Bontással az új arculatért - a Centrál Színház

Körülbelül 15 éve vette át Puskás Tamás a mai Centrál Színház elődje, a Vidám Színpad vezetését. A névváltoztatáson kívül a közelmúltban három jelentősebb átalakításon is átesett a Révay utcai épület. A színházat Fernezelyi Gergely és az FBIS Stúdió csapata kísérte építészként ezen az úton, a frissen elkészült végső szakasz belsőépítészeti kialakításban Benson Marcell építész tervező művésszel társulva.

Egy kisebb, az öltözőket érintő belső átalakítás után három ütemben megújult a Révay utcai homlokzat és portál, a színházterem és végül az előcsarnok is. A homlokzat átalakítása során a tervezők felkutatták, amit csak lehetett a századfordulón mulatónak épített eklektikus épület múltjából. Akkor két szintes előcsarnokkal, az épület belsejében revüteremmel, a felső szinteken pedig privát szobákkal rendelkezett a ház.

Ugyanakkor nem ez a mostani az első nagyobb változás az épület életében. A háború után a felső szinteket lakásokká alakították, 1967 körül újabb komoly beavatkozás történt. Ekkor épült meg a lakók számára szolgáló külön kis lépcsőház, elkerülve a színház területét, és egy fölső szinten folyosóval kapcsolódva a korábbi közlekedő rendszerhez. Ugyanekkor osztották meg egy utólag behúzott födémmel a dupla légterű előcsarnokot úgy, hogy az utcához kapcsolódó fogadótér belmagassága mindössze két és fél méter volt. Ezzel párhuzamosan az aula középpontjában négy pillér közti szerkezeti magban helyezték el a lépcsőházat, míg a homlokzaton egy hosszan elnyúló, modernista jellegű erkélyt.

Így működött egészen 2004-ig, amikor a vezetőváltás egyben koncepcióváltást is jelentett a színház életében. Az új irány új arculatot és architektúrát is megkívánt, amelyhez az FBIS Stúdió vezető tervezőjét, Fernezelyi Gergelyt választották partnernek, és az utcafrontot az első beavatkozási területnek. Az eredeti, tervtárban fellelhető homlokzat alapján visszaalakították az egykori osztásrendet, s a mai követelményeknek megfelelő, új portálokat helyeztek el. A két szélen nyílik a két bejárat: balról a lakószintek privát kapuja, míg jobb oldalt a színházé - ez a későbbiekben a belsőben kialakított új közlekedési tengelyhez illeszkedik.

Az épület arca, a homlokzat tehát elkészült régi-új formájában. A következő lépés a négyszáz fős színházterem átalakítása volt, ahol ismét csak izgalmas "leletre" bukkantak az építészek. A zömök pillérek borítását elbontva századfordulós öntöttvas oszlopok kerültek elő. A '70-es évek álmennyezetét ugyancsak eltávolították, helyére mai konstrukció került. Mindezeknek megfelelően módosítottak a székek elrendezésén és az üzemeltetési területen is történtek belső átalakítások.

A nagyterem felújítása után a közönségforgalmi terek közül már csak az előcsarnok átalakítása maradt hátra. Először a homlokzatrekonstrukció idején tettek javaslatot a két szintes tér visszaállítására, legalább az alapterület egy részében. A megbízó döntése szerint egy belsőépítészeti ötletpályázatot írtak ki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen. Ennek nyertese lett Benson Marcell, aki belsőépítészként működött együtt a generáltervező FBIS Stúdióval. Az újragondolt előcsarnokban felszámolták a különböző, esetenként kényszerekből adódó átalakítások maradványait, s újragondolták funkcionális rendjét. Ez szerkezeti beavatkozásokat is szükségessé tett, így statikai egyeztetésekre és többszöri tervmódosításra is sor került, mire elnyerhette végleges formáját az aula tere.

Miután a színházterem sajátosságaiból adódóan nem lehetett megoldani, hogy azt középső, tengelyében közelíthessék meg a nézők, az előcsarnok középpontjába helyezett hatalmas lépcső épp ezért értelmetlennek bizonyult, miközben éppen az előadásra érkező és az onnét kiáramló tömeg számára legértékesebb területet foglalta el. Indokolttá vált tehát az áthelyezése a homlokzati portál-sor szélső nyílásának axisába. Ez az új közlekedési útvonal a fölső szinten folytatódik a kisebbik kamarateremhez vezető lépcsővel. Az egy tengelybe helyezett közlekedők csökkentik a zajterhelést abban az esetben is, ha két előadás eltérő időpontban érne véget. Az emeleti színházterem régi formájában üzemel, de az átalakítás során kisebb ruhatárat és büfépultot ezen a szinten is létesítettek. A függőleges közlekedőtől megszabadított fogadócsarnokban azután - legalábbis részben - visszaállították a dupla belmagasságot. Megtartva az egykori lépcső pilléreit és födémáttörését, ide került a nagyobbik, földszinti büfé kiszolgáló pultja.

Több ütemben és rendkívül feszített határidőkkel kellett dolgoznia a tervező és kivitelező csapatnak. A szezon zárása és a következő évad próbáinak kezdete közé kellett beszorítani a munkálatokat, a szükséges komolyabb szerkezeti átalakításokkal együtt. A pályát tovább nehezítette, hogy a színház három különböző helyrajzi számon nyilván tartott ingatlant is használ, s a sűrű belvárosi beépítés miatt csekély méretű backstage és manipulációs terek állnak rendelkezésre. A díszletek beszállítása például a szomszéd lakóépület udvarán keresztül történik - ezt az akusztikai jellegű konfliktusforrást orvosolhatta volna, ha lehetőség nyílik az udvar lefedését is bevonni a munkák közé.

Az viszont mindenképp sikerként könyvelhető el, hogy a közönségforgalmi terek, a színház "arca" sok év után méltón várja a nagyérdeműt estéről estére. Benson Marcell és Fernezelyi Gergely közös munkájából látványos, izgalmas, az intézmény belvárosi, szórakoztató profiljához igazodó belső tér alakult ki, amely sikeresen megválaszolja a működés, funkcionalitás kérdéseit és ráhangolja a vendégeket a színházi élményre.

Mizsei Anett