Az Őrség népi építészetének hétköznapjai

A hagyományos őrségi lakóházak legjellegzetesebb példái sorakoznak a szalafői Felsőszeren, a közeli skanzennel ellentétben, itt még folyamatosan használt nyaralók, sőt lakóházak formájában.  

A boronafalú épületek lényegében gerendaházak, amik falát szalmatörekes sárral tapasztották, majd meszelték.

A helyben bányászható agyagnak köszönhetően már a 19. század végére a tégla lett a meghatározó építőanyag. A hagyományos hosszú házak jellegzetes toldaléka lett a bejárat mögötti tágas előtér, létrehozva a környékre ma is jellemző, „T” alaprajzú házakat.

A családi házak és üdülők felújításánál, akár újak építésénél is a fenti alaprajz maradt a meghatározó.  

A vidék még jellegzetesebb építményei a szoknyás haranglábak. Történetük a 18. századig nyúlik vissza, amikor a protestáns templomokhoz nem volt megengedett a kőtornyok építése. A Pankasz dobján álló 270 éves, zsúpfedésű szoknyás harangláb a környék, és az őrségi nemzeti park legfőbb jelképe is.  

A szoknyás haranglábak jelképként jócskán túlmutatnak önmagukon, és számos újkori környékbeli építményhez szolgáltak mintaként. A bő tíz éve épült Kömpe szeme kilátóból Szalafő környékére nyílik panoráma.

Szintén a szoknyás haranglábat idézik a 2000-re megépült Zalalövő–Bajánsenye vasútvonal egységes állomásépületei, ahol a váró –és pénztárcsarnok kapott helyet a haranglábban. Tervezőjük Nagyhegyi Éva.

A hagyományos utcakép elmaradhatatlan része a csűr, avagy a tégla oszlopokon álló, deszkázott oldalfalú lábaspajta. Köztük szép számban akadnak akár száz négyzetméternél nagyobb alapterületűek is.

Bár a csűrök szinte mind elvesztették az eredeti, terménytároló funkciójukat, a melléképület a modern ház körül is jól jön, így a legtöbbjük ma is áll.

Pityerszer üdülőövezetének egyik új építésű autógarázsa hűen idézi meg a lábaspajták építészetét.

Az őriszentpéteri Pajta 2012-re elkészült épületegyüttese korábban meglévő gazdasági épületeket hasznosított újra, U. Nagy Gábor építész, és a tulajdonosának példaértékű együttműködése nyomán. Az udvar mára farm to table koncepciójú étteremmel bővült, ami tavaly Michelin-csillagot, idén Dining Guide Év Étterme díjat is kapott.

A falukép részei az előtetős kutak, amik a dombokra épült településrészeken akár húsz méter mélyre is nyúlhatnak.

Az egyszerűbb, fából épült, használaton kívüli kutak megmentésének lehetősége sok helyen az utolsó pillanathoz érkezett.

Egy közelmúltbeli pályázat nyomán többek közt új autóbusz-várók sora épült a környéken, tovább hordozva a pajták és kutak szerethető formavilágát. Sajnos az országos rossz gyakorlatot követve, a várók menetirány felőli oldalára itt sem került ablak, így ha valaki leülne bennük, nem láthatja a közelgő buszt.  

Az 1840-es években épült őriszentpéteri gőzmalom régi épületének hasznosítása a helyi közösségi funkciókhoz már az 1990-es évek elején megkezdődött, ekkor készült el a mögötte álló pajtaszínház. A főépület 2002 óta teljesen felújított teleház, néhány éve látogatóközpont, kiállítótér.  

Szalafő legnagyobb, még a templomnál is méretesebb épülete az egykori fűrészüzem. 1934-ben építtette a helybéli Tamaskó Vilmos vállalkozó, és egészen 2003-ig működött eredeti funkciója szerint.

Az öreg épület magánkézbe kerülése után teljes felújítást kapott, és 2009-ben fogadóként nyitotta meg az eredeti tölgyfa-kapuit.

A hatalmas központi ebédlő dísze az eredeti fűrészüzembe is már öreg, használt gépként érkezett gatter, azaz fűrész, ma is meglévő, két szint magasságú, körülbelül 150 éves öntöttvas szerkezete.  

A vidékre jellemző, hagyományos építőanyagok ugyan öregszenek, de folyamatos a cseréjük hasonló, új gyártásúakra.