Homlokzati dekoráció a Nyíregyházi Főiskola négy kollégiumi épületén
Masa Richárd: "Elemek" c. alkotása
Masa Richárd: "Elemek" c. alkotása a Nyíregyházi Főiskola négy felújított kollégiumépületének oldalfalán a végfal műszaki funkcióját is ellátó homlokzati dekorációra - a Magyar Universitas Program keretén belül - kiírt képző- és iparművészeti pályázatra.
Koncepció
A pályázati mű megalkotásának legfőbb szempontja az, hogy az alkotás és a környezet szerves kapcsolatot teremtsen és közben a főiskola szellemiségét, jelképezze.
Az épületeket körülölelő ősfák inspiráltak és határozták meg művem jellegét, és az épületegyüttes funkciója, mely a felsőfokú oktatást esztétikusan és korszerűen szolgálja.
Műveimben szimbolikus elemeket ötvözök egymással, formabontásos technikával. Ezáltal létrehozok egy új képi világot, melyben egyforma jelentőséget kap az eredeti forma vizuális- fogalmi értelmezése és a formák mögött rejlő mélyebb gondolatiság. Két vizuális forma összefonódásával egy harmadik kép jön létre, mely hordozza a kiinduló formajegyeket.
Pályázatomban a négy alapelemet olvasztom össze különböző jelentést hordozó kéztartásokkal, s ezeket ötvözöm egységes alkotássá. A kezek a birtokló, cselekvő, megértő és továbbadó tudás szimbólumai. A négy elem pedig a fa, a víz, a tűz és a föld.
Az első homlokzati falon megjelenő fa szimbolikája egyértelmű összekötő kapocs az anyagi és szellemi világ között. A tudás fája, az égig érő fa gyökérzete, a törzse és lombja felfelé mutató, a tudást birtokló kezek kompozíciójából épül fel.
A második alkotás a víz, a forrás, mely egyaránt utal a tudás eredetére, valamint az áramlatra, mely elindítja a tanulás folyamatát. A kezek itt hangsúlyozzák az áradás vertikális erővonalait.
A harmadik elem a tűz, mely a nap szétáradó energiáját testesíti meg, s a tudás, a megértés katartikus élményét szimbolizálja. A kéz ujjai sugáralakban nyílnak szét.
A negyedik elem a föld, melyben horizontális formák rétegződnek egymáson, akár a föld rétegei. Ez a fal szimbolizálja az elsajátított tudás átadását, amint a cselekvő kezek gyúrják, építik, kézről-kézre adják.
A levegő eleme megfoghatatlanul, negatív térként megjelenik az összes kompozícióban. A levegő az üresség, melyet a formák között érzékelünk. Nehéz formába önteni, mert nem látjuk, csak közvetve érzékeljük.
A falakra felkúszó, azokat beborító sík-és térbeli felületet részben festéssel, részben laposvasakból hegesztett formázott képpel hozom létre.
A vasszerkezet leginkább egy vastagon felhordott festékrétegre emlékeztet.
A fal síkjából előre tolt újabb sík egyes részeit festéssel hangsúlyozom, míg más részek homogén egységet alkotnak a homlokzati fal eredeti színével. A mű egészét míves kivitelezés, finom, grafikai hatás jellemzi. A kollégium ablakai a mű szerves részeivé válnak, funkcionalitásukat mégsem vesztik el, hiszen nem akadályozzák a fény szabad beáramlását a belső térbe.
Az egész alkotásnak van még egy más oldala is, amely az esti világításnál mutatkozik meg.