Hat és feles

Az új európai építészet médiuma: A10

Mit kapunk 6,50 Euróért? Mondjuk egy A10-et, az „új európai építészet lapját".

Hetven oldalon híreket (On the Spot), terveket (Start), személyiségeket (Interview), épületeket (Ready), a kortárs építészet jelenségeinek boncolgatását (Section), európai témákat (Eurovision) és habnak a tortán egy-egy nagy durranást a közelmúltból (Instant History). Mindezt kéthavonta, angolul. A publikált anyagokat Európa országaiban elszórt, helyi vagy kiküldött tudósítók szállítják az amszterdami főhadiszállásnak.

Kellemes papír, tágas oldalak, tiszta tipográfia, finom színvilág áll a tartalom szolgálatában. A közölt dolgok válogatott mezőnyt képviselnek, eminens építészetet látunk az intelligens, trendi és olykor felszínes európai élvonalból. Amit egyfelől markáns szerkesztési elvként lehetne dícsérni, az egyhangúságként kifogásolható másfelől: a bemutatott épületek eléggé egy kaptafára mennek.

Az nem biztos, hogy ha eltérő felfogások és irányok jelennének is meg a lap hasábjain, jól érzékelhetők lennének a különbségek a két-tíz fotóról és az apró tervrajzokról. Ennyi jut ugyanis egy-egy cikkre, tehát elég sok a kis színes kategória keretein belül maradó publikáció. Az A10 így is tanulságos és tartalmas sajtótermék, félúton szórakoztatás és fajsúlyos szakmaiság között. Könnyű lenne rásütni, hogy az uniformizálódás szekerét tolja, de ez szinte minden médiumnak felróható, és hát az olvasónak is van felelőssége. Az mindenesetre örvendetes, hogy itt tényleg kialakulni látszik valamiféle párbeszéd a periféria és a centrum között, a román, szlovák, lett stb. munkák hollandokkal, osztrákokkal és belgákkal egyenrangú félként szerepelnek.

Az idei első számban (#7, január-február) Az építészet sötét oldala címmel olvashatunk interjút: Urs Primas becsvágytól és szakmai vérszomjtól fűtött, fiatal (’65-ös) svájci építész. Wenders helyett pornót és akciófilmeket javasol nézni kollégáinak, vállaltan össze akarja kuszálni a szálakat. Superdutch gesztusokkal operál, megtervezi Boba Fett-et, „minden idők legkövérebb lakótömbjét", benne két szint magas, ablaktalan és funkció nélküli helyiségekkel. Nyughatatlan intellektussal rugdossa a svájci status quo-t, urbanisztikai projektjeit a science-fiction kategóriába sorolja.

Kapunk egy szöveges valóságshow-t a Boszporusz partjáról (Building Fever). Az isztambuli építész-polgármester tragikomikus üzelmeiről és a sajátos helyi várospolitikáról szóló riport igen épületes olvasmány.

Pedro Gadanho a nyílt forráskódú építészetről írva a sztárokban kicsúcsosodó hierarchián kívüli életről, a minőségi építészet alternatív útjairól értekezik. Csendes forradalmat jósol a jól képzett fiatalokból álló építészirodák popkultúrával beoltott háza tájáról.    

Igencsak tanulságosa grazi Aranyrög esete (Graz’s Golden Nugget), egy félmondat pedig „obszcén" méretű (30X1400 cm) svéd hajópadlókról informál. Nem rossz, tessék olvasni.

(Kiszámoltuk, egy A10-es oldal az A4-esnek a hatvannegyede, de ez vakvágánynak tűnik. http://www.a10magazine.com)

 

Török Tamás & Kötött Maci