Három présház nyomában - Linbrunn Pincészet terve, Villány–Virágos

Védett pincefalu területére, templom és temető szomszédságába készül a villány-virágosi Linbrunn Pincészet terve. A föld alá rejtett technológiai terek felett a domboldalban csak három, a telek eredeti beépítésére utaló, a környezet léptékéhez igazodó, archetipikus tömeg jelenik meg. Rádóczy (f) László és munkatársainak koncepciója egy nagyszabású fejlesztés első lépését képezi.

Környezet

Védett értéket képvisel a villány-virágosi templom mögötti domboldalban elhelyezkedő pincefalu, amelynek története a XVIII. század közepén betelepült svábokig vezethető vissza. Az apró présházak hullámzó sorokba rendeződő együttese kuriózum: az épületnyi telkek ősgyeppel borított közterületbe ágyazódnak. Csupán a terület keleti peremén, a dombtetőn ékelődik be idegen testként néhány lakóházzá felbővített épület nagyobb, kerített telekkel. Ezek közül az egyik, közvetlenül a kis temető szomszédságában: a tervezett borászat helyszíne.

Tervezési terület - Előzmények

Az ingatlan épített és táji környezetét jelentő pincefalu sajátos karakterjegyei kijelölik az építészeti megközelítés irányát. A feladat megoldásának kiemelt kritériuma az eredeti településkép jellegének megőrzése – itt, ezen a ponton inkább már helyreállítása, kiegészítése és „kerítés-mentes" rehabilitációja.

Az új borászat részben az elbontásra kerülő, rossz állapotú lakóépület és toldalékai helyén épül. Az építtetői elképzelések szerint a telek nyugati szélén elhelyezkedő, kis présházból és pincéből álló jelenlegi üzem távlatban új funkciót kap – több szomszédos présházzal együtt –, mert az egyedi hangulatú környezet lehetőséget kínál a borturizmus fellendítését szolgáló fejlesztésekhez is.

Funkcionális és építészeti kialakítás

A tervezett borászatot a funkcionális és a környezeti szempontok összehangolásával alakítottuk ki. Ennek során az egyik legfontosabb építészeti követelmény volt az önállóan álló présházak rendszerébe való illeszkedés, belesimulás. A célt úgy láttuk elérhetőnek, ha az eredendően pince-körülményeket igénylő funkciókon túl a bortechnológiai helyiségeket is a terepszint alá helyezve, csak a kimondottan szabad térhez kötődő funkciók kerülnek a felszínen megjelenő három kis épületbe. Így az elsőben az iroda és a szociális helyiségek, a középsőben az üzem forgalmát (szüreti szőlőfogadás és -feldolgozás, áruszállítás) lebonyolító terek mellett a pinceszintek vertikális közlekedői kaptak helyet, valamint az árumozgatásra, teherszállításra szolgáló lift. A harmadik épület a fészer, ahol a mobil feldolgozógépek, berendezések, alap-, és segédanyagok, melléktermékek raktározása történik. Az 1903-as térkép szerint ezen a területen valamikor három présház állt...

A térszint alatti, látszóbeton minőségű monolit vasbeton szerkezetek nyersen maradnak, amihez kéregerősített beton, ill. önterülő műgyanta padlóburkolatok készülnek. A felszíni épületek külső megjelenését a telifugázott kisméretű tégla előtétfal és az ehhez színben hasonló, semleges megjelenésű bitumenes tekercslemez-fedés határozza meg. A homlokzati nyílászárók közül valójában csak a gőzölt tölgyfa kaputáblák jelennek meg láthatóan. A telken belüli térburkolat a homlokzatokkal azonos megjelenésű klinkertégla.

Az archetipikussá redukált három épület belesimul a környező „hagyományos" présházak sziluettjébe, ugyanakkor megjelenésében a környék nyerstégla mezőgazdasági raktár-épületeit, kerítéseit idéző anyaghasználata és monolitikus, tömb-szerű kialakítása – amelyet az ablakok előtti fix árnyékolást adó hézagosan rakott tégla is erősít – jelzi az eltérő-elkülönülő funkciót.

Az üzem telepítésének másik lényeges szempontja a telekkel szomszédos temető, amely kölcsönösen zavaró körülmény elsősorban vizuális szeparációt igényelt. Ennek megoldására a terep kismértékű alakításával mintegy 2-2,5 m szintkülönbséget hoztunk létre, amelyet egy beton támfal fog meg végig a telek keleti mezsgyéje mentén. A temető felől nézve mellvédmagasságú támfalra támaszkodó szőlőlugas szinte megszünteti a belátást, ugyanakkor nem zavarja a település és a villányi hegyek irányában innen feltáruló panorámát. A központi elhelyezkedésű manipulációs tér – a mobil tolótető segítségével – fedett-nyitott munkatérrel bővíthető (pl. a szüreti munkák idején) a támfalig. Az épületeket és a támfalat vadszőlővel futtatjuk be.

A térszín alatt elhelyezett erjesztőtér és palackos érlelő megkívánta klímát a zöldtetős kialakítás segíti. Ezzel visszaállítjuk a terep eredeti lejtését, amely így nemcsak a tájsebet gyógyítja, hanem – lentről nézve – egyúttal az üzem szabadtéri tevékenységének nemkívánatos látványát is takarja. A parkosítás és növényzet-telepítés a tágabb környezetre is kiterjedő tájépítészeti koncepció szerves része.

Linbrunn Pincészet
vezető tervező: Rádóczy (f) László
tervezés éve: 2011 (engedélyezési terv)
bruttó szintterület: 1360 m²
generáltervező: Pécsépterv Stúdió Kft.
építész munkatársak: Köves András, Ádám Miklós (3D modellezés-látvány) 
statika: Maros József, Maros Gergely
épületgépészet: Major Gábor
épületvillamosság: ifj. Sas Gyula
kerttervező: Böszörményi Krisztina
út (térburkolat): Tompos Antal
közmű: Dittrich Ernő
bortechnológia: Héhl István
bruttó beruházási költség: 260 M Ft (tervezett)
építtető/megbízó/fejlesztő: Linbrunn Pincészet Borászati Kft.