Az első világháború hőseinek központi emlékhelye - „Harangmező“

Az Első Világháburú Centenáriumi Emlékbizottság első világháború hőseinek központi emlékhelye ötletpályázatára egy igazán allegorikus tervet nyújtott be a Can Togay János és Nemes Péter építészpáros.

Az emlékmű alapötletét egy az első világháború idején készült archív fénykép ihlette. A némaságra kárhoztatott, harangnyelv nélküli harangok mintegy a magasból aláhullva tehetetlenül hevernek a földön, mintha a háborúban elesett katonák emlékkműveként csak a felszentelésre várnának. A fényképen látható, harangnyelvüktől megfosztott harangok sorsa az volt, hogy hadi célokra beolvasszák őket. Ez a felismerés még szorosan összekapcsolta őket az elesett katonákkal.

Később, a pályázat elkészítése során fedezte fel Can Togay János, hogy ugyanezen fényképre való hivatkozással a Magyar Nemzeti Táncegyüttes „Síró harangok“ című táncdarabjával emlékezik meg az I. világháborúra. Ez az egybeesés még inkább megerősítette benne a meggyőződést: A földön heverő harangok látványa olyan egyértelmű, erős, archetipikusnak is nevezhető jel, amelynek jelentése, asszociációs tere kiemelkedő módon teszi alkalmassá arra, hogy az első világháború elesett katona hőseire emlékező kompozíció központi motívuma legyen.

A mózesi harsonákat felváltó harangszó a jó hír hirdetéséhez és imára szólítja a hívőket, ugyanakkor rezgésével egybefogja az egész humanizált dimenziót, egybekapcsolja az eget a földdel. A magasban lebegő harang szól a holtak lelkéért és emlékezeteti az élőket saját halálukra. A magasságától és hangjától megfosztott harang így a legnagyobb veszteség jele.

Tervezett hősi emlékművünk harangjai azonban mégis szólnak. Halk, szinthe hallhatatlan zúgásuk mintha a túlvilágról szólítaná meg az emlékezetet. Az elesett katonák nevét viselő harangok hangja akkor éled fel, amikor az emlékezők közel lépnek a harangokhoz és a holtaknak a harangpalástok százain egymásba hullámzó neveit olvasva megidézik őket. Az élők így emelik ki a holtakat a feledésből és a holtak így találkoznak az élőkkel. Az éjszaka sötétjében a harangok derengő fénye is akkor erősődik, ha az emlékezők megközelítik a harangpalástokra rótt nevek ezreit.

Az emlékmű helye, a Gellérthegy, Magyarország szimbolikusan kiemelkedő, történelmileg átitatott publikus pontja. Az emlékhelynek javasolt parkos rész ugyanakkor emelkedett kontemplációra alkalmas védett tér, amelyet a Citadella, a Szabadság-szobor és a városra nyíló kilátás foglal keretbe. Az emlékhely városon belüli központi elhelyezkedésével mind a belföldi, mind a külföldi látogatók fontos célpontjává válhat, egyben úgy lehet nagyobb közönség által is látogatott méltó helye a hivatalos megemlékezéseknek, hogy közben megőrizi meghitt, természetközeli vonzerejét. Ez a helyszín a Szirtes út - Rezeda út - Citadella által körülhatárolt parkos területen került kijelölésre,  egy fákkal körülvett enyhén lejtős tisztáson helyezkedik el. A helyszín rendezésével egy az emlékműbe futó és azt megkerülő gyalogösvény kerül kialakításra.

Az emlékmű fő motívuma egy 15 méter sugarú körön belül a földön, oldalukon heverő 250 darab, harangnyelv nélküli, különbözü méretű, 90cm-150 cm alsó átmérőjű, öntött vas harang. A harangok testén az I. világháború 661.000 magyar katonai áldozatának gravírozott neve fut körbe.

A harangok elrendezése véletlenszerű benyomást tesz. Míg egy részük teljes térfogatával a bazaltkő-törmelékből kialakított alap felületén, abból kiemelkedve hever, másik részük különböző mértékben ebbe az alapba süllyed. A harangok egymáshoz közel helyezkednek el, ugyanakkor elhelyezésük lehetőséget nyújt a látogatók számára, hogy átsétáljanak harangtestek között, illetve megközelíthessék azokat, elolvassák a harangpalástokon feltüntetett neveket.

A zúzott bazaltkő ágyat hasított gránitból képzett 150 cm széles gyűrű fogja körbe. A talajjal egy szintben elhelyezkedő perem felülete lehetőséget ad az emlékmű elnevezésének többnyelvű jelölésére, valamint kegyeleti jelek (virágok, koszorúk) elhelyezésére.

Az emlékmű egyben hang- és fényinstalláció is. A harangokba rejtett szenzoros, interaktív hangkeltő modulok minden egyes haranghoz külön társított, azok eredeti lecsengő hangját alapul vevő, a harang felületét membránként használó rezgő hangot generálnak. Így az emlékmű kétszázötven különböző magaságú hangból egymásba fonódó folyamatos, ugyanakkor szinte alig hallható zúgást, zümmögést bocsájt ki.

Ez a hanghatás annak függvényében erősödik, minél közelebb kerülnek az emlékhely látogatói az emlékműhöz, illetve az egyes harangokhoz. Minél több látogató lépked a harangok között, azok váltakozó intenzítású zúgása annál erősebb. A harangok, illetve a hanginstalláció legintenzívebb együttes hanghatása is alatta marad ugyanakkor az emberi beszéd szokásos hangerejének.

Az emlékmű harangok tövébe rejtett fényei sötétedéskor a naplementével párhuzamosan ébredő, alig látható halvány derengésbe vonják a harangokat. Amint azonban arra járók megközelítik az emlékművet, az egyre erősebb fénybe borul.

Az emlékművet mobil alkalmazás kíséri, amely a helyszínen található információ alapján letöltve a látogató okostelefonja/tabletje kijelzőjén keresztül hozzáférhet a hősi halottak adatbázisához, ahol - ellentétben a harangpalástokra bevésett nevek lajstromával - minden egyes név mellett pontosító adatok (rang, születési hely, idő) kerülnek feltüntetésre.

A mobil alkalmazás egyben pontos felvilágosítást ad arról, hogy adott hősi halott neve melyik harang testén, hol helyezkedik el. A harangok hangkeltésben szerepet játszó mikroáramkörei ez esetben arra is alkalmasak, hogy a mobil telefon/tablet kijelzőjén elnavigálják a látogatót az adott nevet feltüntető haranghoz. Az alkalmazás további, az I. világháborúval, illetve az emlékművel kapcsolatos részletes információkat is tartalmaz. Az alkalmazás a helyszínen elhelyezett érintő kijelzős terminálon keresztül közvetlenül is elérhető.

Javasolt emlékművünk konkrét és figurális, ugyanakkor elvont és szakrális jelentést hordoz. Megformálásában egymást itatja át a hagyomány és a korszerűség. Az archetipikusan és kulturálisan átlényegített drámai látvány, a hangok, a fények megrendültségre, kontemplációra és részvételre ösztönöznek. Az interaktivítás ugyanakkor a látogatót az emlékhely cselekvő szereplőjévé teszi. Meggyőződésünk szerint az emlékmű így megkerülhetetlen módon szólítja meg a befogadót, és hívja meg az első világháborúban hősi halált halt katonákra való megemlékezésre.