Eszterháza – a második ütem

A fertődi kastély kiemelt uniós projektként kezelt felújítása a legjelentősebb rekonstrukciós munka az épületen 1959 óta. A jelenleg zajló első ütem után a második ütemben folytatódik a főépület helyreállítása, üvegtetőt kapnak a belső udvarok és látogatható lesz a Belvedere. A rekonstrukció  tervezője Kruppa Gábor.

Előzmények
A fertődi Esterházy-kastély az ország egyik legismertebb és legjelentősebb műemléke. Jelenlegi formáját 1769 körül nyerte el, több építési periódusban, Anton Erhardt Martinelli, Nicolaus Jacoby, és Hefele Menyhért közreműködésével. A kastély fénykorát Mária Terézia 1773-as látogatása idején élte. A 20. század elején a család elköltözött a kastélyból és ezzel a kastély állapota is romlásnak indult. A második világháborút követően a szovjet hadsereg rendezett be itt kórházat, majd 1947 után mezőgazdasági kutatóintézetet és szakközépiskolát alakítottak ki benne, a dísztereket kezdetben terménytárolásra használták.

A legnagyobb átfogó felújítás az 1959-es Haydn-kiállítás okán készült, Rados Jenő vezetésével. A restaurátori helyreállítás mellett tartószerkezeti megerősítés és átalakítás is történt. A múzeum irattárában fellelhető, elsősorban a Győri Tervező Vállalat által készített tervdokumentációk alapján a felújítás a hetvenes években újabb lendületet kapott.

Ezeknek a helyreállítási munkáknak a fontosabb, a jelenlegi tervezési feladatot érintő lépései az alábbiak voltak:

Az Apolló-terem korhadt fafödémjeit előregyártott vasbeton rácsostartókra függesztett vasbeton lemezre váltották ki, Fillipovits szabadalmaztatott módszere alapján. A második emelet feletti födémeket több szakaszban vasbeton lemezfödémre cserélték. A középső épületrész dísztereit és a hercegi lakosztályok stukkódíszes és festett falfelületeit, nyílászáróit restaurálták.

 

 

A már korábban (1902 körül) megerősített Haydn-terem (a nyári ebédlő feletti födém) padozatát és az Apolló-terem padozatát, a (gombafertőzött és korhadt) táblás parkettát kicserélték. A fényképfelvételek alapján a cserénél az akkor meglévő parketta mintázatot követték, és nem voltak figyelemmel a még korábbi felvételeken látható parketta-mintázatra. A lépcsőházban (és a kastély más területein is) a kelheimi mészkőburkolatot kemény süttői mészkőre cserélték 1980-ban.

A felújítás programja
Az épület felújítása kiemelt turisztikai fejlesztési projekt keretében új lendületet kapott. A kastély felújítását kormányzati és EU források bevonásával több ütemben tervezik megvalósítani.

A felújítási munkákat a megbízó Műemlékek Nemzeti Gondnoksága két ütemre bontotta. Az első ütemben a már felújított belső udvari homlokzat után felújítják a park felőli homlokzatot, elkészül a díszudvar kertészeti felújítása, és a főépület dísztereinek restaurálása. Ezekre a munkákra az építtető 2008-ban jogerős építési engedélyt kapott.

Az első ütemben elvégeznek minden olyan tevékenységet is, ami egyébként a második ütem előkészítő része, de az első ütemben felújított tereket érinti, hogy ezeknek a tereknek az elkészült restaurált felületeihez ne kelljen még egyszer hozzányúlni.

A második ütemben készül el a kastély többi épületrészének felújítása, illetve az egyéb kapcsolódó turisztikai fejlesztések.

A kastély felújításának hosszú távú koncepciója, hogy a kastélyt a 18. század végi fénykori állapotában tegyék bemutathatóvá. Ennek feltétele, hogy az épületben jelenleg meglévő funkciók közül az iskolát ki lehessen telepíteni, hiszen ez a funkció eredetileg nem volt az épületben.

A második felújítási ütemet ezért a megbízó további szakaszokra osztotta, az első szakaszban azokat a tereket újítanák fel, amelyeknek a funkciója jelenleg is nagyjából a végleges felújított állapotnak felel meg. Az épület építészeti és térbeli elrendezéséből adódóan a középső épületrész és a csatlakozó íves oldalszárnyak kerültek a második ütem első szakaszába.

Az épület felújítás után továbbra is elsősorban múzeumként fog üzemelni. Ettől a fő funkciótól időben elkülönítve a középső dísztereket továbbra is használni fogják koncertteremként, hiszen a zenetörténeti vonatkozások   különleges értékei Eszterházának. A tervezett beavatkozások tehát ezt a kettős célt szolgálják, vagyis hitelesebben bemutathatóvá teszik a hercegi lakosztályokat, és a múzeumi terek lezárásával a koncertek infrastruktúráját javítják.

A felújítás második szakasza javítani kíván az épület tűzvédelmi helyzetén. Ezt részben az épület tűzszakaszokra osztásával, részben tűzjelző rendszer kiépítésével fogjuk megvalósítani.    

 

 

A középső épületrész
A középső épületrész földszintje jelenleg a hercegi pár lakosztályait bemutató múzeumi terek sora. Az első emeleten találhatók a Mária Teréziáról és Albert szász-tescheni hercegről elnevezett lakosztályokat bemutató terek. A második emelet nyugati része jelenleg használaton kívül van, elhagyatott, ott a nyolcvanas években kialakított kollégiumi szobák szerinti beosztás található, ami nem felel meg az eredeti elrendezésnek. A második emelet keleti részén az eredeti terembeosztásnak nagyjából megfelelő vendégszobák találhatók, viszonylag jó állapotban.
A harmadik emelet és felette található Belvedere az 1959-es megerősítés utáni állapotokat mutatja, falain még a szovjet hadsereg hadikórházának felirataival. Az eredeti feljárót a hetvenes években bontották el, jelenleg az épület tetőformáját megbontó utólagos tetőfelépítményben elhelyezett lépcsőn lehet feljutni.

Az íves összekötő szárnyak közül a nyugatiban található a 2004-ben restaurált kápolna, és egyéb kiszolgáló terek.
A keleti szárnyban a földszinten kávézó, mosdók, az első emeleten irodák, a második emeleten pedig vendégszobák és a hozzájuk tartozó vizesblokkok vannak.

A felújítás koncepciójába illeszkedően a középső épületrész továbbra is múzeumi funkció marad, a földszinten és az első emeleten a lakosztályok tereit lehetőség szerinti eredeti, fénykori állapotukban bemutató kiállítással. A jelenlegi programnak nem része az összes kiszolgáló helyiség (pl. személyzeti folyosók stb.) rekonstrukciója, de a mostani beavatkozással ennek későbbi lehetősége megmarad.  

 

 

Belső udvarok
A jelenlegi tervezési program egyik fontos eleme a középső épületrész belső udvarainak lefedése. Az eredetileg a főbejárat felé nyitott udvarokat a Hefele által épített összekötő szárnyak zárták be, és ekkor váltak jelentéktelenebb, csak a szellőztetést szolgáló belső udvarokká. Ezen az állapoton a függőfolyosók 20. század eleji beüvegezése sem változtatott, az udvarok azóta is nehezen karbantartható, galambpiszkos terek, ahová a még a belátást is elzárják a vendégek elől. Pedig ezek a kis terek a mai napig nagyon sok információt hordoznak a kastély építési periódusairól, éppen amiatt, mert az itteni homlokzatokra az egyes átépítések alkalmával nem fordítottak különösebb gondot.

Az udvarok lefedése, és ezáltal bevonása a múzeumi forgalomba lehetővé teszi ezeknek a tereknek a bemutatását, illetve a csatlakozó terek ablakai is egy karbantartott, tiszta udvarra nézhetnek.

Az udvarok lefedését üvegezett szerkezettel tervezzük, amelynek síkját úgy választottuk meg, hogy teljes egészében a meglévő udvari párkányok fölé kerüljön, ezzel az udvarok építészeti egységét a legkevésbé bontja meg. Lehetővé válik a jelenleg is sok beázási kárt okozó esőcsatornák kiváltása, ezáltal a földszinti helyiségek nedvesedési, sókivirágzási problémái is megoldódnak.

A lefedéshez olyan alumínium profilt alkalmazunk, amelynek a legkisebb a profilszélessége. Az üvegezés ragasztott biztonsági hőszigetelő üvegezés.

A csatlakozó helyiségek közül a déli oldalon lévőknek, amelyeknek eddig az udvar felé volt természetes szellőzési lehetősége, a csigalépcső terén keresztül biztosítunk mesterséges szellőzést. A keleti torony tetőfödém feletti tamburját, a nyugati toronnyal azonos formában állítjuk helyre.

Belvedere
A második ütem lényeges eleme a középső épületrész harmadik emeletének helyreállítása. A Belvedere-nek nevezett, a kétemeletes épülettömbből kiemelkedő kilátót a háború után nem állították helyre. A gombakárosodott osztófödémet eltávolították, de csak az Apolló-terem felett építették vissza, a vasbeton rácsostartós megerősítés feletti előregyártott tálcás födémmel. A díszudvar felőli födém helyreállítása azért is fontos, mert a harmadik emeleti falak kihajlási hosszát csökkentheti, és az egész épület merevségét növeli. A helyreállításnál a korábban alkalmazott fafödém tűzrendészeti szempontból nem megfelelő, itt acélgerendás szerkezetet alkalmazunk. (Eredetileg az Apolló-terem feletti rácsostartókat is acélszerkezettel tervezték, csak később módosítottak vasbetonra, ami sajnos az alatta lévő falszerkezetek repedéseit okozta.) A Belvedere szintre a keleti oldalról felvezető, hetvenes években épült meglévő lépcsőt elbontjuk, felette a tetőt az eredeti tetőidom szerint állítjuk helyre. Az új lépcső nyomvonalát úgy alakítottuk ki, hogy a tető gerince alatt érjen fel a harmadik emeleti szintre. Ez a lépcső szolgál a látogatói forgalom lebonyolítására.

A nyugati oldalon a második emeletről felvezető. és a hetvenes években elbontott húzott lépcsőt eredeti formájában tervezzük helyreállítani, ennek vonalvezetése a falfestésekből pontosan kikövetkeztethető. Mindkét oldali lépcsőt a tetőtéri szinten tűzgátló ajtóval kell leválasztani.  

Liftek
Az épület keleti és a nyugati összekötő szárnyába is beépítettek lifteket a 20. század elején, az épület modernizálásakor. Ezek a liftek, illetve maradványaik ma is megtalálhatók, a keleti szárny pincéjében még az eredeti gőzgép hajtómű is megvan. Az eredeti liftek helyére a mai előírásoknak és biztonsági követelményeknek megfelelő lifteket építünk be, amelyeknek az eredeti helyeken alakítunk ki aknaajtókat minden szinten. Ezzel az épület keleti és nyugati szárnyának nagy része és az egész földszint akadálymentesen megközelíthető lesz.

Helyiségek
A műszaki leírás mellékletét képező helyiségkönyvben rögzítettük az egyes tereket érintő építészeti, belsőépítészeti változásokat.      

Építészet: Kruppa Gábor, Rónai Piroska
Tartószerkezet-tervező: Neumayer Péter
Épületgépészet: Soltész Gábor    
Épületvillamosság: Petkovics János

Az udvarlefedési tervről tervtanácsi beszámolót is közlünk - a szerk.