Az egykori Budától és Pesttől még tisztes távolságban fekvő sziget legrégebbi építészeti emlékei közé tartozik a tatárjárás után épült, teljesen még ma sem feltárt Domonkos rendi apácakolostor.
Sokkal jobb állapotban áll a Premontrei kápolna, amit Budapest legrégebbi románkori épületeként tartanak számon. Valójában a 20. századra csak néhány alacsony fal maradt belőle, a feltárásuk 1923-ban kezdődött.
Sok év munka után a hazai műemlékvédelem egyik legjelentősebb úttörője, Lux Kálmán vezette szakembergárda rekonstruálta a templomot, amelyet 1932-re építettek újjá.
A szintén középkori eredetű Ferences kolostor romjait tágas park veszi körül. A török korban elpusztult templomot a szerzetesrend 17. századi visszatérésekor már nem építették újjá. Megmaradt falait 1959-ben stabilizálták.
A falak megmaradásában jelentős szerepe volt a felhasználásukkal épült József Nádor villának, amely 1796 és 1945 között állt itt. Forrás: Fortepan /Budapest Főváros Levéltára, Klösz György felvétele
Az évek alatt kissé elvadult sziget első nagyobb léptékű parkosítása József nádor főherceghez kötődik, aki a 19. század elején vásárolta meg a területet. Első új épülete az Ybl Miklós tervezte kaszinó, még meglévő falak felhasználásával épült.
Az eredetileg Alsószigeti Nagyvendéglő nevű épület az elmúlt másfél évszázadban volt már kaszinó, katonai parancsnokság és étterem is, jelenleg Holdudvar rendezvényközpontként működik.
1873-ra készült el a szintén Ybl tervezte Nagyszálló, amelyet a 20. században több ütemben bővítettek. Mai formáját az 1980-as évek végén épült, új szintet is rejtő tetővel nyerte el.
A szálló legnagyobb bővítése az 1920-as években, Wälder Gyula építészeti tervei szerint készült. Az épület nem műemlék, de a funkciójának megfelelően kitűnő állapotú.
Új korszakot nyitott a Margit-híd 1900-ban elkészült leágazása, amely 70 méteres nyílással kötötte össze a szigetet az akkor 23 éve álló híd középső pillérével. Ez volt Budapest egyetlen hídszerkezete, amit 1945-ben nem robbantottak fel.
Az 1911-ben épült 57 méteres vasbeton víztorony formájában egy Európai viszonylatban is csúcstechnikát képviselő építménnyel gazdagodott a sziget. Ma már műemlék, 2013-as felújítása óta kilátó és kiállítótér.
A sziget északi parkjának közismert zenélő kútja szintén az 1930-as években épült rekonstrukció. Eredetije Marosvásárhely főterén állt az 1920-as évek és 1911 között.
Részben hévforrások vizére támaszkodva épült 1930-ban a Nemzeti Sportuszoda, amely elkészültekor Európa legnagyobb, 33x18 méteres fedett úszómedencéjével, körülötte 2500 fős nézőtérrel.
Az épület tervezője a 34 évvel korábban olimpiai úszóbajnok Hajós Alfréd, aki ebben az időben már építészként volt közismert, hozzá kötődik többek közt a debreceni Aranybika szálló, vagy a hajdúszoboszlói gyógyfürdő is.
A közeli Palatinus-forrás vizének palackozásához 1938-ban új üzem épült, Vidor Emil tervei alapján. Itt 2010-ig palackozták a Magitszigeti Kristályvizet, majd a felújított épület 2022-től Kristály Színtér néven, rendezvényközpontként született újjá.
Más, modernebb stílusban épült az új Palatinus Gyógyfürdő épülete, szintén az 1930-as évek végére. A széles, háromszintes homlokzat előtt Csorba Géza Napozó lány című szobra fogadja az érkezőket.
A tervező, id. Janáky István a Bauhaus szellemiségében tervezett minimalista főépületet. A bejárat oszlopcsarnoka a homlokzattal együtt 2017-re nyerte vissza az eredeti formáját.
A bejárat fölötti teret Pekáry István Dál kisasszonyok nászát ábrázoló freskója díszíti, amely a háborút követő hetven évet meszelés alatt töltötte. Ma a sportuszoda mellett a sziget két huszadik századi műemlékének egyike.
A sziget meghosszabbított északi nyúlványát érintő Árpád-híd két ütemben készült el 1950-ben, majd teljes szélességgel 1984-ben. 105 méteres nyílásai elkészültükkor a világ legnagyobb fesztávú gerinclemezes főtartói voltak.
A híd tervezője, a korábban több hazai folyami híddal nívót szerzett Kossalka János, egy különleges, három szintes hídfőt tervezett a szigetre, teljesen elkülönített gyalogos -és autóforgalommal. Az építészeti tervezésben Wälder Gyula segédkezett.
A sziget déli bejáratánál áll a főváros egyik legkarakteresebb modern szobra. Kiss István 1972-ben készült alkotása Budapest létrejöttének 100. évfordulója alkalmából készült,
A kívül sima felületű bronzszobor belsejében a magyar történelem fejezetei láthatók, természetesen a korra jellemző művészi, stilizált formában.
A sziget legújabb épülete a háborúban elpusztult Szent Margit Gyógyfürdő helyén álló gyógyszálló, 1979-re készült el, Kéry Gyula tervei alapján. Helyének és formájának meghatározásakor az évszázados fák, és a szomszédos nagyszálló volt mértékadó.
A szálló a gerecsei Süttőn bányászott mészkő burkolattal, és egyedi, bronz színűre eloxált alumínium nyílászárókkal épült. Egyik legérdekesebb része talán a két szárnyat elválasztó félprivát tér.
A szálló nyugati udvara szintén egy nagyközönség számára kevésbé ismert, de nyitva álló parkrész. Az eredeti, Petrilla György tervezte belsőépítészet a 2001-es felújítás során jórészt eltűnt, de a szálló külső megjelenése kevésbé változott.
