Bogotát újévre

Életterünk és szokásaink megváltoztatása óriási hatással van az életminőségünkre. A tételt kiválóan igazolja egy rendíthetetlen polgármester és egy rosszhírű város metamorfózisának igaz története. A Critical Mass és a Kerékpáros Klub aktivistái Bogotá példáját ajánlják a budapesti városvezetők figyelmébe

1/4
Bogotá légi felvétel

névre keresztelt, a várost átszelő gyorsbusz hálózat (fapados metró), illetőleg számtalan gyalogos és kerékpáros „sztráda", könyvtárak és iskolák fejlesztése, valamint az eddiginél sokkal szélesebb járdahálózat és zöldfelületi rendszer fokozatos kiépítése.

Peñalosa elmélete szerint, amennyiben megfordítjuk a rendelkezésre álló szűkös keresztmetszeten a közlekedési prioritásokat, és a személyautók helyett a tömegközlekedésre, a gyalogosokra és a kerékpárra tesszük át a hangsúlyt, úgy nem csak a városi levegőminőségben érhetünk el eredményeket, hanem egyben biztosítjuk a városlakóknak a személyesebb, közvetlen kontaktus, és ezen keresztül a demokratikus közösségi élet lehetőségét is. Mindez pedig járulékos haszonként a városban egyébként egekbe szökő bűnözési ráta és a halálozási ráta² ugrásszerű csökkenését is maga után vonja. És lőn. A lavinaszerű változásokról 2006-ban dokumentumfilm született Bogotá: Building a Sustainable City³ címmel, amelynek talán legkomikusabb jelenete az, amikor Peñalosa egy olyan utcán magyarázza az eredményeket, amelyet gyalogos és kerékpáros prioritásúvá tettek. „Itt látható a gyalogos és a kerékpáros rész egymástól elválasztva, az utca közepén, az autók pedig amott (az utca két szélén) közlekedhetnek a sárban. Természetesen az autóutak is le lesznek aszfaltozva idővel. Nem vagyok túlzottan autó ellenes. De ha nincs elég pénz, akkor dönteni kell, mi legyen előbb". És döntött.

A film legnagyobb tanulsága talán az, hogy léteznek más logika mentén gondolkodó emberek is a világban, ha útépítésről vagy városfejlesztésről van szó. Ha pedig ezek megfelelő pozícióba kerülnek, akkor rövid idő alatt is képesek lehetnek alapvető változások bevezetésre. „Azt kell hogy mondjam" – jelenti ki Peñalosa – „ha jobbá akarunk tenni egy várost az ott lakók számára, akkor az autóhasználatot valamilyen módon korlátoznunk kell". Így történt meg például, hogy az El Dorado sugárút – Bogotá fő ütőere – minden vasárnap mintegy 120 km hosszon csak kerékpárosan használható. Mindezt pedig 1,5 millió ember veszi igénybe hétről hétre, ami az évek során a társadalmi integráció kiváló helyszínévé avanzsált. (Ilyenkor persze óhatatlanul eszébe jut az embernek a budapesti alsó rakpart.) Ennél is nagyobb harc volt azonban a TransMilenio létrehozása, amely a maffia kezében lévő magánbuszok rendszeréből épített ki egy kis költségvetésű, de hatékony tömegközlekedési rendszert – autópálya vagy metró infrastruktúra nélkül. Peñalosa a veszélyes diót egy merész húzással törte fel: részvényesekké tette az ellenérdekelt magánbuszos cégeket, és integrálta őket a városi rendszerbe. Így lett a TransMilenio az új Bogotá szimbóluma.

Ahogyan az Alemeneida is lassan azzá válik, amely a világ leghosszabb, mintegy 3 millió lakost összekötő, zöldfelületekkel tarkított gyalogos útja. „Cérna, amivel összevarrtuk a város szétszabdalt testét" – aposztrofálja a fejlesztést Felipe Gonzales és Juan Ignazio Muñoz Tamayo építészmérnök, akik egyetértenek abban, hogyha adott a politikai bátorság, akkor „egy kis kreativitással saját magunk is megtalálhatjuk a megoldást". Ugyanezt kívánta üzenni a Critical Mass és a Kerékpáros Klub is, amikor a 25 perces film DVD változatát újévi ajándékként elküldte Demszky Gábornak, Hagyó Miklósnak, a főváros városüzemeltetési bizottságának, és az összes kerület polgármesterének. A fogadtatásról eddig nincs hír, de izgatottan várjuk a megvilágosodás pillanatát.

² 10 év alatt a város – a világon egyébként legmagasabbnak számító – halálozási rátája 70%-al csökkent.

³ Bogotá: Egy fenntartható város építése. Rendezte: Tad Fettig, narrátor: Brad Pitt. (PBS, e2 press, 2006)