Emberek/Portré

Elhunyt Dr. Tóth Zoltán

1/1

Tóth Zoltán

?>
Tóth Zoltán
1/1

Tóth Zoltán

Elhunyt Dr. Tóth Zoltán
Emberek/Portré

Elhunyt Dr. Tóth Zoltán

2020.09.11. 15:02

Cikkinfó

Szerzők:
Somogyi Krisztina

Földrajzi hely:
Pécs

Építészek, alkotók:
Dr. Tóth Zoltán

Cég, szervezet:
Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai Kar

Címkék:
gyász

Letölthető dokumentumok:

A Dél-Dunántúli Építész Kamara mély fájdalommal tudatja, hogy Dr. Tóth Zoltán, Ybl-díjas és Pro Régió díjas építészmérnök életének 80. évében örökre eltávozott.

2020. szeptember 6-án 80. életévében elhunyt hazánk egyik legismertebb szakembere, a magyar felsőoktatás, az építészeti és településtudományi irodalom jeles képviselője, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának professzor emeritusa, nyugalmazott dél-dunántúli területi főépítész. Az építészeti és urbanisztikai oktatás nemzetközileg is elismert, a pécsi főiskolai, majd egyetemi településmérnök képzés alapító professzorát az alkotó munka mellől szólította el türelemmel viselt betegsége, majd halála.

Tóth Zoltán Budapesten született 1941. február 25-én. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen 1965-ben szerzett okleveles építészmérnöki, majd ugyanott 1970-ben városépítési – városgazdasági szakmérnöki oklevelet. Kandidátusi címet műszaki építészettudományból 1985-ben, egyetemi doktori fokozatot városépítés szaktudományból 1997-ben szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ugyanitt habilitált településtudomány témakörben. 1998-2011 között a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, majd 2011-től professzor emeritusa.

Szakmai pályafutását 1965-ben Szolnokon kezdte, az ÉM. Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállaltnál tervezési csoportvezetőként.1968 - 1976. között Pécs Megyei Jogú Város főépítésze, majd a Városi Tanács Építési – Közlekedési Osztályának vezetője. Városi főépítészként és osztályvezetőként is a belváros rekonstrukcióját tekintette legfontosabb feladatának, és ez a hetvenes években országos példát jelentett a történeti városok, települések számára.

1976-ban meghívták a Pécsi Tervező Vállalathoz, ahol műteremvezetőként, létesítményi főmérnökként az Ifjúsági Iroda irodavezetője volt. Itteni munkásságából kiemelkedő jelentőségű a Magyarországon gyökeresen új léptéket és szemléletet jelentő, pécsi Apácai Csere János Nevelési Központ – Jankovics Tiborral közösen végzett – tervezési munkáinak irányítása.

1978-1992. között a Baranya Megyei Tanács, majd a Baranya Megyei Önkormányzat megyei főépítésze. Megyei főépítészi tevékenysége során építészeti, településrendezési témákban segítette, támogatta a településeket. Már akkor megvalósította szakterületén a „szolgáltató igazgatás" később szlogenné vált, de ma is ritkán realizált eszményét. A megye egész területét kistérségenként lefedő főépítészi hálózatot működtetett. Főépítészi tevékenységéért, elméleti és gyakorlati munkásságáért, 1987-ben Ybl Miklós-díjat kapott.

1992 augusztusától 2007. március 31-ig a Dél-dunántúli Területi Főépítészi Irodát vezette. Területi főépítészként a régió három megyéjének építésügyi, terület- és településrendezési, valamint területfejlesztési folyamatainak irányításában és felügyeletében vett részt, elnökként vezette a Területi (regionális) Tervtanácsot. Főépítészi pályájának méltó lezárása volt a Főépítészi Életmű Díj, amelyet Pápa város Önkormányzata, az Országos Főépítészi Kollégium és a XII. Országos Főépítészi Konferencia Díjbizottsága adományozott részére 2007. augusztus 23-án, négy évtizedes, meghatározó emberi személyiségével és kiváló szakmai tudással végzett főépítészi tevékenységéért, az első Főépítészi Kollégium létrehozásáért, irányításáért és működtetéséért, tudományos, oktatói, területi főépítészi irodai, szakmai közéleti munkájáért.

2007 augusztusától 2011 végéig a „Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010" projekt és rendezvénysorozat keretében megvalósuló kiemelkedő léptékű és jelentőségű beruházások építész koordinátora volt. E rendkívül feszült időszakban feladatait – az életpályájára jellemző módon – széles szakértői csapattal együttműködve, nagy szakmai tapasztalattal és konszenzus teremtő képességével szervezte, irányította.

Ebben az időszakban, 2010 februárjában Pécsett készítettem vele beszélgetést a város fejlődéséről, problémáiról és az EKF beruházásokról egy építészeti albumhoz. Fontos riportalany volt, hiszen a 2007 szeptember 1-től induló köztér és közintézmény beruházásokra kiírt nagy pályázatok időszakában ő volt az EKF program építész koordinátora, egyben öt pályázat zsűri elnöke, további kettőnek szakértő tagja. A város fejlődésével kapcsolatos ellentmondó víziók, fejlesztési dilemmák kapcsán kérdeztem rá Pécshez való kötődéséhez. Akkor így fogalmazott:

„’65-ben végeztem az egyetemen, ’67-ben jöttem Pécsre. Akkor készült el a Tettyének a rendezési terve. Fiatal építészként nagyon korszerűnek, jónak tartottam. Az egész Tettye-szövetet bontásra ítélte és pontházakat rakott a helyére. Az volt az ideológia mögötte, hogy a friss levegő ott bejöjjön a városba. Hittünk benne. A pontház-rendszerből egy meg is épült. A Tettye Irodaház annak idején kesztyűgyári irodaháznak épült. Teljes szakmai-társadalmi konszenzus volt körülötte. 

            Maga is szépnek látta?

Nem foglalkoztam igazán vele, de természetesnek vettem. Most meg kínlódtunk, és sikerült elérni, hogy területi műemléki védelmet kapjon az egész terület. A tény, hogy egy társadalomnak és egy szakmának az értékrendje, az értékítélete ilyen rövid idő alatt ekkorát változik, az embert egy kicsit bizonytalanná teszi a tekintetben, hogy vajon a mi mostani értékrendünk hogyan fog kinézni harminc év múlva?"

Ebben az idézetben is az értelmiségi emberre jellemző önreflexiója mutatkozik meg, a nagy szakmai tudás mellett meglévő kételkedés, a megújulásra való képesség, ami egy élő, változó városról való gondolkodás során talán a leglényegesebb. Mert Tóth Zoltán klasszikus, leginkább az olasz kultúrához kötődő, nagy műveltségű, összefüggésekben gondolkodó építész volt, aki megyei főépítészként egy bizonytalan időszakban sokat tett az építészet ügyéért, a tehetséges helyi kollégák bátorításáért és eredményeik elismeréséért.

Ez a tudása a főépítészi munka mellett a tudományos és oktatói életművében teljesült ki. Meghatározó jelentőségű az oktatói, iskolateremtő és tudományos munkássága.1998-tól másodállású egyetemi tanárként a Pécsi Tudományegyetemen és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolai karon tanított urbanisztikával, településtervezéssel kapcsolatos tárgyakat. Tevékenyen részt vett az egyetemi szintű településmérnök oktatás szakalapításának előkészítésében, és szakmai felelőse volt a Pécsett elsőként beindult, akkreditált egyetemi szintű településmérnök oktatásnak. Egyetemi tanárként erősítette ezt a szakmai vonulatot és nevelt generációkat a Pécsi Tudományegyetemen. Alapító tanára volt a Breuer Marcell Doktoriskolának is.

Tudományos tevékenysége folyamatosan kapcsolódott a településüggyel és az építészettel kapcsolatos, munkahelyeihez kötődő gyakorlati tevékenységéhez, az ott szerzett tapasztalataihoz. 1987-től kezdődően folyamatosan részt vett önálló témákkal különböző kutatási programokban. 1993-ban sikeresen lezárt OTKA kutatást is vezetett „A településszerkezet és változásainak sajátosságai " címmel. Elméleti, kutatási és publikációs tevékenysége rendkívül szerteágazó, gazdag, melyben meghatározó a településtudomány és ezen belül az építészet.

Önálló kötetei: A város évezredei, Pécs, (1982), A területi tervezés rendszere és fogalomtára az „Alpok – Adria" csoportosulás régióiban, Pécs, (1993), Általános ismeretek a településekről – főiskolai jegyzet PMMF Pécs, (1996), A települések világa, Ponte Press (1997, 2000), Építészet – városépítészet, hagyományok és modernizáció, Ponte Press, (2001, 2002), Műszaki jellegű urbanisztikai felsőoktatás MUT, Budapest, (2003), Településtervezés I. – egyetemi tankönyv Pécsi Tudományegyetem. (2003 társszerzők: Hübner Mátyás, Gömöry János) A Városi Karták könyve –Ponte Press, Pécs, (2004). Településtervezés II. és III. – egyetemi tankönyv (2007) – társszerző Hübner Mátyás.

Francia, orosz, olasz nyelvtudásának, szakmai tapasztalatának köszönhetően majd minden európai országban járt hosszabb- rövidebb tanulmányúton és vett részt nemzetközi konferenciákon Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban. Vendég előadóként oktatott Olaszországban a Cagliari és a Velencei (IUAV) Egyetemen. Tapasztalatait elsősorban a Doktoriskolában kamatoztatta.

Tóth Zoltán a szakmai közéletnek is kimagasló szereplője volt, tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, az Építész Kamarának, a Pécsi Akadémiai Bizottságnak, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, ahol több cikluson keresztül volt alelnök, és képviselte a társaságot a brüsszeli székhelyű Conseil Européen des Urbanistes urbanisztikai szervezetben.

Tóth Zoltán professzor gazdag szakmai pályája sokarcú: terület – és település tervező, intézmény szervező, szakvezető egyetemi tanár, kutató és oktató volt. Mindenek előtt: gondolkodó. Olyan ember, aki világot, emberi, szakmai célokat, mértéket követett. Halálával a magyar urbanisztika, az építési és településügy meghatározó egyéniségét vesztette el. Szerencsésnek tekinthető azonban, hogy munkásságát, szellemiségét volt munkatársai, tanártársai és sok volt hallgatója viszi tovább, és hálás szívvel emlékezik meg a „gondolkodó" professzorára.

Emlékét szeretettel megőrizzük.

A PTE Műszaki és Informatikai Karának professzorai, oktatói, dolgozói megrendüléssel értesültek Dr. Tóth Zoltán professzor haláláról, akit aktív oktatói pályája során és nyugalmazását követően is nagy tisztelet és szeretet övezett.

Tóth Zoltán gyásszertartása 2020. szeptember 17-én 14: 30-kor lesz a Pécsi Központi Temető Dísztermében.

Somogyi Krisztina

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk