Budapest az európai városhálózatban

Gertheis Antal munkája elnyerte a Magyar Urbanisztika Társaság Diploma-díját 2008-ban

Gertheis Antal munkája elnyerte a Magyar Urbanisztika Társaság Diploma-díját 2008-ban

összefoglaló a munkából

Budapest az európai városhálózatban

Napjainkban divatossá vált a nagyvárosokat egymáshoz hasonlítani, különösen Budapestet térségbeli versenytársaihoz mérni – Prágától Tiranáig. A sajtóban időről időre újabb listák jelennek meg, amelyek különféle jellemzők vagy pontozási rendszerek alapján próbálnak sorrendet felállítani Európa vagy a világ metropoliszai között, így a nagyvárosok közötti verseny ténye bekerült a köztudatba is.

Dolgozatom célja nem az, hogy különféle indikátorokat összeválogatva és súlyozva egy újabb listát állítson össze, hanem hogy feltárja napjaink legfontosabb, a városhálózat fejlődését befolyásoló folyamatait; felmérje a nagyvárosok között folyó verseny kereteit, és megpróbálja meghatározni Budapest versenyhelyzetét; valamint áttekintést adjon a legfontosabb releváns területpolitikai dokumentumokról abból a szempontból, hogy hogyan látják Budapest helyzetét, és milyen választ adnak a globális kihívásokra.

Városok és a globalizáció
A városhálózat fejlődését napjainkban befolyásoló folyamatok közül a legfontosabbak összefoglalhatók a globalizáció fogalmával. A nemzetállamok feletti szerveződési szint megerősödése nem új keletű jelenség, azonban XX. század végén jelenségek olyan halmaza jött létre, amely alapján megalapozottan beszélhetünk egy új korszak kezdetéről. Ennek az új korszaknak a jellemzői többek között a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás robbanásszerű bővülése, a nemzetközi munkamegosztás átalakulása, a multinacionális nagyvállalatok domináns szerepe, valamint a spekulatív pénzügyi tranzakciók minden korábbit meghaladó volumene. A nemzetállamokat azonban nem csak felülről, a globális szint irányából érik kihívások, hanem alulról, a regionális szint megerősödése révén is. Napjainkban már nem csak országok, hanem régiók, nagyvárosok is versenyben állnak egymással.

A globalizáció követelményeihez való alkalmazkodás a városok és régiók közötti erőviszonyokat is alapvetően átrendezi. Az információ-technológia fejlődése, a nemzetközi tőkemozgások bővülése, a szolgáltatási ágazat előtérbe kerülése egyidejűleg hatnak a koncentráció és a dekoncentráció irányába, ezáltal új centrum-periféria viszonyrendszer alakul ki. Ma már nem a fejlett és fejletlen országok között húzódik az elsődleges választóvonal, mert országon (sőt városon) belül is jelentős különbségek alakulnak ki: belső perifériák, válságrégiók, illetve leszakadó társadalmi rétegek állnak szemben sikeres városokkal, városrégiókkal és jól fizetett szakemberekkel. Azok a nagyvárosok, melyek az új rendben sikeresen ragadták meg a központi funkciókat, már nem saját régiójuk, hátországuk erőforrásaira építenek, hanem egymás között építenek ki globális hálózatokat, és „felülről", a nemzetközi tőkemozgásokból élnek és építkeznek.

A városok közötti erőviszonyok megváltozásának elemzését illetően két eltérő megközelítés alakult ki. A globális városhierarchia elmélete szerint a városok közötti erőviszonyok átalakulásának oka egy új, globális szintű hierarchikus rendszer kialakulása: az elmélet szerint a globalizáció hatására a nemzeti városhierarchiák felbomlanak, és helyükbe egy új, az egész világot átfogó hierarchikus rendszer lép. A globális városhierarchia megközelítése mellett megkülönböztethetjük a térszerkezeti modelleket, melyek a hangsúlyt a földrajzi fekvésre helyezik, és ezzel magyarázzák a városok polarizálódását. Ebben a megközelítésben az elhelyezkedés válik a legfontosabb sikerkritériummá. A térszerkezeti modellek egyébként több esetben különféle hierarchikus modellek térképi ábrázolása során születtek.

Az európai városhálózat
Európa az a szint, ahol Budapest már „láthatóvá válik" – hiszen a magyar főváros világszinten nem tölt be jelentős szerepet, és ennek megfelelően a globális városhierarchiák legfeljebb a hierarchia valamely alsó fokán említik. Európa egyre egységesebb lesz, ezáltal nagyvárosai – köztük Budapest – természetes versenykörnyezetévé és viszonyítási alapjává válik.

A különböző empirikus kutatások (többek között a Loughborough University Globalization and World Cities kutatócsoportjának tanulmányai, valamint az ESPON program keretében készült kutatások) eredményeiben egyedül London és Párizs kiemelkedő szerepe mutat átfedést, a további osztályok már nagyban függnek az indikátorok kiválasztásától. A tanulmányok egy része a gazdaságban betöltött irányító szerepkörökre fókuszál, mások összetettebb, több tényezőre kiterjedő mutatórendszert alkalmaznak. Az eredmények szerint az európai városhálózatot a hagyományos magterület dominanciája jellemzi.

Ami Közép-Európát illeti, a korábbi kutatások egyáltalán nem, vagy csak kitekintésképpen számoltak a térséggel. Az újabb, bővebb területre kiterjedő tanulmányok eredményei változóak: némelyik meglehetősen kedvező fényben mutatja a régió nagyvárosait, a többi szerint azonban jelentős lemaradást mutatnak a nyugati versenytársakhoz képest. Közép-és Kelet-Európa metropoliszai nemzetközi súlyukat tekintve napjainkban még nem vehetik fel a versenyt nyugat-európai társaikkal. A jövőbeli folyamatokat modellező ESPON 3.2. projekt forgatókönyvei szerint ebben a tekintetben nem is várható radikális változás az elkövetkező 20-25 évben.

 

Budapest a szűkebb régióban
A fentiekből az is következik, hogy Budapest Európa egészét érintő súlya egyelőre meglehetősen csekély. A szűkebb régióban azonban – épp a versenytársak hasonló fejlettségi szintje miatt – a magyar főváros is betölthet vezető szerepet.

Magyarország, és azon belül Budapest elsődleges viszonyítási alapja Közép-Európa. A régiónak nincsen egyetlen központja, belső kohéziója gyenge, és a kapcsolatok elsősorban nyugatra mutatnak. A Prága, Varsó és Budapest közötti verseny a régió által megszerezhető erőforrásokért folyik. Egyelőre a munkamegosztás jelei is halványan látszanak, az pedig nem valószínű, hogy a közeljövőben bármelyik város a többi fölé kerekedhetne.

Közép-Európával ellentétben Délkelet-Európában jellemzően Magyarországhoz képest alacsonyabb fejlettségű országok találhatók. A relatív elmaradottság igaz a térség városhálózatára is: Budapesttől egészen Athénig nincsen hasonló fejlettségű nagyváros. Ezek a városok is fejlődésnek indultak, de ezzel együtt lemaradásuk még mindig jelentősnek mondható.

Budapest a Balkánon eséllyel pályázhat vezető szerepre, illetve a tőke, információ és más erőforrások elosztását végző kapuvárosi szerepkörre; ehhez azonban a fent említetteknél lényegesen felkészültebb versenytárssal kell megküzdenie és megosztoznia: Béccsel. Ausztria mind gazdasági, mind politikai téren sikeresen nyitott a Balkán felé. Bécs és Budapest pozícióinak összehasonlítására két indikátort választottunk. A tőkebefektetések (FDI) terén Ausztria nemcsak Magyarországhoz viszonyítva, hanem abszolút értelemben is dominálja a térséget. A hét ország közül, amelyekre vonatkozóan rendelkezünk adatokkal, hatban a három legnagyobb befektető közé tartozik, Montenegróban és Macedóniában viszont éppen Magyarország az első számú befektető. A Bécset, illetve Budapestet a régió városaival összekötő repülőjáratok száma részben megerősíti, részben kiegészíti a tőkebefektetések alapján kirajzolódó képet: összességében alátámasztja Bécs dominanciáját, ugyanakkor Budapest Macedónia és Montenegró esetében Budapest versenyben van vele, Erdélyben pedig fölé is kerekedik.

 

A középtávon várható folyamatok lehetővé teszik, hogy Budapest hídfőszerepet játsszon a térség országai felé, de számolni kell azzal, hogy erre a szerepre a továbbra is nagyobb súllyal rendelkező Bécs is pályázik. Nem elegendők tehát a város jó adottságai, ezeket a lehetőségeket tudatos politikával, az erősségekre építve meg is kell tudni ragadni.

Területpolitikai célkitűzések
A Budapest szempontjából releváns területpolitikai dokumentumok áttekintése is szolgál tanulságokkal. A nagyvárosok közötti versenyhelyzet ténye jelentőségéhez képest általában meglehetősen hangsúlytalan; ráadásul a kívánatos jövőkép ide vonatkozó elemei a célrendszerben már gyakran elmosódnak, háttérbe szorulnak. A város kívánatos vonzáskörzetének lehatárolása nagy szórást mutat, és kissé esetlegesnek tűnik; a területi dimenziónak határozottabban és koncentráltabban kellene megjelennie.

Fokozottan igaz ez a kívánatosnak tartott szerepek kijelölésénél. Ha nincsen koncentrált cél, akkor egyik területen sem fog tudni a város kiemelkedni versenytársai közül. Ráadásul a célok egy részénél az sem világos, hogy milyen adottságokra alapozzák őket. Kívánatos volna tehát, hogy a város határozottabban, erősségeire építve pozícionálja magát az európai városversenyben.

Összegzés
A rendszerváltás előtt Közép-Európa a nyugati kutatások számára fehér folt volt. A nyugat és a piacgazdaság irányába történő óvatos nyitás Magyarországon hamarabb elkezdődött, és szélesebb körű volt, mint a keleti blokk legtöbb országában, ami optimizmusra adott okot a tervezők és a kutatók körében a nyugathoz való gyors felzárkózás terén, de Budapest térségbeli pozícióját illetően is.

Az ezredforduló után azonban világossá vált, hogy a kezdeti előny elolvadt; a kedvező adottságok és induló pozíció önmagukban nem hozták meg a várt sikert. Nyilvánvalóvá vált, hogy az adottságokkal tudni kell élni; a korábbinál tudatosabb politikára van szükség a nemzetközi versenyképesség területén. Világossá vált emellett az is, hogy a felzárkózási folyamat a vártnál lényegesen hosszabbra fog nyúlni.

Budapest ugyanakkor a nyugat kapuja lehet Kelet- és Délkelet-Európa számára: kapcsolatrendszere, szolgáltatásai a periférikusabb helyzetű városok és régiók számára is értékesek lehetnek, ezáltal szerepet vállalhat az erőforrások közvetítésében. A kapuváros-szerep kiépítése azonban további erőfeszítéseket igényel, elsősorban intenzívebb kapcsolatok kialakítását a kívánt vonzáskörzet városaival.

Fontosnak tartjuk megemlíteni azt is, hogy a főváros és régiójának versenyképessége nem függetleníthető az ország helyzetétől: a 90-es években Magyarország a térség egyik éllovasának számított, napjainkra azonban a fejlődés nem tud lépést tartani a feltörekvő versenytársak tempójával – ez szinte ugyanaz az ív, mint amit feljebb Budapest kapcsán említettünk. Ez feltár olyan sikertényezőket is, amelyek országos színtű döntéseket igényelnek: ilyenek például a kedvező, vállalkozást és befektetést ösztönző szabályozási környezet megteremtése, vagy a határozott, világos irányvonalakkal rendelkező külpolitika.

Gertheis Antal
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Közgazdász-gazdálkodási szak
Regionális terület- és településfejlesztés szakirány