Helyszíni riport a 2005-ös Rotterdami Építészeti Biennáléról
A kurátorok hangsúlyozták, hogy az idei Rotterdami Biennále - szemben az elsővel, amit a mobilitás téma köré szerveztek - nem kíván konklúziókkal szolgálni, de mindenkit a saját áradás-története megalkotására invitál.
Mire Olvasóink e szöveget egerükkel legörgetik, a holland herceg már megnyitotta a második Rotterdami Építészeti Biennálét, ami addigra - reméljük - teljes pompájában áll már a két helyszínen: a NAi-ban (Holland Építészeti Intézet) és a kikötői Las Palmasban. Most azonban - néhány órával a megnyitó előtt - egyelőre csupán a sajtónak szánt megnyitó szavakkal, a kiállítások kurátoraival és néhány exkluzív, pre-vernissage fotóval ismertethetjük meg Önöket, hiszen a kiállításokon még bőszen dolgoznak a szorgos holland installáló kezek.
Az idei biennále címe The Flood - Az áradás.
Az áradás mint lokális holland jelenség és mint világjelenség, ami katasztrófát, ám ugyanakkor optimizmust is hordoz - az áradás tabula rasát, szabadságot, újrakezdést hoz - mondta Adriaan Geuze, a biennále kurátora. A kiállítások többsége erre az évszázados lokális helyzetre reflektál: a Polders című a termőterület tengertől való elhódításának kultúrtörténete a 14. századtól napjainkig. A Three Bays - Három öböl kiállításra Velencét és Tokiót hívták meg, hogy kialakulásukat összehasonlítsák Amszterdaméval és felleljék a hasonlóságokat. A Flow - Áramlás olyan nemzetközi projekteket mutat be, amelyek engedik érvényre juttatni a víz dinamikáját. A Las Palmasban a Water Cities - Vízi városok kiállítás a hasonlóságokat és különbségeket keresi a történelem során, számtalan múlt-, jelen- sőt jövőbeli városmodell bemutatásával. Végezetül a biennále leginkább kész kiállítása a Mare Nostrum, ahol a turizmus által a vizek mentén generált problémákat, kulturális és építészeti jelenségeket mutatja fel néhány ország.
Aaron Betsky, a NAi igazgatója szerint "Hollandia építészet", hiszen az ország 70%-a emberi kéz által tervezett. Ezt a 70%-ot jelképezi a Polders kiállítás. Adriaan Geuze elmondta, hogy a kiállításokat nemcsak az építész szakmabelieknek szánják, hanem a politikai és gazdasági döntéshozókat is megpróbálják elérni, hogy a víz ügyét globális tervezési stratégia keretében kezeljék. Végül a biennále természetesen a hétköznapi embernek is szól.
A Polders kiállításhoz egy 3.8 kg-os katalógus készült, amely felsorolja mind a 3.500 feltárt mélyföld-történetet, és mintegy 250-et ezek közül kultúrtörténeti kontextusban be is mutat, sajátos megközelítésmódot nyújtva a holland kultúra megértéséhez. A kulturális kontextusban fontos szereplő például Karl Linné és a Boney M., de a gumicsizma feltalálása sem maradt ki.
A kurátorok hangsúlyozták, hogy az idei Rotterdami Biennále - szemben az elsővel, amit a mobilitás téma köré szerveztek - nem kíván konklúziókkal szolgálni, de mindenkit a saját áradás-története megalkotására invitál.
szöveg: Somlyódy Nóra
Fotó: me>mo, Somlyódy Nóra