Emberek/Interjú

Hátrányból előny

1/4

Bolberitz Henrik

?>
Bolberitz Henrik
?>
?>
?>
1/4

Bolberitz Henrik

Hátrányból előny
Emberek/Interjú

Hátrányból előny

2009.11.26. 10:53

Cikkinfó

Szerzők:
Petőcz Éva

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Bolberitz Henrik

Bolberitz Henrik igazi városközpontot álmodott Rákosmentének, melynek megvalósulása lassan ugyan, de lépésről-lépésre halad előre. Petőcz Éva interjúja a XVII. kerület főépítészével.

4/4

Építészfórum: Nyár elején megszületett a Rákoskeresztúr „Nyilas tábla" című nyilvános városfejlesztési és építészeti ötletpályázat végeredménye. Történt azóta valami előrelépés?

Bolberitz Henrik: Folyik a területre vonatkozó szabályozási terv készítése, amelyhez felhasználjuk a nyertes pályázatokat. Az a terület, amire az ötletpályázatot kiírtuk nagyrészt beépítetlen. Eddig az volt a gond, hogy az önkormányzat korábban anélkül készített szabályozási terveket, hogy meglett volna a saját elképzelése a terület hasznosítását illetően. Most segítségül hívtuk az építészeket, hogy adjanak ötleteket, így végre olyan szabályozási terv készül, ahol az önkormányzat mint építtető és a terület egyik gazdája végre tudni fogja, hogy mit akar.

ÉF: Sok pályázat érkezett erre a megkeresésre?

BH: Viszonylag kevés, mindössze öt. Ennek egyik oka, hogy ez egy ötletpályázat, tehát nem jár megbízással. A másik oka, hogy a feladat nagyon nehéz és összetett volt. Ez városrendezési, építészeti, tájrendezési pályázat is, mert sokféle övezet találkozik itt. Vízmeder, közpark besorolású terület, erdőövezet, intézményterületek. Ez a rész nagyon speciális helyzetben van, egy ökológiai folyosó, a Rákos patak és a kerület legforgalmasabb főútvonala, a Pesti út között húzódik, a Pesti út és a Ferihegyi út kereszteződése pedig a kerület kellős közepe. Egy jelentős zöldfelülettel rendelkező, ökológiai szemléletű beépítést kell tehát társítani a városközpont gondolattal.

ÉF: A lakosság láthatta ezeket a terveket? Kiállították valahol az ötletpályázat eredményeit?

BH: Még nem, de szándékunkban áll. A Műszaki Egyetem Építész Karának urbanisztikai tanszékéről megkerestek és kérték, hogy hadd adják ki a pályázatot féléves feladatnak az ötödéves hallgatóknak. Úgy gondoltuk a félév lezárta után a hallgatói tervekkel együtt állítanánk ki a pályázat munkáit.

ÉF: Elégedett volt a pályázatokkal?

BH: Igen, elégedett voltam, mind az ötöt fel tudtuk használni…

ÉF: Azért is kérdezem, mert egyik írásában Dánia építészetét mintául véve megfogalmazta, hogy Magyarországon milyen főbb irányelveket kellene követni az építészet fejlődésében. Hogyan valósulnak meg ezek Rákosmente építészetében? Mit kezdjünk például a nemzeti tradícióval?

BH: Elég sokan gondolják, véleményem szerint tévesen, hogy a népi építészet csak a formavilágot és az anyaghasználatot jelenti. Szerintem ez egy szemléletmód, ami abban nyilvánul meg, hogy a helyi anyagok felhasználásával, a legtakarékosabban, a legracionálisabban építkezünk. Nemcsak azt szeretjük a parasztházakban, hogy fehérek a falaik és nádfedelesek, hanem ezt a gondolkodásmódot is. Az épület alaprajza tökéletesen megfelel a ház gazdája életvitelének, aki, ha nádat termelnek ki a környéken, akkor náddal fedi be a házát. Ha ebben az értelemben gondolunk a skandináv építészetre és a magyar építészet hagyományait is figyelembe vevő építészetre, akkor láthatjuk, hogy a kettő között nincs különbség, csak ők a saját sajátosságaikat veszik figyelembe, mi meg a mienket. Én nagyon szeretném, ha a kerületben el lehetne azt érni, hogy megvalósuljon egy olyan projekt, amely ezt a szemléletet tükrözi. Ez nem reménytelen, mert sokan azonosulnak ezzel a felfogással, de kétségtelen, hogy ez nem csak az építészeken múlik. Itt óriási a különbség Magyarország és például Dánia között. Dániában az emberek génjeiben benne van a közösségi érzés, a racionalitás. Állítólag a hajózó nemzetekre jellemző ez a felfogás, a hajón való egymásra utaltság miatt. Magyarországon a közösségi érzés alacsony szinten áll, bár manapság mintha egyre többen felismernék ennek fontosságát az ország jövője szempontjából. Sajnos a politikai elit, a kormányzat nem tartozik ezek közé. A Nyilas tábla esetében felvetődött, hogy annak egy részén szeretnénk megvalósítani egy mintaprojektet. Az önkormányzatnak nincsenek meg ehhez az anyagi eszközei. A fejlesztő pedig piaci alapon gondolkodik, amibe nem fér bele a közösségi gondolat erősítése. Dániában a kollektív lakóegyüttesek létrehozása (cohousing) államilag preferált építési forma, az ökoszemléletű építkezés pedig életmód.

ÉF: A Nyilas táblán elképzelése szerint nem csak lakóházak épülnének.

BH: Részben lakóházak és a hozzájuk kapcsolódó alapintézmények, részben egyéb funkciójú épületek. Ez elsősorban nem lakóterület lenne.

ÉF: Itt akkor az a bizonyos szektor-tervezés valósulna meg, amit szintén követendőnek tart, mint ahogy az előbb említett kollektív lakó együtteseket is.

BH: Így van. Ez kicsiben azt a szektor-tervezési szempontot tükrözi, amiben gyakorlatilag minden megtalálható. A Pesti út mentén meglévő régi hagyományos családi házas beépítéshez nem nagyon akarunk hozzányúlni. De ahogy közeledünk kelet felől a Ferihegyi út és a Pesti út kereszteződéséhez, már városközpont jellegű épületek jelennének meg, hiszen ez az eszmei és gyakorlati középpontja a kerületnek. A jelenlegi buszvégállomás helyén az „Újítsuk meg köztereinket" pályázat keretében elnyert uniós támogatással főteret alakítunk ki. A Nyilas tábla egyik sarka ebbe a kereszteződésbe esik, ott valószínűleg egy közigazgatási központ alakulna ki, és a polgármesteri hivatal is ott kapna helyet. A történelmi városokban is összetartozott a Főtér és a Városháza. A két határoló főút mentén egy intenzívebb beépítést tervezünk, kereskedelmi, szolgáltató létesítményekkel. A 70-es években ideépített 10 emeletes panelházakat is figyelembe kell venni, tehát magassági értelemben is szeretnénk átmenetet képezni a magas panelházaktól a családi házak felé. A főútvonal mentén sűrűbb és magasabb épületek lennének, amik egyrészt védik a mögötte lévő Nyilas tábla belső területét, másrészt pedig városközponti megjelenést is biztosítanak. Mögötte fellazulna és alacsonyabb lenne a beépítés. Igény van idősek otthonára, görög-katolikus templomra, szeretnénk egy művészeti szakiskolát és kollégiumot. Egy szállodát is tervezünk, a konferenciaturizmus lehetősége is felmerül a repülőtér közelsége miatt.

ÉF: Mire gondoltak, amikor a pályázat kiírásánál szempontként jelölték meg a fenntarthatóságot, az ökoszemléletet?

BH: Ez a pályázatkiírásban benne volt, de nehéz feladat, hogy ezt a szabályozási tervben is érvényre juttassuk. Ha azt akarjuk, hogy ez a szemlélet realizálódjon, akkor ezt a szabályozási tervben mint egy kötöttséget meg kell jelölni. Csakhogy ezzel csínján kell bánni, mert megvalósítható szabályozási tervet szeretnénk létrehozni, tehát túl sok megkötést nem tehetünk. Kedvezményekkel lehetne ösztönözni a fejlesztőket arra, hogy alternatív energiákat használjanak, vagy a szennyvíz és a csapadékvíz kezelését ne a szokásos módon végezzék. Itt is tudati változásra van szükség. A fejlesztő azt teszi, amihez érdeke fűződik. A közelben találtak termálvizet, 2000 méter mélységből olyan hőmérsékletű víz nyerhető, amely kiválóan alkalmas geotermikus hőerőmű ellátására. Ez egy úttörő munka, rengeteg szabályozás van, és csak azokkal az településrendezési eszközökkel tudunk élni, amik rendelkezésre állnak.  A jelenlegiek még a régi szemléletű, központi irányítás időszakából fakadnak.

ÉF: A köztudatban ez a szemléletváltás már elindult, vannak szép példák pl. a megújuló energiaforrások használatára.

BH: Szerencsére vannak, de ezek általában egyedi példák. Egy nagy terület szabályozásánál azonban, ahol azt sem tudjuk még, hogy ki fog építkezni, sokkal nehezebb ezt elérni.

ÉF: Mit gondol, mikorra készül el a szabályozási terv?

BH: Ha menetközben nem változik meg valami, akkor 2010 második felére, augusztusra. Már elindult a tervezési munka.

ÉF: Szó volt arról, hogy épül egy sport- és rendezvénycsarnok is.

BH: Hát igen. Nagyon fontosnak tartom a városfejlesztésnél azt, hogy legyen a terület gazdájának víziója, távlati célja. Ez a sportcsarnok a városközpont megújításáról szóló projekt része lenne, aminek a lényege, hogy kialakítsuk a központját ennek az 1950-ben mesterségesen létrehozott kerületnek azért, hogy ha valaki ide érkezik, akkor érezze, hogy megérkezett valahová. A Pesti út Ferihegyi út és Cinkotai út közötti szakaszát most is úgy használják az emberek, mint egy központot, csak az nem úgy néz ki. Sétányt szeretnénk kialakítani a Pesti út mentén, amire felfűznénk a meglévő és új intézményeket. Az északi oldalon a főtér lesz a sétány kezdete. Ez a projekt már előrehaladott állapotban van, januárban, reméljük, elindulhat az építkezés. A másik vége lenne ez a bizonyos sport- és rendezvénycsarnok, ami a futballpálya helyén épülne meg. Az ugyan egy nagyon kedves emlék a kerületieknek, de nincs jó helyen, forgalmas főút mellé nem való futballpálya. Sajnos a fejlesztőt még nem találtuk meg ehhez, az önkormányzatnak pedig nincs arra pénze, hogy egy sport- és rendezvénycsarnokot felépítsen. A szemben lévő oldalon pedig ott van a kerület legfontosabb műemléke a Podmaniczky-Vigyázó kastély. A Pesti út déli oldalán a kereszteződéstől indulva idáig tartana a sétány.

ÉF: Folyik a kastély felújítása?

Az önkormányzat a kastélyt eladta, tehát magántulajdonban van.  Van ugyan egy szerződésünk, melyben a tulajdonos kötelezettségeket vállalt a felújításra, de lassan halad. Igyekszünk tárgyalásokkal és a műemlékvédelmi hatóságokon keresztül hatni a tulajdonosra, de nincsenek eszközeink. Azt szeretnénk elérni, hogy a leégett tetőt hozza rendbe minél előbb, mert az utcai épületszárny látszik legjobban a Pesti út felől.

BH: Nincs könnyű dolga egy főépítésznek egy olyan kerületben, ahol gyérek a források. Nagyok a települési különbségek.

ÉF: Óriásiak. Budaörs például tele van ipari parkokkal, nagy az iparűzési adóbevétele. Ebben a tekintetben ez egy hátrányos helyzetű kerület. Már csak azért is, mert két olyan dolog is van, ami más kerületnek hoz, tőlünk pedig csak visz. Az egyik a Ferihegyi repülőtér, amiből semmi előnyünk nem származik, azon kívül, hogy közel van. Hátrányunk viszont bőven, a kettes kifutó légifolyosója pont fölöttünk van. A másik az M0-ás körgyűrű kerületi szakasza, ami közlekedés szempontjából valami előnyt ugyan jelent, de azt az előnyt, amit az M0-ás másik oldalán lévő települések, Maglód, Pécel, Nagytarcsa ki tudnak használni, mi nem. Ők ipari parkokat, logisztikai központokat hoznak létre sorban, mi nem nyúlhatunk a területünkhöz, mert a budapesti zöldfelület kontingens nagy része itt van.

ÉF: Nem szegi kedvét a sok nehézség?

BH: Egyáltalán nem, pont ellenkezőleg. Szakmai kihívásként élem meg.

Az interjút Petőcz Éva készítette

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk