Kőnig Tamás
2012.12.17.
15:49

Szépek a mondataid Szrogh kapcsán, Péter.

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk