Duna-parti randevú Győrben: megújult a Dunakapu tér

Elsősorban városi rendezvénytérként újult meg a korabeli vásároknak helyet adó, majd parkolóvá silányult győri Dunakapu tér. Az Incorso tervei alapján megépült új rendezvénytér élő kapcsolatot teremtett a folyóval, egységesítette a környezetét, a feltárt régészeti leleteket azonban föld alatti ablakok mögé száműzte. Bán Dávid írása.

Győrben a Mosoni-Dunával való térkapcsolat mindig is fontos szerepet játszott a belváros életében, azonban az elmúlt jó pár évtizedben a térség igen rendezetlenné vált, jóformán csak parkolóként működött. A Pest és Bécs közötti hajóút nagyjából felénél, ideális helyen elterülő Dunakapu téren az 1930-as évektől kezdve tartottak vásárt és piacokat, ugyanakkor rendezvénytérként is működött. A város régóta dédelgette a felújítás gondolatát, olyan teret kívánt kialakítani, ahol a gyalogosoké, a közösségé és kevésbé az autóké a főszerep. A parkoló autók felszínről való eltüntetéséhez szükségessé vált egy mélygarázs kialakítása, a rendezvények esetére pedig nyilvános mellékhelyiségeket, az előadások számára kiszolgáló rendszereket – öltözőket, rendezett kábelcsatornákat, színpadállítási pontokat stb. – kellett létesíteni. A tér egyben újraértelmezte kapcsolatát a folyóval – ahová a korábbi lépcsősor mellett immár rámpa is levezet – és a környező utcákkal. 

A megújult tér részletes kiviteli terveit - az Incorso Építész és Építőműhely Kft. és a Garten Stúdió Kft által készített engedélyezési terveket szem előtt tartva, a kivitelező TSPC Mérnökiroda Kft. készítette Kádár Mihály vezető tervező koordinálása, beruházás bonyolítása mellett. A közös munka eredményeként egy akadálymentes, multifunkcionális igényeket (két főbb rendezvénytípus, havária közlekedés, térfelszín alatti parkolás) kiszolgáló rendezvénytér jött létre. A tér elemeinek többsége mobil, könnyen variálható.

A tervezési koncepció lényege egy olyan környezetébe jól integrálódó tér létrehozása volt, amely szükséges kiszolgáló épületei a tér szerves elemeinek tűnnnek és nem önálló épületként hatnak. Így a mélygarázs lejárati épülete formailag azt a benyomást kelti, mintha a tér sarkát papírlapként felhajtottuk volna. A vizesblokk épülete szintén origamiszerűen tört, a tetősík lefut az árvízvédelmi mellvéd vonaláig és azzal eggyé válik. Ahhoz, hogy a tér a környező utcák csatlakozásával összefüggővé és akadálymentessé válhasson, szükség volt a szintkülönbségek kiegyenlítésére, ennek köszönhető az hely finom lejtése. A vendéglátóhelyek így közvetlen térkapcsolathoz jutottak, a folyópartra levezető lépcső- és rámpasor az itt elhelyezett cserjékkel, virágládákkal kellemes hangulatot nyújt.

A koncepció része volt az is, hogy a tér rendezvényidőszakon kívül is kedvelt célpont maradjon, ezért változatos megvilágítást, hangulatos esti fényeket kapott. Utóbbi meghatározó elemei a kis színpad melletti medencék víz alatti fényei és a térburkolatba rejtett ledsávok. A nyári napsütés ellen napvitorlákkal és mobil konténerfákkal kívánják védeni a teret. A felújítás előtti állapothoz képest szerényen, de nőtt a zöld felületek aránya, ám a folyóparti fákat leszámítva semmilyen természetes árnyékoló nem került a térre. Ennek oka, hogy a tömegtartózkodás és a multifunkcionális jelleg miatt konténerfás kialakításra volt szükség.

A Dunakapu tér felszíne alatt bújnak meg a város egykori várerődjének bástyái, kazamatarendszere és néhány korabeli lakóépület alapfalai, pincéi. A XVI. századi győri vár fontos szerepet játszott a város és az ország védelmében: a török seregek Bécs felé való előretörését akadályozta meg. A védmű egyedülálló építészeti jelentőséggel bírt, ám megmaradt romjaira 1939-ben piacteret építettek. A jelenleg is látható várfal még a ´76-os árvízvédelmi fejlesztések keretei között készült el. A Dunakapu tér felújításával úgy tűnt, lehetőség nyílik a leletek feltárására és megóvására. A területre elképzelt egyszintes mélygarázs tervezésekor még nem álltak rendelkezésre megfelelő információk a felszín alatti romok kiterjedéséről, azonban az építkezés kezdetekor fokozatosan kerültek elő a reneszánsz korabeli – egyes kutatások szerint Leonardo Da Vinci tanítványok által tervezett – vár maradványai. Míg a városvédők, több nemzetközi szakmai szervezettel karöltve a romok teljes körű feltárása és bemutatása mellett érveltek, addig a városvezetés ragaszkodott a mélygarázshoz. 

A tervezők azért, hogy eleget tegyenek mindkét oldal igényeinek, áttervezték az épületet: a kisebb alapterület – emiatt csak az ágyúlejáró várfalszakasz bemutatása valósult meg - biztosítja a feltárt várfalak érintetlenségét. A hidrológiai adatokból kiderült, hogy a talajvíz áradás idején elérheti akár a mélygarázs első szintjének mennyezetét is. Mivel a várfalak műemléki volta miatt a szigetelés a falak roncsolódásával járt volna,  a mélygarázst víznyomásálló ablakokkal és ajtóval zsilipelték le a bemutatótértől. Míg az ágyúlejáró szakasz ezen az ablakon keresztül, addig az olaszbástya nyomvonala a térfelszín burkolatában látható.

A téren lévő feltárt várfalakat az ágyúlejáró kivételével visszatemették, így konzerválták azokat. A várfalak földalatti bemutatása az ingadozó magas talajvíz miatt rendkívül költségessé tette volna a projektet. Azok a várfalszakaszok, amelyek olyan magasak voltak, hogy elérték a térfelszín síkját, védő klinkertégla burkolatot kaptak, az eredeti várfaltól elválasztó réteggel ellátva. Létezett olyan elképzelés is, miszerint az eredeti várfal jelenjen meg a térburkolatban, de az eredeti téglák nem fagyállóak, ezért nem bírták volna a téren megkövetelt 40 tonnás járműterhelést. A várfal boltíves átjáróin keresztül beáramló föld is gondot jelentett. Az ágyúlejáró fala nyugati oldalról támfalakat kapott és a bemutatótér felől a restaurátorok az eredeti várfaltól eltérő színű téglaburkolattal látták el, hogy kivehető legyen a régi és új részek találkozása. A jelenlegi tér kiszolgálja a kortárs igényeket, ám fontos hangsúlyozni, hogy a kialakítás és építés során a projekt résztvevői mindvégig szem előtt tartották a történeti emlékek megóvását és bemutatását.

A tér felszíni kialakításába néhány kiemelkedő vizuális elemet is elhelyeztek, így az északi oldalon található ferde síkú támfal felületére monokróm térképsor került, jól dokumentálva a tér és a környezete fejlődését. A térképek betonfestékkel kiegészített acél sablonos beton térplasztikaként jelennek meg. A tér meghatározó része a 4 m magas, két domború lencséből álló, polírozott acéllemez felületű Pulzus szobor. A Pál Zoltán Munkácsy-díjas művész által készített alkotás tükörképében a Stelczer utcán keresztül a Szécsényi téri templomot is látja a járókelő. A lencse elforgatható, amit a térfelszín alatt elhelyezett mozgató motor segít és kontrollál is egyben. A tér öt pontjára kerékpártárolót építettek, illetve az újonnan bevezetett GyőrBike kölcsönözhetőkerékpár-rendszer egy állomása is ide került.

A téren felhasznált építőanyagok esetében a tervezők a természetes anyagokhoz közel álló natúr és nyers színeket választották, hogy ezzel is felidézzék az óváros és várfal hangulatát. Míg a térburkolat összeállításakor homokszínű gránitlapokat, bazaltköveket és klinkertéglát, addig az épületburkolatoknál speciális 3 és 5 mm vastag nagytáblás greslapokat használtak, amely felületkialakításában a rozsdás vaslemezhez hasonlít. Azért, hogy a szürke színt a fehér irányába tompítsák, mészkőőrleményes betonból készült támfalszakaszok készültek. A kiegészítő elemek – a kerékpártárolók, virágládák, szemeteskukák stb. – sötétszürkék, így jól kiemelkednek a világosabb felületekből. Az árvízvédelem miatt két ponton készült mobilgát, ennek előnye, hogy ha vária esetén gyorsan kiépíthető, de a köztes időszakokban az alsórakpart és a tér közötti kapcsolat is kiszélesedik.

A Dunakapu tér felújításával létrejött rendezvénytér és mélygarázs a város és a városlakók igényeit szolgálja ki, melynek tervezése és kivitelezése során a lehetőségekhez mérten maximálisan figyelembe vették a múlt értékeit, miközben az eredmény már a jövő felé mutat.

Bán Dávid