Bauhausról gyerekeknek

Épített környezeti nevelés a Bartók Vizuális Műhely Építőtábor szervezésében. Kern Orsolya építész beszámolója.

Mi az, ami átadható egy fiatalnak a 20. század első felében működő, kérész életű, ámde annál nagyobb hatású művészeti iskola tevékenységéből? Miről meséljünk? A Bauhausban tanuló magyar diákokról és a tanárokról, világhíres építészekről és művészekről, akinek egy-egy munkájával már ők is találkozhattak? A Bauhaus iskola elhivatottságáról, a szellemiség változásáról, esetleg arról, hogy milyen meghatározó örökséget hagyott hátra a művészeti iskolák gyakorlati oktatásában? 

Hat éve kezdtem el gyerekeknek nyári alkotótábort szervezni építész szakmai indíttatással. A különböző hívószóra létrehozott heti programok kerek számhoz érkeztek, július 22-26. között rendeztük a tizedik tematikus tábort. Idén adta magát a kapcsolódás a művészvilág nagy centenáriumához a Bauhaus iskola megalapításának évfordulójához. Összeszokott, évek óta visszatérő csapat verbuválódott a táborra, olyan 13-17 évesek, akiknek az egymás közti beszélgetése is gyakorta érinti a történelmi, tudományos ismereteiket vagy akár napjaink politikai történéseit. Világra nyitott értelmes tizenévesekkel  – és elmaradhatatlan okos eszközeinkkel – töltöttünk együtt egy hetet. Úgy vélem a 'bauhaus-eszme' tanulmányozásakor az alapvetéshez az I. világháborút követő  történelemi korszak jelentőségének megértése lehet segítség. Ahogy Cságoly Ferenc írja Építészet és kultúra című könyvében, a Nagy Háború alapjaiban rázta meg Európát. "...új államokat és hatalmi struktúrákat teremtett és főleg megváltoztatta azokat a szellemi alapokat, amelyeken a megelőző századok kultúrája nyugodott... A művészetek területén pedig eltüntette az akadémizmust, a nosztalgikus múltba néző érzelmeket és felszínre hozott merőben új utakat kereső, olykor egymásnak is ellentmondó törekvéseket." Ez a meghatározó történelmi fordulat és az ipari-technikai világ 19. századi látványos fejlődése lehet talán a kiindulópont a történetmeséléshez.

Nyáron nyaralunk. Ha iskolai oktatást akarnék július legforróbb hetében tartani, garantáltan lefagynának a srácok. Hogyan közelítsük tehát a felvetést, milyen eszközzel lássunk neki? Elsőként egy kvízjáték segítségével  találkozhattak a Bauhaus-zal, mint német művészeti iskolával. A válaszoknál saját megérzéseikre kellett hagyatkozni, amit egy délutáni pihenéssel egybekötött, színes képeket felvillantó vetítés során próbáltam helyretenni. A kvízt összekötöttük szokásos térképes tájékozódási feladatunkkal, idén a Hamzsabégi lakótelep házai között bolyongva. Heti sétáink során az útba eső két világháború közötti budapesti épületek sajátosságaira, finom részleteire igyekeztünk felhívni a figyelmüket. Erkélylemezek, csőkorlátok, körablakok, fémportál, fafogódzó, faajtó, tolóablak kerültek látókörünkbe, bemutattunk néhány felújított, vagy éppen már csak nyomaiban megmaradt szép épületet mai valóságában és eredeti fotókon is.

A tábori napok menetében tartottuk magunkat a jól bevált ütemhez: délelőtt sok séta, épület/műhelylátogatás, szabadtéri 1:1-es építés az egyetemkertben és délutánonként műhelymunka. Így alakult ki, hogy sétáink során két délelőttöt a Ludwig és a MNG kiállításain töltöttünk. Az előbbi Bauhaus100 – Program a mának kiállítása remekül mutatta, mi módon hathat ránk ma is a 100 évvel ezelőtti bauhaus alkotómódszer és magatartás. Innét gondolatban a Metropolitan egyetem betonkockáit vittük magunkkal haza, hogy megismerkedve a bauhaus sajátos tipográfiájával ki-ki legyártsa egyéni betonpecsétjét 8x8x8-as méretben, egy kikötéssel: kocka legyen! Nagy izgalommal bontogattuk 2 nap múlva, remekül sikerültek. 

Tudatosan törekedtem egyrészt a magyar bauhausosok és munkáik megismertetésére, másrészről gyerekekhez leginkább közelálló témakörök felvillantására, azokat akár saját műhelygyakorlatunkba is átemelve. Ilyennek ítéltem meg az iskolai életet meghatározó jelmezes bulik és az ehhez szorosan kötődő, a színházi műhelyt vezető Oscar Schlemmer által rendezett színpadi produkciók téri világát, jelmezeit. 100 évvel ezelőtti elődeink sajátos balett figuráit megtekintve  saját papírmasé golyófejek gyártásával 'tisztelegtünk' előttük. 

Moholy-Nagy László fotós-filmes tevékenységét, fénnyel folytatott kísérleteit mindenképpen szerettem volna bemutatni a gyerekeknek, kiemelve a fotogram készítés nevéhez köthető művészi szintre emelését. 2016-os 'feketén-fehéren' táborunkban már gyártottunk fotogramot, ezért tudtam, izgalmas eljárás során szép alkotások jöhetnek létre. Nem csalódtunk, egytől-egyig mindenki élvezte a levilágítás-előhívás szemünk előtt megvalósuló varázslatát.

Negyedik napunk délelőttjén Csizmazia Géza építész jóvoltábóla Limes Model műhelyében jártunk, ahol megfigyelhettünk néhánykorszerű gépet használat közben (lézervágó, 3D nyomtató). Érdeklődést azonban nemcsak az aprólékos gonddal készített építészeti modellek váltottak ki a gyerekekben, de olyan különleges, kihívást jelentő feladatok, mint a gyártás közben megtekintett óriási földgömb alap kialakítása, formára csiszolása, egy filmes tengeralattjáró makett készítésének vagy éppen a lézerrel kurtított női ruhának a  története.

A Nemzeti Galéria 'Weininger Andor /Mechanikus színpad - absztrakt revü' című kiállítása a művész mozgó színpaddíszletre épülő előadását középpontba helyezve mutatta be életútját. A címadó színházi előadással való ismerkedés lehetőséget adott a gyerekeknek arra, hogy egy saját tervezésű modell formájában elgondolkozzanak, hogyan lehetne egyes elemeit egymástól függetlenül, vagy éppen valamilyen összhangban mozgathatóvá tenni. Másnap a  mozgásba lendített térdobozokról stop-motion filmecskék készültek.

Mit profitáltak a fiatalok a táborból? Nem gondolom, hogy bármit is megjegyeztek volna a weimari és dessaui Bauhaus iskoláról elmondott konkrétumokból, nevekből vagy alkotásokból. Nem is ez volt a cél, pusztán valami érdekeset akartunk mesélni, ami képes felpiszkálni személyes érdeklődésüket a máig hatókísérleti – nevezzük  összművészetinek – gondolkodás irányába. Reményeink szerint a Bauhaus kapcsán sikerült a gyerekek általános szemléletét formálnunk és tovább érzékenyíteni környezetünk apró, finom részleteire irányuló fogékonyságukat.

A tábor szervezése egy kisebb közösség munkája: az idén is Paál Zsófia építész volt a társam, nélküle ez a tábor sem jöhetett volna létre. Köszönjük továbbá az újbudai Eleven Blokk művészeti egyesületnek, hogy kiállítóterükben évről-évre helyet biztosítanak a nyári táboraink számára.

Kern Orsolya építész

szerk: SK