Csont nélkül – a Szent György téri terv újabb verziója

eszef

meztelen a király!

a teljesség kedvéért az első tervtanácsi ülésről (2008. január 31.) az állásfoglalás részletei itt olvashatók

"klasszikus emergency exit"

A Szt. György téri bravúr…

1) sürget az idő, április 25-ig építési engedéllyel rendelkező tervet kell készíteni, mert elúszik az 10 milliárd forintnyi EU-s támogatás 2) azt amit 1945 óta nem tudtunk/mertünk/akartunk stb. megoldani most néhány hónap alatt megtesszük... 3) az eredmény; szubjektív bár szerintem akkor már inkább a romtorzó… 4) az miért nem valós alternatíva, hogy ebben a műemléki, világörökségi, történeti környezetben visszaépítsük azt amit az 1950/60-as években a "múltat végkép eltörölni" politikai elvek szellemében meggondolatlanul és indokolatlanul lebontottunk?!

Véleményem szerint az alapvető probléma az, hogy egy beépítési, helyreállítási tervezet sem a tér egészére kiterjedően kereste az építészeti választ, hanem jellemzően az egykori Honvédelmi Minisztérium és Főhadparancsnokság foghíjára, pontosabban több lépésben visszabontott torzójára. A pályázatok során adott válaszok így egy légüres térbe lebegnek. Elvárjuk, hogy az épület alkalmazkodjon, de igazából nincs mihez alkalmazkodnia, hiszen a tér épületeinek többsége hiányzik. Elvárjuk, hogy a ma építészete a mai építészet nyelvén szóljon, de míg ez egy foghíj esetén követhető, követendő út, itt azonban – véleményem szerint - nem az. Egy történeti környezetben végzet foghíjbeépítés, izgalmas kontrasztot, új színt, előremutató feszültséget hozhat -ld. például az új grazi művészeti központot, a Szervita tér Zaha Hadid által tervezett „csigáját”, vagy palotakörnyezeti példát hozva a Louvre üvegpiramisát-. Utóbbi példánál maradva a Louvre nélkül az üvegpiramis sem lenne az ami. És itt a Szt. György téren éppen ez a fő probléma! Ez a tér nem foghíj, ez tér sokkal inkább foghíjak összessége. Egy üres placc. Itt nem az épületek, hanem maguk a foghíjak dominálnak. És ahogy fogászati hidat sem tudunk készíteni fogak nélkül, itt, ide sem lehet csak egy épületet tervezni a többi épület hiányában. A tervezés itt komplex városépítészeti feladat nem egyszerűen egy házat kell megalkotni.

Így az lenne kívánatos, ha a budai várhegy Dísz tértől délre eső teljes területe (keleten az Északi és Déli kortinafal illetve a Dunai ülőfülkés fal által közrezárt udvar és a Várkert bazár Ybl-féle épülete, délen a Várkertek, nyugaton Dózsa György tér - Váralja utca (a lebontott testőrségi paloták telkei)- Palota út, északon a Dísz tér a volt Külügyminisztérium foghíjával) lenne a tervezési terület határa.

Véleményem szerint – csatlakozva Bugár-Mészáros Károly és Baliga Kornél javaslatához - a legjobb - legeredményesebb és leghitelesebb - megoldás a téren egykoron állott épületek hiteles rekonstrukciója, visszaépítése - később kiterjesztve ezt a Budavári palotára is -. Ily módon, az északi oldalon, az eredeti Kalina Mór-féle terveknek megfelelően - de akár a kupola elhagyásával - visszaépítve az egykori Honvédelmi Minisztérium és Főhadparancsnokság épülettömbjét. A nyugati oldalon, a Teleki palota 1830-as homlokzati architektúrájának rekonstrukciójával és a Királyi Istálók, dél felé egészen a Lovas udvarig húzódó épületének újjáépítésével megteremthető a budai hegyekre néző térfal lezárása. A visszaépített Teleki palotától a Fehérvári rondelláig terjedő telkeken lehetőség van új épület tervezésére.

Így, újra zárt térré válhat a Szt. György tér - ahogyan az évszázadokon keresztül mindig is volt – és azt gondolom, a széles társadalom számára is elfogadható módon, begyógyíthatjuk Budapest utolsó olyan sebét, mely a mai napig magán viseli a jó hat évtizede történt háborús pusztítás vérzivatarának jegyeit.

Az alábbi gondolataimat szeretném még megosztani Veletek:

A háború pusztítással jár, mely törvényszerű és elkerülhetetlen Az eredmény: füstölgő romhalmaz... e sebek fájok, de megmagyarázhatóak.

Ha békeidőben pusztítunk, politikai, vélt gazdasági, vagy modernizációs jelzőkkel kísérve, és indokolva tettünket, azt úgy hívják: BARBÁRSÁG Az eredmény: Karthágó - só és eke - e sebek a legfájóbbak, és megmagyarázhatatlanok!

Czagány István "A Budavári palota és a Szt. György téri épületek" c. könyvében így ír:

,, ...az épületkomplexust annak idején 1949-ben indokoltan nyilvánították műemlékké. 1951-1965 között, ennek ellenére kiforgatták eredeti állapotából. Elsősorban legfőbb városképi értéke a - Dunára tekintő főhomlokzat - szenvedett lényeget érintő változásokat. (...) lebontották az épületegyüttes Szt. György téri főkapuját és az "A" "B" "C" és "E" épületek udvari összekötő kapuit, (...) megszüntették a palota legfőbb alaprajzi értékét a 304 méter hosszú egybenyitható, dunai teremsort, amelyhez hasonló - a versaillesi kastélyt leszámítva - sehol sem volt Európában.

(...) később, a Krisztinavárosi szárny főlépcsőháza esett áldozatul, Lotz Károly falképeivel és Stróbl Alajos monumentális "Iustitia" szobrával (melyet elszállítási nehézségekre hivatkozva a helyszínen összetörtek - a szerző) (...) aztán a "Király lépcső" került sorra a III.Károly-féle barokk fiókos boltozatú teremsorral, majd a falképekkel díszített ép "Diplomata lépcső" lett a bontás tárgya. Elbontották a meglévő, pompás "Habsburg termet" Lotz Károly mennyezetfestményével és Senyei Károlynak még 1962-ben is a helyükön álló carrarai márványszobraival együtt. Megsemmisítették az 1758-69 között épült teljes épségében álló Zsigmond palota-kápolnát, lebontották a "Nagy búfett galéria" maradványait és Hauszmann "Nagy Bálterem v. Márványterem" architektúráját, leszedték a falról a "Nagy Trónterem", Mária Terézia kori freskó-díszeinek minden feltárt részét, ezek a Bp. Történeti Múzeum, újkori raktárában pusztultak el...

Lebontották a főhomlokzatról, Magyarország egyesített középcímerét, a kupolatamburról Róna József dekoratív szoborcsoportjait. Megsemmisítették a timpanonban álló Senyei domborművet, mely "Magyarország alkotmányos életét" ábrázolta (...) lebontották az ott állott, alig sérült pompás "Habsburg lépcsőt" (...) majd a Csikós udvar kitisztítása érdekében a Lovardát, az Istállóépület műemléki építményeinek bontása követte, amire a volt Őrségépület, és a Főhercegi v. Teleki palota eltüntetésével tették fel a koronát (...)

(...) sem az évtizedekkel ezelőtt lefektetett nemzetközi charták alapelvei, sem a magyar műemléki törvények rendelkezései, sőt! - építésztársadalmunk józan mérlegelése sem tudta ezen a területen megfékezni a rombolás szellemét (...) A részrehajlás veszélye nélkül leszögezhetjük, hogy a Budavári Palota újjáépítésének programkialakítói, tervezői, beruházói és kivitelezői műemlékvédelmi téren, valahol utat tévesztettek. (...)

(...)Amikor a jelenlegi, nagyarányú átépítés mindezekkel szakított, akkor nemcsak kétszázötven esztendő folyamatos, szerves építészettörténeti fejlődésének eredményeit - műemléki értékeit - semmisítette meg, hanem az általános, elemi építészkompozíciós esztétika és logika törvényeit is figyelmen kívül hagyta. (...) Mindez abban az időben történt, amikor a Fővárosi Műemléki Felügyelőség már egyetlen várnegyedi műemléképület újjáépítésére sem adott építési engedélyt, tudományos dokumentáció előzetes benyújtása nélkül. Ilyen körülmények között, a palota területén a kivitelező vállalatok önkényes műemlékpusztításai csak növelték az említett sajnálatos károkat. Aligha tévedünk azonban, ha azt állítjuk, hogy a kivitelezők sem merészkedtek volna ilyesmire, felügyeleti szerveik más példamutatása mellett. (...) (...) Fővárosi Múzeum szervezetünk is indokolatlan érdektelenséget tanúsított a palota sok, megmenthető ingósága iránt, pedig lett volna mód az épületkomlexus számos műemléki részének megmentésére. (...) Helytelen magatartás, hibás szemlélet és nemtörődömség okozta azt, hogy a háború pusztításait magunk tetőztük be. Főként akkor fáj ez jogosan, ha a moszkvai Kreml, a krakkói Wawel, a prágai Hradzsin vagy a bécsi Hofburg pompás interiurjeire, vagy várostér-kompozícióira gondolunk. Csak ezek fényében láthatjuk igazán mennyivel lettünk szegényebbek. Az elmondottak egyben, arra is rávilágítanak, hogy közéletünkben milyen fontos a nemzetközi műemlék-helyreállítási charták ismerete, valamint műemlékvédelmi törvényeink betartása és betartatása. Jogszabályaink nagy nemzeti és európai kultúrkincset védenek! Az ellenük elkövetett vétségek jóval súlyosabbak, mint ahogy általában értékelik azokat napjainkban. Ilyen mértékben - ahogyan a Budavári Palotánál láttuk - a hibák és tévedések hazánk kulturális tekintélyét ássák alá, nemzetünknek a történelmünk során, az európai népek nagy családjában kivívott helyét, valamint megbecsülését ingatják meg. (...).

(...) Mert nehezen részesülhet elismerésben szomszédai részéről egy olyan nemzet, amely történelmi és állampolitikai központját építészetileg könnyelműen alakítgatja - mivel hagyományaihoz nem ragaszkodik - művészeti értékeit pedig veszni hagyja. “

Tisztelem, becsülöm Kis Pétert; munkáit is kedvelem. Sőt, még földhözragadtnak sem tartom magam. Örömmel tölt el, hogy az ügy nyugvópontfelé haladást mutat; s az is nyílvánvaló számomra, hogy Kis kolléga az egyik legkompetensebb építész manapság a témában (lásd a korábbi cikkeket itt az éf-on).

De, szerintem az igazi nagy kérdés az volna (nem is értem, hogy miért nem tette még föl senki): minek is az a fene nagy oszlopsor?

Merthogy:

valljuk be, annyira azért nem nagy építészeti dobás, hogy mindenáron megépüljön, csak azért, hogy ködös építészeti ideák miatt valamiféle építészeti tömeget reprezentáljon;ki fog oda fölmenni, meg miért is? nem mintha mindennek konkrét funkciója kellene legyen, de ez azért nekem túlzásnak tűnik;nem állhatom meg a demagóg ízű kiszólást: kicsit drága térplasztikának érzem (s a másik földhözragadt gondolatom a témában: nekem a drágábbik színű homlokzati vakolat miatt is át kell terveznem a házaimat, itt meg számolatlan a pénz egy "funkció nélküli" oszlopsorra); meg lehet, hogy nem véletlen, hogy nem túl sok előzménye van az ilyesfajta tetőre rakott üres oszlopsornak;tényleg nem vagyok ellene (építészként hogy is lehetnék) az "öncélú", "funkció nélküli" építészeti megoldásoknak, de azért azt kicsit túlzásnak érzem, ha csak a forma van, mindenféle "háttér" nélkül (lenyűgözőnek tartom például a MűPa gigantikus oszlopait: de hát azok egy épület előtt álló "oszlopcsarnokot" alkotnak); sokkal meggyőzőbbnek érzem, ha "valami" lenne az oszlopsor mögött (legalább egy gyerekjátszótér, vagy szabdtéri, interaktív kékfestő-történeti kiállítótér); Egy jól 'megtalált' funkció szerintem nemhogy rontja az építészeti színvonalat... építészetileg is fönntartásaim vannak az oszlopsorral: inkább zavarosnak, mint letisztultnak érzem, ill. hiányérzetem is van (kifőtt tészta feltét nélkül; vagy még inkább: nagyon guszta rósejbni, de még kecsap sincs hozzá, nemhogy valami kifinomultabb): ha valami tömör dolog ellenpontozná...az egészet egy kicsit posztmodern gegnek érzem;s nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a nagytiszteletű jelenvoltak egyszerűen vagy csak a formák, térfalak, tömegek bűvöletében élnek vagy csak sznobisztikus módon nem akartak földhözragadtnak látszani az enyémekhez hasonló ellenvélemények megfogalmazásával; (vagy csak szabadulni akartak a nyűgtől? miszerint végre egy olyan terv, amiben nincs rózsaszín lebegő valami, amit a közízlés nehezen emésztene, van viszont update1-es oszlopsor, abból gond nem lehet?)Egyébként meg: győzzetek meg, ha nincs igazam!