Közélet, hírek

EU-TANÁZIA / 2. RÉSZ - „Most segíts meg istenem, megint nyertünk!”

1/2

5.500 milliárd Ft - az illuszrációt Dr. Rigó Mihály azonos című cikke alapján készítette: perika

Hirdetés
?>
5.500 milliárd Ft - az illuszrációt Dr. Rigó Mihály azonos című cikke alapján készítette: perika
?>
1/2

5.500 milliárd Ft - az illuszrációt Dr. Rigó Mihály azonos című cikke alapján készítette: perika

EU-TANÁZIA / 2. RÉSZ - „Most segíts meg istenem, megint nyertünk!”
Közélet, hírek

EU-TANÁZIA / 2. RÉSZ - „Most segíts meg istenem, megint nyertünk!”

2012.10.31. 14:03

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Vélemények:
16

Dosszié:

Magyarország 2007 és 2013 között elvi szinten 8.209 milliárd forint felhasználható uniós forrásból fejleszthet. Az ország fejlesztéspolitikája mögött 90 százalékban ez a forrás áll. Bár Petykó Zoltán NFÜ vezér közlése szerint mára szinte a teljes összeg mögött vannak nyert pályázatok, mégis mindössze 2720 milliárd forint kifizetése történt meg, 515 milliárdnyi forint sorsa pedig képlékeny, célba juttatása bizonytalan. Sok projekt megtorpant, miközben az építészek tetemes része - tipikus válságtünetként - pályaelhagyásra és kivándorlásra kényszerül. Mit csinálunk rosszul? Rosszul csinálunk valamit? Mindez csak a válság számlájára írható? Minisorozatunk második részében megelevenedik az önkormányzati oldal. Bardóczi Sándor írása.

A közkeletű mondás szerint az a szervezet, amelynek van pénze, de nincs víziója, jóval hamarabb bukik el, mit az a szervezet, amelynek nincs ugyan pénze, de erős víziók és jövőkép mentén, elkötelezetten cselekszik. Hogy ez a mondás mennyire illik a magyar önkormányzatokra, azt az uniós előcsatlakozás és a 2004-es csatlakozás óta eltelt időszak meglehetősen jól illusztrálja.

A hazai önkormányzatok döntő többsége ugyanis rendszerint nem valamiféle előre lefektetett koherens jövőkép mentén szelektál a fejlesztési pályázatok között, hanem mindenre „lő", ami éppen szembejön. Ezért persze a pályázati kiírások kampányszerű jellege is felelőssé tehető. Bizonyára még mindenki vissza tudja idézni a ’90-es évek közepét, amikor hatalmas pályázati források álltak rendelkezésre a települési közúthálózat fejlesztésére, földutak szilárd burkolatúvá tételére. Az önkormányzat pályázott, nyert, jött az úthenger, csillogott a friss aszfaltréteg. Aztán kicsivel később kiírásra kerültek a települési csatornázási pályázatok. Friss aszfaltot felvésni, csatornát lesüllyeszteni, árkot betömni, aszfaltot megfoltozni. Az eredmény: új csatornahálózat, foltos-kátyús burkolat, dupla munka, bizarr közterületi vizuális élmény. Logikus, ugye? Valamilyen szinten az, de nem a józan paraszti ésszel, valamiféle jövőképből levezetett cselekvések szintjén. Pusztán egy olyan bürokrata működési szinten, amelyet nagyon nehéz semlegesíteni még akkor is, ha netán van jövőkép.

 

5.500 milliárd Ft - az illuszrációt Dr. Rigó Mihály azonos című cikke alapján készítette: perika
1/2
5.500 milliárd Ft - az illuszrációt Dr. Rigó Mihály azonos című cikke alapján készítette: perika

 

 

 

Jövőképtelen településeink

A jövőkép alkotásra immár két hivatalos lehetőséget is ad a településfejlesztés világa, az egyik a településfejlesztési koncepció (7-15 évre szóló fejlesztési dokumentum), a másik az IVS, azaz az integrált városfejlesztési stratégia (7 évre szóló fejlesztési dokumentum). Utóbbit ráadásul kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy az egymás mellett elbeszélő ágazatok stratégiáit települési szinten összehangolják, az ágazati gondolkodást egy komplexebb, intelligensebb, interdiszciplináris gondolkodás váltsa fel. Illetve azért, hogy ez a stratégia fedésben legyen a hazai fejlesztéspolitikában kikerülhetetlen pénzforrás - az áldott-átkozott uniós forrás - 7 éves periodikáival.

A településfejlesztési koncepciót (amelynek még jóváhagyott tartalmi követelménye sincs!) az önkormányzataink zöme olyan kötelezően ledarálandó dokumentumnak tekinti, amelynek a legjobb helye (elfogadás után) a leghátsó raktárszoba legnehezebben megközelíthető fiókjának mélyén van. Néha ugyan előkerül - gyors módosításra - a szöveg. A módosítások leggyakoribb célja, hogy egy-egy olyan szócskát, mellékmondatot beletűzzenek ebbe az eleve inkonzisztens szövegbe, amely az aktuális pályázati kiírások kívánalmaihoz illeszkedik. Azaz a pályázati illeszkedés bizonyítása úgy valósul meg, hogy a rövidtávú pályázathoz igazítják a hosszútávú elveket. A farok csóválja a kutyát.

Terjedelme 10 oldal és 500 oldal között szóródik. Irányelvei, javaslatai rendszerint olyan lózung-gyűjtemények, ahol a kívánatos iránynak az ellenkezője is hitelt érdemlően alá van támasztva – biztos, ami biztos. Ha irányvektorokkal illusztrálnám egy-egy ilyen általam olvasott településfejlesztési koncepció általános elveit, akkor egy forgószéken egyenletes sebességgel pörgő, kinyújtott kezű települési vezetőt ábrázolnék, vagy egy megbolondult iránytűt a mágneses északi póluson.

 

Üzenet: légy Pató Pál

Nem kevésbé „szép" a történet az IVS-ek terén, ahol legalább tartalmi követelmény létezik. 2007 októberében robbant az atombomba, hogy a 2008 áprilisára(!) benyújtható városrehabilitációs pályázatokhoz a kerületek, a főváros és a megyei jogú városok esetében szükséges lesz az akkori ÖTM által kidolgoztatott, képviselő testülettel jóváhagyott IVS felmutatása. Egy teljesen új, hazai előzmények nélküli tervműfaj született, amelynek nem léteztek specialistái. A tematika és a tartalom nem volt rossz, az időintervallum - amelybe a társadalmi vitáknak is bele kellett volna férniük  - azonban teljes mértékben elhibázott volt. Aki élt és mozgott a településfejlesztés tervezői, tanácsadói, pályázatírói oldalán (a tervező irodáktól a kommunikációs ügynökségekig, az urbanistáktól a korcsmárosokig) - az IVS-t gyártott. Igen: gyártott. Többnyire jó vastag, kritikán aluli minőségű, hozott anyagból összecementált papírszobrokat, amelyek miatt ugyan elpusztítottunk egy fél erdőt és a tintahalak pigmentjeiből sem fekete rizottó lett, hanem nyomtatófesték, ám értelmük egyedül a pályázati pénzszerzésben merült ki. Jövőképek nem születtek, a gyerek szülés közben elhalálozott1.

Ám hátra volt még a nem megyei jogú városok, kisebb települések halmaza, akiknek a 2007-es őszi atomvillanás után már tudomásuk volt (lehetett) arról, hogy 2009-ben már nekik is az IVS lesz a megkerülhetetlen útlevél az uniós mézes bödön felé. Elvben tehát volt idő a felkészülésre. Ezt azonban háromféleképpen reagálta le az önkormányzati szektor. A többség ült a babérjain és Pató Pál nemes hagyományait követve (1) halogatta az IVS készítést az utolsó utáni határidőkig, illetve (2) soha nem is készített ilyet2. A kisebbség (3) azonban reményt keltően rákészült, sőt néhány valódi jövőműhely-szerű folyamatnak is szemtanúi lehettünk. Akik azonban úgy hitték, okosak és jól informáltak, valamint hogy érdemes ebben az országban előre dolgozni, azokat a minisztérium megcáfolta. Nem érdemes. Az ÖTM-ből lett NFGM (mindig jók voltunk az átszervezésben, ha másban nem is) néhány hónappal az újabb pályázati etap előtt átdolgozta az IVS tartalmi követelményeit. Aki előre dolgozott, az dobhatta a kukába, kezdhette elölről a folyamatot.

 

Elcserélt fejek

Így esett, hogy az „IVS piac" 2007 végétől élt 2010-ig, majd egy nagyon intenzív, három éves periódus után elhalálozott (inkább hibernálódott). 2014-ben várható majd soron következő feltámadása. Még nem tudni a kürtöt fújó arkangyal nevét, sőt a dallamot sem: volt már ÖTM, NFGM, és BM is. Mindez arra a problémára is rámutat, hogy településeink zöme jószántából nem szeret jövőképet alkotni, csakis muszáj-ból. Nincs is előtte határozott jövőkép, kicsit terhesnek is tartja az efféle előre gondolkodást. Nem csoda: a helyi politikus is többnyire négy (de inkább csak kettő) évre lát előre. Persze le nem írt fejlesztési elképzelések a döntéshozók fejeiben is vannak. Pusztán annyi a probléma, hogy ezek a le nem írt szövegek kivétel nélkül úgy kezdődnek, hogy „valami egészen mást, mint amit az előző vezető akart". Van másik probléma is. Ezek a le nem írt szövegek többnyire monológok, és nem konszenzusok, így a négy évente gyakorta cserélődő fejek, és az azokban élő szövegek is túl sokszor cserélődnek. És egyáltalán nem a települések természetes fejleszthetőségének ritmusában, hanem sokkal, de sokkal gyorsabban.

 

Üres zseb, habosított álmok

A jövőkép hiánya csak az egyik óriási gond az önkormányzati szektorban. Mint köztudomású, az uniós fejlesztési pénzek nem támogatnak fenntartást, csak fejlesztéseket. Az önkormányzati téren viszont zömmel olyan fejlesztések vannak becélozva, amelyek magas fenntartás igény mellett alacsony jövedelmezőséget, vagy még azt sem produkálnak. Igazgatási központok, szociális-, egészségügyi és oktatási hálózat, közterületi és zöldfelületi fejlesztések, rekreációs, sport, kulturális és turisztikai infrastruktúra bővítése. Soha nincs a fejlesztésükre elég pénz, fenntartásuk pedig olyan energiákat és készségeket kíván meg az önkormányzatoktól, amelyeknek ma nincsenek birtokában.

A napi ügyintézésben, mesterségesen duzzasztott bürokráciában elvesző közhivatalnoki gárdában nagyítóval kell keresgélni a menedzser szemléletűeket. Pedig vannak jó külföldi minták és gyakorlatok e téren is. A legfőbb érv e gyakorlatokkal szemben az szokott lenni, hogy „ez egy más ország". Az a hivatalnok gárda, amely arra van szocializálva, hogy ha változtat, akkor abból csak baj van, nem vehető rá új dolgokra, kísérletezésre. Ha nem feltűnősködik, akkor is megkapja a fizetését, és valahogy csak kihúzza a munkaidő végéig, a hét végéig, az év végéig, a nyugdíjig.

A rendszer bünteti a reformer hivatalnokot, annak a középszernek kedvez, aki a reggel 9 és este 4 között a paragrafusok mögé bújva elfelejti ember voltát és az alkotás gyönyörét. A közigazgatásban és polgármesteri hivatalokban olyan robotok, telefon mögötti gépi hangok, e-mailben és faxon kommunikáló (nem olvas, nem gondolkodik, csak ír) típusú humanoid transzformerek élnek, akik a fárasztó heti robot után csak péntek délután egykor kapcsolnak emberszabásúra, hogy hazasietve megvalósítsák önmagukat.

Eközben a fejlesztésekről érdemben döntő, szavazó képviselő testületeknek sincs pontos képük döntéseik anyagi következményeiről. A fejlesztési pályázatokban profi gazdasági hazudozók mutatják ki a megtérülési rátákat és a költség-haszon elemzéseket olyan számok alapján, amelyekről biztosan tudják, hogy nem lehetnek igazak. A megtérüléshez egy profi vállalatra, nem pedig egy amatőr önkormányzatra lenne szükség. Illetve olyan partnerségekre, erős civil bázisokra, marketingre, gazdasági együttműködésekre, amely csak nagyon hosszú, fáradságos munkával állítható elő. Egészen bizonyosan nem egy 30 napos pályázati határidő alatt.

A települések politikai vezetése minden ciklusban ambicionálja, hogy valami kézzel fogható fizikai fejlesztést tudjon felmutatni. A rohanás érdeke. Mármint rövidtávú és rövidlátó érdeke. E választókért folyó - agyament - versenyben pedig nem tétel az önkormányzat eladósodottsági mértéke, ahogy a konszenzus keresése sem. A választó nem a költségvetési egyensúly, vagy a szisztematikus, de átgondolt épülés, hanem a „kinek van több, és nagyobb" alapján dönt. Legalábbis többnyire így hiszik, akik a politikát helyi szinten mívelik.

 

Adósságcsapda

A fejbe kólintó valóság az, hogy a legtöbb hazai önkormányzatnak még a rendkívül kedvező vissza nem térítendő uniós forrásokhoz sem állt rendelkezésre az az 5-10-15-20-30%-os önrész 2008-ban, amellyel fejlesztéseit be tudta volna indítani. Az utófinanszírozás miatt pedig gyakorlatilag a teljes fejlesztést meg kellett hiteleznie úgy, hogy 2-3 évig nem is tudta lehívni az uniós támogatást. Ám ez a körülmény sem intette óvatosságra, és nem gátolta meg abban a települést, hogy - jövőkép híján - mindenre pályázzon, amire egyáltalán kiírnak pályázatot (valamelyik hátha bejön alapon). Nem egyszer lehetett ebben az időszakban elcsípni a kevés számú, szűkebb pátriájáért felelősséget érző önkormányzati háttérdolgozók halk, de bosszús, és nagyon is emberi káromkodásait, felszisszenéseit: „A fenébe, ezen is nyertünk. De, hogy fogjuk ezt majd kifizetni?"

A józan családfő ilyenkor azt mondaná: ha nincs pénzed nagyobb házat venni, előbb keresd meg, ne kockáztasd a gyerekeid jövőjét. Igen ám, de a hazai önkormányzatok nem a kis lakással rendelkező józan családfők táborához hasonlatosak, hanem inkább a lakás nélküli, lépéskényszerben lévő fiatal párokhoz, és a külcsínt a belbecsnél többre értékelők célcsoportjához állnak közelebb - hitelfelvételi hajlandóságukat tekintve. Súlyosbítva van mindez az attitűd azzal, hogy ezek a családfők a településüket nem mindig érzik családjuknak, csak egy olyan munkahelynek, ahová őket pusztán egy négy éves határozott idejű szerződés köti, úgy, hogy még csak nem is részvényesei (tulajdonosai) a „vállalatnak".

Nem csoda ugye, ha a fejlesztés önrészére(!) kötvényeket bocsátott ki, az előfinanszírozásra pedig hiteleket vett fel a legtöbb önkormányzat. Olyan fejlesztésekére, amelyeket majd fenn kell tartani (az uniós szabályok szerint minimum 5 évig3). A kötvényeket, hiteleket viszont később (remélhetőleg majd egy másik balek polgármesternek) vissza kell fizetnie, annak kamataival együtt. Az ország ma tele van eladósodott, csődbiztos mellett üzemelő önkormányzatokkal, akik nagyon-nagyon várják az 5 éves kötelező fenntartási periódusok lejártát, hogy végre valahára örökre be lehessen zárni, el lehessen adni, zálogosítani lehessen azokat a középületeket, be lehessen építeni azokat a köztereket és zöldfelületeket, amelyeket az előző ciklusban fejlesztettek. Bájos ugye?

Így, habár még jócskán van a további fejlesztésekre pályázati lehetőség, elköltetlen uniós forrás, az önkormányzati szektorban olyan szinten nincs már pénz, hogy az nemhogy az önrész, de kötvénykibocsátás hitelfedezetére sem elég. Az önkormányzati kapu lassan bezárul, az uniós forrásfelhasználás e szektorban lelassult, pusztán azokra a még folyó munkákra koncentrálódik, amelyek most értek kivitelezési fázisba. A tervezőirodákat így duplán sújtja a válság: nem csak az ingatlanberuházói, de az önkormányzati szektor is fejre állt, és sebeit nyalogatja. Az önkormányzatok pedig éppen megtapasztalják, mit is jelent üzemeltetési szinten pazarló, gyakorta túlméretezett, nem a tényleges igény alapján megépült középületekkel, közterület-gazdálkodás nélküli közterületekkel a nyakukban települési költségvetést tervezni.

A kormány láthatóan érzékeli, hogy az önkormányzati szektor az uniós források további felhasználásának sötét lovává változott. Ám a kezelés - mint oly sokszor - most is tüneti. Egyrészt már rég látható az a folyamat az oktatásügyben és az egészségügyben is, ahogyan a kormány megpróbálja felkönnyíteni az önkormányzati költségvetéseket olyan módon, hogy átveszi azoktól intézményeiket. A sokszor egyedüli okként kiemelt központosítási szándék mellett ez a másik, kevésbé hangoztatott oka az iskolák és kórházak visszaállamosításának.

Másrészt - ez friss hír - a Miniszterelnöki Sajtóiroda 2012. október 27-i közleménye szerint a kormányzat átvállalná az adósságcsapdába került önkormányzatok adósságállományának jó részét: differenciálva az 5000 fő alatti és feletti önkormányzatok között4. Összesen 612,1 milliárd forintot 1956 önkormányzattól. Mi ennek az üzenete?

1. Ne tanulj meg gazdálkodni, ha rosszul csinálod, az állam majd megsegít, ha jól, akkor nincs jutalom.

2. Pályázz gyorsan (uniós forrás nem maradhat kihasználatlanul), cserébe átvállaljuk az adósságod.

3. Várd felülről a segítséget (ahogy eddig is), és ne cselekedj, az állam könnyű gyerekkort ígér és helyetted is eladósodik.

 

JESSICA, a kegyetlen nő

Minden eddigi tervezet arról szól, hogy az uniós fejlesztéspolitika 2014 után átalakul. Erre az átalakulásra a hazai bankszektor teljes gőzzel, a hazai önkormányzati szektor sehogyan sem készül. Pedig az átalakulás hatalmas lesz (ha így lesz). Az irányelv ugyanis az, hogy a vissza nem térítendő támogatások rendszerét egy VISSZATÉRÍTENDŐ támogatási rendszer fogja szinte teljes egészében felváltani. Ez az úgynevezett JESSICA program5. Ennek igénybevételéhez külön településfejlesztési alapot, fejlesztést menedzselő szervezetet kell(ene) létrehozni, valódi megtérülést kell produkálni, amelynek jövedelméből egy részt vissza (lehet) kell forgatni újabb visszatérítendő támogatással létrehozott fejlesztésekbe. Azaz az önkormányzatoknak a profi vállalatokhoz hasonló struktúrát kell(ene) kiépíteniük. Mindez nem 20 és nem 30, hanem 2 év múlva esedékes.

Aki látott már önkormányzati gépezetet kicsit közelebbről működni az sejtheti: ezt az ugrást a magyar önkormányzatok nem képesek megtenni ennyi idő alatt. Nagy test, nagy energia, nagy éhség, fejletlen idegrendszer: az önkormányzataink mai anatómiája a dinoszauruszokéhoz hasonlatos. Azokról meg tudjuk: kihaltak. Ma egy ilyen rendszert befogadni alkalmatlanok, kifejleszteni pedig képtelenek (sem az apparátusuk, sem a politikai szándékaik, sem a tapasztalatuk nincs meg hozzá). A ma legvalószínűbb forgatókönyv szerint mindez az önkormányzatiság végső felszámolásához, és az önkormányzati fejlesztések teljes (állami? ingatlanberuházói?) központosításához vezethet nem is olyan hosszútávon.

Mert fejleszteni persze kell: navigare necesse est, vivere non est necesse.

Bardóczi Sándor

 

jegyzetek:

1 Utóbb több értelmes megyei jogú város és kerület értelmes vezetése - megérezve, hogy talán az IVS több mint kötelező fióktöltelék - megkezdte saját fércművének aktualizálását. Néhol születtek is előremutató dolgok. A többség azonban megelégedett az összetákolt kezdeti állapottal.

2 Az IVS-el nem rendelkező, és az 5000 fő alatti települések közé majdhogynem egyenlőségjel tehető. Ők pedig mind számukat tekintve, mind területi kiterjedésüket nézve sokan vannak. 2878-an. Az ország 71%-a az övék 6,59 millió hektáron.

3 Ellenkező esetben a fejlesztési forrás uniós része visszafizetendő.

4 5000 fő alatti önkormányzatok esetében az adósságállomány 100%-áról, 5000 fő felettiek esetében a 40%-áról szól a miniszterelnöki tervezet.

5 JESSICA = Joint European Support for Sustainable Investment in City Areas – európai támogatás a városi területeken történő fenntartható beruházásokhoz.

 

Vélemények (16)
alfoldi2011
2012.11.15.
11:41

"Az ÁSZ-jelentés szerint az önkormányzati szektor eladósodottságához maguk az EU-s pályázatok is hozzájárultak, mivel a saját pénzügyi keretekhez képest jelentős lehetőségek túlfűtötték a beruházásokat. Sok helyen ráadásul presztízsfejlesztésekre szórták el a pénzt, amelyekre egyrészt nem volt meg a fedezet, másrészt nem származott belőlük több bevétel, és nem csökkentek az önkormányzat kiadásai sem." http://www.origo.hu/gazdasag/20121113-orban-viktor-eletet-lehelne-a-fejlesztesekbe-az-onkormanyzati-adossag-atvallalasaval.html Nem eleve az eladósítás volt a cél? Bevettük ezt a trükköt is! SEMMI SINCS VÉLETLENÜL! A "fejlődni kell" alapú beetetés + de nagyon vigyázni: termelő beruházás véletlenül sem legyen, lehet + hatalmas építési költség, mivel ennek lesz magas az önrésze is(!) + majd mindezek borzasztóan magas fenntartási költsége (emiatt majd újra hitelért futnak a települések, ráadásul sokáig és többször!) + végül a rengeteg pénz elköltése után mindezért nulla haszon - a képlet! Javaslom az Eu-tanáziákat visszatenni az első oldalra.

alfoldi2011
2012.11.07.
07:37

Miután már az eddigi két rész is feltárt egy csomó bajt, betegséget, nem lehetne egy gyógymódot, a kilábalást is megfogalmazni? Nem lenne hasznos egy változási, változtatási csomagot, ehhez egy menetrendet megfogalmazni? Ha csak pár helyen sikerülne változást elérni, már az is jó útra segítené a mai kisiklott folyamatot.

perika
2012.11.07.
19:18

@alfoldi2011: Kedves alfoldi2011, Sanya már dolgozik ezen a részen is, nincs még vége a sorozatnak:-) üdvözlettel, perika

alfoldi2011
2012.11.05.
21:57

Ez is remek írás, gratulálok! Ilyesmi sem segítene? http://epiteszforum.hu/node/17322

bardóczi
2012.11.05.
22:25

@alfoldi2011: sőt ez az egyetlen, ami segítene. Ám éppen nem errefelé megy a vonat...

FenyvesiHK
2012.11.06.
07:17

@bardóczi: +1

outrider
2012.11.05.
08:34

A jövőkép hiánya nemzeti betegség. A jövőkép, a vízió olyan fogalmak, amit ma a hivatalok és politikusok összehangoltan nem étenek, inkább félnek tőle, nem vesznek róla tudomást, így közös egyetértésben csak a soron következő avató-beszédig néznek előre. A hosszú távú gondolkodás olyan, aminek kisebb szeletei ugyan rendeletekkel előírhatóak, de csak akkor működik, ha minden érdekelt fél érti a lényegét. Az oda vezető úton még szinte el sem indultunk, pedig a tanulási folyamat hosszú és a hivatali bürokrácia is lassan cserélődik le. Félő, hogy e mai szemlélettel még húsz év múlva sem fogunk sokkal előbbre tartani. Részemről köszönöm az írást, bár attól tartok, az igazi célközönség nem igazán az Építészfórum olvasója...

zapata
2012.11.05.
11:07

@outrider: Nem hiszem, hogy a jövőkép hiánya "nemzeti betegség" lenne. (Vagy talán van jövője és hihető jövőképe például Belorussziának?) A "jövőkép" nem etnikai, és sajnálatos módon egyáltalán nem szakmai kérdés. Vajon milyen jövőképe lehetne egy olyan országnak, ahol a közvéleménykutatások tanúsága szerint az emberek nagy többsége évről-évre kilátástalanabbnak látja a jövőjét és a fiatalok a lábukkal szavaznak az országban uralkodó állapotokról mint az egykori NDK-ban amíg fel nem épült a berlini fal?

Hartmann György Sándor
2012.11.05.
13:13

@outrider: Most csak a jövőképhöz, illetve annak a hiányához: ebben részben ludas, az kialakított önkormányzati rendszer, ahol a megválasztott képviselők szent tehenek, semminemű elszámoltatásra nem kötlezettek (a polgármesterrel egyetemben, továbbá minden önkormányzatnak a megalakulását követő 6 hónapon belül felül kell vizsgálni a fejlesztési stratégiáját, ha nem tette meg fel lehetett volna oszlatni a képviselő testületet. Hány önkormányzat került feloszlatásra? (Csak érdekességként most olvastam a kerületi lapban, hogy elfogadták Zugló fejlesztési stratégiáját. Nem mondom jó későn!) Ryhe

Pákozdi Imre
2012.11.05.
17:22

@outrider: Szerintem van jövőképe mindegyik hazai politikai erőnek, még ha ezek gyökeresen különböznek is. Tapasztalatom szerint az átlagemberek is rendelkeznek ilyennel; ráadásul a jövőképünk lényegesen illúziótlanabb, egyben becsületesebb, mint a szocializmusban volt. Nincs "királyi út", nincs már meg a hajdani nyolszáztizenöt ezres kizsákmányolói gyülevészhad, akik alatt az MSZMP-s párttagokat értem. Ami pedig a ma lábukkal szavazókat illeti, nem látok tragédiát. Magyarországon 150 éve nagy a népmozgás: az első világháború előtt (pontosabban 1920-ig) nagystílű befogadó ország voltunk, miközben nagyon sok - elsősorban az akkori Nagymagyarországon élő, nemzetiségi - polgárunk elment Amerikába. 1920-tól kezdve jóformán már csak kivándorlás történt, akár önként, akár erőszakolt módon. Ma hozzávetőlegesen háromszázezer magyar dolgozik külföldön, ami a népesség 3%-a; Lengyelországban ez az arány 7% körüli, Romániában 11%. Nem lebecsülni akarom a problémát, csak nagyságrendileg reális keretbe helyezni. Ehhez hozzá tartozik, hogy lássuk: az EU bővítése nagyrészt a fejlett, alapító országok munkaerőellátási és piacproblémáinak a megoldását célozta. Ez jó úton halad :-), ami abból is látszik, hogy ugyanezek az országok jövőre 200 milliárd euróval csökkenteni kívánják az (egyébként nagyrészt általuk összedobott) EU-s költségvetést....

Hartmann György Sándor
2012.11.05.
17:32

@Pákozdi Imre: Kedves Imre! Igen, mindenkinek van jövőképe, de hogy az miként integrálódik eggyé az itt a kérdés (éppen úgy mint a szocializmusban, amikor azt kellett mondani, jó, jó, de ezt hogyan tudod megmagyarázni bból a szép elméletedből), mert jelszavak azok aztán most is vannak dögivel, íme a most elfogadott építési törvény – igaz csak a jövő év elejével lépnek hatályba - módosításából egynehány: Az Étv. 7. §-a és azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: „A településfejlesztés és a településrendezés célja és alapvető követelményei 7. § (1) A településfejlesztés és a településrendezés célja a lakosság életminőségének és a település versenyképességének javítása érdekében a fenntartható fejlődést szolgáló településszerkezet és a jó minőségű környezet kialakítása, a közérdek érvényesítése az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának biztosításával, a természeti, táji és építészeti értékek gyarapítása és védelme, valamint az erőforrások kíméletes és környezetbarát hasznosításának elősegítése. (2) A településfejlesztés és a településrendezés során biztosítani kell a területek közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel. Ennek során figyelembe kell venni a) a népesség demográfiai változását, lakásszükségletét, b) a népesség fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a családok, a fiatalok, az idősek, a fogyatékos személyek igényeire, az oktatás, a kultúra, a sport, a szabadidő és az üdülés, valamint a civil szervezetek, egyházak működési feltételeinek lehetőségeire, c) a helyi népesség identitásának erősítését, kulturális örökségük sokféleségének és gazdagságának megőrzését, d) a népesség megélhetését biztosító gazdasági érdekeket, a munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mező- és erdőgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, a közüzemi ellátás, különösképpen az energia- és vízellátás, a hulladékkezelés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a nyersanyaglelőhelyek biztosítását, e) a helyi társadalmi-gazdasági és infrastrukturális egyenlőtlenségek csökkentését, az integráció elmélyítését, f) a közlekedési kényszer csökkentését és a megfelelő színvonalú közlekedés kialakítását, g) az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának általános követelményeit, h) a megőrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentőségű településrészek és az építészeti és régészeti örökség védelmét, felújítását és továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát (rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak mértékéig, hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza, i) a környezet-, a természet- és a tájvédelem szempontjait, j) a tájhasználat, a tájszerkezet és a tájkép formálásának összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegő, a talaj, a klíma és az élővilág védelmére, k) a területtel és a termőfölddel való takarékos gazdálkodást, l) az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának elősegítését és védelmét, m) a honvédelem, a nemzetbiztonság és a katasztrófavédelem érdekeit, n) az ásványvagyon-gazdálkodás érdekeit, o) az infrastrukturális erőforrások optimális kihasználását, valamint p) a zöldfelület-, környezet- és természetkímélő fejlesztések támogatását. Az Étv. a 8. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki és 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „A településfejlesztés és a településrendezés általános szabályai 8. § (1) A településfejlesztési koncepciót, az integrált településfejlesztési stratégiát és a településrendezési eszközöket a területfejlesztési tervekkel összhangban, az országos településfejlesztési és településrendezési szakmai előírások figyelembevételével, továbbá azok elkészítéséről szóló, e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint kell elkészíteni. (2) A településfejlesztési koncepciót, az integrált településfejlesztési stratégiát és a településrendezési eszközöket a települési önkormányzat a településfejlesztési koncepció, az integrált településfejlesztési stratégia és a településrendezési eszközök elkészítéséről és elfogadásáról szóló kormányrendeletben foglaltak szerint a megállapításuk előtt véleményezteti. Az Étv. 9. §-a és az azt megelőző alcím helyébe a következő alcím és rendelkezés lép: „A településfejlesztés feladata 9. § A településfejlesztés feladata a településen élők számára a települési élet- és környezetminőség javítása, a környezetbiztonság erősítése, a települési erőforrásokra építő, az erőforrások fenntarthatóságát biztosító, hosszú és rövid távú fejlesztési irányok, célok és az azok elérését biztosító programok és eszközök meghatározása.” És ekkor durr bele, jaj mit látok, jaj mit látok: Az Étv. 4. §-a a következõ (3a) bekezdéssel egészül ki: „(3a) A magyar történelem kiemelkedõ jelentõségû helyszínein lévõ, a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint az állam kizárólagos tulajdonába tartozó építmények vagy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentõségû nemzeti vagyonnak minõsülõ mûemlékek és mûemlékegyüttesek, továbbá országos jelentõségû kulturális és sport rendeltetésû építmények telkére, valamint az azok közvetlen környezetébe tartozó telkekre vonatkozóan az ott megvalósítandó közérdekû beruházás érdekében a Kormány rendeletben megállapíthatja a beépítés szabályait.” Most aztán éjfélig elmerenghetsz azon, hogy mi lesz a Puskás Stadionnal, vagy a várral! Ryhe Ui. Írtam már – itt korábbi blogokban a szakmagyakorlással összefüggésben egy-két megjegyzést, csak senki sem kíváncsi rá, mert úgy látszik e honlapot leginkább a szakmán kívül állók látogatják csak és vitatkoznak mint állat, ahelyett,hogy pl. a Katona felújítást abból a szempontból értelmeznék, hogy építészeti minőség, hiszen a csúcsértelmiségiek ezt a kifejezést benyomták a tételes jog alá, a nélkül, hogy meghatározták volna mi fán terem -, lelki szemem előtt látom, amikor a tekintetes miniszter asszon a kormányülésen ragaszkodik a beépítése terven, egy matyóminta megjelenéséhez!

Pákozdi Imre
2012.11.05.
17:50

@Hartmann György Sándor: A fentiek alapján a legnagyobb mértékig osztom a borúlátásodat.

FenyvesiHK
2012.11.05.
21:03

@Pákozdi Imre: A Katona ekézésében annak a téveszmének hódolunk, hogy a civil meg a szakmai kurázsi képes valamiről vita útján véleményt kialakítani,ami elmozdít valamit erre vagy arra. Az írásaiddal sokan egyetértve anyázunk, de mivégre. Nyilván olvassák szakmabeli írástudók, akiket meg is kerestél és történt valami? Most nem kezdem a mantrázást saját érdeknemvédelmi szervezeteinkről, de ha minden fórumozó Veled egyetértésben oldalakon át boncolgatná a saláta és egyéb törvények ellentmondásait, visszásságait elhallatszana az égig? Csak kérdezem.

HI
2012.11.05.
21:34

@FenyvesiHK: Gondolom ezt Gyuri hozzászólásához írtad. Ne Őt kárhoztasd. Ami a hatást illeti igazad van, de Gyuri szerintemm az egyedüli az országban, aki szabályozási káoszunkat összefüggéseiben képes átlátni, érdemes odafigyelni rá, legalább valaki ezt megteszi. Huszti István

Pákozdi Imre
2012.11.06.
17:36

@FenyvesiHK: A Katona, az más. Ott nem a dagályoskodó állami önkény a bajok okozója, hanem egy hebrencs merénylet történt a közizlés ellen. (Ez a közízlés nem a matyóhímző nénik és a kínai matyó-motívumok, náluknál sokkal számosabb vásárló tömegének ízlése, hanem a Katona látogatóié. A színházbajárók amúgy emlékezetem szerint a teljes népesség kb. hat százalékát teszik ki. Ez nem is olyan kevés, ha azt vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt a 30 és 55 év közötti férfiak kb. 5%-a olvasott szépirodalmat.) A Katona új előcsarnoka - és ezzel a magam részéről le is zárom a téma kapcsán megejtett hozzászólásaim sorát - egy súlyos koncepcionális zavar eredménye. Vélhetően a fiatalokhoz próbáltak szólni, az idősebbek között aratott, évtizedes, megérdemelt sikerek bázisán. Vélhetően merész, polgárpukkasztó arcélt kívántak mutatni, miközben új nézőket akartak becsábítani. Avantgard külsőségeket villantanak, pedig előadásaik a klasszikus színház erényeitől kiválóak. Vélhetően a viszonyok ellen kívántak protestálni, miközben a színház ma is nagyrészt állami és önkormányzati támogatásból él, és az átalakítás is nagyrészt közpénzből történt. Ez az egész tehát eszmeileg egy nagy, őszintétlen katyvasz, olyan zavaros, mint az eredménye, amelynek marketing hatását leginkább egy hívogató fenékberúgáséhoz hasonlítanám.

FenyvesiHK
2012.11.07.
12:13

@HI: Véletlenül sem kárhoztatom, sőt. Biztos mindenki átéli a helyzetet, amikor egy új megbízásnál jogi előtanulmányokat kénytelen folytatni órákon(napokon) át, hogy kihámozza az őskáosz pillanatnyi állapotából az ő munkájára vonatkozó, betartandó, pár napig aktuális jogszabályokat. Nekem HGY(Ryhe) egy fontos támasz ez ügyben, hogy igen, legalább van valaki,aki megpróbál tiszta vizet önteni a fejekbe. Maximális tiszteletem ezért. És köszönjük, akkor is, ha "csak" olvasói vagyunk.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.