A tornyok között kivirágzott kilátó

Tömzsi, alacsony, mégis meghatározó és remek körpanorámát nyújtó kilátó épült nemrég a budai Hármashatár-hegyen. A Pilisi Parkerdő turisztikai rehabilitációs programjának legújabb darabja Lőke Ferenc munkája. Bán Dávid írása.

A Hármashatár-hegy kedvelt kirándulóhely. Könnyen megközelíthető, megmászása nem okoz túl nagy nehézséget akár kerékpárral, akár családosan, sőt a tövébe még busszal is eljuthatunk. Az egész városból jól felismerhető hegytetőről minden irányban pompás panoráma tárul a túrázók szeme elé. A hegyen vezet át az Országos Kéktúra is, s már igen korán, az 1890-es években turistaházat terveztek itt kialakítani, amely végül csaknem három évtizeddel később valósult csak meg.

A 459 méter magas hegy kontúrját messziről jól felismerhetően kirajzolja a több rádióadó, többek között a rendőrség rádiótávközlési főközpontjának jellegzetes tornya. A hegyen már az 1930-as évektől az alatta fekvő vitorlázó-repülőteret kiszolgáló épületek, hangárak, pilótaszállás és startrámpák létesültek. Sokan tartják úgy, hogy az itt kiépült egykori sportrepülő bázis volt a hazai vitorlázórepülés bölcsője. A terület a II. világháború után állami, majd a rendszerváltás után ismét magánkézbe került. Tervek születtek az ekkor már eléggé elhanyagolt térség felvirágoztatására, amelyek részben megvalósultak, részben elhaltak.

A terület használati jogáért hosszas pereskedés zajlott, majd 2011-ben a Pilisi Parkerdő Zrt. már "európai színvonalú kirándulóközpont, turisztikai centrum" létrejöttét ígérte ide. A "Bejárható Magyarország" program keretében megvalósuló fejlesztések idővel megkezdődtek, s ennek egyik legújabb darabja az – egyelőre név nélküli – kilátó, Lőke Ferenc munkája. A megbízó Pilisi Parkerdő Zrt., a meglévő és felújítás alatt álló, vendéglátóhelyként szolgáló korábbi hangárakkal és a hamarosan szintén elkészülő pilótaotthonnal (tervező: Koller Stúdió) együtt komplex pihenőhely kialakításában gondolkozott. Az Erdei Iskola, a Zöld Bázis Turistaközpont és a HangÁr Bisztró mellé kerülő kilátó új pihenőhelye lehet az arra túrázóknak és újabb célpont a hegyre felsétálóknak. A megrendelésben még szerepelt egy csomagolt áru kiszolgálására alkalmas egyszerű büfépult kialakítása is, de egyelőre a vendéglátóhely nem valósult meg.

A néhány hónap alatt elkészült kilátó alapját  meglévő betonépítmény szolgálja a négy darab közül, amelyeken korábban katonai lövegállások nyugodtak. Az eredeti terv szerint az építmény kizárólag fából készült volna, de a munkák kezdetén kiderült, hogy a meglévő betonalap állaga a vártnál rosszabb, így azt mindenképpen meg kellett erősíteni, amit az érkező födém betonozásával értek el. A tervezőknek figyelembe kellett venniük a Natura 2000 tájképi védelmét (ez az alapépítményre csak konzolos rányúlást tett lehetővé), valamint az antennák közelsége miatti biztonsági előírásokat.

A most elkészült kilátó vállaltan nem kívánt torony lenni, hiszen a hegytető kontúrját már így is több magas építmény rajzolja ki. A nyolcszögletű, tömzsi kilátópont 4 méteres magasságba viszi fel az érdeklődőt, aki így is remek körpanorámát kaphat a Dunára, a Pilisre és Budapestre. Az építészeti koncepció a katonai múlt és a természet összekapcsolásának különös módját választotta: Lőke Ferenc Bernie Boston 1967-es Flower Power című ikonikus fényképéből – amelyen a vietnami háború ellen tüntető hosszú hajú fiatalember virágot helyez a vele szemben álló nemzeti gárdista puskacsövébe – kiindulva, a meglévő lövegállásokra egy fából épített hatalmas virágot álmodott meg.

A kilátó szerkezetének törzse két 8 x 8 méteres négyzet, amelyeket a sarkainál négyzet alakú peremgerendákkal támasztott alá. Ezek egymáson elfordulva egy tartós, mégis filigrán szerkezeti megoldást tesznek lehetővé. Középen egy acélpillér palást fogadja a fából készült lépcsőfokokat, amelyek körkörös alakban jutnak fel az emeleti kilátószintig. A felsétáló látogató számára így minden irányban, állandó látványt nyújtva, fokozatosan tárul fel a pompás panoráma.

Bán Dávid