A világmindenség körülöttünk - pécsi obszervatórium

Távol a dübörgő várostól, a gépzajtól, a fényszennyezettségtől, a Mecsek fennsíkján, páratlan természeti környezetben található az obszervatórium és látogatóközpont. "A természettel harmóniára törekvő építmény, jó értelemben vett mérnöki jellegű konstrukció." - írja Kalmár László opponensi véleményében. Az Ulmann István által tervezett épület kör alakja a keringő bolygókat, az önmagába visszatérő végtelent és a legszabályosabb szerkesztést szimbolizálja. 

"Pécs város lakosai nem voltak restek, gyakorta fellátogattak a meredek hegyoldalra, meglesni a titkokat. Egy különös világ tárult szemük elé. Nyári napsütéskor láthatták a tél fagyos egének fénylő csillagait, vagy elutazhattak a Dél Keresztje alá. Percek alatt napok, évek múltak el, olyan gyorsan forgott a Világmindenség körülöttük. Este, ha tiszta volt az ég, nézhették a valódi csillagokat, de a forgó kupola alatti teleszkópokkal sokkal több csillagot láthattak. Ami lentről a városból fénylő csillagnak tűnt, arról itt kiderült, hogy egy közeli bolygó, tele érdekes felszíni részletekkel. A város lakói megismerték, megszerették ezt az épületet. A gyerekek csodálkoztak, a diákok tanultak, a felnőttek meghatódtak, amikor belenéztek a műszerekbe és feltárultak a Természet titkai. Ez az épület a pécsi planetárium volt." - a Pécsi Planetárium és csillagvizsgáló története¹

Diplomatervem témájául obszervatóriumot választottam, mely egy új látogatóközpont csillagvizsgálóval kiegészülve töltené be azt az űrt, melyet Pécs lakosai érezhetnek a 2005-ben lebontott régi planetárium és csillagvizsgáló hiányából fakadóan.

Egy olyan modern kutatóközpontot kívánok létrehozni, melyben felváltva és tökéletes szimbiózisban működhet együtt a professzionális csillagkutatás és eredményeinek bemutatása. Obszervatórium, melyet 3 épület által létrehozott épületegyüttes alkot: a főépület, amelyben a látogatóközpont planetáriummal, a laborok, az előadóterem, a csillagászok szállása kap, és két különböző átmérőjű csillagvizsgáló. Míg nappal élményközpont, éjszaka komoly tudományos tér. Napszaknak megfelelően váltakozva, összhangban, akár a zongora billentyűk

Helyszíne a régi területtől épp csak egy pillantásnyival van arrébb, de még így is a Mecsek előkelő magaslatán fekszik. Olyan helyet kerestem, ami közel van a városhoz, de mégis természetes környezetben, magaslati ponton, az emberi lét pulzálásától teljesen izolálva található. Hamar elérhető, de megközelítése mégis azt kívánja, hogy a látogató kilépjen a komfortból, és már maga az elérés, megérkezés is élmény legyen. Mindemellett a tudományos munka tökéletes környezete legyen: fényszennyezettségtől távoli, nyílt, magas terep, zavartalan környezet.

Ennek tesz eleget a választott Pécsbánya település névadó szénbányájának koronáin elterülő fennsík. Ez a bánya egy külszíni fejtés következtében markáns nyomot hagyott a Mecsek oldalában, küllemével erősíti a földöntúli érzést, ami a csillagászat által is adott. A főépületet itt, a tisztás peremén helyeztem el, a pince szintjén lévő terekből kilátni a bányára. A tisztáson kapott helyet a kisebbik, 8m átmérőjű csillagvizsgáló, míg a nagyobbik (10m) 50m-rel távolabb, egy magasabb ponton. Ez a három tömeg éppen a Bootes (Ökörhajcsár) csillagkép 3 csillagára esett. A helyszínrajzon látható további öt csillag helyére a megközelítés és a túrázás során elérhető pihenőpontokat telepítettem kilátó, sütögető vagy éppen táborhely funkciókkal.

A három egységből álló obszervatórium fő eleme a kutatólabor és látogatóközpont, melynek alapkoncepciója a tudományban előkelő helyen álló geometria: a kör. Ez a forma egyszerre szimbolizálja a bolygók forgását és a tökéletességet. A végtelen mindig önmagába visszatérő dinamizmusát. A zártság-nyitottság és az ebben rejlő legszabályosabb szerkesztési módot. A planetárium kupolája, a közepén elhelyezkedő vetítőgép gömbfejezete, a folyamatos körüljárhatóság, a központosítás, az összpontosítás, mind arra vezettek, hogy az épület formáját illetően ez az egyetlen, mégis őszinte megoldás maradt.

Ulmann István

1 részlet a Pécsi Planetárium és csillagvizsgáló története c. cikkből, csillagaszat.hu

Opponencia Ulmann István diplomatervéhez

Megközelíthetnénk ezt a tervet onnan is, hogy vajon kell-e Pécsre csillagda, hogy a régit miért bontották el, és mi lesz a Zsolnayban lévővel. Én mégis inkább Szlovéniából indítanék, ahol a közelmúltban egy kicsi faluban felépült egy fantasztikus űrkutatási központ. Igen lelkesítő, ezt a diplomatervet mindenesetre megerősíti, elhiteti velem minden mozdulatát. Bár a funkcióját az egyetem részeként könnyebb elképzelnem, helyszínét mégis jónak találom: megfelelően távol van a városi fényszennyezéstől, a megközelítése mégis problémamentes.

A természettel harmóniára törekvő építmény, ugyanakkor jó értelemben vett mérnöki jellegű konstrukció. Az alapszerkesztés vonzóan egyszerű, szinte magától értetődő. Titokzatos alapvetés, hogy az egyik fő funkció, a planetárium miért marad rejtve az udvarban, de talán elegendő a két csillagvizsgáló megjelenítése, nincs szükség erősebb jelre. A rafinált gyűrűs forma tágas értelmezési mezőt nyit meg, felsorolni is felesleges mennyi utalást találhatunk a csillagászatra. Az íves vonalak persze megnehezítik a funkcionális elrendezést, a jól szerkesztett struktúra nem is annyira funkcionális, inkább építészeti eszközökkel működik (gonoszul azt mondhatnám: esztétizál, de érzésem szerint ennél többről van szó).

Kisebb észrevételeim azért vannak. Míg a bejáratok visszahúzott megoldása kifejezetten jó, a belső tér tagolása néhol kedvezőtlen térbeli összemetsződéseket okoz a tetővel. Ezek a problémák orvosolhatóak, ha válaszfalak helyett - ahol csak lehet - térben álló bútorok lennének, így a kiállítótér túlhatározottsága is csökkenne, az installációk lehetősége szabadabb lenne, a lépcső szerepet kaphatna az áramló tér formálásában, és az előadóterem helyzete is javulna. Az ajtók néhol feleslegesnek tűnnek, időnként nehezítik a közönségforgalmat. A vizesblokkot én biztos megpróbáltam volna az alsó szinten elhelyezni, hogy a vezérszint fellélegezzen.

Mindezeket nem annyira hibának látom, inkább bátortalanságnak, diplomaterv esetében felszabadultabb térszervezésre hajtanék. Foglalkoztat még a nyitottság kérdése is, középületnél ez szerintem megkerülhetetlen. Gyanakszom, hogy az egyneműség csábító szirén hangjai vezettek arra a döntésre, hogy az épület ennyire zárt lett. Ezt az építészeti döntést nem is szeretném megkérdőjelezni, csak finoman jelezném, hogy lenne más út is, de nem tudnám megmondani Odüsszeusznak, hova kötözze magát. Részben ezzel függ össze a homlokzati anyagválasztás kérdése. Az előregyártott beton burkolat az egylényegűség és a funkció mérnöki kifejeződésének tervezői vágyát segíti, és persze szép is, a nyitottság megvalósítását viszont nehezíti. Az építészeti karakter meggyőző, érett mérnöki gondolkodást mutat. Az anyaghasználat egyszerűsége, a nyers szerkezetek ereje sugárzik.

Fenti felvetéseim apró kérdőjelek csupán, melyek az amúgy logikus felépítésű, szépen megszerkesztett terv erényeiből keveset vonnak le. A tervet jó szívvel ajánlom a bizottság figyelmébe.

Kalmár László
építész
2017 január 19.