Hogyan látszanak Japánból az egyedi színek a nagy kék zászló alatt?

"Az egymásról való tanulás, az egymással való kommunikáció az, ami egy külföldi országban való munkának az alapja."A Kormányzati negyed ügyéről, a kínai boom-ról és a fenntarthatóság, illetve a környezetbarát gondolat fontosságáról beszélgettünk Kengo Kuma építésszel

Építészfórum: Megköszönöm először is, hogy kapcsolatba lépett velünk az ünnepek idején. Akkor még mi is azt gondoltuk, hogy egész más körülmények között fogunk beszélgetni, amikor újra Pestre érkezik Kormányzati negyed ügyben. Két szakmai kérdéssel foglalkoznék először: Ön szerint, hogyan folytatódjon most a területrendezés a Terézvárosban? S természetesen érdekelne a konkrét épülettel kapcsolatos véleménye is az ismert helyzetben.

Kengo Kuma: Ez a terület Budapestnek a városfejlesztés szempontjából nyilvánvalóan egy lényeges része, nemcsak a városban elfoglalt pozíciója, hanem a közvetlen környezetében lévő Eiffel-épület, illetve a közvetett környezetévé tehető Városliget, Hősök tere és az ezekhez kacsolódó terek révén. Ezeknek a területeknek a hasznosítását, alakítását egy város teljes egészére kiterjedő fejlesztés részeként, nem egy izolált, elzárt egységként kell a továbbiakban átgondolni.

Az épületegyüttest illetően a Janesch Péterrel közösen tervezett tömb alapgondolata az volt, hogy a fenntarthatóságra, illetve az energiatakarékosságra fókuszáljunk. Ez olyan alapgondolat, mely bármiféle továbbtervezésben is benne kell hogy legyen. Az, hogy számunkra ilyen, nem kedvező eredménnyel záródott a kormányzati negyedre kiírt pályázat ügye, az nem jelenti azt, hogy azok a gondolatok, amire építettünk, ne lennének felhasználhatóak. Ha az ide épülő negyed tervezésében bármiféle szerep jutna nekem a későbbiekben, azt örömmel venném. Számtalan ötlettel rendelkezem még, s ha úgy érzem, hogy segítségére, hasznára lehetek másoknak, szívesen segítek, de a jelenlegi helyzetben, teljesen rajtam kívül álló feltételeken múlik mindez.

ÉF: Az épületnél maradva, esetleg még az is elképzelhető, hogy ez a munka hasznosítható máshol, nem Magyarországon? Most csak álmodozva a dologról, történetesen, ha nemzetközi pályázatot írnak ki máshol, akkor gondolt-e arra, hogy szövetkezik a magyarokkal és megpróbálkoznak máshol elsütni az ötletet?

KK: A fenntarthatóság, illetve a környezetbarát épület gondolata nyilvánvalóan nem kizárólagosan az én találmányom, nem feltétlenül olyan gondolat, amely sehol máshol nem jelent volna meg az építészeti tervezésben. Ettől függetlenül az én tevékenységemnek ez egy alapgondolata, ahogy a jelenleg tervezett és tervezés alatt álló épületeimnél is közös vonalként rendre megjelenik. A Péterrel való együttműködés hely- és időspecifikus dolog volt. Nyilvánvaló, ha megint valami lehetőség adódik, ahol kölcsönösen egymás segítségére lehetnénk, akkor a lehetőség fennmaradna, de nyilván, most konkrétan ilyen alkalmat nem látok.

ÉF: Azért kérdezem mindezt, mert hallottam az Ön előadását Bilbao-ban, a Velux cég által rendezett ifjúsági díjátadó alkalmából, s megismerve az ön munkásságát, az alapgondolatok nyilvánvalóan nem volt idegenek.

KK: Úgy érzem, hogy ez a fajta gondolkodás - az előbb említett kulcsszavak alapján - nemcsak azért fontos, mert a mi építészgenerációnak lenne a felelőssége, hogy a további időszakra olyan épületeket hagyjon hátra, amiben ez a gondolat megjelenik. Nyilvánvaló, hogy korosztályunknak ez alapfeladatként kell hogy szerepeljen a munkájában. Nálam ez a nemzeti hovatartozásom miatt talán még erősebben érezhető. Történelmileg, városépítészetben, falurendezésben, környezetrendezésben, mezőgazdaságban hosszú-hosszú hagyománya van a fenntarthatóságnak Japánban. Kötelességemnek érzem ezt a nemzeti tudást, a nemzeti alapokat terjeszteni Európában, vagy a világ más részein.

ÉF: Miután Ön nyílt levelet intézett Bálint Imréhez a Kormányzati negyed ügyében, ezek után kapott-e valamilyen választ, vagy most tudnak-e találkozni személyesen, meg tudják-e vitatni ezt a kényes, balul sikerült ügyet?

KK: A levél időzítéséből karakteréből is adódik, hogy írásom voltaképp egy válasz Bálint Imre levelére, tehát ennek további folytatása a két ünnep közötti, illetve az ünnepek utáni események hatására már nem volt. A mostani utazás ideje alatt Bálint Imrével nem fogok tudni találkozni, de a többszöri magyarországi utazásaim alapján, és már korábban is mindig éreztem azt, hogy a magyar és a japán kultúra között nemcsak időszakos kapcsolatok vannak. Ezeket szeretném ápolni és tovább vinni. Meg vagyok arról győződve, hogy a későbbiekben lesz arra mód, hogy Bálint Imrével is találkozzam, ennek az aktualitása, hogy erről a projektről beszéljünk, a jelenlegi helyzetben vajmi kevés, de bizonyára sok más, általános vagy konkrét téma van, ami után kölcsönösen érdeklődünk, amiről beszélhetnénk.

ÉF: S ha eltekintünk a konkrét Kormányzati negyed ügytől, érdekelne, hogy esetleg most volt-e alkalma más vezető magyar építészekkel megismerkedni, találkozni, egy kicsit körülnézni, épületeket meglátogatni?

KK: Fontosnak tartom, hogy építészekkel találkozzam, épületeket körbejárjak; most délután is próbálok a Hősök terére elmenni és körbenézni emlékművet, épületeket. Az építészet meglehetősen komplex és több különböző művészeti ágat magába foglaló tevékenység. Úgy érzem, hogy a kooperációra, valamiféle együttműködésre nem kizárólag az építészet területén lenne lehetőség. Nyitott vagyok más művészeti szakterülettel való együttműködésre is. Jó lenne, ha valamiféle lehetőség adódna ilyesmire.

ÉF: Milyen munkáik van most Európában, az irodája kapott-e valamilyen megbízást a közelmúltban?

KK: Ebben a pillanatban Európában tíz különböző projektünk van, különböző országokban, amikben a közös vonás a fenntarthatóság és a környezetközpontú gondolkodás alkalmazása. Azzal, hogy az építészeti tevékenység globalizálódott, már nem csak az országon belüli, illetve a sajátos nemzeti tevékenység az, ami felhívja valakire a figyelmet, megrendelőét, befektetőét s másokét, hanem bizonyos specifikus szaktudások, ismeretek, ami alapján külföldi megrendeléseket is kaphatunk. A mi esetünkben is erre felfigyeltek európai befektetők, s ennek alapján kaptuk a munkákat.

ÉF: Van olyan ezek közül, amit különösen kedvel, amit szeretne kiemelni?

KK: A legkedvesebb projektem, az a kis kulturális központ, amit Besançonban tervezünk. Azáltal, hogy Európa egyetlen nagy kék zászlóval lett leterítve, a helyi, specifikus kultúrák, helyi anyagok, specifikus ízek egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, illetve ezek propagálása az, amelyik a nagy kék szín alatt valamiféle egyedi színeket adhat. Besançonban a zenei kultúrának nagyon nagy hagyománya van, s ennek a zenei kultúrának a propagálására épülne ez a központ, amit kizárólag helyi építőanyagokból egy újszerű felhasználással terveztünk. Úgy érzem, hogy az anyag, a kulturális háttér és maga az épület léptéke nagyon jó harmóniában lett kialakítva.

 

ÉF: Mostanában sok szó esik Kínáról. Tudjuk, hogy számos európai és ázsiai építész szalad, hogy Kínában tervezzen. Ön dolgozik Kínában valamin, s egyáltalán mi a véleménye erről a nagy kínai boom-ról, amit ma megélünk?

KK: Nagyon sokféle hozzáállással, nagyon sokféle építész dolgozik valójában Kínában, nekem is több projektem van, illetve volt ott. Azt gondolom, hogy itt is a kölcsönösség, és a helyi kultúrának a messzemenő tisztelete a legfontosabb, nem egy már az építész által kipróbált, vagy a saját stílust kialakítottat kell mindenféleképpen kínai környezetben elhelyezni. Ennek valójában nem sok értelme lenne. A kínai anyagokat, kulturális jellegzetességeket, környezeti tényezőket figyelembe véve kellene épületeket tervezni, hogy a kínaiak ezeket az épületeket saját magukénak érezzék. Amikor én a bambuszházat terveztem Kínában, különös figyelemmel kellett lennem arra, hogy a távol-keleten és nagyon sok országban megjelenő építőanyag a kínai környezetben milyen másfajta értelmet hordoz, jelentéssel bír. Úgy érzem hosszas tanulás után sikerült ezt a gondolatot megtalálni, ezért zárhatták szívükbe könnyen a kínaiak ezt az épületemet, ennek kapcsán több újabb épületre sikerült megbízást szerezni. Az egymásról való tanulás, az egymással való kommunikáció az, ami egy idegen országban folyó munkának az alapja.

Az interjú során (2008. január 25.) a japán-magyar tolmács Pálffy György építész volt.