Az építészek úgy gondolják, kertet tervezni ők is tudnak

Héjjas Luca igazából még el se végezte az egyetemet, máris díjazott tájépítész. A Tájépítészet hónapja pályázatán a Táncművészeti Egyetem kertrendezésével az év junior tájépítésze díjat nyerte. Építészet és tájépítészet kapcsolatáról, szakmai prioritásokról beszélgettünk, és arról, miért fontos, hogy milyen növények vannak egy kertben. 

Tájépítész effektíve akar lenni az ember, vagy menet közben válik azzá?

Annak dacára, hogy én már az alapképzésen tájépítész szakra jelentkeztem, és most is, mesterképzésen oda járok, úgy gondolom, menet közben válik azzá az ember, sőt, igazából a tanulmányai befejeztével. Bár szerencsére nálunk a Szent István Egyetemen a tanárok és a vezetőség kifejezetten keresik a valós lehetőségeket, pályázatokat, azt, hogy piaci alapú megrendelésekbe keveredjünk bele, ami sokkal jobb, mint ha csak az egyetemnek, l’art pour l’art terveznénk. Egy-egy ilyen tervpályázat kapcsán élesben tudunk dolgozni, és nemcsak rajzolunk, de ától cettig mindent megtervezünk, az adott projekt költségvetését is. Mert ha nyerünk, akkor a kivitelezésre is sor kerül.

Végre egy építész, aki nem panaszkodik az oktatásra, általában sok kritika éri hallgatói, de vezetőségi részről is az egyes építészkarokat. Nemrég például egy ifjú építész, Smiló Dávid illette kritikával a műegyetemet, hogy elitista, ugyanakkor mégsem holisztikus szemléletű.

Minden képzésnek vannak hiányosságai természetesen, mi például nem tanulunk elég költségvetés tervezést, ami jó lenne, ha lenne több, de nem panaszkodom, különösen a mesterképzésen adódó sok valódi tervezési lehetőség miatt. A műszaki háttér éppolyan fontos, mint a tervezés kreatív, művészi része, ezeket mind megkapjuk és engem érdekel is szerencsére mind a kettő. A puszta művészkedés azért nem lenne elég.

Fiatal korod ellenére számos tervet jegyzel már, igaz, többed magaddal. Itt van például a Népsziget, az Ottlik-kert vagy most a Táncművészeti Egyetem parkja, ez utóbbival az év junior tájépítésze lettél.

Ezeket a projekteket mind nagyon szerettem, arra pedig külön büszke vagyok, hogy a Táncművészeti Egyetem parkjával két díjat is nyertem, az egyetem különdíját is. Mivel korábban versenyszinten műkorcsolyáztam, a tánc mint művészeti ág közel áll hozzám, ráadásul van egy balettművész ismerősöm, aki itt végzett, az ő ötleteit is beépítettem a tervembe, nemcsak a rektori megrendelést. Felmerült ugyanis a vezetőség részéről egy külső színpad, de a táncosoknak nagyon nem mindegy, milyen talajon, milyen időjárási viszonyok mellett dolgoznak, ezért ehelyett inkább csak egy kis streching részt terveztem gumiburkolattal.

Akkor ez olyan terv lesz, ami meg is valósul? Mert gondolom, egy építésznek a legnagyobb fájdalom az, ami az írónak, ha az asztalfióknak dolgozik.

Az ő szándékaik szerint igen, én meg csak remélni tudom, hogy tényleg így lesz.

Nem hiányzik, hogy a sok terv után most már a valóságban élesen is dolgozz, hogy a kivitelezés mezejére lépj?

Nagyon várom, persze, de tulajdonképpen úgy érzem, bizonyos szempontból még nem vagyok kész arra, hogy levezényeljek egy kivitelezést. Ehhez kellene mellém valaki, aki ebben hozzám képest már előrébb jár. A kivitelezés és a tervezés nem mindig jár együtt, vannak irodák, amelyek csak terveznek, és vannak, amelyek kiviteleznek és terveznek. Engem a tervezés jobban érdekel, de a kivitelezés is fontos része a szakmának, hogy tervezőként tudjuk mi, hogy működik.

Amikor egy teret vagy kertet tervezel, mik a legfontosabb szempontok, amelyeknek meg akarsz felelni?

Mindig a nagytól megyek a kicsi felé, először megismerkedem a várossal, a városrésszel, és megvizsgálom, mennyire illik bele a szövetébe. Ez nagyon fontos, hogy ne pusztán mint egy tér álljon ott, hanem legyen szerves, kulturális, kultúrtörténeti kapcsolata a város, a negyed egészével. Aztán jön a funkció és az igényeknek való megfelelés. Nagyon fontos az ökológikus gondolkodás illetve valamiféle pszichés plusz, az, hogy az egész tér, hat az emberekre.

Ez tehát nem egy önmagvalósító műfaj, sokkal inkább közösségi?

Sőt, óriási hiba, ha valaki az önmegvalósítási szempontokat emeli ki. Ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne egy-egy ötletet belevinni.

Viszont lehet gesamtkunsttá tenni, nem? Arra gondolok, hogy például az Ottlik-kertnél milyen érdekes lenne, ha a téren lenne egy utalás, persze nem direkt, az Iskola a határonra, vagy mondjuk egy olyan geg, egy olyan tiszteletadás, hogy Esterházy Ottlik-füzetének egy része megjelenne valamely utcabútoron, falon, padon, a tér valamely elemén.

Természetesen tanulmányoztuk Ottlik műveit, illetve egy kisfiú Ottlikra vonatkozó kis írását integráltuk a tervbe, egy padra rátettük. Ennél konkrétabbat nem akartunk, mert egy kis térről, egy kis területről van szó.

Hogy tapasztalod, az építész szakmán belül milyen presztízse van a tájépítészetnek?

Sokan úgy gondolják, hogy kertet, parkot, közteret tervezni mindenki tud, aztán rendre kiderül, hogy nem. Bár tanulnak az építész karokon is növénytant, ez opcionális a Műegyetemen. Ők úgy gondolják, teret tervezni ők is tudnak, de nem értenek a növényekhez, azok igényeihez. Pedig ha megnézünk egy épületet, amit zöld vesz körül, megközelítjük, elindulunk felé, mindig először a kertet, a zöldet vesszük észre. Az emeli ki, adja meg a hangulatát az egésznek. A projekteknél is azt érzékelem, hogy a kertépítészeti rész kicsit háttérbe szorull. Jó lenne, ha nem így lenne. Én például nagyon sokat foglalkozom a növényekkel, a színükkel, formájukkal, textúrájukkal, nem mindegy, milyen a fenntarthatóságuk, mennyi öntözést, vizet igényelnek. Fontos az igényeket figyelembe venni a növények szempontjából és azt, hogy fenntartható legyen, s hogy minden évszakban bírjon díszértékkel.

Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve? Mit gondolsz, hozhat ez a díj megrendeléseket?

Azt nem tudom, de jól mutat az ember portfoliójában. Noha dolgoztam már gyakornokként néhány irodában, mindenképp szeretném a gyakorlati tapasztalataimat mélyíteni, mert az egyetemi tanulmányokkal nagyon nehéz a munkát összehangolni, huszonévesen pedig az ember mégis elkezdené egzisztenciálisan is az önálló életét. 

Kozár Alexandra