//Meghosszabbítva// Csak kérdéses válaszokat adhatunk: Posztmodern az építészetben // Call for Papers

Kevés olyan sűrűn, mégis aligha sikeresen definiált építészeti fogalomról beszélhetünk, mint a posztmodern építészet. (Akkor is, ha posztmodern áramlatok történeti leírásában az építészeti posztmodern talán a legegyértelműbb.) Számos kérdés adódik. Egyáltalán érdemes-e definíciós igénnyel fellépni a posztmodern kapcsán? Ha igen, hogyan tekintsünk rá? Egy autonóm sílusként, amely az egyhangú dogmatizmusok szétforgácsolásával elhozza a többszólamú, játékos és befogadó építészetet? Vagy válságtünetként? Szorongó manierizmusként, amely a harmónia helyett a zajt és a káoszt keresi? A képzelőerő felszabadulásaként, az építészethez való viszony megújulásaként vagy az ötlettelen múltbarévedés hagymázas teóriákba foglalt rossz kifogásaként? Forradalomként vagy restaurációként? Kritikaként vagy megalkuvásként? Történelemként vagy jelenként? – Negyedik alkalommal hívjuk közös gondolkodásra olvasóinkat!

“Elmúlt már az az idő, amikor az ortodox modern építészet puritánul erkölcsös nyelvezete megfélemlíthette az építészeket. (…) Az összetettség és ellentmondás építészete az egész elkötelezettje: igazsága teljességében, vagy annak sejtetésében rejlik. A befoglalás összetett egységét kell megtestesítenie a kirekesztés egyszerű egysége helyett. A több nem kevesebb." 

(részlet Robert Venturi Szelíd kiáltvány című írásából) [1]

Kevés olyan sűrűn, mégis aligha sikeresen definiált építészeti fogalomról beszélhetünk, mint a posztmodern építészet. (Akkor is, ha posztmodern áramlatok történeti leírásában az építészeti posztmodern talán a legegyértelműbb.) Számos kérdés adódik. Egyáltalán érdemes-e definíciós igénnyel fellépni a posztmodern kapcsán? Ha igen, hogyan tekintsünk rá? Egy autonóm sílusként, amely az egyhangú dogmatizmusok szétforgácsolásával elhozza a többszólamú, játékos és befogadó építészetet? Vagy válságtünetként? Szorongó manierizmusként, amely a harmónia helyett a zajt és a káoszt keresi? A képzelőerő felszabadulásaként, az építészethez való viszony megújulásaként vagy az ötlettelen múltbarévedés hagymázas teóriákba foglalt rossz kifogásaként? Forradalomként vagy restaurációként? Kritikaként vagy megalkuvásként? Történelemként vagy jelenként?

A válaszok számunkra is kérdésesek. Olvasóinkhoz fordulunk.

Elmúlt már az az idő, amikor az ortodox modern építészet puritánul erkölcsös nyelvezete megfélemlíthette az építészeket. (…) Az összetettség és ellentmondás építészete az egész elkötelezettje: igazsága teljességében, vagy annak sejtetésében rejlik. A befoglalás összetett egységét kell megtestesítenie a kirekesztés egyszerű egysége helyett. A több nem kevesebb." 

(részlet Robert Venturi Szelíd kiáltvány című írásából) [1]

A vasbetonból újászülető budai vár és a tervlapon maradt százéves épületek felépítésének furcsa hétköznapjait éljük. Még vitatott, hogy mekkora Dubaj épül a vasút mellé és az sem biztos, hogy a modern örökség védelmére lesz-e elegendő konzervatív energia. Már majdnem hatvan éve vagyunk egyre bizalmatlanabbak a nagy világmagyarázatokkal szemben [2], de mégis kissé úgy tűnik, mintha a metanarratívák vége [3] nem pontosan azt a tomboló sokszínűséget és virulens szabadságot hozta volna el, amiről talán anno álmodoztunk. Sokat tanultunk Las Vegastól, de valóban sikerült annyit nyernünk, amennyit veszítettünk? 

Mindez persze nem más, mint szójáték és provokáció. A posztmodern építészet központi dilemmáinak felelevenítése, fogalmain és főbb kérdésfelvetésein való töprengés ugyanakkor segíthet megérteni a kortárs építészetet (többek között) a történelemhez, a fogyasztáshoz, a politikához és a modernhez való viszony vizsgálatán keresztül. 

Minden gondolatra kíváncsiak vagyunk a posztmodern építészettel kapcsolatban. Egyes épületekről, városokról, terekről szóló véleményeket, nagy elbeszéléseket vagy szövegtöredékeket éppannyira szívesen fogadunk, mint történeti és elméleti munkákat.

A felhívás az alábbi témákban várja a hozzászólásokat: 

• Kortárs posztmodern: lezártnak tekinthetjük-e a posztmodern építészetet? 
• Modern-e a posztmodern?
• Válságtünet és manierizmus vagy a befogadó építészet autonóm stílusa? 
• A modern tér felszabadítása vagy antimodern restauráció? 
• A posztmodern építészet ideológiája?
• A posztmodern építészet utópiái
• Hol a történelem helye a posztmodern építészetben?
•  Továbblépés vagy múltbarévedés? / Forradalom vagy restauráció? 
• Érthető, megközelíthető, szerethető építészet vagy egy újabb elméletközpontú elitkultúra felemelkedése?
• Radikális kritika vagy a fogyasztás apoteózisa? 
• Nemzeti posztmodern: volt-e/ van-e ilyen? 
• Magyar posztmodern: mikor volt-van, hogyan volt-van? 
• Posztmodern város
• A posztmodern alternatívái: útkeresések a modern után

A szakmailag megalapozott, kritikai igényességgel megszerkesztett szövegek beküldését junius 1-ei határidővel várjuk a szerk@epiteszforum.hu email-címre. A Szerkesztőség fenntartja a közlés jogát, a kiválasztott írások publikációjáért honoráriumot ajánlunk fel. A szövegek terjedelme 8-10 ezer karakter, szóközök nélkül (indokolt esetben némi eltérés lehetséges). 

2024-ben havonta egy témában kezdeményezünk véleménycikk-sorozatot, melyre az olvasóink pályázhatnak. Célunk a közös pontok megtalálása és a vita lehetőségének megteremtése: hogy az építész szakmát és a várost érintő témaköröket minél részletesebben, sokszínű megközelítésen keresztül tárjuk fel közösen. Első körben cikkeken keresztül, melyek alapként szolgálhatnak a május végén megrendezett Építészfesztivál tematikájához, ahol kerekasztal-beszélgetések keretében folytatódhat a szakmai diskurzus.

Az Építészfórum Szerkesztősége

Felhasznált irodalom: 

[1] VENTURI, Robert; Összetettség és ellentmondás az építészetben. Corvina, 1986.

[2] LYOTARD, Jean-François. A posztmodern állapot. ford. Bujalos István–Orosz László. Habermas, J.–Lyotard, JF.–Rorty, R. A posztmodern állapot. Budapest: Századvég–Gond, 1979, 7-145.

[3] WHITE, Hayden. A történelem terhe. Osiris, 1997. ford. Berényi Gábor. Braun Róbert. Heil Tamás. John Éva