Átadták az idei Csonka Pál-érmeket

2014. július 8-án adták át a Csonka Pál-érmeket a MÉSZ Székház Ybl Miklós termében. Egyéni kategóriában Váczi Péter tartószerkezet-tervező, alkotópáros kategóriában Bordás Péter építész és Dezső Zsigmond tartószerkezeti tervező kapta a díjat.

Az 1988-ban, Csonka Pál professzor emlékezetére alapított díjat minden évben két kategóriában osztja ki a Magyar Építőművészek Szövetsége eln öksége nyomán. A kitüntetés az építészek, és a tartószerkezet tervezők munkáját és alkotó együttműködését hivatott elismerni a díj.

Az egyéni kategória nyertesének laudációja

Váczi Péter 1956. április 9-én született Budapesten. Építőmérnöki diplomáját 1980-ban szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, majd a Középülettervező Vállalatnál kezdett el dolgozni. Egyetlen hosszabb kitérővel máig ez a munkahelye. Tartószerkezeti vezető tervező, építésügyi szakértő.
Jelentős tervezési munkái között dominálnak a rekonstrukciós tervezési feladatok, meghatározó részük műemlék épületek felújítása, mint pl. a Magyar Állami Operaház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Nagykanizsai Színház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Műcsarnok, és a Pannonhalmi Főapátság rekonstrukciója. Számos épület alapvető újrafogalmazásában vett részt, mint pl. a Corinthia Grand Hotel Royal, a Palazzo Dorottya lakó- és irodaház, a Riverloft, a Zeneakadémia és a Várbazár Rekonstrukciója.

Váczi Péter empatikus, udvarias, rendkívül jól nevelt, segítőkész, nagyon jó stílusú, mindenki által kedvelt munkatárs; azon kevesek közé tartozik, akinek nincs haragosa, ellensége. Nagy teherbírású, szereti a kihívásokat; munkáját rendkívüli gondossággal, hozzáértéssel, és türelemmel végzi. Olyankor sem hallani tőle egyetlen zokszót sem, amikor pl. építés közben kell egy komoly műtárgyat jóval méretesebbre és nagyobb teherbírásúra terveznie, mint a Szegedi Egyetemi tömb helikopter leszállópálya esetében, ahol a megvalósulófélben lévő művön az utólagos erőszaktétel észre sem vehető. Eddigi alkotó pályáján kiváló építészekkel nagyszerű épületek létrehozásában vett részt.

A munka tárgya, az épület és a feladat iránti tisztelet hatja át munkáját. A rekonstrukciós feladatok során amíg csak teheti, törekszik az eredeti szerkezetek megőrzésére, megmutatására. Az építész tervezők szerény, de mindig alkotó munkatársa.

A kuratórium 2014-ben a Csonka Pál érmet egyéni kategóriában Váczi Péter tartószerkezeti vezető tervezőnek ítélte oda az épület, az építészet iránti tisztelettel és empátiával, az építészek alkotó társaként végzett magas színvonalú szerkezettervező munkáiért.

Dr. Habil Becker Gábor PhD, DLA
okleveles építészmérnök

Az alkotópáros kategória nyertesének laudációja

A Csonka Pál Érem kuratóriumi tagjai közül engem – a szerkezettervezőt – ért az a megtiszteltetés, hogy a díjazott alkotópáros Bordás Péter építész és Dezső Zsigmond szerkezettervező munkáját méltassam.

A debreceni Nagyerdő az ország egyik első természetvédelmi területe, mely a város életének szerves része. Több más létesítmény (strand, uszoda, klinikai negyed) mellett az 1934-ben itt épült legendás stadion állapota leromlott, nem felelt meg a mai kor elvárásainak, követelményeinek. Helyén a környezetbe illeszkedő, minden igényt kielégítő korszerű új létesítmény építése vált szükségessé.

A Debreceni Nagyerdei Stadion terveinek elkészítésére 2012-ben Bordás Péter építészt és Dezső Zsigmond szerkezettervezőt kérték fel. Bordás Péter alapítója és vezetője a BORD Építész Stúdiónak, melyet a világ 54 legjobb fiatal építész irodája között tartanak számon. A Stúdió számos nemzetközi pályázaton szerepelt eredményesen. Építészetében fontosnak tartja a környezet és az épület kölcsönhatását, illetve a kortárs technológiák alkalmazását. Célja az volt, hogy az épület és környezete Debrecen és Magyarország emblematikus jelképe legyen, olyan alkotás, mely sok szempontból egyedülálló Európában.

Dezső Zsigmond nagy tapasztalattal bíró szerkezettervező. Egyik meghatározó egyénisége a hazai mérnök társadalomnak. Számos szakmai elismerése mellett Debrecen Város Pro Urbe díjasa, lelkes lokálpatrióta, aki a stadion gondolatával több, mint egy évtizede foglalkozik. Vallja, hogy a mérnöki munka nem más, „mint olyan a szellemi értékekért küzdő alkotó tevékenység, mely szerves kapcsolatban áll a természettel és képes befolyásolni azt". Számára a mérnöki hivatás a természet iránti felelősségteljes alázatot, művészi alkotó tevékenységet, csapatmunkát, harmóniát jelenti.

A stadionok méretüknél fogva formálják a tájat, ezért formálás módjukkal alkalmazkodni kell a környezethez. Az illeszkedés alapelve a harmónia. Az ilyen épület a lehető legkevésbé zavarja a természetet. Ahogy ezt ajánlásukban a 2013-as Csonka érmesek Szabó Tamás János DLA és Volkai János írják: „Az elkészült épület maradéktalanul megfelel ennek a követelménynek. Környezetbe illesztése, visszafogott tömegalakítással, a homlokzatképzéssel, a fák koronájának magasságába emelt közlekedési úttal, példaértékű."
A tömegrendezvények és a napi használat útjainak szétválasztása egyrészt a környezetet óvja, másrészt – az épület szintbeli feltöltésének biztosításával – az épület jobb működését segíti. A lelátó aszimmetrikus. A nyugati oldal nagyobb, mint a keleti. Evvel nem csak a jobb helyek száma nőtt, hanem a természetre való kilátás biztosítása mellett az épület tömege is mozgalmasabbá vált.

A könnyed megjelenésű – előregyártott vasbeton vázzal készült, a lelátók fölött térbeli acél rácsszerkezettel fedett, PFTE műanyag membránnal borított épület – a köré épített több mint 1000 m hosszúságú, pillérekre állított passzázzsal szinte lebeg a táj felett.

A Csonka Érem kitüntetést az alapítólevél szerint azok kapják, akik az „első és alapvető célt, nevezetesen az építész és a tartószerkezet tervezők együttműködését jelentősen és igazolhatóan elősegítik." Az ilyen méretű térbeli tartószerkezetek – mint a stadion – esetén alakul ki a legszervesebb kapcsolat az építészeti és mérnöki formáló szempontok között. Ezekben a szerkezeti formákban alig választható külön a két oldal. Az építész és a mérnök szoros együttműködése szükséges, hiszen az építészeti és a szerkezeti forma eggyé, azonossá válik.

A stadionnál már a koncepcionális tervezés az építész és a tartószerkezet tervező együttes munkájával történt. A hazai gyakorlatnak megfelelően az építész – részben a tartószerkezeti tervező véleményét kikérve – önállóan határozta meg a globális szerkezeti struktúrát és elvárásait. A mérnöki konstruktőri munka az építésszel közös integrált tervezésben való részvétel mellett az egységes tartó- és épületszerkezeti kialakítás statikailag és gyártás szempontjából való következetessé tételére irányult. Elsődleges szempont volt – a tartósság, a gazdaságosság, valamint a funkcionális és esztétikai követelmények kielégítése mellett – a rendkívül rövid építési idő figyelembevétele.

A környezetbe illeszkedő többfunkciós, minden igényt kielégítő ún. IV. generációs létesítmény tervezését az igényességre, az újszerűségre, a különlegességre, a legkorszerűbb vagy akár a teljesen új technológiák, megoldások alkalmazására való törekvés jellemzi az adott költségkeretek között. Az igényesség nem csak az épület építészeti karakterére, anyaghasználatára, burkolataira vonatkozott, hanem azok szerkezetei kialakításában a részletek esztétikus kimunkálására is.

Megvalósult a szerkezet és forma egysége. Ahhoz, hogy egy mérnöki alkotás szép legyen, valami – szellemi értelemben vett – többletet kell hozzáadni a „műszakilag szükséges" rutinszerű kialakításhoz. Ez a többlet a műgond, vagyis a formálás igényessége.

Az épület szerkezeti különlegességeit az előregyártott vasbeton szerkezetek, azok csomópontjai, az acélszerkezeti hálózatok igényes kialakítása és az ezekkel kapcsolatos innovációk adják. Az alkalmazott épületszerkezeti megoldások egyedülállóak a hazai vasbetonépítésben és némelyikük világviszonylatban is úttörő. Az acélszerkezetnél a „biomorf" rúdhálózatú, aszimmetrikus rácsozású, háromövű rácsos konzolokból álló térrács kialakítása figyelemre méltó. Ennek különlegessége, hogy az öveket összekötő rácsozás harmonikus kiosztásához a harmóniát a zeneirodalomból kölcsönözték, olyan zenei részletet keresve, melynek spektrumgörbe elemei fedik egy szerkezeti egység globális igénybevételi ábráit. Az eredmény a harmónián túl, hogy a rácsos szerkezet primer tartószerkezeteinek összsúlya az ilyen kisebb stadionoknál használt konzolos főtartójú tetők anyagfelhasználásának a fele.

Az építész és a szerkezettervező együtt mertek merészet álmodni. Az eredmény a megvalósult Nagyerdei Stadion újszerű vasbeton és acélszerkezeteivel csakis a tervezésben és a gyártásban dolgozó építészek és mérnökök együttműködésével, kiváló csapatmunkával jöhetett létre.

Napjainkban zajlik a labdarúgó világbajnokság. A TV-képernyőn nap mint nap látjuk az impozáns nagy befogadóképességű brazil stadionokat. A 20.000 fős Nagyerdei Stadion ugyan szerényebb méretű, de mindenképpen állja a versenyt ezekkel az épületekkel. Sőt egyes megoldásaiban világviszonylatban is úttörőnek számít. A futballból vett hasonlattal élve, mindez a tervezői csapatot irányító „játékmestereknek", Bordás Péternek és Dezső Zsigmondnak köszönhető.

Mindezekért őket találta érdemesnek a kuratórium – az alkotópáros kategóriában – a 2014. évi Csonka Pál Éremre, melyhez mind a magam, mind a kuratórium nevében gratulálok. És hogy még mindig a futballnál maradjunk:
SZÉP VOLT FIÚK!

Zámbó Ernő
építőmérnök

Elhangzott: Budapest, 2014. július 8.