Felnyíló rétegek - Sotelia Hotel, Szlovénia
Természeti környezetben sokszor nehéz megtalálni azokat a biztos igazodási pontokat, amelyek mentén felépíthető az elképzelt épület. A szlovéniai Sotelia Hotel esetében az Enota tervezőcsapata (Dean Lah, Milan Tomac, Petra Ostanek, Anže Zalaznik, Eva Matjašič, Darko Vasiljevič és Mojca Žerjav) olyan koncepciót alkotott, amely léptékével, struktúrájával a táj részévé igyekszik válni, minél kisebb sebeket ejtve rajta.
Az Enota csapata meghívásos tervpályázaton nyerte el a megbízást a 135 szobát és 10 apartmant tartalmazó szálloda tervezésére. A szlovéniai Podčetrtrek településen található Sotelia Wellness Hotel meredek domboldalban helyezkedik el, két meglévő, különböző építészeti megfogalmazású szálloda között. Az új épület egyikükhöz sem próbál meg alkalmazkodni, hanem - tisztes távolságot tartva tőlük - a természeti környezettel keresi a kapcsolatot.
A tervezés során a legnagyobb kihívást az óriási épülettömb kialakulásának elkerülése jelentette - a megbízó által összeállított tervezési program kielégítése mellett -, amely eltakarta volna a megmaradt erdősáv látványát. Az eredetileg egyben tartandónak képzelt tömeget ezért az építészek kisebb egységekre tagolták, amelyek a rétegvonalak mentén felnyíló domboldal érzetét keltik. Az egymás mögé rendezett szárnyakkal sikerült elérni azt, hogy a négyszintes, 145 szobás épület a valóságban jóval alacsonyabbnak és kisebbnek látszik, mint azt a leírás alapján gondolnánk.
A hotel különleges formája a tájjal kapcsolatot kereső tervezői hozzáállás eredménye. Az együttes bejárása során folyamatosan változnak a téri élmények. Távolról a ház egymás mögé helyezett, párhuzamos síkokból álló kétdimenziós kompozícióként tűnik fel. A közösségi terek üveghomlokzatainak erőteljes függőleges osztása és a szállodai szobák faburkolata határozott, az egész épületet átfogó rasztert alkot, amely az erdő fatörzseinek rendjét idézi. A hotel körül tett rövid séta során - különböző nézőpontokból szemlélve - az együttes más és más látványt nyújt. A környező domboldal meghasad, felnyílik és lomb-sávokra szakad szét, amelyek alatt az áthatolhatatlannak tűnő függőleges faoszlopok sorából álló sík képezi az épület tömegét.
Míg a ház külső képe viszonylag nyugodt, a belső jóval dinamikusabb és mélyebb benyomást gyakorol a vendégre. A tervezők a belső és külső tér közötti határozott vonal elmosását kívánták megteremteni, hogy ezzel a kapcsolattal a természeti környezet maradhasson a leginkább meghatározó elem, de emellett minden vendégnek a lehető legnagyobb privát szférát biztosíthassák. Minden szoba rendelkezik saját erkéllyel, amely - a zöldtetők felett kitekintve - a természetközeliség élményét nyújtja, még a negyedik emeleten is. A közösségi funkciók egy nagy, áramló térben helyezkednek el, az egyes területek határait finom anyagváltások és bambusz-burkolatú oszlopok jelzik. Szerkezeti szerepükön túl ezen méretes oszlopokba rejtve található a szükséges világítás és hangosítás, valamint a közösségi terek hűtését-fűtését szolgáló gépészeti berendezések. Így a nagy teret intimebb térrészekre tagoló pillérek - nappal fatörzsekként, éjjel fény-oszlopokként - a látogatók kényelmét is szolgálják.
A Sotelia Hotel számos elismerést kapott: 2006-ban Plečnik-díjat, Piranesi-díjat és Arany Ceruza-díjat nyert, 2007-ben pedig a Mies van der Rohe Díjra benevezett épületek között szerepelt. Az épület az ArchDaily Building Of The Year 2010 döntőjében is részt vett, Hotelek és éttermek kategóriában.
Sotelia Wellness Hotel
építész tervezők: Dean Lah, Milan Tomac, Petra Ostanek, Anže Zalaznik, Eva Matjašič, Darko Vasiljevič, Mojca Žerjav -
tájépítészet: Bruto
tartószerkezetek: Elea iC
épületgépészet: Elita ib
fotók: Terme Olimia
generáltervező cég:Enota
tervezés éve: 2003
kivitelezés éve: 2006
bruttó szintterület: 13.300 m2
telekterület: 9130 m2
beépített alapterület: 4990 m2
bruttó beruházási költség: 12 Mio EUR
17:02
Ez így, távolról nagyon szép és rokonszenves. Ahogy a lombok bármely nézetből, minduntalan kikandikálnak az épület mögül... Tetszik a zegzugos tetővonal-vezetés, a színek, még a homlokzat függőleges "léc"-osztása sem tűnik túl sűrűnek. Egyedül az utolsó képen látható hall csilivili oszlopai rínak ki az összhangból - talán valamiféle ottani normák szerinti luxus-érzületnek tett engedményként.
17:28
@Pákozdi Imre: Azt kell mondjam, hogy közelről is nagyon rokonszenves, mi több, a szomszédos fürdő maga is hasonló építészeti világba öltözött át - mindenkinek ajánlom, nincs messze.