Holokauszt és művészet: magyar történetek (1945–1989)

Holokauszt és művészet: magyar történetek (1945–1989) című kiállítás a Párizsi Magyar Intézetben. A kiállított művek nagy része ritkán látható, az 1945–89 közötti holokauszt-emlékezet kontextusában pedig most kerülnek először a nagyközönség elé.

„Ennek a könyvnek a tárgya nem a zsidó sors. Amit ez a könyv elbeszél, az magyar történelem." (Ember Mária: Hajtűkanyar, 1974)

A kiállítás a holokauszt és a porajmos emlékezetét vizsgálja a magyar művészetben 1945 és 1989 között: egy olyan időszakban, amikor az előbbi kifejezés használata Magyarországon még nem volt bevett, az utóbbi elnevezés pedig még meg sem született. Nem a holokauszt ideje alatt készült, azt dokumentáló művek kerülnek kiállításra, hanem olyan alkotások, amelyek évekkel később, kritikai nézőpontból közelítenek a vészkorszakhoz.

Az első művek a háborút követő koalíciós időszak (1945–48) szabadabb levegőjét tükrözik, egyben személyes holokauszt-élmények friss lenyomatának tekinthetők. A kiállított művek legtöbbje 1948, a kommunista hatalomátvétel után készült, abban a korszakban, amikor az állami emlékezetpolitika a „fasizmus elleni küzdelemre", annak „hőseire" és „mártírjaira" helyezte a hangsúlyt, szándékosan figyelmen kívül hagyva az áldozatok zsidó és cigány származását. Ennek az emlékezetpolitikának volt hordozója Magyarországon – többé-kevésbé egészen az 1989-es rendszerváltásig – számos emlékmű és emléktábla.

Ez előtt a történelmi háttér előtt rajzolódik ki a kiállításon látható művek értelme és értéke. Az itt bemutatott alkotások cáfolják a holokausztot övező csend mítoszát, de legalábbis módosítják az összképet: rámutatnak az állami emlékezetpolitika és közbeszéd, valamint a magán-emlékezet és művészeti emlékezet alapvető különbségére.

A válogatásban nagy hangsúlyt kaptak a korai, kritikai szemléletű művek, amelyek a kérdést övező hallgatást megtörve teremtették meg a holokausztról szóló művészeti diskurzus lehetőségét. Az egyes művészek saját érdeklődésük, tapasztalataik – személyes történeteik – felhasználásával nyúltak a témához, műveik nyilvánossága azonban a korszakban – különösen a hivatalos emlékezetpolitika emlékműveivel összevetve – korlátozott volt.

Képzőművészeti alkotások mellett a tárlaton szerepelnek a holokauszt-emlékezet csomópontjait jelentő filmek, valamint olvashatók egyes, francia fordításban megjelent szépirodalmi alkotások is. A kiállított művek közgyűjteményekből és magángyűjteményekből származnak, nagy részük ritkán látható, az 1945–89 közötti holokauszt-emlékezet kontextusában pedig most kerülnek először a nagyközönség elé.

Kiállító művészek: Anna Margit, Bálint Endre, Berczeller Rudolf Rezső, Böröcz András, Erdély Miklós, Kemény György, Major János, Román György, Rozsda Endre, Szenes Zsuzsa, valamint Fábri Zoltán, Gazdag Gyula és Lojko Lakatos József filmjei.

A kiállítás kurátora:

Véri Dániel, művészettörténész

Helyszín: Párizsi Magyar Intézet | 92, rue Bonaparte 75006 Paris

Tárlatvezetés: április 10. 20:00; május 17. 20:00 és 23:00

nyitva: kedd-szombat 13:30-19:30