Programok

Bak Imre: aktuális időtlen - Egy életmű rétegei

1/4

Alakzat II.

?>
Alakzat II.
?>
Fénytörténetek
?>
Sky-field
?>
Meghívó
1/4

Alakzat II.

Bak Imre: aktuális időtlen - Egy életmű rétegei
Programok

Bak Imre: aktuális időtlen - Egy életmű rétegei

2016.03.03. 09:18

Eseményinfó

Szerzők:
Fehér Dávid

Földrajzi hely:
Paks, Magyarország

Esemény kezdete:
2016.03.05. 16:00
Esemény vége:
2016.06.06. 16:00

Ugyan Bak Imre az Iparterv-generáció és a geometrikus absztrakció megkerülhetetlen alakjai közé tartozik, mégis kevés lehetőség nyílt eddig életművének áttekintésére. Március 5-én 17 órakor kiállítás nyílik 

Bak Imre 
Aktuális időtlen
Egy életmű rétegei / 1967-2015

Megnyitó: 2016. március 5. 17 óra
Pincehelyi Sándor festőművész

A kiállítás kurátora: Fehér Dávid művészettörténész 


2016.03.06-06.26. 

Utoljára 1999-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből, a legát- fogóbb összegzést pedig Hajdu István 2003-ban megjelent nagymonográfiája jelentette. A Paksi Kép- tár kiállítása több mint egy évtizeddel az utolsó áttekintés után kísérletet tesz az életmű különböző szakaszainak bemutatására. Ugyan a tárlat szinte az életmű egészét átfogja, mégsem tekinthető valódi retrospektívnek: nem törekszik teljességre, és olykor figyelmen kívül hagyja az életmű belső arányait is. A kiállítás néhány műcsoportot, sorozatot emel ki az életmű egészéből, melyeket különálló, ám nyitott téregységekben, a kronológiát lazán követve mutatja be. Az egyes szakaszokat bejárva végigkövethetővé válik, miképp módosult finom lépésenként Bak Imre az absztrakcióhoz fűződő viszonya, hogyan jutott el a festészet utáni absztrakciótól egy konceptuális kitérő után a rá jellemző sajátos képi nyelvhez, amely szemiotikai kérdésekre reflektálva teremt tárgyias képzeteket keltő, mégis elvont formarendszereket.

A kiállítás fókuszában két kifejezetten a Paksi Képtár terébe készült alkotás áll. Az egyik a Fachwerk (1971/2015) című, eredetileg az esseni Folkwang Museumban bemutatott environment rekonstrukciója, a másik a Fénytörténetek V. (2014) című monumentális festmény. A nyitómű, a Fachwerk az oeuvre kulcsfontosságú alkotásai közé tartozik: Bak Imre egyik első kísérlete a geometrikus absztrakció és a táblaképfes- tészet térbeli és szemantikai kiterjesztésére. Bak megidéz és absztrahál egy konkrét építészeti struktúrát, majd fázisonként lebontja, és a térben kiteríti a kompozíció elemeit. A három fázisra épülő, és ekként di- alektikus karakterű mű egyrészt a jelentés születését és eltűnését, másrészt a táblakép és a geometrikus absztrakció sorsát modellezi, miközben a hagyományhoz fűződő jelenkori viszonyra is rákérdez. Az environment jelentéstani és látástani vizsgálódásként is felfogható, és ekként az életmű programadó alkotása.


Alakzat II.
1/4
Alakzat II.



Bak Imre a hetvenes évek első felében keletkezett konceptuális alkotásai a korábbi geometrikus absztrakt festményeket gondolják tovább. A kiállítás első egységében a Fachwerk mellett bemutatott alkotások (1971-1974) az elvont, geometrikus alapformák és a tárgyszerű jelentések közötti áthatásokat vizsgálják. Bak Imre darabokra vágja és geometrikus struktúrák szerint újrarendezi a tájfotókat, amelyek egyrészt megőrzik tájképi karakterüket, másrészt azonban a konstruktivizmus örökségét válla- ló kompozíciókat alkotnak (Átlós, fent-lent, bal-jobb¸ 1973). Más esetekben Bak a szuprematizmus egyik alapmotívumát, a négyzetet tölti meg tárgyszerű jelentésekkel (Landscape, Still Life, Portrait¸ 1972; A négy alapelem színe¸1972): a négyzetekre írt feliratok festészettörténeti alaptémákat (táj, csendélet, portré), és kultúrtörténeti archetípusokat (négy őselem) idéznek meg. A minimalista felületek egy végletesen redukált táj elemeivé, sajátos tájanalízissé válnak (Sky–Field, 1972). Bak egyrészt az európai festészettörténet nagy hagyományaihoz, másrészt az absztrakció régebbi és újabb tendenciáihoz kapcsolódik, ám érdeklődése nem pusztán a művészet, hanem az emberi látás történetére is irányul. Pedagógiai munkásságában és elméleti szövegeiben rendre visszatér a metafizikai létlátás, a kreatív látás és a szintetikus látás megtalálásának célja, amely nemcsak a Bauhaus oktatási metódusaira és teoretikus szövegeire vezethető vissza, hanem Hamvas Béla az archaikus emberre vonatkozó elmé- leteire, és a misztikus gondolkodás hagyományaira is. Bak Imre sajátosan keresztezi, ütközteti, áthatás- ba hozza az elvont és a konkrét minőségeket az analógiákra épülő, kreatív látás elérésének érdekében.

A kiállítás ennek a komplex látástani problémának a különböző fázisait vizsgálja Bak Imre életművén belül. A második szekció a művész korai alkotásait (1967-1970) mutatja be, amelyek a festészet utáni absztrakció különböző tendenciáihoz, a színmező festészethez, a formázott vászonhoz és a hard edge-hez köthetők, olyan alkotókkal vethetők össze, mint Frank Stella, Kenneth Noland és Ellsworth Kelly (Sávok I.¸1967; Fényes 4., 1970). A korai művek ipari színei és repetitív sáv-struktúrái elvont formarendszereket alkotnak, jóllehet egyes esetekben figurális képzeteket keltő alakzatokká állnak össze (Alakzat II, 1969). A hetvenes évek második felében (1974-1982) Bak Imre a korai hard edge festményeinek letisztult, ge- ometrikus formaképzését ötvözi a konceptuális kísérletek jelentéstani játékaival. Visszatér a festésze- thez, ám megőrzi műveinek konceptuális karakterét. A sávstruktúrák archetipikus formákat, archai- kus leletek stilizált körvonalait idézik meg. A harmadik szekcióban bemutatott, hasonlóságokra, párhuzamosságokra, analógiákra és tükrözésekre épülő kompozíciók (Tükrözés I-II., 1976) szinte szó szerint megidézik Hermész Triszmegisztosz Hamvas Béla és Bak Imre által is gyakran felidézett, híres mondatát: „ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van". A festmények többjelentésű formarendszerei egyszerre hívják elő a tájkép-, a csen- délet- és a portréfestészet alapmotívumait (Nap-Bika-Arc, 1976), ugyanakkor formaképzésük szinte megegyezik Bak korábbi geometrikus absztrakt festményeinek megoldásaival. A szemiotika iránti strukturalista érdeklődés, illetve a művek kultúrtörténeti, antropológiai és etnográfiai vonatkozásai mint- egy megelőlegezik Bak Imre a posztstrukturalizmus és a posztmodern tendenciáihoz köthető sorozatait.

 


Fénytörténetek
2/4
Fénytörténetek

A kiállítás negyedik egysége (1983-2006) csupán néhány példát villant fel Bak Imre azon alkotásaiból, amelyeken a jelentéssel telített geometria konkrét művészettörténeti referenciákkal telítődik, és az allúzió idézetté válik. Bak sajátos motívumai egy különös, nyitott jelentésű ikonográfi- ai rendszert alkotnak, monumentális „tájfestményein" pedig különböző művészet- és kultúrtörté- neti referenciákat rendel egymás mellé (Ívek, 1985). A horror vacuiszerűen telített képmezőket a kilencvenes évek során fokozatosan redukálja, a művek egyre gyakrabban idéznek meg utópisz- tikus városképeket, melyeken Bak a színmezőfestészet monumentális, homogén felületeit sze- mbesíti a (kassáki) konstruktivizmus áthatásokra épülő formáival (C. de Portzamparc, 1999). A művek a különböző jelentéssíkok és térsíkok komplex viszonyrendszereit vizsgálják. A 2000-es évek közepén Bak Imre visszatér az arc/kép problematikájához, amelyet ezúttal is sajátosan ötvöz a csendélet- és a tájfestészet alapsémáival (Az éjszaka arca, 2006). A művek gyakori motí- vumává válik a megfoghatatlan, metafizikai mélységre nyíló ablak (az ábrázoló fes- tészet Leon Battista Alberti által leírt metaforája), és rendszerint visszatér napként vagy fürkésző szempárként a Kazimir Malevics és Josef Albers festészetét is megidéző négyzet. Az ablak ezúttal azonban sokkal inkább idézi a windows esztétikáját, mint a reneszánsz művészetelméletet, míg a négyzet a „tiszta érzet" malevicsi ikonja helyett villódzó pixelpontnak tűnik.

A 2000-es évek második felétől Bak Imre művészetében egyre meghatározóbbá vált egy sajátos poszt- mediális képiség keresése, ami olyan alkotókkal rokonítható, mint Peter Halley és Sarah Morris. Bak számító- géppel tervezett, mégis festői intenzitású felületei a geometrikus absztrakción túli geometria lehetőségeit vizsgálják. A festmények gyakran megidézik a digitális képek és a virtuális látványok hideg-rideg édenét. Bak szilánkokra töri és sajátosan újraépíti képeinek terét: abszurd térhelyzeteket teremt, melyeknek fontos elemévé válik a fény és az árnyék kontrasztjai által teremtett mélység illúziója (Váratlan, 2013). A kiállítás ötödik szekciójának központi alkotása, a Fénytörténetek V. (2014) egy ilyen szi- lánkokra tört, majd újraépített táj. A monumentális, fekvő formátumú festmény kiszámítha- tatlan fénytörések történeteként is leolvasható, mely ugyanakkor számot vet a művészet történelem utáni történeteivel és a képalkotás hagyományaival is. Akárcsak a Konstruktív dekon- strukció (2015) című festmény, amelyen az imaginárius ablak rácsai mögött felsejlik ugyan a (re- ciklált) mondriani absztrakció, ám szinte megfoghatatlanná váló, derengő-vibráló utóképként.

 


Sky-field
3/4
Sky-field

A kiállítás mintegy térben kiteríti Bak Imre életművének különböző rétegeit, ahhoz ha- sonlóan, ahogy Bak festményein érintkeznek különböző térrétegek és festői minőségek. A kiállítás azt igyekszik demonstrálni, hogy Bak Imre művészetének nemcsak tárgya az analógiákon alapuló őslátás, hanem az életmű szakaszokra bontható egésze is felfogható (belső és külső) referenciákra épülő analógiák komplex szövedékeként: sajátos gondola- tmenetként az absztrakció és a (képi) reprezentáció történetéről, mibenlétéről és változó kontextusairól, mely a jelentés születését és szertefoszlását, a jelentés mint jelenség nyitott kérdéseit kutatja. A művek kételyekkel teli, aktuális időtlen válaszlehetőségeknek tűnnek, ám – ahogy Bak Imre idézi egyik esszéjének mottójában Martin Heideggert – „az igazi kérdést a válasz nem szünteti meg".

Fehér Dávid



Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk