Épületek/Örökség

Homlokzatból kulissza: nem lehet ezt másképp megoldani?

1/3

Sisa József

?>
?>
Sisa József
?>
1/3

Sisa József

Homlokzatból kulissza: nem lehet ezt másképp megoldani?
Épületek/Örökség

Homlokzatból kulissza: nem lehet ezt másképp megoldani?

2010.03.12. 14:58

Cikkinfó

Szerzők:
dr. Sisa József

Vélemények:
63

Dosszié:

Dr. Sisa József művészettörténész vitatja a Szépművészeti Múzeum tervezett bővítésének két elemét, a lépcső megbontását és az épület előtti térre tervezett építményt.

Mint minden valamire való nagy európai múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum is jogosan tart igényt a bővítésre. A gyűjtemények jobb elhelyezése, az új igények kielégítése kétségtelenül több teret kíván. A közelmúltban döntés született a bővítés mikéntjéről, és a tervek szerint májusban már meg is kezdik (kezdenék) a megvalósítását. A bővítés logikus iránya a föld alatt van, és ez ellen nehéz kifogást emelni. Viszont az a beavatkozás, amelyet a föld felett terveznek – vagyis az épület homlokzatának megbontása és mellette egy tíz méter magas betonépítmény létesítése – a múzeum építészeti értékeinek semmibevételét és Budapest egyik legszebb, emblematikus terének városépítészeti eltorzítását jelentené.

A szakmai fórumokon már átengedték, de a nagyközönség még alig ismeri a Szépművészeti Múzeum bővítési terveit. Érdemes vele megismerkedni, mert az ország egyik első ilyen jellegű intézményét érinti, sőt annak környezetét is; a főváros olyan helyét, melyet mi budapestiek valamennyien jól ismerünk és sokat látogatunk, de amelyet a külföldiek is gyakran elsőként keresnek fel, ha a magyar fővárosba érkeznek. Ha az elképzelés szerzőinek akarata megvalósul, akkor nagyon hamar jelentősen más épülettel és más térrel fogunk itt találkozni.

A tervezők tágas helyiségeket képzeltek el a föld alatt, az épület előtti területen. A funkciók beosztásáról, az anyagok használatáról, a felső világítás megoldásáról most nem érdemes külön beszélni; tételezzük fel és fogadjuk el, hogy az alkotók e tekintetben helyesen jártak el. Vannak viszont a tervnek olyan elemei, amelyek komoly megfontolásra, sőt ellenkezésre késztetnek. Az elfogadott elképzelés szerint ugyanis a múzeumnak készülne egy új bejárata, éspedig a főhomlokzati nagy lépcsősor megbontásával, illetve ott egy széles, alagútszerű lejárat kialakításával. 

 

 

 

Az, hogy ez az újonnan bevágott nagy kapu a lépcsősor közepére vagy éppen szélére kerülne, valójában mindegy. Végeredményben a tisztes, több mint százéves épület főhomlokzatába ütnének léket, megbontva annak harmóniáját, egységét. Amikor Schickedanz Albert és társa, Herzog Fülöp a múzeumot megtervezte, főhomlokzatára a klasszikus építészet egyik alapelemét, oszlopokból és háromszögű oromzatból álló portikuszt és ahhoz méltóságteljesen emelkedő lépcsősort illesztett. Ezt a klasszikus egységet bontaná meg, ténylegesen robbantaná szét a most tervezett beavatkozás. Nehéz elhinni, hogy nem lehetne másutt, más formában bejáratot kialakítani, ha erre tényleg szükség van. De éppen az épület főnézetében, főhomlokzatán? El tudnánk képzelni, hogy az Operaház, a Parlament vagy a Mátyás templom főhomlokzatába valaki újonnan belevág egy nagy, alagútszerű bejáratot?

És itt nem csupán az épület mai napig ép és eredeti külsejéről, egységes főhomlokzatáról van szó. Tényleg létezhet olyan építészeti ötlet, amely megengedi, hogy egy ilyen fontos alkotásba valaki belenyúljon? Az elődök munkáját, a rég porladó építészek művét lehet ennyire semmibe venni? Hasonló múzeumbővítéseknél gyakran emlegetik a Louvre-t az üvegpiramisával. De amikor azt megvalósították, a régi épületen semmit nem változtattak, külsejéből semmit nem romboltak!

Az esztétikumon, az építészet klasszikus formáinak tiszteletén kívül felmerül egy másik, nem ennyire látványos, de hasonlóan erős megfontolásra késztető szempont. Ha az elképzelés megvalósul, az épület eredeti, portikusz mögötti bejárata lényegében funkciótlanná válik. Az, hogy kivételes alkalmakkor vagy kivételes vendégeknek néha megnyílna, aligha változtatna a tényen. Végiggondolták ennek a következményeit a tervezők? Belegondoltak abba, hogy mi történik a (maradék) lépcsősorral és az oszlopok alatti térrel? Ha elzárják a közönség elől, teljesen holt, galambpiszokkal tarkított terület lesz. Ha megnyitják, napozóterasz és nassolóhely. Az oszlopokkal díszes portikusz szerepe nem csak az, hogy az épületet ünnepélyessé tegye, hanem a belépés hagyományos helye, amely szinte hívogatja az embert. Ha a közlekedésből kiiktatjuk, gyakorlatilag idézőjelbe, sőt zárójelbe tesszük, lényegében feleslegessé válik. Nem lesz több, mint üres kulissza.

A széles, méltóságteljes lépcsőkön felmenni, a hatalmas oszlopok alatt elhaladni és úgy belépni az épületbe ünnepélyes aktus. A kapun belépve pedig feltárulnak a nagy, díszes terek. Ez olyan élmény, amely még azt is megragadja, aki sokadszor látogat el a múzeumba. Maga a belépés a múzeumi élmény része. Ettől fosztanák meg a látogatók következő generációit, sok százezer, talán millió embert. Van ehhez valakinek joga? Függetlenül attól, hogy milyen nagyszabású – vagy éppen kisszerű – az újonnan kialakítandó földalatti előcsarnok?

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a portikusz forgalomból való kiiktatása annak létét kérdőjelezi meg. És ha azt megkérdőjelezi, a múzeum egész építészeti rendszerének, térstruktúrájának az értelmét teszi kérdésessé. Van bárki, aki erre felhatalmazva érzi magát? A földalatti bővítés rendben van, de nem lehetne ezt másképp megoldani? Például a mai belépési útvonal megtartásával, és az új földalatti helyiségeknek a meglévőkhöz való kapcsolásával?

 

1/3

 

 

A múzeumépület tervbe vett megbontása önmagában kapitális tévedés. Azonban az építészek egy másik, föld alá irányuló bejárat kialakítását is tervezik, éspedig a Hősök tere és a Dózsa György út sarkának irányából. És e célból egy tíz méter magas, oda nem illő betonépítményt tennének ide! Ha egyáltalán szükség van egy másik bejárat kialakítására, nem lehetne ezt a lehető legdiszkrétebben megoldani? Nem kellene a jó példáért messzire menni, csak néhány tíz méter távolságra, a millenniumi földalatti lejáratához. A múzeumépület lépcsősorának megbontása mellett a most tervezett építmény végképp beavatkozna, éspedig meglehetősen durva módon a Hősök tere összképébe. Felmérték ennek a jelentőségét? 

Bizonyára sok más szempontot lehetne még említeni a most tervbe vett átalakítás és bővítés kapcsán. A lényeg és a legfontosabb azonban a Szépművészeti Múzeum épületének és a Hősök terének a sorsa, ami gondosabb mérlegelés és barátságosabb megoldás után kiált.
 
Sisa József
művészettörténész

Névjegy:

Sisa József
2/3
Sisa József

Sisa József művészettörténész, az Akadémia doktora. 1976-ban diplomázott az ELTE művészettörténet–angol szakán. Előbb a műemlékvédelem területén, majd 1984-től az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetben dolgozott, ahol jelenleg osztályvezető. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1990-ben Pasteiner Gyula-díjjal tüntette ki. Több egyetemen oktatott, illetve oktat, 1997-ben a párizsi École Pratique des Hautes Études-ben, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen. 1996-ban a washingtoni CASVA kutatóintézet ösztöndíjasa volt. Kutatási területe a 19. századi építészet és kertművészet. Főbb könyvei Szkalnitzky Antal Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon. (Bp., 1994) The Architecture of Historic Hungary (Cambridge, Mass. - London, 1998.) Magyarország építészetének története. (Bp., 1998., a két utóbbinál társszerkesztő Dora Wiebenson), Steindl Imre (Az építészet mesterei sorozat, Bp., 2005.), Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora (Bp. 2007.). Több folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, pl. Centropa (New York).

Vélemények (63)
pösti
2010.03.23.
17:06

HURRÁ! Végre ez a "botrány" ráírányít(hat)ja a figyelmet a pusztuló LIGET és halodó "intézményeire" (kivétel az Iparművészeti és az állatkert)! Talán a szakma és a döntéshozók is felkapják  a fejüket a téma miatt keltett cunami láttán és végre (?) a magasztos cél (élhető,használható LIGET! Nem csak túristáknak!) érdekében megkezdődhet a PÁRBESZÉD...

 

Amit mindenképp rendezni kell:műjégpálya/csónakázó tó (jelenleg száraz ill. szúnyogkeltető),sportpályák/gördeszkapark,közvilágítás,PECSA és a szabadtéri rendezvény helyszínek,a Mezőgazdasági Múzeum (jelenleg molykeltető),nyilvános illemhelyek,"vendéglátás" ill. büfék(nívótlan bódék),ivókutak,parkolás,játszóterek,a Felvonulási tér mint P+R?,Vidámpark,Széchenyi Fürdő(jobb kihasználhatóság és a világhírhez méltó szolgáltatások),Közlekedési és még sok minden más...HAJRÁ!!!!

kemtam
2010.03.18.
12:31

Bemásolom az előző cikkhez írt tegnap esti hozzászólásom ide is:

kemtam, 2010, március 17 - 22:26A betoncsíkok - mint ülőalkalmatosságok(?) - számomra sem értelmezhetőek. Ráadásul kényelmetlenek is, és szinte kihívják maguk ellen a sorsot a Hősök tere gördeszkásainak képében. Pedig ha van hely, ahol nincs semmiféle keresnivalójuk, az épp a múzeum közvetlen környzete.A bővítési igényt magam megítélni nem tudom. Még az is lehet hogy szükséges. De leginkább mégis az EU-s ingyenpénzek hatékony széthordását érzem a dolgok mögött - tervtől és tervezőtől függetlenül.

(Demagóg leszek, de amíg a Városliget déli sétányai fellett mindmáig hiányozhat a közvilágítás, amíg a park nyilvános wc-inek nagy része használhatatlan, amíg a park járófelületei szétmállva fogadják a turistákat, addig nem biztos, hogy a Szépművészeti Múzeum alagsorában kialakított infóközpont fogja tudni a legjobban megoldani a térség kulturálatlansági problémáit.)

Pirx pilóta
2010.03.18.
09:35

azt hiszem, tiltakozó akció szervezésébe kezdek a tiltakozó akció ellen...

Budapest Múzeumfalu harcos védői ismét síkra szálltak - és úgy tűnik, Ráday Kandelláber Mihály által megtámogatottan sikerrel - e skanzen körömszakadtukig való megvédéséért; itt az idő, hogy akikben esetleg felmerül az a perverz gondolat, hogy a XXI. században nem egy minden ízében XIX. századi városban szeretnének lakni, azok is felemeljék a hangjukat... Sisa úr meg vezessen egy olyan múzeumot, aminek a kortárs bővítését a hátsó fal tövébe rejtett WC-lépcsőn közelítheti meg a nagyérdemű... vagy esetleg építsünk a XXXIII. kerületi rozsdaövezetben a mai kornak is megfelelő múzeumot, hátha ode se fog kimenni senki...

nem értem, ha XIX. századi elődeinknek állandóan a barokk és klasszicista Pesthez kellett volna alkalmazkodniuk, ma se' Andrássy út, se' Palotanegyed, se Bazilika, de még Erzsébet híd sem lenne... komolyan, mint az oviban; sikerült leszúrni valahol a történelem számegyenese mellett egy kis piros zászlócskát, akik azelőtt túrták szét a korábbi várost, azok építők voltak, akik utána, meg csak rombolók lehetnek...

a Kálvin téri nyolcemeletes eklektikus palota, ami másfélszer akkora, mint a templom mellette, az nem gáz, mintahogy a panelposztmodern habcsókszínű szálló sem... de az üvegházak ördögtől valók bezzeg... grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr...

 

Mészáros Ábel 

hartg
2010.03.18.
10:03

@Pirx pilóta: csatlakozom, egyetértek. 

 

kékharis
2010.03.20.
00:14

@Pirx pilóta: Ez a fintajózsefi vízió a budapesti múzeumfaluról és Ráday fikázása valami ragály lehet a fiatal építészek körében. De hát ki kötelezi a fanyalgókat arra, hogy egy "minden ízében 19. századi városban" éljenek? Nem is kell messze menni, lehet lakni a teljesen 20. századi Újpalotán vagy az óbudai lakótelepen, a külső kerületekben meg az agglomerációban pedig gombamód szaporodnak a minden ízükben 21. századi, fasza lakóparkok, megannyi magas színvonalú építészeti alkotás. (Harminc évre szavatos, utána veszélyes hulladék.) Biztos marha jó lehet olyanban lakni. Vagy a Király utcai Central Passage-ban. Példásan korszerű ingatlanfejlesztés.

19. századi elődeink az Andrássy út esetében egy javarészt földszintes házakból álló tetűfészket toltak el a sugárút kedvéért, a Bazilika helyén pedig egy szánalmas, aprócska templom állt, körülötte raktárakkal. Ezeket a beavatkozásokat gáz összevetni egy emblematikus budapesti épület megcsonkításával. A régi Belváros lebontása ellenben tényleg bűntény volt, Bécsben elég jól működik az ottani "skanzen", sőt mondjuk Brugge-ben vagy Strasbourgban is. De az, hogy más is kinyírt már akár komplett városrészeket, nem hatalmaz fel senkit semmire, ahogy az sem hatalmaz fel lopásra vagy gyilkosságra, hogy ezekre szintén volt már precedens.

Igen, a Kálvin téri palota ciki, a habcsók meg egyenesen borzalmas, de ezeknek a kártétele eltörpül a két, ördögtől való ipari szemét mellett, amelyek így szólnak a Nemzeti Múzeumhoz: leszarlak, vaze! Vissza kéne venni már ebből az arcoskodásból. Van Budapesten hely bőven újat építeni, ehhez nem kötelező szétbarmolni, amit az elődök letettek.

sarkadim
2010.03.21.
19:00

@kékharis: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!

Úgy tűnik, hogy a józan érvek lassan elhallgatnak, és mindjárt a kövek szólalnak meg. Szomorúan olvasom ezt a vitát, amely ahelyett, hogy a terv részletei, de még inkább a projekt egészének elemzése felé haladna, egyre több hangulatkeltéssel folyik. 

Eddig tulajdonképpen a legfontosabb információ a projekttel kapcsolatban az volt, hogy valójában nem is a Szépművészeti Múzeum bővítéséről szól. S itt álljunk is meg egy pillanatra, mert ez a fontos momentum kissé elsikkadt. A kontraaláírásgyűjtés szlogenje az, hogy „Kortárs Szépművészetit!" De hát egyáltalán a "kortárs szépművészeti" került veszélybe? Vagy a turisták új kávézójának a bejárata? Mi is a lényeg ebben a finomvegyes bővítésben? 

Sisa Józsefék nem általánosságban a kortárs építészetet és a régi épületek átalakításánál feltűnő "mai" hozzátételt támadták, hanem egy konkrét tervet, illetve annak bizonyos részeit. Úgy feltüntetni őket, mintha általánosságban a kortárs építészet ellenségei lennének, merőben félrevezető. 

Cságoly Ferenc interneten közreadott levelében úgy fogalmazott, hogy „szakmán kívüli erőknek sikerült megfúrni Karácsony Tamás ... tervét". Annak elemzésébe ne menjünk bele, hogy kiket tekint Cságoly Ferenc szakmán kívülinek, és egyáltalán milyen szakmán kívülieknek nem lehet beleszólásuk a Szépművészeti Múzeum ügyébe. Azt viszont meg kell állapítani, hogy a sokak által hivatkozott műemléki tervtanács összetétele merőben egyoldalúvá vált. Sikerült névlegesre redukálni a művészettörténészek részvételét. Így aztán nem csoda, ha a véleményük az engedélyeztetési eljárás során nem nyert teret, és csak utolsó pillanatban előtörő segélykiáltásként fogalmazódik meg.

Ha a lényeg nem a múzeum bővítése, hanem a turisták kiszolgálása (WC, kávézó stb.), akkor azt feltétlenül a Szépművészeti Múzeum átalakításával összefüggésben kell megoldani? Egyértelmű igen erre a válasz? Vagy ez csak a pályázati feltételekből kialakuló kötöttség, amit kritika nélkül elfogadtak? Nem a gombot varrták itt a kabáthoz?

Egy előző hozzászólásomban azt írtam, hogy kicsinyes az átalakítási terv. Ezt fenntartom. Ahhoz a nagyvonalúsághoz képest, ahogyan a teret kialakították a maga idejében, nem illik ez a hozzáállás. Megmarad a tér 20. század eleje óta szerencsétlenül megváltozott jellege – sőt a most tervezett átalakítás még jobban bebetonozza azt. Ha a lényeg nem a múzeum bővítése, hanem a térre látogatók „kiszolgálása", akkor hát a térrel kellene foglalkozni, és nem a múzeum épületével.

Talán érdemes lenne visszamenni az alapokig ahhoz, hogy a tervről véleményt mondjunk, és a programot szemügyre venni, mert úgy tűnik, hogy abban jelentős önellentmondások vannak. Kérdés, hogy ezeket az ellentmondásokat ellensúlyozza-e Karácsony Tamásék valóban kiváló munkája?

torokaron
2010.03.18.
09:15

tiltakozó akció - jézusmária

Azt hiszem itt egy kicsit elborult a művészettörténészek agya. Hahó! Itt nem engedély nélküli műemlékrombolás folyik. Itt nem egy multinacionális vállalat akar bevásárlóközpontot építeni avarkori régészeti lelőhelyre. Ébresztő! Itt a tervező is, a beruházó is kultúra szerető, kultúra féltő, párbeszédre nyitott szereplő. Lehet kritizálni a beruházási folyamatot azért, hogy országos nyílt tervpályázat helyett csak meghívásos pályázatot rendeztek, de kedves művészettörténészek meg lehet nyugodni, a Szépművészeti alapvetően jó kezekben van. Nem itt kellene tiltakozni, itt könnyű...

bal
2010.03.18.
12:53

@torokaron:  ...és az Önök megítélése szerint, az mennyire etikus, hogy egy tervpályázaton győztes, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, az Országos és Műemléki Összevont Tervtanács, és a Műemléki Tervtanács által is jóváhagyott, építési engedéllyel rendelkező és kiviteli tervezés alatt álló, (és itt hadd legyek szubjektív) jó terv elleni tiltakozó akcióhoz csatlakozik a Magyar Építész Kamara elnöke - Noll Tamás?

http://www.epiteszforum.hu/files/szepmuveszetiert_2.pdf

még ha magánvélemény is, mennyire egyeztethető össze ez a kamara szakmai, érdekképviseleti céljaival?

torokaron
2010.03.18.
08:47

Nagyon csodálkozom a hozzászólásokon. Egyrészt azért, hogy mennyire indulatosak, másrészt azért, hogy mennyire ellenzősen csak az ominózus 2 részletre figyelnek. Hogy lehet, hogy Magyarországon minden csak fekete vagy fehér? Miért nem lehet az egyébként jogos kritikákat tárgyilagos kiegyensúlyozottsággal előadni. Például így: nagyszerű ez a terv (mert tényleg az), de két ponton komoly kifogásaim vannak... Nem arról van szó ugyanis, hogy itt alkalmatlan építészek most méltatlanul tönkreteszik a Hősök terét. Azt hiszem most már valakinek muszáj leírni: Karácsony Tamás az egyik legkiválóbb magyar építész, tervezőtársai pedig szintén a szakma legjobbjai. A beavatkozás egészét - remélem ezt azért a bírálók is elismerik - a szakmai alázat jellemzi. Ezzel a hozzáállással pedig normális országban még teljesen ismeretlen alkotók is méltányosabb elbírálást várhatnának el. Nagyon remélem, hogy a két felszíni elem áttervezését a tervezők bölcs mosollyal végzik majd, hiszen ők tudják, hogy ez a terv igazán nem azokról szól. Meggyőződésem, hogy a végére egy gyönyörű bővítés valósul majd meg amit mindenki szeretni fog Budapesten.

zapata
2010.03.18.
10:24

@torokaron: Ha ez a terv "igazán nem  arról a két felszíni elemről szól", akkor bizony ez a két felszíni elem öncélú. Éppen ez az öncélúság váltotta ki a heves tiltakozást.

torokaron
2010.03.18.
10:37

@zapata: A két bejárat nem lehet öncélú, mert nélkülük nem működik az együttes. A megformálás váltott ki vitákat. Arról van szó, hogy készült egy nagyon szép terv aminek kb. 5%-vál nem értenek egyet az itt megszólalók. Én annyit akartam mondani, hogy ilyen esetben úgy méltányos, hogy a kritikákban megfogalmazódjon az is: a terv nagy részével nincs probléma.

marianna
2010.03.18.
08:29

Azért azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy a kortárs progresszív építészeti gondolkodás kapott most egy jókora tockost!?

mB
2010.03.18.
09:13

@marianna: Hm, nem biztos - inkább az építészeti-építési ügyek úgy általában. Ijesztő, hogy egy engedélyezett, folyamatban levő, zsűriket megjárt (persze fel lehetne emlegetni a korábbi, egyéb járulékos kérdéseket, de MOST nem ez a lényeg) majdhogynem egy olvasói levélen, egy cikken megfordul és más irányt vesz...

Visszatérve egy korábbira: ennek kiküszöbölésére megintcsak iszonyú fontos lenne a NYILVÁNOSSÁG: ha a tervezés, az engedélyeztetés, a célok, a tervek nyilvánosak, követhetőek, tanulmányozhatóak, megvitathatóak volnának, valószínűleg ilyen dolgok sem fordulatnának elő - ami a szakma bizalmát a dolgok normális, jogszerű menetében alapjaiban ássa alá.

mB
2010.03.18.
09:32

@mB: ha minden vagy mutyizással vagy kézi vezérléssel dől el, akkor teljesen mindegy,hogy építészetileg mit képvisel a terv.

amig nem tud a kamara vagy más ebben rendet tenni, addig mindig marad hivatkozési alap, ahogy itt is. Mert valóban NEM MOST ÉS NEM ÍGY kellene ezekről a kérdésekről vitatkozni.

csoszka
2010.03.17.
18:03

új fejezet kezdődik:

http://index.hu/kultur/klassz/2010/03/17/raday_mihaly_megfurta_a_szepmuveszeti_boviteset/

 

csoszka
2010.03.18.
07:04

@csoszka: ha már idézünk, akkor ne a hír kommentárját, hanem magát az eredeti írást linkeljük be, ami a NOL vélemény rovatában jelent meg a Lék a lépcsőn címmel.

zapata
2010.03.18.
07:20

@csoszka: Kénytelen vagyok azt mondani, hogy hál'istennek. Amint azt itt is láthatjuk, ebben a kérdésben az építész szakma (ha beszélhetünk ma ilyenről egyáltalán) finoman szólva erősen megosztott. Még egy alig demokratikus társadalomban is elvárható, hogy egy ennyire közérdekű ügyben vagy meggyőző támogatottsággal történjen valami, vagy ne történjen semmi. A  belinkelt cikk egyébként egy tenyérbemászó vagdalkozás, semmi több. Azért tenyérbemászó, mert lényegi mondanivalója az, hogy egy ön- és egymást jelölt állítólagos "szellemi eliten" kívül ebben az országban mindenki más primitív, "konzervatív" véglény.

lszb
2010.03.17.
16:34

Teljesen mindegy, hogy perspektívákat vagy mozgóképeket "etetnek" velünk azok - legyenek építészek vagy politikusok - akiknek ez a "kötelességük". Nem értem, hogy egy roppant egyértelmű probléma megoldása hogyan lehet vélemények ütközésének eredménye. Én nem ismerem azt a sok DLA-s valamint díjazott szakembert, akiket a meghívásos pályázaton szerepeltettek. Azon pályázati terveket tanulmányozván semmit sem értek lelkivilágukból azaz egyáltalában nem értem javaslatuk lényegét. Olvasván a jelenlegi tervezővel készített beszélgetés szövegét, bizonytalan utalásokat vélek felfedezni arra, hogy őt valaki/valakik "kényszerítették" a jelenlegi "megoldás" kialakítására. Valahogyan úgy érzem, mintha a tervező "védekezne" álláspontjának ismertetése közben. Lehet, hogy tévedek, de nagyon nehéz elképzelnem s megértenem egy tanult, gyakorlott szakember "vakságát" jelen probléma megoldását illetően. Egy kompozíció - legyen az szeretett vagy gyűlölt - valamilyen rendet, arányokat, elképzelést, környezeti viszonyokat, léptéket (stílust nem merek írni!) és így tovább képvisel. Soha nem érezte a tervező kényelmetlenül magát mikor is olyan esetlegesen romba dönti azt? Ez nem divat kérdése. Ez tiszteletadás valakinek, egy kornak, egy ideálnak ha úgy tetszik a múltnak vagy múltunknak. Ez nem attól függ, hogy szeretjük-e az oszlopokat vagy azt ami történik közöttük/mögöttük. Ez egy rendszernek eredménye és nem vágunk egy idétlen lukat abba, ami nem arra volt/van szerkesztve még akkor sem, ha ez nem más, mint "kishitűség". (Milyen jó példa a Schinkel épület Berlinben!) Ez a probléma nem politika vagy "meggyőzés" kérdése. A megoldás azok fölött kell legyen. Megyek most már, kiszállok s nagyon rossz érzés, hogy egy olyan együttes, mint az Andrássy Út/Hősök Tere - mely egy kincs s mely egyedül álló az egész világon - csupán ennyit érdemel: egy üresen ásítozó hasadék s egy kérdéses értékű "jel".

desdicsávo
2010.03.17.
09:49

A 96-os Nemzeti Színház tervének inkább nem, mint volt közelfogadottsága. Ez akkor is így lett volna, ha jó lett volna a terv marketingje. Az építkezést akkor egyetlen dolog állította meg, és ez a politikusok nem közösségi és nem szakmai akaratból származó döntése.

A mostani történet ugyanígy fog járni. Nem azért állíthatják le -esetleg, ne feledjük: a „Szépművészeti Múzeum vezetőségében van elég elszántság, törtető erő és lobbikészség”-, mert a közemberek kiabálnak („nem értenek hozzá”), vagy mert egyes szakemberek ellenkeznek („irigyek/műemlékvédelmi konzervativisták”), hanem az említett szubjektív döntés nyomán.

Tulajdonképpen mi történt?

Az én olvasatom szerint:

1. 1997-ben megbízzák direktben Szécsit az engterv elkészítésével (forrás: NOL)

2.a. 2007-ben a projekttel kapcsolatban egy zsák pénz -3,3 milliárd huf- EU-s támogatásról dönt a kormány (forrása: NFÜ); 2.b. Szécsi változatát engedélyezhetetlennek találták lényegében mindegy, hogy kik (forrás: spekuláció, de különben miért a további kanyarok?)

3.a. 2008-ban meghívásos pályázatot hirdetnek (forrás: ÉF): meghívásos, hogy rövidebb idő alatt lezavarható legyen (nyilván ha kicsúszik valami közbenső határidőből a történet, ugrik az EU-s pénz), pályázat, hogy kellő „szellemi” támpillért kapjanak (melyik zsűritag fogja azt mondani, hogy egyik megoldást sem érezte „a” legjobbnak, de muszáj volt választani…?); 3.b. KT terve nyer, üvegkockával, bevágással

Innentől fogva a történésekről is csak kérdésekig sikerült jutnom.

4.a. 2009-ben született engterv? (Persze -nem szellemi- iszapbirkózás itt is volt: forrás Index.); 4.b. Mi volt benne: üvegkocka vagy kőkocka?

Nekem egy dolgot sikerült ebből összeraknom: az „ingyen” pénz minden észérvet, normalitást lesöprő/torzító erő.

Jelenlegi nem elfogadó véleményem befolyásolható lenne, ha:

a. Látványterveket látnék, az érkezés felől, szemmagasságból. (A legtöbb Lili mégiscsak az Andrássy út felől jönne... Ja, és ha látványterv: végül is meggyőzőek lehetnek az építészeknek az olyan gyengék is, mint az eddigiek -de azért gáz, hogy egy ekkora munkánál nem jön ki több...)

b. Magyarázatot kapnék, hogy ha van kocka miért van bevágás? (Lehet, hogy valahol megkapnám a választ a sok nyilatkozatban, de a lírai mondatoktól mindig elfátyolosodik a szemem…)

Zöldi Anna
2010.03.17.
13:49

@desdicsávo: Zöldi Anna

abszolút konkrét hozzászólás. most jöttünk meg Berlinből. a Schauspielhaus (Schinkel tervezte) épületébe (ami most koncertterem), amelynek szintén impozáns előlépcsője, portikusza, stb van, meglepő módon nem a lépcsősoron keresztül, hanem a lépcső "pódiuma" alatt, oldalról lehet bejutni, ha koncert van. Lent, az alagsorban van kialakítva a kassza, az előcsarnok, ruhatár, stb. a megközelítés kicsit fura, olyan, mintha az oldalajtón át surranna be az ember, egy alacsony kis előtéren keresztül lehet bejutni - amennyi a lépcső alatt elfért. nem tudom, h eredetileg is volt-e ott bejárat, vagy későbbi ez a megoldás - az architektúra mindenesetre az alagsorban is klasszicizáló. Kicsit illúzióromboló volt, nem volt hangulata, de az eredeti épület homlokzatát kétségkívül megőrizték, ami a tér hangulatának viszont jót tett. fogalmam sincs, miért nem a főlépcsőt használják, de a pódium alatt bejutni jó ötletnek tűnt.fogalmam sincs, hogy működnek a további terek, mert sajna nem kaptunk jegyet

csoszka
2010.03.17.
14:15

@Zöldi Anna: Ha már Berlin, akkor a Reichstag-ba is egy oldalajtón jutnak be a képviselők. Ott nyílván az épület eleganciájának megtörése volt a cél, a főbejáratot csak a turisták használják. 

A Szépművészeti Múzeum bejáratát is széttöri szerintem ez a lépcső lejáró, és a filmet megnézve az oldalsó, túlformált "betondoboz" sem meggyőző, jobb volt az üveg pályázati verzió.

mB
2010.03.17.
07:15

A vitába való bekapcsolódás helyett egy dologra hadd hívjam fdel a figyelmet: egy ilyen léptékű és fontosságú beavatkozás nagyon fontos lépés a város életében, az egyik legforgalmasabb idegenforgalmi központ szívében, ezért elengedhetetlenül fontos ennek a kommunikálása, az ezzel a hellyel kapcsolatos - mindenkit, minden budapesti polgárt érintő - minden történés közkinccsé tétele.

Ehelyett most úgy vitatkozunk valamiről, hogy azt valójában nem ismerjük (legalábis nem eléggé). Hozzáférhetőek ugyan a pályázati tervek (ezt érzésem szerint csak a szűk szakma kereste most újra elő és böngészte végig), de a jelen állapotból csak néhány kisméretű render. Az erről való vitához elengedhetetlenül szügséges lenne a terv átfogó ismertetése, annak nagyon könnyen elérhetővé és megismerhetővé tétele, hiszen ennek hiányában - különösen a beavatkozás sokakat meghökkentő voltát tekintve - az átlagembernek óhatatlanul az lesz a benyomása (a terv színvonalától és valós értékétől teljesen függetlenül), hogy "valakik" már megint felettük, az ő köztereik, szimbolikus helyeik rovására döntenek. (Természetesen fontos volt a pályázati terv N&n galériában való bemutatása annak idején, de azóta egy továbbfejlesztett tervről van szó, amit a szélesebb nyilvánossággal kéne, alaposan megismertetni. Kéne!)

Emlékezzünk: a '96-os Nemzeti Színház pályázat után is a résztvevők elkeseredett nyomására lehetett csak elérni, hogy a beérkezett pályaművek (nagy késéssel) ki legyenek állítva. A mostani tervet is - tervismertetőkkel, kisfilmekkel, híradásokkal, vetített előadásokkal, cikkekkel - megismerhetővé, láthatóvá kéne tenni minél szélesebb körben, ennek híján a dolog önmaga ellen fordulhat, és a köz-elfogadottság felé nagy-nagy hátránnyal indul.

Hartmann György Sándor
2010.03.17.
11:31

@mB: Két dologra kell felhívnom a tisztelt látogatók figyelmét:

1. A múzeum bővitése nem "kulturális keretből" történik, hanem a turisztikai vonzerő növelése alapből. Ezért a bővítés első sorban arra tesz kisérletet, hogy megoldja a térre látogatók szükségleteinek kulturált megoldását. Ez a -3,0 méteres szinten van. És itt kerülnek elhelyezésre a turisztikai tömeget fogadó vizes helységek, az étterem és egyben a múzeumhoz kapcsolódó kiszolgáló helységek (pénztár, ruhatár, előadóterem, shop - kifejezetten a múzeum kiadványai számára, stb.) E szinten kialaktott "folyosó" az amely ből egyben rálátás nyílik a meglévő épületre, és egyben be tudja fogadni a tömeget is. (Mind a turista, mint a múzeum látogatókat. És ha valaki nem is megy be a múzeumba, attól még betérhet a shopban!)

Ezért is került kialakításra 3 megközelítési lehetőség. (Az csak sajnálatos, hogy ezzel, mármint a turisztikai igények kiszolgálásának a teljesítésével a főváros 20 éven át adós marat! Ehhez még csak annyit, én legalább 200 db olyan nyilatkozatot adtam le egyes építttetők megbízásából a fővárosnak, hogy a hiányzó parkoló igények megváltásáért társberuházói kötelezettséget vállaltak. És hol épültek meg ezek a parkolók? Pedig a társberuházói kitétel azt jelenti, hogy kerül amibe kerül fizet mint a katonatiszt!)

2. Az már csak hab a tortán, hogy a bővítés egyben alkalmat nyújt egy cca. 1300 m2-es kiállítóterem kialakítására is! Az igaz, hogy ez a tér független a múzeumtól. (Az is igaz, hogy magában a múzeumban is lenne még mit felújítani, de erre csak annyi jutott az elmúlt években, hogy egy-két tér felújításra került.

Ryhe

lecsó
2010.03.17.
06:13

"Miért kell húsz méter széles lépcsö egy két méter széles kapu megközelítéséhez? Belépve pedig egy keskeny térbe lép az ember, látogatók tömeges fogadására alkalmatlan megoldásokkal"

Tényleg milyen hülyeség, ilyen alapon a Nemzeti Múzeum elöl is el kellene bontani, mert semmire sem használható, elég volna egy mozgólépcső is....nem is szólva a Parlament Duna felöli lépcsőjéről, az még hosszabb és ugyanúgy rossz a kihasználtsága.....

... egyszerűen hihetetlen milyen emberek vannak

lecsó
2010.03.17.
04:00

Dr. Czére Andrea, a Szépművészeti Múzeum tudományos főigazgató-helyettese:"Ha a régi bejárat maradna az eddigi állandó használatban, a szűk előcsarnok nem tudná befogadni az ide érkező tömegeket, túl kicsi, ahogy azt az elmúlt évek tapasztalatai, az épület előtt sorbanállók mutatták."Azért kell új bejárat, mert néha sorbanállás volt? A sor nem "felkészíti" az álldogálót a kiállításra ("Lám, ez olyasmi, amiért meg kell 'szenvedni'." Mert bizony ám, egy kis sorbanállás ma már szenvedésnek van elkönyvelve.)? Mellékesen mindennél hatásosabb és olcsóbb reklámot nyújtva? Milyen gyakran vannak sorok? Az év 365 napjából mondjuk, 250-en? Mert akkor tényleg rendszeres a sor. Amúgy miért van sor? Mert szűk a bejárat? És nem azért, mert egyszerre csak kevés embert lehet beengedni a múzeumba? És ha véletlenül utóbbi, akkor mi haszna is lenne az új bejáratoknak?Dávid Ferenc: a szerző művészettörténész, a terveket elbíráló grémium egyik tagja:"Az építmény ugyanis a múzeum bővítését a Hősök terére érkező vendégek-turisták kiszolgálásával kapcsolja össze. Felső szintje a múzeum előcsarnoka és pénztára, s ezen felül tartalmazza mindazokat a múzeumi szolgáltatásokat – könyvesboltot, előadótermet, a múzeumpedagógia helyiségeit és kávézót-éttermet – amelyek a pénztár előtt, azaz a múzeum nyitvatartásától függetlenül üzemelnek majd. Ezeket a Hősök tere minden vendége használhatja majd."Aha, tehát mindez a turisták miatt lenne. Ami egykor a nemzetközi munkásmozgalom, a III. Internacionálé vagy a KGST-kooperáció volt, az ma a turizmus. Olyan objektív kényszer, externália, amely mindent felülír. Igen, egy könyvesbolt, egy kávézó-étterem, és esetleg egy matyóshop miatt van az egész."Az új, földalatti épület megépítése Európai Uniós projekt, elkészülését kilencven százalékban az Unió finanszírozza, amely a turizmus bővítését támogatja, a múzeumépületek építését és rekonstrukcióját azonban nem: azt az egyes tagállamok feladatának tartja. Ez a konstrukció magyarázza meg azt, hogy az építmény bejárata miért nyílik a Hősök teréről, s miért nem a Szépművészeti Múzeum előcsarnokából."Akkor talán helyben is vagyunk. Ahelyett, hogy élelmesek lennénk, és megoldanánk 'okosba', azaz a szükséges bővítést rendben megcsinálnánk, és hogy az EU-pénzeknek is legyen hová (le)gördülniük, ezért összeütnénk egy szerény sufnilejáratot, inkább melldöngetünk, és még meg is ideologizáljuk, ahogy azt a artportal.hu "vitájában" többen is teszik."A pályázati tervek elemezték a föltett kérdést, s válaszaik összehasonlításából kiderült, hogy az egyszerűen földbe dugott lejáró érthetetlen, a térkompozícióban zavaró és az építmény jelentőségéhez méltatlan megoldás,"Én nem vagyok építész, ezért nekem az "érthetetlen", a "zavaró", vagy épp a "méltatlan" kifejezések nyilván valami tök mást jelenthetnek, mint a pályázati válaszadóknak és bírálóknak. Már csak azért is, mert a pályaművek némelyike mintha arra utalna, hogy erre a feltett kérdésre nincs válasz."egy, a lépcsőben (és nem az épületben!) megjelenő fekete lyuk miatt, mint pl. az oszlopok közé kifeszített kiállításplakátok ideiglenes, színeslobogása miatt. "Igen, szerintem az egész homlokzat már eleve "le van butítva" a plakátokkal, műanyag kertiszékekkel. És ilyen kiindulási alapról már könnyű haladni LEFELÉ.Mert mi is történne, ha leszednénk a plakátokat, és kisebb méretben a nekik megfelelő helyre raknánk? Szegény turistáinknak 20 méterrel többet kéne gyalogolniuk, hogy megnézzék, mi van ráírva, és ezt ugye, nem várhatjuk el tőlük.

hartg
2010.03.16.
21:47

Én a "belegyúlás" mértékét helyénvalónak érzem.  Az épület alapstruktúrája nem sérül, sőt, homlokzata sem sérül jobban, egy, a lépcsőben (és nem az épületben!) megjelenő fekete lyuk miatt, mint pl. az oszlopok közé kifeszített kiállításplakátok ideiglenes, színeslobogása miatt. 

Sőt. Ha a belenyúlás mértéke ennél kisebb lenne, az nem lenne korrekt a régi épülettel szemben sem. Egy ilyen mértékű funkcióváltást, bővítést jelezni kell, az épület nem az marad, mint volt... Hogy ez a legjobb megoldás-e, nem tudom... De KT-ék biztosan többet törték rajta a fejüket, mint én... 

Ami még számomra kérdés, hogy mi lesz a régi épülettel? Hogyan fog az újjal együtt működni? Hogyan fognak együtt élni? Ha épül egy, a kiállítások elhelyezésére a réginél sokkal alkalmasabb rész, mi fog történni az óriási Schickedanz-épületben? Erről lehet valahol olvasni? 

HI
2010.03.17.
07:55

@hartg: "Ami még számomra kérdés, hogy mi lesz a régi épülettel? Hogyan fog az újjal együtt működni? Hogyan fognak együtt élni? Ha épül egy, a kiállítások elhelyezésére a réginél sokkal alkalmasabb rész, mi fog történni az óriási Schickedanz-épületben? Erről lehet valahol olvasni? "

Igen, én is erre próbáltam utalni. Most borítékolom, hogy rendezvény központ. Opera bál mellett lesz majd "szépművészeti bál", aminek alkalmára a klasszicista portikuszt majd stylistek trendi módon dekorálni fogják. A reggeli TV műsorokban, pedig asztrológus-görög oszloprend-szakértó-designer fog nyilatkozni a habos szalagok építészeti jelentéséről.

Ennyit a gonoszságból. Azért szerintem komolyan el kellene azon gondolkozni, hogy jelenlegi kultúránkban milyen értéke van a művészetnek és annak bemutatásának ? Hosszabb filozofálgatás helyett egy kérdés. Ha a látványterveken nem szerepelne a múzeum és valaki azt írná a képek alá, hogy plaza, vajon feltűnne-e? Ezzel véletlenül sem a tervezők munkáját kritizálom, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy a kultúrális funkcióhaz tartozik-e közérthető térforma?

Huszti István

David Ferenc
2010.03.19.
12:26

@hartg: Dávid Ferenc

A most tervezett bővítés a Szépművészeti Múzeum felújításának egy szakasza. A múzeum valamennyi gyűjteménye a régi épületben van, amely a képtár, az antik és az egyiptomi gyűjtemény, valamint a most nem kiállított szoborgyűjtemény elhelyezésére és megtekintésére alkalmas.

Azok a terei viszont, amelyekben a nagyméretű változó kiállításokat rendezték - a Pergamon és a ión csarnok, alkalmatlanok: túl erőteljes történeti architektúrájuk miatt minden kiállításnál szinte teljes belsőépítészeti átalakítás tudta csak a formagazdag architektúrát ellensúlyozni, a nagy lépték és a kis műtárgyak közti ellentmondást feloldani. Ezért nagyméretű, semleges falú és gépészetileg kielégítő változó kiállítási tér építése a mostani bővítés egyik célja.

A másik a közönségfogadó terek kialakítása - ezek a régi épületben sokáig alig álltak rendelkezésre, s amikor bővítették őket egy fél szinttel a régi épület alatt (Mányi István tervei szerint) szűknek bizonyultak.

A két új szintet tartalmazó bővítés felső, a Hősök teréhez közelebb lévő szintje tehát elosztó szerepű, a jegyvétel után döntheti el a látogató, hogy a változó kiállítást kívánja -e megnézni egy szinttel mélyebben, vagy az állandó kiállításokat a régi épületben. Mindkét irányba több lépcső és több lift vezet.

A bővítés kettős funkciója, hogy  múzeumlátogatókat és nem a múzeumot fölkeresőket egyaránt fogad és helyzete, hogy a régi épület előtt és annál mélyebben van, rendkívül összetett feladat elé állítja a tervezőket. S bár érthető, hogy a vita a Hősök terén megjelenő részleteit illeti, a hozzászólások többsége méltánytalan a feladatot kíválóan megoldó Karácsony Tamással és fiatal munkatársaival szemben.

Dávid Ferenc 

HI
2010.03.20.
10:23

@David Ferenc:  Végre egy konkrétum. Mivel ide került ez a válasz, feltételezem, hogy előző "gonosz" bejegyzésemnek köze van hozzá. Utólag elismerem, hogy gonoszkodásom alkalmas volt arra, hogy esetleg valakiket megbántsak, de nem ez volt a célom, hanem némi provokáció. Azért provokáltam, mert olvasva a beírásokat az a véleményem alakult ki, hogy egy értelmetlen "városvédő" kontra "XXI. századi építész" vitává fajult a kérdés. Pedig nem erről van szó. Lehet, hogy csak számomra, de a Szépművészeti Múzeum szerintem egy szakrális tér is.Nem mindegy, hogy egy műalkotáshoz milyen úton jutok el (Nem véletlenül utaltam előző bejegyzésemben Raffaello Athéni iskola képére, ami egyben egy "utat" is bemutat. Ennek elemzése itt hosszú lenne, de vannak analógiák Schikedanz térszerkezetével.) 

Az előtér-márvány csarnok- reneszánsz csarnok (minden funkcionális problémája ellenére) egyben egy szakrális út, ami szellemileg felkészíti a látogatót arra, hogy a művekkel kapcsolatot teremtsen. Ha nem erre az útra szerveződik a  tér a lényeg veszik el. Teljesen mindegy, hogy az új bejárat a főlépcsőbe hová kerül, ha kiiktatásra kerül a fennti tér hármas, akkor az előbb-utóbb más szerepet kap.

Más funkciók pedig már megjelentek ezen terekben - díszvacsora, divatbemutató, stb. - és tisztelve azt az optimizmust, hogy nem erre a sorsra jutnak, de ha a térszerkezetben nincs szerepük, a gazdasági érdek meg fogja őket találni (ne legyen igazam). Az elmúlt napok tapasztalata, hogy a reneszánsz csarnokban kiállított "föniciai kancsó" (érdemes megnézni, nagyon szép) mellett egy kőfejezetre borított zártszeelvény acél lábú asztal van borítva, egy elhanyagolt raktárrészletet idézve. Ha valami "méltánytalan", akkor ez az.

Karácsony Tamás és munkatársainak rátermettségét, és munkájuk minőségét szerintem senki nem kérdőjelezte meg. Kiváló építészek, akik jelenleg egy rossz kérdésfelvetésre adnak profi választ, szemben Schikedanzzal, aki a korában feltett jó kérdésre adott nem valami profi választ.

Bár nem itt folyik az aláírásgyűjtésről folyó vita, én mind a két kezdeményezést szánalmasnak tartom, szegénységi bizonyítványa annak, hogy kultúrális ügyeinket hogyan kezeljük és tükröt mutatva annak, hogy mennyire nem találjuk a helyét a kultúránkban a szépművészetnek.

Talán egy közös múzeum látogatás és baráti beszégetés hasznosabb lenne, de ha a tervezőnek egy héten belül kell áttervezni (röhej), akkor ez illúzió.

 

 

Huszti István

krizi
2010.03.16.
17:06

Nekem nem ellenszenves a tervezett megoldás. A mai azaz történelmi homlokzat nyugodtan nevezhetö kulissza homlokzatnak funkciótlan oszlopaival és pöffeszkedö lépcsösorával. Miért kell húsz méter széles lépcsö egy két méter széles kapu megközelítéséhez? Belépve pedig egy keskeny térbe lép az ember, látogatók tömeges fogadására alkalmatlan megoldásokkal. Jegyvétel után pedig mehet az ember a picébe ami persze az utcaszint, hogy megszabaduljon a kabátjától aztán meg vissza. Szóval én nem védeném a historizmust! Antik templom helyett jól használható épület kell. Az viszont tényleg problémás, hogy egy müalkotásba belenyúl az utókor, olyan esetben amikor (háborús) pusztulás nem teszi ezt szükségessé. Ezért és csak ezért egy a lépcsök melletti bejáró az utcaszintröl szerencsesebb megoldás lett volna.

lszb
2010.03.16.
16:03

Olvastam Rieder Gábor írását. "Egy nagyváros történelmi magját két ellentétes erő formálja: a funkciót és a hatalmat fetisizáló modernista nagyotakarás és az utolsó szögig minden régiséghez ragaszkodó műemlékvédelmi konzervativizmus." Akarva - akaratlanul is az a helyzet jut eszembe, mikor is egy politikust egy egyértelmű és határozott kérdéssel szembe állítván, a politikus - ügyesen kitérve az egyenes válaszadás elől - arról kezd beszélni, ami is neki a megfelelő. (politikailag helyes.) Szerintem jelen esetben nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a lépcső csorbítása - a javasolt formában/formákban (mások által is javasolt formában) - helyes vagy kérdéses megoldás-e. (Azonkívül a két "szélsőség" között mindig létezik egy "harmadik".) Sok mindenről szól s sok mindenre hivatkozik az említett cikk. Olyan neveket és olyan példákat említ, melyek semmilyen formában nem alkalmazhatók a lépcső csonkításának esetéhez. Mi köze van Gehry vagy Libeskind tervének a jelen problémához? Azért mert azok is múzeumok? ..."a tér nem volt egységes"... Lehet, de így szép, kellemes léptékű, határozott szerkesztésű és harmonikus (a szó tényleges értelmében). "A kérdés, hogy mit akarunk. Kívülről tökéletesen láthatatlanná tenni egy ilyen nagyszabású bővítést mint valami szégyellni való szörnyűséget több mint kishitűség." írja Rieder Gábor. Valóban? Kívülről s a párizsi piramisról ítélve, van valakinek fogalma arról, hogy milyen átalakítások/bővítések történtek/történnek az épület belsejében. Azonkívül az adandó funkciók amúgy is a föld alatt nyernek majd elhelyezést. Hogyan érzékelteti a lépcső csonkítása az egyszerű halandóval mindazt a munkát, melyet majd a tér síkjában elhelyezett szerkezet takar? ..."elszántság"..."törtető erő"..."lobbykészség"(?)... szavak ugyanazon írásból jellemezvén a "vezetőséget"(?). Valójában ez itt a kérdés? Ennyi az egész? Tudom, hogy én is csak szövegelek és jól vagy rosszul reagálok az olvasottakra s ezért szeretnék visszatérni a lényegre: tényleg a lépcső megbontása és a határozott szerkesztési elvek félrúgása az egyetlen megoldás a "nagyszabású bővítés" bemutatására? Kár!

perika
2010.03.16.
12:27

Az Artportal-on is vita van:

Rieder Gábor: Dizájnerek vagy barbárok (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről

Dávid Ferenc: Hozzászólás Sisa József Homlokzatból – kulissza c. írásához

Czére Andrea válasza (Vélemények a Szépművészeti Múzeum átépítéséről III.)

http://artportal.hu

Masznyik Csaba
2010.03.16.
13:16

@perika: Kössz Erika, jó, hogy idetetted!Rieder Gábor (Artportal főszerkesztő) szövege kifejezetten széles látókörű és szórakoztató, kár, hogy nem jelenik meg valamilyen nyomtatott lapban,Czére Andrea és Dávid Ferenc szövegei pedig kellenek a tisztábban látáshoz, sok korábban (általam is) feltett kérdésre válasz adnak.Üdv!mcs

HI
2010.03.15.
17:04

Olvasva az eddig írtakat én is hezitáltam, hogy hozzászóljak-e, de ma eltöltöttem egy kis időt a múzeumban és előjött néhány régebbi benyomás. (Ha valaki most elmegy, feltétlenül nézze meg Vera Molnár kiállítását és Parmigianino grafikáit, a Degas-tól Picassóig hitelességében kételkedem)

 

Az előtérből nyíló kettős csarnok szerkezetet én mindig túlhangsúlyozottnak éreztem, az első csarnok földszinten tömör kő fal, csak az emeleti lépcső és kerengő nyílik rá, a kiállításokhoz nem kapcsolódik szervesen. A második csarnokba a térarányokhoz képest (nem funkcionálisan) kicsi ajtó nem nyitja meg eléggé a teret. Az én fejemben (biztos az én hiányosságom) az első és a második csarnok felületi tagozódása, díszítettsége nem állt össze egységgé. Eleve a bejárat portikusz látványa alapján az épületbe belépve egy lendületesebb kibontakozást várna. Az első csarnok és a két oldalán felmenő lépcsők előtti viszonylag szűk mélységű előtér ezt nem teszi lehetővé. A kiállítótermek központi térszervezője valójában a belső második csarnok, amihez az előtér és az első csarnok a felvezetés szerepét nem jól tölti be. Talán nem véletlen, hogy ezen terek sok esetben – talán a helyhez nem mindig méltó – VIP rendezvények, étkezések helyszíne.

Én úgy gondolom a csarnoksorok fő szerepe a kiállított művekhez való felvezetés és semmi esetre sem a „rendezvényszolgáltatás” erősítése. Ha a tervezőket valamiben kritika illeti, az szerintem az, hogy ezt a szándékot nem kérdőjelezték meg. A többi – lépcsőbe vágott és betonépítmény bejárat – már következmény.

Huszti István

Masznyik Csaba
2010.03.15.
19:20

@HI: Kedves István!Azt hiszem, nem értem a hozzászólásodat:-) Minden meghívott tervező/pályázó fő problémája az volt, hogy jut le a föld alatti új térsorba, ami lényegében a meglévő múzeumtól függetlenül működik majd.Biztosan néztétek, de azért ide illesztem a pályázati anyagot, elég jól áttekinthető.Most koncentráljunk csak a lejáratra/bejáratra.A legszerényebb megoldás Szécsi Zsolté volt, aki egy - a Sisa József által elvárt - metrólejáró-szerű megoldást választott, de a képek alapján nem guimardi igényességgel fogalmazta meg.Mányi István egy hasonló üvegkockát tervezett lényegében ugyanarra a helyre, mint Karácsony Tamás (a korábban szintén üveg, ma már kőépítményt).Balázs Mihály megoldását az itt közölt rajzokból nem világosan értem, de talán az áll a legközelebb ahhoz, amit én választottam volna... de tény, hogy a véleményem csak felszínes, nem látom át, hogy a feliratok, pl. "lépcsőház" mit jelentenek. Azért érdemes elolvasni az ő műleírásukat, elég pontos helyzetelemzés, itt idézem egy részét:"A Múzeum klasszikusan tengelyes szerkesztésű, oszlopos kapuzata egyértelműen jelöli ki a helyet, ahol bemehetünk. Az új cél megvalósítása, miszerint az új bővítmény egyben az együttes új bejárata legyen, súlyos konfliktussal jár, mely abból ered, hogy megjelenik egy másik, az eredetivel versenyző jel. Szerintünk paradoxon tehát, hogy az új jelnek jól láthatónak, figyelemfelkeltőnek kell lennie, – hiszen csak így tudja betölteni rendeltetését – , miközben rejtőzködőnek is kellene maradnia, hogy ne zavarja az eredeti látványt. Két megoldási lehetőség kínálkozik: az egyik, a klasszikus kompozíció azonos szellemű (szimmetrikus) továbbépítése, a másik egy aszimmetrikus (”félreálló”), de kiegyensúlyozott elrendezés. Figyelembe kell venni azt is, hogy az új elem nem csupán a múzeum összefüggésében, hanem a tér közepén álló hangsúlyos (domináns) jellel való viszonyában is megjelenik."Janáky István elbontotta a teljes lépcsőzetet, keresztbe fordított egy dobozszerű előépítményt a főhomlokzat előtt (!) és a lépcső helyét egy átjáró építménnyel töltötte ki - funkcionális szempontból egyesítve a Karácsony Tamás féle két külön be-, illetve lejáratot. Ezen azért elképedtem, bármennyire is becsülöm, szeretem Janákyt, és bármennyire is a legegyszerűbb megoldás a kívánt működés szempontjából.Bán Ferenc egy elképesztően brutális architekturát talált ki, az én ízlésem szerint emészthetetlen, nem is kommentálom.Ferencz István megoldása - kövezzetek meg - nekem jobban bejön, mint K. Tamásé.Középen vágja ki a főlépcsőt, ezzel a tengelyességet megtartja, a tervezett kiegészítő elemekkel a szinte "így is tervezhette volna Schickedanz" elv valósulna meg.

Karácsony Tamás megoldása ezzel együtt a legfinomabb operáció az épület testén, ha végignézitek a többit is. Hogy miért nem a Balázs Mihály féle, vagy a Mányi féle egybejáratos változat lett a nyerő, nem tudom, talán azért, mert Tamás színvonalasabban oldotta meg a föld alatti tereket, az azokból való kilátásokat, térkapcsolatokat stb.

Ha jól látom/értem a pályázati anyagot, a "régi" bejáraton keresztüli megközelítést eleve nem erőltették, de ezt csak félve mondom, mert sokkal több időt kellett volna a pályázatok tanulmányozásával töltenem, hogy ezt az alapdöntést is opponálni merjem, tehát, hogy miért nem marad az eredeti bejárat a főbejárat.Lehet, hogy félreolvastam, amit írtál, de az új, föld alatti rész megközelítése a régi főbejáraton és előcsarnokon keresztül - gondolom én - annyira körülményes lenne, hogy ez fel sem merült.Most érkeztünk el oda, hogy keveset tudunk ahhoz, hogy érdemben fel tudjuk mérni, mi indokolta a legalapvetőbb döntéseket... ez minden ilyen fórum hátránya és velejárója. Ezért én ebben a mélységben fel sem teszem a kérdést.Én csupán azt látom, hogy K. Tamás megoldása, annak ellenére, hogy szinte a legszerényebb, legalábbis, ami az épület testébe való direkt beavatkozást illeti, valahogy mégsem "ül" igazán. Én csupán azon agyalok, (a magam kedvére), hogy Tamás logikáján belül meg lehetne-e ezt a helyzetet úgy oldani, hogy a Sisa Józsefhez hasonló ítészek se érezzék szentségtörésnek.Ha a hg.hu-n látható látványterveken megnézitek a lépcső alatt kialakult új előcsarnokot, onnan nézve semmi baja annak a kis levezető lépcsőnek... onnan nézve már minden rendben van :-)Üdv!mcs

HI
2010.03.15.
19:25

@Masznyik Csaba: Szia Csaba

Te nyílván sokkal jobban ismered ezt a történetet, én csak mint múzeumlátogató építész írtam le a gondolataimat és távol áll tőlem, hogy a terveket bíráljam (ez nem az a helyzet). Most igazából nem tudom mi nem érthető, én csak azon töprengek, hogy a koncepció valóban helyes-e ? Az alapján, amit írtál próbáltam rendezni a gondolataimat, az alábbiak szerint.

- Schikedanz épülete szerintem nem egy jó épület - emlékeim szerint ezt már mások is megállapították -, mint múzeum nem igazán jól funkcionál, inkább saját magát akarja megmutatni, nem a festményeket.

-Ennek ellenére egy ikon, ami beleszőtte magát kultúránkba, ha változtatunk rajta az nem csak az épületet érinti.

- Az én félelmem az, hogyha a jelenlegi épület elveszti a kiállítások szempontjából központi szerepét - amit eddig látok arra utal, de lehet, hogy kevés az információm -, akkor megszűnik múzeumnak lenni a gyakorlatban és talán egy új "vigadó" lesz.

- Én most és itt azt hiányoltam, hogy ezt a lehetőséget megkérőjelezte-e valaki ? Mivel nem tartom logikátlannak a felvetést és a jelenlegi gyakorlat is alátámasztja szerintem kellene ezzel foglalkozni. Ha meg foglalkoztak vele, akkor tegyétek közzé (ha csak az én figyelmemet kerülte el bocs).

- Azt írtad, hogy a jelenlegi bejáraton keresztül nehézkes lenne megközelíteni a földalatti kiállításokat. Ahogy én tapasztalom, a leglátogatottabb időszaki kiállítások most is a föld alatt vannak, de mennyivel lenne könnyebb pl. megközelíteni az új bejáraton keresztül az emeleti itáliai gyűjteményt ?

- Egy"eretnek" gondolat, az első csarnok semleges kőfalát én meg merném bontani, nem sérülne Schikedanz térszerkezete, csak funkcionálna.

Huszti István

Masznyik Csaba
2010.03.15.
20:02

@HI: Szia!Így már értem. Hááát.... erről annyit tudok, hogy a régi épülettel Mányi István foglalkozik. Hogy ő milyen mértékben nyúl, vagy nyúlhat hozzá a meglévő épülethez, arról fogalmam sincs. Mindig a bővítés és az azzal kapcsolatos polémiák vannak az előtérben. Talán majd az Építészfórum őt is megkérdezi.Amúgy igazad van, ez a térszervezési probléma mindig érezhető: keresztülmégy egy nagy üres téren, ott álldogálsz a sorban, majd egy össz-alapterületében feleakkora térben tolongva nézed végig pl. a Boticellitől Tizianoig c. kiállítást.Ps: Én sem ismerem sokkal jobban az egészet, de apránként csak elolvasgatom a műleírásokat is... Balázs Misiékét pl. kifejezetten ajánlom :-)

(Ami nem jelenti azt, hogy Tamás naplója (Lili) ne lenne érdekes olvasmány :-)Azt hiszem, hogy a program kifejezetten elvárta, hogy az egész együttesbe az új bejáraton át lehessen bejutni, és ezt valahogy nem is nagyon bírálta felül senki... gondolom a Louvre lehetett funkcionális szempontból a minta.Hogy jó-e maga a ház? Az, ami a Heti Betonban elhangzott, az azért bírálatnak kevés.Egy nagy házat kellett a kvázi-szimmetrikusan tervezett téren úgy megoldani, hogy kisebbnek látsszon, (a Műcsarnok már készen volt és az sokkal kisebb,) ezért van egy klasszicizáló (mert múzeum) előépítmény "rácuppantva" a neoreneszánsz dobozra. Gondolom, hogy az alaprajz ellentmondásai is innen származnak.Az a kommentár pedig, hogy a Szépművészeti azért nem volt korszerű már a maga idejében sem, mert akkor már a szecesszió volt a "progresszív" építészet, ahogy manapság pl. - mondja S.D. - Budapesten egyedül a CET a progresszív, a többi az mind egy rakás konzervatív massza... hát... hogy is mondjam, nincs alaposan végiggondolva és nem egy korszerű (plurális) szemléletet tükröz :-)ps:Szívesen mélyedek el a pályázatok anyagában, rengeteg gondolat süllyed a semmibe, de rettentő időrabló dolog.(Mániám, hogy minden pályázatot alaposan dokumentálni és szinte irodalomelméleti alapossággal kielemezni kellene, majd úgy hagyni az utókorra :-) Miért van nagyobb becsben egy fiktív szöveg, egy irodalmi mű, ahol a recepcióknak is már története van, mint a fiktív rajzoknak, azaz a pályázati terveknek? Abszolút aránytalan ez: hányan élnek abból, hogy tudományos szinten kutatják XY levelezését, ami persze fontos, miközben egy ilyen pályázati anyag, mint primer műalkotás, elsüllyed néhány soros zárójelentéssel a semmiben.)Üdv!mcs

HI
2010.03.16.
08:29

@Masznyik Csaba: Töredelmesen bevallom, hogy a Heti Betont még soha nem hallgattam, nem tudom, ott mit mondtak.

Érdekes belegondolni -csak a játék kedvéért , hogy egy múzeumi-művészetet-tudományt bemutató tér szerkezete az egyes korokban milyen volt. Ezért én most képernyővédőnek feltettem az Raffaello "athéni iskoláját", egyre érdekesebb. :)

Huszti István

Masznyik Csaba
2010.03.29.
21:49

@HI: Kedves István!Íme egy tanulságos interjú az artPORTAL-ról, ami szakszerű válasz a kérdésedre.Érdemes az egész interjút elolvasni!

Gábor Eszter művészettörténész, az 1996-os Schickedanz-kiállítás rendezője:"Az épületnek van egy súlyos hibája, nem is az, hogy két részből áll, hátul van az ún. palotaszárny, ahol a képtárak vannak, ez a neoreneszánsz tömb, amely ma is jó; ehhez tartozik a klasszicizáló előépület a három portikuszos templommal. Ezek épültek a nagy gipszek számára. Itt van a nagy törés, mert Pulszky nem gipsz-múzeumot terveztetett. De amikor Pulszkyt kifúrták, és a helyébe került Kammerer Ernő, aki nem volt szakember, ő politikus volt, képviselő, ő is művelt ember volt, de nem azon a szinten, mint Pulszky. Kammerer nem értett a művészethez. Iszonyúan félt, mert Pulszkyt azzal vádolták, hogy nem jó képeket vett. Azt a Piombo férfiportrét, ami ma a múzeum egyik csúcsdarabja. A parlamentben a képviselők csak Raffaello nevét ismerték, vagy csak ezt ismerték el. Piombo számukra egy vicc volt, teljesen mindegy volt, hogy milyen a kép. A parlamenti napló szerint, valahányszor kimondta valaki a Piombo nevet, harsány röhögés kísérte. Ez volt a magyar parlament a szép békeidőben. Tehát Kammerer nem mert eredeti tárgyakat venni, hanem gipszmásolatokat vásárolt. Pulszky is akart venni gipszeket, mert akkor gyűjtötték ezeket demonstrációs, oktatási célból, de nem erre akarta építeni az épületet. Kammerer viszont már úgy írta ki a pályázatot, hogy a gipszeknek kellettek a nagycsarnokok. És hát megépítették, és ez a baja a mai napig."

Üdv!mcs

HI
2010.03.30.
07:28

@Masznyik Csaba:  Kedves Csaba !

Valóban érdekes az írás. Én még kiemelném az alábbi részletet:

"....1996-ban a Schickedanz-kiállítás három csarnokban volt, a márványcsarnokban, a reneszánsz csarnokban és a barokk csarnokban. Most nem azért nem rendeznek ott kiállításokat, mert nem lehetne, hanem mert ki akarják adni mindenféle célra, és útban vannak a műtárgyak. Mert egy esküvő, koncert alkalmával például útban vannak a műtárgyak. "

Hasonló észrevételemet "méltánytalannak" minősítették. Valamikor egy beszélgetésen Reimholz Péter egy épület kapcsán azt mondta, hogy addig őt nem zavarja, még kedvenc vendéglőjénnek életét nem zavarja. Nekem most - és sokaknak zavarják -, azt hiszem sajnos ez nem számít, de azért lehet beszélgetni.

Huszti István

lszb
2010.03.15.
16:12

mielőtt belemennénk abba, hogy szerencsés dolog-e az, hogy egyes építészek dönthessék el, hogy Budapest neklasszicista, neobarokk, neogót és más egyéb neo- stílusú épületei közül mi értékes és mi nem és ezeket miféleképpen szeretnék ŐK ÚJRAFOGALMAZNI, talán az alapokat kellene tisztába tenni, miszerint - ahogy láthatóan kezd feledésbe merülni - ez megint csak nem egy klasszikus tervpályázat keretei között választódott ki (hogy finoman fogalmazzak).

Nem is igazán értem, hogy egy ilyen kiemelt, A kategóriás intézmény esetében miért nem ezt hiányoljuk? Miért csinálunk úgy, mintha csak ez lehetne az egyetlen építészeti megoldás? Merthogy a cikk erről (is) szól.

Az oktatási és kulturális miniszter még 1997-ben jelölte ki a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot arra, hogy készíttesse el a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésének engedélyezési tervdokumentációját. A projekt lényege, hogy a Hősök tere alatt épülne meg a múzeum látogató- és turisztikai központja. A szakszolgálat Szécsi Zsolt nevű saját közalkalmazottját, valamint a Mányi István Építész Stúdió Kft.-t és a Karácsony Építész Iroda Kft.-t bízta meg a feladattal. A munka elkészült.

A múzeum 2009 májusában szerződést kötött a Szécsi és Társa Építész Stúdió Kft.-vel arra, hogy a bővítéshez kapcsolódó műemléki rekonstrukció engedélyezési tervdokumentációjának továbbtervezését ez a cég végezze. A stúdiónak nevet adó Szécsi Zsolt - időbeli korlátozás és ellenérték nélküli - kizárólagos felhasználási jogot kapott. Mányi István és Karácsony Tamás tervezők azonnal reagáltak: mint eredeti szerzők nem kívánnak lemondani más számára az engedélyezési tervben szereplő megoldások felhasználásáról.

A Szépművészeti Múzeum tavaly augusztusban indított közbeszerzést a tendertervezésre. A közbeszerzésre a három építész - Mányi István, Szécsi Zsolt és Karácsony Tamás - nevével fémjelzett irodákat hívta meg. A tender dokumentációban az állt, hogy az ajánlatkérő múzeum - a tervezők jogainak elismerése mellett - megbízza azokat a tervezés továbbfolytatásával az irányításával. A tender győztese ugyan is Design & Build (tervezés és építés) konstrukcióban fogja megépíteni a föld alatti létesítményt. A tervezők a fővállalkozóval kötendő szerződésbe "diktált alvállalkozóként" kerülnek bele, díjukat az építész kamara díjszabása szerint számítják, és az része lesz a kivitelezési költségnek.

Az ajánlatkérő tavaly szeptemberben mindhárom irodát nyertesnek nyilvánította a maga területén. A szerződéskötés előtt azonban még egy egyeztetést tartott, amelyben "társtervezőre" fogalmazták át a tenderdokumentációban szereplő "diktált alvállalkozói" pozíciót.

Ekkor lépett színre a projekt támogatását kezelő Pro-Régió Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési és Szolgáltató Nonprofit Kft., amely az ellenőrzése során jogsértést észlelt. A jogsértés abban állt, hogy a nyertesek kihirdetése után módosították - az ajánlatkérő kezdeményezésére - a tender dokumentációt, a diktált alvállalkozóból társtervezővé minősítve át a nyerteseket. A Pro-Régió a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, amely úgy vélte, hogy a nyertes kihirdetése után nem módosítható a közbeszerzés, mindkét fél kötött az addigiakhoz. Miután a múzeum megsértette ezt a törvényi előírást, jogot sértett, amelyért 3 millió forint bírságot is kiszabott a döntőbizottság. Ez a bírság a magasabbak közé tartozik a Közbeszerzési Döntőbizottság gyakorlatában.

A Szépművészeti Múzeum szerdán azt közölte az MTI-vel, hogy a múzeum álláspontja szerint a KDB által kifogásolt, a szerződésre vonatkozó módosítás pont azért történt, hogy az eljárás jogszerű legyen. forrás

 

 

 

 

lszb
2010.03.15.
14:09

Nehezen szántam el magam arra, hogy fenti vitában részt vegyek. Életem mintegy felét, építész életem mintegy kétharmadát hazámtól távol töltöttem el s valahányszor alkalmam van rá, haza látogatok s azon idő nagy részét Budapesten töltöm el. Erőm függvényében hosszú sétákat teszek a városban ismerkedvén mindazokkal és csodálván mindazt melyet otthon létem alatt elmulasztottam. Észak Amerikában, annak egyik legnagyobb városában tevékenykedem s sok-sok tervem (legtöbbjük szemét) ott létesült meg. Európát nem ismerem annyira s annak építészetét utazásaim valamint gazdag anyag gyűjteményemen keresztül követem. Jelenleg "Világ Régészeti Városrészeken" illetve azokon belüli területeken végzek kutatást és tervezői munkát. Az Észak Amerikai földrészen (Mexico talán valamelyest kivétel) kialakult/épített városok alapvetően másak, mint európai rokonaik. Szerkezeti félépítésükben - néhány településnél - kísérletet tettek az u.n. "városias" jelleg kialakítására (Quebec City, Washington DC etc), az utcák "utca szerű" beépítésére/hangulatára, legtöbbször - a magántulajdon és a városi hatóságok közötti "harcok" eredményeként - sikertelenül vagy kisebb-nagyobb sikerrel. Terek és utca kapcsolatok - lásd Andrássy Út és Hősök Tere - (a komoly kísérletek ellenére) nem nagyon léteznek itt. (Washington DC, pontosan méretei miatt, nem képes létre hozni/sugározni azt a léptéket, intimitást, bensőségességet és egyensúlyt, melyet az említett utca és tér kapcsolat fejez ki Budapesten.) Az Andrássy Út szépsége, a Hősök Tere roppant kellemes léptéke, az ott lévő és szegélyező (teljesen mindegy, milyen stílusú) épületek határozott szerkesztési rendje egy olyan (még akkor is, ha egy nagyon régi, de) harmóniát fejez ki (vagy kelt a szemlélőben) mely minden korban (múlt, jelen, jövő) értékelhető. Valamikor, nem is olyan régen, egy fontosnak vélt királyi család egyik tagja, országának fővárosában az egyik megépült, modern épületet egy öreg barát arcán lévő karbunkulushoz hasonlította. Én nem mennék annyira messzire a jelen javaslat idétlen és esetleges asszimmetriáját jellemezvén. Azt merném talán mondani, hogy olyan ez a féloldalasan csorbított lépcsősor, mint egy szépen öregedő, kifinomult hölgy arcán egy szem elvesztését takaró fekete folt. Valaki az előzőekben említette, hogy volna más megoldás a javasolt/tervezett földalatti funkció bejáratának kialakítására. Száz százalékban egyetértek, igenis volna s valójában meglehetősen egyszerűen. Talán megérné még egyszer átgondolni az egész ügyet. Boldog Március tizenötödikét!

sarkadim
2010.03.15.
13:37

Ez a bővítés – legalábbis ami a felszínen megjelenik belőle – egy járdára zsúfolódik össze. Ettől válik végtelenül kisstílűvé, méltatlanná az épület és a tér egykori(?) nagyvonalúságához. Ezt a problémát magában hordja a tervezési program. Nem hiszem, hogy ennél lényegesen jobban meg lehetett volna oldani a konkrét tervezési feladatot, de ez nem menti a helyzetet, és nem teszi érdemessé a projektet arra, hogy megvalósuljon.

Érdemes azt is tudni, hogy a múzeumnak hatalmas kihasználatlan terei vannak, amelyeket "csak" helyre kellene állítani.

zsakos75
2010.03.15.
09:31

igazat adok Masznyik Csabának: ne élből ítéljünk. sajnos itthon nincs még hagyománya a kritikai elemzésnek, és amint látszik, igény pedig lenne rá...

azért szívesen látnám, Csaba mire is gondolsz. tudom, ez nem az a fórum, de ugye közelebb vinne az igazsághoz. azzal, hogy a külföldi tendenciákat megismerjük, és használjuk, egész addig nincsen baj, míg értelmezzük őket, és értelmezzük saját örökségünket is, amire alkalmazzuk azokat.

Sisa József szemében más a neoklasszicizmus, mint Karácsony Tamás szemében. de hogy a neoklasszicizmus milyen K.T. szemével, az hol derül ki? abban, amit az asztalra letett. ez egy állásfoglalás. hogy miért a disszonanciát választja, az annak tekintetében dönthető el, hogy mit mondanak neki az eredeti épület értékei. innentől kezdve a döntés azon alapul, hogy ezeket az értékeket kiemeli, vagy éppen ellenkezőleg bánik velük. az alázat akkor őszinte, ha tudjuk, mivel szemben alkalmazzuk, de onnantól kezdve következetességet igényel. itt az új építészeti gondolat kiemeli az eredeti értéket vagy nem? ez szerintem eldönthető, és nem tetszik vagy nem tetszik kérdése.

kalandra fel!

Zs.Á.

zsakos75
2010.03.15.
09:31

igazat adok Masznyik Csabának: ne élből ítéljünk. sajnos itthon nincs még hagyománya a kritikai elemzésnek, és amint látszik, igény pedig lenne rá...

azért szívesen látnám, Csaba mire is gondolsz. tudom, ez nem az a fórum, de ugye közelebb vinne az igazsághoz. azzal, hogy a külföldi tendenciákat megismerjük, és használjuk, egész addig nincsen baj, míg értelmezzük őket, és értelmezzük saját örökségünket is, amire alkalmazzuk azokat.

Sisa József szemében más a neoklasszicizmus, mint Karácsony Tamás szemében. de hogy a neoklasszicizmus milyen K.T. szemével, az hol derül ki? abban, amit az asztalra letett. ez egy állásfoglalás. hogy miért a disszonanciát választja, az annak tekintetében dönthető el, hogy mit mondanak neki az eredeti épület értékei. innentől kezdve a döntés azon alapul, hogy ezeket az értékeket kiemeli, vagy éppen ellenkezőleg bánik velük. az alázat akkor őszinte, ha tudjuk, mivel szemben alkalmazzuk, de onnantól kezdve következetességet igényel. itt az új építészeti gondolat kiemeli az eredeti értéket vagy nem? ez szerintem eldönthető, és nem tetszik vagy nem tetszik kérdése.

kalandra fel!

Zs.Á.

1234
2010.03.14.
22:34

Valóban semmi szükség új bejáratra!

A bővítést egyértelműen nagyobb alázattal kellett volna tervezni.

A Louvre-hoz való hasonlítás meg teljes tévedés. Az egy szétszabdalt alaprajzi rendszerű, eredetileg királyi kastélynak épült létesítmény. Ebből kellett múzeumot csinálni. Az üvegpiramis egy centrális térszervezetté fogja össze különböző épületrészeket.

A Szépművészeti Múzeum épületéből nem kell múzeumot csinálni!

Mert ezt eleve annak építették. A beavatkozás az épület térszervezéséhez semmit nem tesz hozzá, ellenben rombol. De a múzeum előtti térrel, a Hősök terével is ez a helyzet.

szedan
2010.03.14.
00:38

Egyetértek a szerzővel. Általában mindig a mai megoldások híve vagyok akkor is, ha történelmi városszövetről van szó. Azonban a neoklasszicizmus ilyen szoborszerű alkotásaihoz (amilyenekből Budapesten alig találunk néhányat) nem lenne szabad ilyen brutálisan hozzányúlni. Hogy ne mindig csak Európát nézzük, példának a New-yorki Metropolitan Múzeumot említeném, aminek hasonlóan nagyszabású lépcsősora filmek tucatjaiban látható, és a cikkben is emített ünnepélyes felvezetéshez elengedhetetlenül szükséges. A nem éppen maradiságáról és a modern éítészet elvetéséről híres New York lokálpatrióta polgárai valószínűleg "megköveznék", aki ilyen gorombaságot probálna tenni a szeretett Met-tel. Történt persze már ott is bővítés, de csak hátul a Central Park felé, meghagyva a lépcsősort a mindennapok ünnepélyességének, nem pedig valamiféle kiváltságosoknak.

http://cheapostay.files.wordpress.com/2009/09/facade-of-metropolitan-museum.jpg



perika
2010.03.14.
03:05

@szedan: bocsánat, kisebbre kellett venni a képet, mert széttörte az oldalt [perika]

perika
2010.03.13.
20:37

hetiBeton 52. adás témája a Szépművészeti bővítése [itt meghallgatható>>]

marianna
2010.03.13.
17:00

Nem lesz gond a földalatti keltette rezgésekkel? Ha jól silabizálom a térképeket, ebből az irányból kerüli meg az emlékművet a nyomvonala. Tudja valaki, mekkora egy metroalagút védőtávolsága?

lecsó
2010.03.13.
16:35

Szerintem a bécsi bejárat és a fenti terv kb. úgy aránylanak egymáshoz, mint egy pont jó helyre tett üvegpiramis egy sarki betonmonstrumhoz. Ráadásul, ha jól értem, az a parlamenti kapu a látogatóknak szól. Vagyis akkor a képviselők nyilván nem azt használják.

Masznyik Csaba
2010.03.13.
20:09

@lecsó: Üdv!Jól látod, a bécsi bejárat - nyilván - szinte minden szempontból más:- ott szét kellett választani a közönségforgalmat a képviselőkétől- a pesti múzeumnál nem ismerem a programot és az új tervezett alaprajzokat igazán, de K. Tamás elmondásából úgy tűnik, hogy a "régi" bejárat az üzemeltetői szándéktól függően lesz csak kihasználva, tehát lényegében a teljes forgalmat az új bejárat szolgálja majd. (A régi a megnyitók, egyéb exluzív rendezvények számára fenntartva - talán.)- a bécsi épület adottságai - ahogy írtam is - szerencsésebbek, mert a rámpa szinte tálcán kínálta a megoldást, ráadásul a beavatkozás "takarásban" is van.Mégis azt gondolom, hogy a bécsi példa adhat ötletet, nekem adott, szerintem meg lehetne csinálni ezt a pesti bejáratot is úgy, hogy a lépcsőbe ne kelljen belevágni, lényegében mégis alig különbözően K. Tamás megoldásától. (Nem rámpával :-))Viszont ez a fórum nem az ötletelés helye, tehát lerajzolni (itt) nem fogom :-)A fentiekből következik, hogy - bármennyire is nagyra becsülöm Karácsony Tamást - ezzel a bejárati megoldással nem értek egyet.Építészeteleméleti/művészettörténeti/filozófiai szempontból érdekes lenne végigelemezni, hogy őt és sokakat miért nem zavar. Tehát semmiképpen sem hülyézném le azokat, akik ezt a megoldást jónak tartják: alapvetően a (neo)klasszicizmus ma már semmitmondó pátoszára, és az ahhoz való viszonyra gondolok. Tehát, azt hiszem, hogy értem ennek a bejárati megoldásnak a nyelvét és a logikáját, de beleélni magam nem tudom.(A Louvre is egészen más helyzet, annak a piramisnak a lényege (mind funkcionálisan, mind formájában) ide adaptálhatatlan.)

Üdv!mcs 

kalap
2010.03.13.
09:02

azért a budai palotával párhuzamba állítani a mostani beavatkozást enyhén szólva elég nagy merészség... én a szerzővel teljesen egyetértek, valahogy mi, magyarok úgy tűnik, soha nem tudjuk levetni örökös bizonyítási kényszerünket, görcsösen azt hini, hogy a nyugati trendek követése szinte kötelező... Akár annak rovására, hogy eddigi értékeinket el-... ööö ...-rontsuk. Alázat. Nem értem, mért nincs a ma emberében annyi alázat, hogy tiszteletben tartsa elődei munkásságát. Mért mindenki csak a saját emberi életében gondolkodik, miből gondolja akárki, hogy amit ő eltervez, az maga a tökély, mért nem látja be azt senki, hogy a mi emberi 70-80 évünk egy perc egy nemzet történetében, ergo: mért nem törekszünk egyetemes, örökszép alkotások létrehozására? Tényleg igaz, aki em becsüli a múltját, nem méltó a jövőjére sem. Max a jelenére, de az meg múló pillanat. Önzőek vagyunk, s mindez mögött nagyon buták. Mi magyarok. Lehetünk DLA-k, meg KÖH-ösök, meg igazgatók... buták...

Masznyik Csaba
2010.03.13.
06:04

Csak a párhuzam kedvéért, elgondolkodni rata...Nem múzeum, hanem parlament, a bécsi parlament.Szintén neoklasszicista épület (T. Hansen), valamivel szerencsésebb adottságokkal, ami a közönségforgalmi megközelítés elhelyezhetőségét illeti.Azért mégis érdemes alaposan áttanulmányozni, a képek nagyíthatók!Üdv!mcs

kemtam
2010.03.13.
08:45

@Masznyik Csaba: Na jó, de ott egy támfalba nyitottak réseket - amit ráadásul jótékonyan takar Pallasz Athéné szobra. Ráadásul eleve adva volt a többszintes eltolás. Itt meg lebaszarintanak egy üveg/betonkockát balszélre, hogy a liftnek legyen hová feljönnie. Pláne a járdába rakott világítóablakok... Kínlódó nagyravágyás - magyar buhera.

Vásárhelyi Dániel
2010.03.12.
20:44

Ez nem hozzátesz a meglévő építészeti értékhez, hanem ferobbantja, harsányan túlordítja azt. Sőt goromba fricska egy "történelmi" korszaknak. Egoista és botrányízű szamárság, amit nem lenne szabad megvalósítani. Nem lehet véletlen, hogy a Szécsinek köze van hozzá.

petheo_daniel
2010.03.12.
20:42

ez milyen terv? honnan jött? ki rajzolta? én nem erre emlékszem - ez a KarcsiCad 640*480 as mesterrender karácsony tamás DLA műve lenne? Üvegkocka - Lépcsőfelbontás - Fényudvar - Üvegkocka - OK! erre emékszem - nem betonizére - lemaradtam ?

perika
2010.03.14.
03:10

@petheo_daniel: A tervezőktől napokon belül megkapjuk a legfrissebb terveket, addig a türelmeteket kérem! [perika]

vagijanos
2010.03.12.
19:56

"El tudnánk képzelni, hogy az Operaház, a Parlament vagy a Mátyás templom főhomlokzatába valaki újonnan belevág egy nagy, alagútszerű bejáratot?"

Igen.

"tényleg létezhet olyan építészeti ötlet, amely megengedi, hogy egy ilyen fontos alkotásba valaki belenyúljon?"

Igen. Megannyi példa közül mondjuk a budavári palota történetét kell felidézni.

"Az elődök munkáját, a rég porladó építészek művét lehet ennyire semmibe venni?"

Mennyire?

 

 

lecsó
2010.03.13.
01:13

@vagijanos: Mely múzeumok lépcsőjébe vágtak eddig bele? Érdekelne, hogy is néz ki egy ilyen a valóságban. Mutatnál fényképet?

 Magyarázd el légy szíves, mi szükség van egy (két) új bejáratra! És azt is, hogy szerinted  szimbolikusan milyen üzenetet hordoz, ha egy Szépművészeti Múzeum bejárata egy utcasarki pinceljáró, amely fölé odaapplikáltak egy Betonizét.

adam899
2010.03.12.
18:49

A lépcső megbontása szerintem sem empatikus tervezői lépés...és az eredeti tervben szereplő "üvegkocka" is jobb megoldásnak tűnt, mint ez a beton, túlformált "izé".

aaagiillttuy
2010.03.12.
16:54

egyetértek.

beton
2010.03.12.
17:04

@aaagiillttuy: nem értek egyet.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

Szenes-ház // Egy hely + Építészfórum

2023.08.30. 14:19
5:54

Az Egy hely csapata ezúttal a Keleti pályaudvar közelségében található, 1906-ban, szecessziós stílusban épült Szenes-házat mutatja be. Az impozáns külsejű ház legcsodálatosabb részletei a gangos belső terében tárulnak fel, melyet színes griffmadár-, pillangó- és különféle virágmotívumok díszítenek.

Az Egy hely csapata ezúttal a Keleti pályaudvar közelségében található, 1906-ban, szecessziós stílusban épült Szenes-házat mutatja be. Az impozáns külsejű ház legcsodálatosabb részletei a gangos belső terében tárulnak fel, melyet színes griffmadár-, pillangó- és különféle virágmotívumok díszítenek.

Nézőpontok/Történet

A Margitsziget fái // Építészfórum + Egy hely

2023.08.20. 18:53
9:32

Néhány héttel ezelőtt a Margitsziget épített történetét mutatta be az Egy hely csapata, most pedig a parkosított zöld sziget nevezetes fáival ismerkedhetnek meg a nézők. A videóban többek között arra is fény derül, hogy hány éves és mi a története a méltán népszerű Margitsziget legidősebb fájának.

Néhány héttel ezelőtt a Margitsziget épített történetét mutatta be az Egy hely csapata, most pedig a parkosított zöld sziget nevezetes fáival ismerkedhetnek meg a nézők. A videóban többek között arra is fény derül, hogy hány éves és mi a története a méltán népszerű Margitsziget legidősebb fájának.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk