Állandó és változó építészet – Interjú Kovács Csabával, a MOME Építészeti Intézetének képzéséről

Az egyetemek meghatározó helyszínei az építészetről való gondolkodásnak. A képzés hagyományairól, a jelenről, a mostani, ideiglenes állapotról és az építészet jövőjéről elsőként Kovács Csaba egyetemi docenssel, a MOME Építészeti Intézetének igazgatójával beszélget Somogyi Krisztina.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem az elmúlt két évtizedben jelentős változáson ment át: Magyar Iparművészeti Egyetemből a magyar kreatív ipar új központjává alakult át. Az új kampuszba 2019 őszén költözött vissza az egyetem. Az Építészeti Intézetben tanárként jelenleg nyolcan (ebből ketten félállásban) dolgoznak, az óraadó tanárok száma 26 fő. A képzés méretét a hallgatói létszámokkal lehet pontosabban érzékeltetni: a BA képzésben  45-50 fő, az MA képzésben 25-35 fő vesz részt, tehát jellemzően 70-85 hallgató jár egy időben az építészeti képzésre. 

Somogyi Krisztina: Intézetvezetőként hogyan látod a MOME helyét a magyar építészképzésben?

Kovács Csaba: Képzésünk a relatíve kis létszám ellenére is az egyik meghatározó eleme a magyarországi építészképzési struktúrának. Osztott képzésben tanítunk, a kialakított, bolognai rendszer szerinti BA és az arra épülő MA képzést hosszú távon fentartható és fenntartandó működésnek tartjuk. Az Építészeti Intézetnek kimondott célja, hogy hazai és regionális szinten is kiemelkedő minőségű, ezáltal meghatározó építészképzést hozzon létre és működtessen a jövőben is. Stratégiai fontosságúnak tartjuk a Magyar Építész Kamara és a Kormányzat építész és belsőépítész jogosultsági szabályozását, annak érdekében, hogy a nálunk végzett hallgatók továbbra is megszerezhessék a magyarországi építész és belsőépítész tervezési jogosultságot (É, BÉ). Az angolszász világban a ránk jellemző építésziskoláknak az egyetemek szervezetén belül a „School of Architecture" az általánosan elterjedt megnevezése. A nemzetközi építészeti oktatás élvonalában egyértelmű, mindenki számára érthető megnevezés ez, ami a MOME képzésére is vonatkozik szerintem.

Az elmúlt években, a kampusz építése alatti időszakban a MOME a BME kampusz „Z" épületében működött. Milyen volt ez a pár év? És milyen a visszaköltözés?

Kovács Csaba: Az ÉPI (Építészeti Intézet) az elmúlt évtizedekben sikeresen bevezette a műtermi munka alapú oktatást. Sok építészképzés álma a kialakult gyakorlat, hogy a hallgatók rendszeresen bent dolgoznak az egyetemen. Óriási értéket képvisel. Az úgynevezett „Z" korszakban, tehát a kampusz épülése alatt a „Z" épületben a korábbiaknál kedvezőbb téri körülmények közt tudta az ÉPI ezt a műterem alapú oktatást megvalósítani. BA és MA évfolyamok egymás mellett, egymással szoros interakcióban, gyümölcsöző együttműködésben tudtak tanulni-dolgozni, ezzel az egyik legkorszerűbb szuperintenzív oktatási formát megvalósítani. Az Intézeti Adminisztráció és Tanári Kar is közvetlen közelségben volt aktív. Ez a közelség hatékony találkozási lehetőségeket eredményezett nap mint nap mind a hallgatósággal, mind egymással. Mindezt kiegészítette egy kis modellműhely és számítógépes terem. Térileg és a tartalmi munkában még sosem volt ilyen közel az Intézet az említett „School of Architecture" koncepcióhoz. Az új MOME épületeket ebben a tanévben kezdtük belakni. Az új campus induló térhasználati elgondolásai  a „Z" korszakhoz képest megváltozott helyzetet teremtettek, aminek az előnyei mellett vannak komoly problémák is. Az egyetem vezetésével és a többi intézettel együtt dolgozunk azon, hogy az új campus térkínálatát a képzési céljainkkal – a meglévő szinergiákat jól kihasználó – összhangba tudjuk hozni. Ez várhatóan egy hosszabb iterációs folyamat lesz, de bízunk benne, hogy a járvány enyhülésével ismét visszatérhetünk a campusunkra és folytathatjuk a térhasználat továbbgondolását.

Mi jellemzi a MOME alapképzését, a BA-t?

Kovács Csaba: A BA és MA képzésben továbbra is nagyon sok a közös. Így alapvető adottságunk és hagyományunk a kiscsoportos, személyes kontaktusokra és kapcsolatokra építő tanítás-tanulás, valamint alapvető örökségünk és lehetőségünk a műhelyekben (is) történő kétkezi munka, az anyagokkal, technológiákkal történő tapasztalatszerzés, kísérletezés. Ezeket stratégiai szinten is megőrzendőnek tartjuk. Az építészeti alkotómunkának egyre több a társas aspektusa, ezért az individuális képességek fejlesztése mellett nagy hangsúlyt fektetünk a teamekben történő munkálkodás megtapasztalására, ennek a képességnek a fejlesztésére és a közösség előtti kommunikációs készségek építésére. A hangsúlyok és a tartalom persze más a két képzési szinten. A BA képzésben a fókusz az építőművésszé váláshoz szükséges építészeti-szakmai alapismereteken van. A lényeg az ember és az emberi közösségek, hiszen az építész feladata az épített környezet használatával kapcsolatos igények megértése. Ebbe természetesen beletartozik a történeti örökség megértése is. Olyan alkotó építészeknek a kinevelése a feladatunk, akik a meglévő környezetet az ember örök és változó igényeinek megfelelően képesek lesznek majd  újraalkotni. Ezt a munkát holisztikus szemlélettel és művészi igényszinttel szükséges végezni.

A jelen elvárása, hogy fontos törekedni az ökológiai és ökonómiai fenntarthatóságra is. Persze az a nagy kérdés, hogy hogyan érjük ezt el? A hozzánk jelentkező hallgatóktól magas szintű szabadkézi (rajzi és modellezési) és ábrázolási készséget, illetve digitális eszközhasználati tudást egyaránt elvárunk. A rajzi kifejezésmód a MOME felvételijén hagyományos elvárás. Képzésünknek fontos része  a „learning by doing" elv alkalmazása: rögtön a második szemeszterben ezt megtapasztalják a hallgatóink. Ezt követi egy nyári építés – ennek is komoly hagyománya van már a MOME-n. A „tervezés" és a „csinálás" mindvégig együttesen van jelen a képzés során és törekszünk az elmélet és a gyakorlat szoros összekapcsolására is. Célunk az építész szakma alapvető kompetenciáinak a kialakítása mellett a magasszintű művészi érzékenység, a kreativitás és a társadalmi kérdésekre való fogékonyság kialakítása, megerősítése. Mindezeknek a szempontoknak és értékeknek tükröződnie kell hallgatóink építészeti terveiben produktumaikban. És hogy mik a fő pillérei a BA szintű (alap)oktatásnak?  Öt fő képzési területünk van: (1) az építészeti-belsőépítészeti tervezés; (2) a kísérleti műhelyekben a kutatás-tervezés-kísérletezés-innováció-megvalósítása; (3) az  ábrázolás, kommunikáció és digitális ismeretek; (4) a műszaki alapismeretek, így a statika, épületszerkezet, épületgépészet, épületvillamosság és (5) elméleti ismereteknek, így általános elméleti és művészettörténeti tudásoknak és szaktörténetnek, szakelméletnek a tanítása.

Az MA képzés mennyiben más?

Kovács Csaba: Az MA első évében elsősorban az új építészeti tudás megszerzése áll a fókuszban, míg a második évben a színvonalas diplomamunka kidolgozása és az azon keresztüli tanulás az elsődleges cél. Elsőként az ismeretek komplexitásának és a különböző területek összefüggéseinek a megértése és alkalmazása a cél, elsősorban projektorientált tanulási környezetben. Az MA a lényegét tekintve hasonló pilléreken nyugszik, mint a BA képzés, de tartalmában, összetettségében eltérők a feladatok. Az építészeti-belsőépítészeti tervezés urbanisztikai és tájépítészeti környezetben, tehát a nagyobb összefüggésekkel együtt kerül elő. Továbbra is lényegi része az oktatásunknak a kísérleti műhelymunka, a kutatás-tervezés-kísérletezés-innováció-megvalósítása. Az építészet gyakorlásához alapvető az integrált műszaki ismereteknek az elsajátítása (statika, épületszerkezet, épületgépészet épületvillamosság) és természetesen szükség van további elméleti ismeretekre. A kötelező órákat egyre nagyobb számban kísérik választható tantárgyak, a munkát szakmai gyakorlatok egészítik ki. A teljesebb és összetettebb gondolkodás megerősítése érdekében a jövőben komplex tervezési feladatot is készítenek az MA-s hallgatók, ahol egy korábbi építészeti, vagy belsőépítészeti tervüket (illetve annak kijelölt részletét) kiviteli terv szinten a főbb szakágak vonatkozásában is megoldják, kidolgozzák majd. Az MA képzés részeként a „learnig by doing" elvet már nemzetközi környezetben is alkalmazzuk, kiemelkedően sikeres volt 2019-ben az Oerol hollandiai művészeti fesztiválon történő installációépítésünk és sokat reméltünk a 2020 évben egy spanyolországi művészeti fesztiválon való szereplésünktől is (félő, hogy a járvány miatt ez az esemény elmarad).

Az építész képzés számos egyetemen osztatlan képzési rendben folyik, tehát jellemzően ötéves folyamatban fut végig, így építkezik. Te azt mondtad, hogy számotokra az osztott képzés jól működő rend. Mennyi idő alatt végzik így el a hallgatók az egyetemet?

Kovács Csaba: Ez egyénenként változó, mind ahogyan az osztatlan képzésben résztvevők sem végeznek jellemzően öt év alatt. Amit fontosnak gondolok hangsúlyozni, hogy az Intézetünk jónak tartja, és törekszik is annak a bevezetésére, népszerűsítésére, hogy a két képzési szint között, a BA diploma megszerzése után, az építőművész hallgatók minimum 10 hónap szakmai gyakorlaton vegyenek részt, színvonalas hazai vagy külföldi építészek tervező irodáiban. A legutóbbi évek kialakuló gyakorlata azt mutatja, hogy ilyen tapasztalattal sokkal érettebb és tartalmasabb MA szintű tanulmányokat tudnak a hallgatók lefolytatni.Milyen egy

Milyen az MA diploma a MOMÉ-n?

Kovács Csaba: Az Építőművész Diploma megszerzéséhez minden hallgatónak három területen kell bizonyítania: kell készítsen egy szakdolgozatot, létre kell hozzon egy önálló építészeti tervet és egy tárgyat vagy installációt is szükséges készítenie. Nem három különálló feladatról beszélünk, hanem a diplomázóknak arra kell törekedniük, hogy a három pillér egymásra épüljön, egymáshoz kapcsolódjon. A szakdolgozat kutatással és elméleti elemzésekkel, következtetésekkel alapozza meg a az építészeti terv programját, szellemi célkitűzéseit. A tárgy vagy installáció készítése pedig a tervhez kötődően bizonyítja a diplomázó tárgy szintű, lépték iránti érzékenységét, annak alakítására vonatkozó képességét. Tehát a három munka együttesen bizonyítja a diplomázó felkészültségét az építőművész hivatásra.

Ma egy kizökkent világban, a koronavírus terjedése miatt digitális felületen folyik minden kommunikáció. Ez a beszélgetés is így készül. Hogyan működik most a tanítás ebben a helyzetben? Milyen módon, milyen gyakorisággal tartjátok a kapcsolatot a hallgatókkal? Hogyan kommunikáltok egymással? Milyen tapasztalataitok vannak az elmúlt hetek után? 

Kovács Csaba: A tervezési fókuszú tárgyak esetében, a konzultációs jellegű órákon viszonylag egyszerű volt az átállás. Gyakorlatilag szinte mindenki kellően digitalizált a kommunikáció felvételéhez. Amíg az Internet stabilan működik, addig a tanítás megoldott. Zoom, Skype, Google Hangouts, Google Drive, nagyon sok olyan általános használatú platform van, ami jól működik, most már a Google Classroom is rendelkezésre áll. Különösen egyszerűvé tette a gyors átállást, hogy a feladatkiírások és a helyszínbejárások fázisán többnyire már túljutottunk ebben a szemeszterben a lezárás előtt, így ezek a nagyon fontos személyes tapasztalások már adottak voltak. 

A tudásátadás típusú órákon már nagyobb a gond, mert nincsenek távoktatásra előkészített teljes anyagaink, módszereink. A digitális tananyagelemek átadása sok esetben sikeresen megtörtént, de akadozik, vagy hiányzik hozzá a magyarázat, hiányzik a heti feladat strukturálás és nehéz a digitális számonkérés, pedig a hallgatóknak erre még nagy szüksége lenne. A teljesen önálló tananyagfeldolgozásra a  hallgatóink nincsenek felkészülve, de hát nem is ez a célja és lényege a nappali tagozatos képzéseknek.

A legnagyobb gondunk természetesen a MOME-ra jellemző „csinálós" tantárgyakkal van: a műhelyek nem érhetőek el, ezért itt az elvárásokat kellett a lehetőségekhez igazítani. A „csinálás" helyett jellemzően tervezés folyik és ez komoly veszteség. Tehát a konzultációs fókuszú tantárgyaknál a legkönnyebb az átállás és a műhelygyakorlatot, a gépi-technológiai hátteret követelő tantárgyaknál, feladatelemeknél sajnos komoly kimaradásokkal, a feladatok átstrukturálásával kell számolnunk. Itt az egyéni megoldások nagyon eltérőek, mert akinek van egyetemen kívüli hozzáférési lehetősége technológiákhoz, azoknak könnyebb a helyzete, de akinek nincs ott feladatmódosításokat kellett csinálnunk.

Mi lesz az idei diplomákkal? 

Kovács Csaba: A legnagyobb nehézségünk az un. „Tárgy" készítés részét érinti a diplomának. A műhelyek bezárása miatt egyénileg változó módon kell a feladatokat újraértelmezni. A szakdolgozat és a mestermunka, azaz a terv esetében lényegében nem változnak a követelmények. Azt a metódust, hogy kényszer esetén hogyan lehet digitális platformon keresztül, személyes jelenlét nélkül diplomázni, részleteiben még nem dolgoztuk ki, de a gondolkozás már elindult az erre vonatkozó vészforgatókönyv kimunkálására. 

A MOME-n egy kicsi társaság tanít és tanul együtt. Működik-e közösségként a tanszék az építészeti feladatokon túl? Támogatjátok-e egymást bármiben.

Kovács Csaba: Jelenleg elsősorban a tanulmányi feladatokra koncentrálunk. A közösségi oldalakon, egyéb digitális platformokon keresztül persze élénk kommunikáció folyik a hallgatók közt. De sajnos vannak olyanok is, akik „lementek a térképről" és csak kevés információnk van róluk. Természetesen a hallgatók, csakúgy mint a tanárok igénylik a segítséget, ki-ki máshogy: szellemi, lelki, vagy praktikus szinteken. Az azonnali feladatok megoldása után erre is igyekszünk odafigyelni.

Még csak negyedik hete tart ez a nehéz helyzet. Mi a tanulsága eddig számotokra a kialakult oktatási helyzenek?

Kovács Csaba: Ami most van, azt semmiképp sem lehet egy jövőbeli távoktatási platformként értelmezni, csak rövidtávú kármentés folyik. Viszont hasznos tapasztalatokat szerzünk: többet tudunk majd a rugalmas, digitális, célzott kommunikációról. Le fogunk győzni - részben már meg is történt - olyan csoportszintű ellenállásokat is, amelyek a hatékonyabb digitálistechnológia-használattal szemben voltak. Egy megváltozott helyzetben magunkról is újat tudunk meg: a többség nagyfokú tudatossággal és kreativitással áll a mostani helyzethez, de fontos látni, hogy az adaptálódás nem megy mindenkinek egyformán, sok olyan kolléga és hallgató is van, akinek ez az új helyzet komoly nehézséget okoz.

Egy ilyen krízis nem fog elmúlni nyomtalanul az életünkből. Biztosan jelentős módon alakul át a gondolkodásunk és ez pozitív lehetőség arra, hogy újragondoljunk alapvető kérdéseket is akár. Az építészet változni fog. Egyetértesz? 

Kovács Csaba: Biztosan sok minden megváltozik, de majd utólag lesz látható, értékelhető, hogy a világ összességében jól vizsgázik-e ebben a vészhelyzetben, vagy épp csak a sérülékenysége és manipulálható hisztérikussága válik nyilvánvalóvá. Nem tudok bízni abban, hogy az értékelésben lesz majd egy tiszta kép, egy alapvető, hiteles, többségi, önreflexív értékelés. De van, ami azért sejthető, így a digitalizálás további térnyerése várható és ez a szakmánkat is komolyan érinti. Legitimizálódhat a nagyobb és intenzívebb digitális hálózatépítés az építészeti tervezés területén is. Ez jelentősen megváltoztathatja a jelenleg szokásos építészirodai szerveződési képleteket is. Viszont ezzel párhuzamos jelenségként felértékelődhet a személyesség is főleg a perifériákon és a prémium szegmensben.

Hogyan hat az építészet alakulására ez a mostani helyzet? Mi foglalkoztat téged építészként ennek kapcsán?

Kovács Csaba: Nagyon súlyos társadalmi kérdések merülnek most fel az épített környezet jelenlegi strukturáltsága szempontjából. Alapkérdésekre, tabukra kell rákérdezzünk: például a tömegközlekedés és az individuális közlekedés viszonyára, és gondolkodnunk szükséges az egyéni-kiscsoportos lakóhelyek felszereltségéről, térhasználati igényeiről, a közösségi terek, logisztikai központok strukturálásáról. Ha a jelen válságnak az az egyik tanulsága, hogy a globalizálódó társadalmat időnként (?) radikálisan kisebb csoportokra (egyén-család-város-megye-régió-ország-földrész…) kell szakítani - azaz izolálni szükséges -, annak messzeható társadalmi és téri leképeződései lesznek… De az is elképzelhető, hogy az emberi élethez való viszony alapvető, filozófiai kérdései is előtérbe kerülnek és maga a nyugatinak mondott individuális életfelfogás módosulhat… A társadalmat, a kultúránkat érintő változásoknak mind lesznek térhasználatra vonatkozó következményei. Ha a világ változik, az az építészet számára is új jelenség, amire új válaszokra lesz szükség.

Somogyi Krisztina

Az építészet képzési helyeit bemutató sorozat az NKA támogatásával valósult meg.