Hely-közösség-építés: nyárádszentsimoni kultúrpajta

"...valahol a nagyvilágban, az üveghegyeken is túl, áll egy kis faház, amit mi építettünk, 28+/-10 kézzel." - emlékszik vissza Kopacz Hanna a MOME Nyárádszentsimoni építőtáborára. A Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron vezette táborban idén Turóczi Áron Mátyás terve vált valóságos pajtává. 

Hely – Közösség – Építés

A MOME építészképzésének immár egy évtizede meghatározó eseménye a nyári építés. Ez mára olyannyira nem kuriózum, hogy valósággal egymást érik a különféle rendű-rangú építések, egyetemek, iskolák, önkormányzatok, civil szervezetek szervezésében. Úgy látszik, világszerte reneszánszát éli a learning by doing, a tett alapú tanulás, ami gyakran összekapcsolódik szociális és közösségépítő ambíciókkal is. Talán elfogulatlanul is feltűnő, hogy ezek jelentős része a Kárpát medencén belül valósul meg, amiből épp az ezelőtti Velencei Biennálé magyar kiállítása adott bőséges, de messze nem teljeskörű ízelítőt.

A MOME-n régóta jelenlévő csinálás alapú tanulás és a terepgyakorlat ötvözeteként Nagy Tamás indított olyan programot, amely azóta Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron vezetésével az első évesek igazi beavatásaként hagyománnyá érett. Az évente új helyszínre költöző nyári építés mintegy tíz nap alatt 1:1-ben megvalósítja a tavaszi félévben tervezett hallgatói munkák egyikét. Készült egyebek mellett harangláb Gyimesben, híd, kilátó az Őrségben, bivak a Bakonyban. Idén az eddigieknél egy lépéssel tovább merészkedtünk. Valóságos pajtát építettünk, művészeti alkotó-, kiállító-, sőt alkalmi hálóteret megbízónk Nyárád-menti birtokán a Székelyföldön. Mindezt Túróczi Áron terve alapján, de a többi (tucatnyi) elsőéves és az odalátogató vagy épp helybéli segítők közös erőfeszítésével.

Nem spontán kísérletezésről van tehát itt szó, de nem is csupán egy tervezési feladat gyakorlati kiterjesztéséről. Legalább három, szinte egyenrangú élmény kapcsolódik össze: a hely birtokbavétele, az anyag közvetlen megtapasztalása és a csapatjáték - szervezés, kommunikáció, munkamegosztás - kihívásainak megélése. Étlap helyett maga az étel. Sokaknak ez az első lehetőség egy építmény megvalósulásának teljes folyamatát aktívan átélni: szembesülni döntéseink következményeivel, annak minden kínjával és katarzisával együtt. Miért érdemes kétszer mérni és egyszer vágni? Hány kézre van szükség, hogy helyére emeljen egy hat méteres gerendát? Hogyan lehet állványzat nélkül tetőt építeni? Hogyan lehet három embert rávenni, hogy egyfelé figyeljen?

Oktatóként a legjelentősebb kihívást a vezetettség és szabadság egyensúlyának helyes megítélésében látom. Hol az a pont, ahol az önszervezés lelkesítő szabadsága és az ezzel járó törvényszerű botlások arányban vannak egymással? Meddig engedhető a kísérlet egy valódi határidő és költségvetés keretein belül? Vezető és vezetett többször szerepet cserél az építés során, ami alapvető szemléletformáló eleme ezeknek a workshopoknak, amelyek az építészetre nem mint absztrakt művészetre, hanem mint komplex és közvetlen közösségi tevékenységre tekintenek.

A gondolat, a vízió, a terv, és a kivitelezés nem egyirányú folymat az absztrakció és az átélhető valóság között. A megvalósulás valamennyi szakaszában átélhető kell, hogy legyen a gondolatiság és a zsigeri érzés egyaránt. A MOME építőművész képzésén erre kapnak esélyt hallgatóink az első év során. De lássuk, ők hogyan látják mindezt!

Juhász Ákos DLA

MOME építőtábor, Nyárádszentsimon

Olyan helyre utazunk, ami majdnem fehér még a részletes Erdély-térképen is, ahová 12 óra autózás sem elég, ha a csapat a MOME elől indul. Ahol a kertben együtt legelészik a szürkemarha, a tyúk, az őz, a kutya meg a medve, és mi sem igazán tudjuk eldönteni, hogy mesében vagyunk-e vagy ez a valóság.

Nyárádszentsimon olyan falu, hogy a 68 lakosának átlagéletkora 70 év, tehát öregebbek, mint ahányan vannak, így a 12 fős elsős évfolyam (és a két tanár) érkezéskor jelentősen javította ezt az arányt. Mihály Zsolt, a házigazdánk, alig szálltunk ki az autóból, már kezünkbe nyomta a feles szilvapálinkát, az első esténket közös megegyezés alapján az akklimatizációnak szenteltük.

Reggel előkerülnek a tervek, amik naivul nem számítanak a táborvégi, szó szerint viharvert állapotukra, és előkerül az eddig soha nem látott szintező, sok-sok mérőszalag, sok-sok ácsceruza, sok-sok véső, sok-sok fabunkó és sok-sok tajima, amelyekből három nap múlva már alig talál valamit a kétségbeesett vésni és fűrészelni vágyó. De építészhallgatóknak nincs gondjuk a kreativitással, fűrésszel is lehet dinnyét szeletelni, sniccerrel kenyeret kenni, papíron tető-dőlésszöget számolni. Az elején azt hittük, a legnagyobb kihívás a szomszéd falu focicsapatát porig alázni, de hamar kiderült, hogy egy sárgerendát helyesen felmérni és kivésni is emberpróbáló feladat, arról nem is beszélve, hogy a Medusa tutaja is elsüllyedt volna a bözödi tóban a mérnöki precíziónk nélkül. Szerencsére mindig akadt ember, aki éppen szívesen dolgozott, ha nem az építkezésben, hát a konyhán, és ez a varázslatos hangulat még a kívülállókat is magával ragadta. Csapatunk perceken belül egy egész iskolányi gyereksereggel bővült. Az egész falu támogatott minket, néha lovasszekérrel, traktorral, néha terméskővel, disznóhússal, létrával. A kis komunánkban külön felelőse volt a kávénak, a zenének, a tábortűznek, még anyukáink is voltak, akik bekötözték a naponta sokszorozódó sérüléseket, teát főztek, fánkot sütöttek.

Bármennyire is miénk volt az eddigi momés építőtáborok legnagyobb építménye, annyira gyorsan haladtunk vele, hogy vissza kellett fognunk a tempót, nehogy az utolsó három napban unatkozzunk. Már az első munkanapon lefektettük az alapot, és az első lendületben kivésegetett gerendákat már csak legó volt összerakosgatni a következő napokban. Persze, amikor a 192 centi magas Imi megérkezett a tábor felénél, látványosan felgyorsult a munka, mert így három lány helyett ő egyedül elcipelt egy gerendát. Az is sokban elősegítette az építkezést, hogy alig száz méterre volt tőlünk az éjjel-nappal nyitvatartó pálinkafőző, így a szakadó eső vagy a szokatlan hegyi levegő sem akadályozhatta meg a munkát.

Annak, aki soha nem volt még építőtáborban, csak azt tudom tanácsolni, hogy jövőre mindenképp ehhez igazítsa a nyaralást, és számoljon rá még pár napot a hivatalosan meghirdetett záróidőpontra. Szeretném elmesélni, hogy mi történt, de ez az egész csak egy érzés, egy gyantaillatú, vízhólyagos, összemosolygós érzés, ami nélkül ezután már nem tudunk egymásra nézni. És valahol a nagyvilágban, az üveghegyeken is túl, áll egy kis faház, amit mi, 28+/-10 kézzel, mi építettünk.

Kopacz Hanna,
MOME épi ba1.

Első lépések… az építésszé válás útján

Az építészeti tervezés rendkívül összetett tudást igényel, ezért általában 5 év graduális képzés, további 2-3 év posztgraduális tanulmány és 5-10 év gyakorlatszerzés után érezheti magát egy építész teljes felkészültségűnek. Ugyanakkor minden emberben benne van az alapvető készség, hogy menedéket, hajlékot, otthont teremtsen magának, vagyis az építészet naiv képessége mindannyiunk számára megadatott.

A MOME elsős építész hallgatóit az építészeti tervezés tanulásának kezdetén kicsi méretű, de tartalmilag komplex feladatokkal szólítjuk meg. A már meglévő, de még fejlődésben lévő képességek bázisán - rajzkészség, modellezési készség, konstrukciós készség, formálási készség - , de azokat új képességekkel és szempontokkal bővítve - tartalom elemzés, felhasználói szempontok elemzése, ergonómiai elemzés, időjárási hatások ismerete, anyagismeret, statikai és geometriai ismeretek, alapvető épületszerkezeti ismeretek, alapvető építéstechnológiai ismeretek, a lokáció megismerése, kulturális beágyazódás kérdései - várunk tőlük építészeti válaszokat a feltett kérdésekre. Ez a dolgok közepébe vágva metódus, a rész és az egész problémáinak azonnali megközelítése. Természetesen az egyéni megoldásoktól, útkeresésektől függően pásztázva koncentrálunk egy-egy részterületre, de közben igyekszünk a teljes célt is folyamatosan újra és újra fókuszba helyezni.

A cél egy koherens építészeti koncepció megragadása és felépítése, az építészeti alkotás örömének megízlelése már az első évben. Az év folyamán egyénileg és csoportosan is zajlik a munka, három-négy tervezési feladatra kell megadni a csoportos, vagy az egyéni választ, így már elsőben is megtapasztalhatják a hallgatók az egyéni illetve a csoportos munka sajátosságait, előnyeit-hátrányait.

Az év során szerzett tapasztalatok, ismeretek összegzésének tekinthetőek a nyári építésre tervezett munkák, és az egyéni és közösségi erőfeszítés csúcsélményének maga a tábor, ahol a létrehozás valós nehézségeit és örömét minden hallgató megéli. Legtöbbjüket az itt, és így szerzett élmények tanulmányaik során, majd alkotó pályájukon évtizedekig kísérik. 

Kovács Csaba