| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Kritika

Illeszkedjünk vagy sem?

1/9

építész: Szűcs Endre

építész: Makovecz Imre

Családi ház, Kétvölgy - építész: U. Nagy Gábor

Takarékpénztár, Budakalász - építész: Turi Attila

Galéria, Nagymaros - építész: Jánosi János

Nevelési Tanácsadó, Nagymaros - építész: Varga Csaba

Parasztház bővítése, Tas - építész: Czégány Sándor

építész: Salamin Ferenc

Gyógynövény-völgy Központ, Zánka - építész: Krizsán András

?>
építész: Szűcs Endre
?>
építész: Makovecz Imre
?>
Családi ház, Kétvölgy - építész: U. Nagy Gábor
?>
Takarékpénztár, Budakalász - építész: Turi Attila
?>
Galéria, Nagymaros - építész: Jánosi János
?>
Nevelési Tanácsadó, Nagymaros - építész: Varga Csaba
?>
Parasztház bővítése, Tas - építész: Czégány Sándor
?>
építész: Salamin Ferenc
?>
Gyógynövény-völgy Központ, Zánka - építész: Krizsán András
1/9

építész: Szűcs Endre

építész: Makovecz Imre

Családi ház, Kétvölgy - építész: U. Nagy Gábor

Takarékpénztár, Budakalász - építész: Turi Attila

Galéria, Nagymaros - építész: Jánosi János

Nevelési Tanácsadó, Nagymaros - építész: Varga Csaba

Parasztház bővítése, Tas - építész: Czégány Sándor

építész: Salamin Ferenc

Gyógynövény-völgy Központ, Zánka - építész: Krizsán András

Illeszkedjünk vagy sem?
Nézőpontok/Kritika

Illeszkedjünk vagy sem?

2018.01.26. 15:11

Cikkinfó

Szerzők:
Erhardt Gábor

Földrajzi hely:
Magyarország

Vélemények:
3

"A modernitás nagy tehertétele a múlttal való szembenézés korlátozottsága mellett, vagy talán ebből következően, a feltétel nélküli újítás- és haladáskényszere. A modernizmus zárt filozófiája a régire mint skanzenben őrzendő régiségre tekintett, a szerves folytatásra nem volt affinitása, tudása, beleérző képessége. Ez sajnos napjainkra is igaz." - írja Erhardt Gábor.

A múlt év végén az építészek egy része úgy érezte, hogy vele aztán jól kiszúrTAK, mivel adminisztratív, jogértelmezési okokból lóhalálában kellett elkészíteni a TAK-okat.

A Településképi Arculati Kézikönyvek előképe Krizsán András Balaton-felvidéki építészeti útmutatója volt. Ez a - Nyugat-európai példákat követő - kiadvány egyfajta tankönyv volt a környéken építkezni vágyóknak, illetve az őket kiszolgáló építészeknek. Színes ábrákkal és jelentős mennyiségű fényképpel illusztrálta a követendő építészeti viselkedést a Balaton-felvidéken. Leegyszerűsítve, a regionális illeszkedés kiskátéja volt, amely a hagyományos építészet alapvetéseit próbálta átmenteni a modernitás korába. 

A településképi törvény minden település számára kötelezővé tette az ún. TAK, azaz Településképvédelmi Arculati Kézikönyv elkészítését, illetve az ezen alapuló, szintén települési szintű értékvédelmi rendelet megfogalmazását és elfogadását. Ideális esetben az ezeket készítő építészeknek meglehetős mélységig meg kell ismerniük településüket, illetve meg kell tudniuk fogalmazni annak védendő karakterét, az illeszkedés főbb szabályait. A 3200 db TAK szükségessé teszi, hogy beszéljünk, gondolkodjunk az építészeti illeszkedésről, bár ennek nem nagyon van még kialakult formája. Ha innen nézem művészi kérdésről, ha onnan nézem építészeti, tervezés elméleti kérdésről van szó.


Parasztház bővítése, Tas - építész: Czégány Sándor
7/9
Parasztház bővítése, Tas - építész: Czégány Sándor



Számomra - Tokaj-Hegyalján dolgozó, tervező építész tervező - az illeszkedés, illetve annak hiánya, nem igazán égető probléma. Szerencsémre, eddig (szinte) kizárólag olyan megbízókkal találkoztam, akik részéről egyértelmű elvárás volt a történelmi borvidék épített örökségének védelme, illetve új életre keltése. Ugyanakkor a világörökségi tervtanács tagjaként, három csodálatos település – Abaújszántó, Tállya és Erdőbénye – „gazdájaként" gyakran kényszerülök meglepődni az építész tervező kollégák hozzáállásán. Még pedig a beleérző képesség hiányán, illetve az illeszkedés mint építészeti viselkedés elutasításán. Végső soron a hagyomány negligálásán.

U. Nagy Gábor érdekfeszítő, Hagyomány és modernitás című esszéjében különbséget tesz hagyomány és örökség között, utóbbit az előbbi tárgyiasult megnyilvánulásaként tételezve. Az örökséget kutathatjuk, katalogizálhatjuk, múzeumokban bemutathatjuk, de ez nem segít a hagyományhoz való közvetlen hozzáféréshez bennünket. Az örökséget felhasználhatja „nyersanyagként" az újító szellemű művészi inspiráció, de a hagyománnyal mint teljes létkategóriával csak egy közösség rendelkezhet(ett). Ez a gondolat egybecseng a Hamvas Béla írásaiban olvasható kettősséggel: a szmrti és a sruti viszonyával. A szmrti az az erő, amely élteti a srutit, azaz az U. Nagy terminológiája szerinti örökséget.

„A külső kép nem választható el a mögöttes dolgoktól, mert akkor csak álarc. A hagyomány nem csak a formában mutatkozott meg, hanem magában a létrehozásban is. Építészet és építés nem válhat szét egymástól."

Írja U. Nagy Gábor a tudásról, ami a forma létrehozásához szükséges volt. Szerinte ma a hagyományt az éltető „elevenség" már nem hatja át, viszont rendelkezünk egy gazdag örökséggel, „amihez közünk kell, hogy legyen, amihez valamiképpen viszonyulnunk kell." A szöveg utánajár a modern szó eredetének, eredeti jelentésének is, leegyszerűsítve azt az up to date fogalommal azonosítva. A Richard Appignanesitől idézett bon mot szerint: „Mi a modern? Rettegés a régitől."

A modernitás nagy tehertétele a múlttal való szembenézés korlátozottsága mellett, vagy talán ebből következően, a feltétel nélküli újítás- és haladáskényszere. Ez lehetetlenné teszi a meglévő adottságokhoz való érdemi viszonyulást, az alázatos illeszkedést. Szinte egyöntetűen csak a kontrasztot ismeri, végső soron a tagadást. A környezet mint adottság megtagadását, a megismerés, azonosulás, vagy hasonulás helyett. Ezt gyengeségnek látom, aminek leplezésére - a társadalomtudományokhoz hasonlóan - a modern magasépítészet egy saját formai és fogalmi terminológiát dolgozott ki, amelyet csak ő ért. Ezáltal a kiválasztottak kasztjának látszatát kelti, elefántcsont toronyba zárja önmagát, – ismét Hamvas szavait kölcsön véve - elveszíti identitásának transzparenciáját.

A modernizmus zárt filozófiája a régire mint skanzenben őrzendő, régiségre tekintett, a szerves folytatásra nem igazán volt affinitása, tudása, beleérző képessége. Ez sajnos napjainkra is igaz. Jóval egyszerűbb megtervezni egy kontrasztos műemlékkiegészítést, mint egy stílusban egyező, harmonizáló tovább-, vagy visszaépítést. A nagy tudású szakértő természetesen mindenben találhat hibát, de a szívvel látó ember inkább a (megbecsülendő) törekvést látja a szervesítés törekvései mögött.


építész: Szűcs Endre
1/9
építész: Szűcs Endre



A letisztultnak és őszintének aposztrofált üresség, vagy éppen a kontrasztra alapozó forma- és anyaghalmozás alapja meglátásom szerint a konformizmus. Végső soron egyfajta fogyatékosság, amit zárt filozófiai rendszerré formálással legitimáltak képviselői a II. világháborút követő négy évtizedben. Ez napjainkban is él és virágzik és a - már említett - haladásba vetett hittel párosulva néha groteszk eredményekhez vezet. Személyes tapasztalatom, hogy a nagy presztizsű Tokaj-hegyaljai borvidéken megjelenő „bebírókat", azaz nem helyben lakó és nem megélhetési céllal beruházó szereplőket legmesszebb menőkig kiszolgáló építészek minden kert végében a világépítészet egy-egy „up to date" gyöngyszemét szeretnék megépíteni látszó betonból, rozsdás acéllemezből, antracit színű cserépből… Fittyet hányva a környék négy évszázados adottságaira. Fontosabb megépíteni a világépítészet 34562. látszó beton kockaépületét, mint az adott településképet egy példamutató épületfelújítással, bővítéssel vagy ne adj’ Isten egy illeszkedő, új épülettel gyógyítani. Ez korántsem cinikus megjegyzés a részemről, hiszen magától értetődő reakciója ez a speciális helyismerettel nem rendelkező építésznek, akit a munkái az ország különböző vidékeire vetik. Az azonban megjegyzendő, hogy figyelmük fókuszában – „neveltetésükből", iskolai indíttatásukból következően – sokkal inkább formai kérdések, illetve nemzetközi példák vannak, mint a regionalizmus különböző ágai.

Evvel szöges ellentétben áll a honi építészeti közízlés(nélküliség). A vidéken élő, egyre csökkenő létszámú lakosság megvetendő tehernek, ósdi maradványnak tekinti épített örökségét, amitől szabadulni akar, akár bontás árán is. Nem hogy megismerné, vagy ne adj’ Isten megbecsülné azt. Hogy mi ennek a pontos oka, az talán ma már mellékes, de a hazánkban negyven évig regnáló, szocializmusként aposztrofált diktatúra „szellemisége" biztosan hozzájárult ehhez. „Aaaaa múltat végképp eltörölni…"- zengtem jómagam is gyermekkoromban. Az élet szinte minden területén a nemtörődömség volt a jellemző, a felelősségvállalás az örökség, a közösség iránt elhanyagolható volt. És ez a hiátus igen mélyen beleivódott azokba, akik az „átkosban" szocializálódtak.

A politikában az elitek a közvéleményt gyakran a populizmussal azonosítják. Az állampolgár hol szavazó, hol pedig a populizmus hordozója, állítja Schöpflin György egy interjúban. A közelmúlt világpolitikai történései ezt az alá-, fölérendeltségi viszonyt megkérdőjelezni látszanak. Kialakult egy jól kitapintható elitellenesség az építészet területén is. A közember - aki egyszerre megbízó, illetve a (Smiló Dávid terminológiája szerinti) minőségi építész által lenézett közízlés hordozója - értetlenül áll a mai modern építészet előtt. Az emberek többsége otthont akar, otthonos köztereket látni maga körül. Erre a vágyra azonban a saját formavilágába belebonyolódó magas-építészet süket, így a magára hagyott közízlés járható(nak tűnő) önkifejezési egérutakat keres, elsősorban személyes média- és utazási élményei alapján. Így váltották egymást a honi családi ház építés közelmúltjában az alpesi, amerikai és mediterrán korszakok. Illetve azok sajátos magyar interpretációi.

De az idegen minta követésében a magyar építész társadalom sem különb, ha megszakad sem hajlandó szellemi forrásnak, inspirációnak tekinteni a Kárpát-medence épített örökségét, például népi építészetét. Még Kós Károly is a finn példáért lelkesedett, amely persze legalább annyira volt modern, mint a helyi örökség által inspirált. A II. világháború után hol a dánoktól, hol az olasz Aldo Rossitól illett mindenkinek elájulnia. Egyedül Makovecz Imre volt az, aki - sok más építészeti és szellemi forrás mellett – felvállaltan integrálni igyekezett saját építészetébe a népi építő ízlést, igaz inkább művészi átirat, értelmezés formájában.


építész: Makovecz Imre
2/9
építész: Makovecz Imre




Mára azonban nagyon úgy tűnik, hogy a modern építészeti esztétika „mindent visz". Végletekig polarizált világunkban oda jutottunk, hogy az egyetemi oktatástól, a main stream médiáig az építészet területén gyakorlatilag kizárólag a leegyszerűsítő terminológiával modernnek nevezendő építészet, azaz a minimalista, technicista építészet uralkodik. Az érvényesülni akaró építész számára kizárólag a modernizmushoz való hasonulás útja járható. A mai magyar közízlés - a vállalható és a vállalhatatlan egyaránt – azonban nem tud megbarátkozni a „letisztult" formákkal, az „őszinte" anyaghasználattal, vagyis az otthonosság nélkülözésével. Lázadás azonban csak a perifériákon, a magánbeszélgetések szintjén jelenik meg, számottevő megnyilvánulásig nem jut el.

Más irányba terelik figyelmüket a megrendelő elvárásai, a jogszabályi környezet, a pályázati elvárások átláthatatlan dzsungele is. Nincs szakmai, tudományos háttér sem, amire támaszkodhatna a tervező, meglehetősen kevés tája van kritikai módon feldolgozva a Kárpát-medencének. Az ezredfordulón még folyt valamifajta kutatás, szakmai diskurzus a regionalizmusról, de a kritikai regionalizmus mintájára a megszólalók többsége - saját elmélete alátámasztására – valamilyen jelzővel látta el a fogalmat, nem bízva annak önálló erejében. A jelzők azonban – ahogy az lenni szokott - gyakran inkább fosztóképzőként működtek.

Az elmúlt tíz év szakmai konstellációja – finoman szólva - nem kedvezett és jelenleg sem kedvez az elméleti kutatásnak, a formai, filozófiai, tervezési innovációnak. Az erre esetlegesen fordítható időt, energiát napjainkban a mindent eluraló felesleges adminisztráció eszi meg. A 2008-at követő hét szűk esztendőben a túlélési praktikák kidolgozása emésztette fel az összes erőforrást, most pedig a hirtelen a szakmára ömlő hatalmas feladatmennyiség köt le minden kapacitást.

Mostanra az általános, minden szakterületre kiterjedő munkaerő hiány jellemzi a tervezési és kivitelezési szektort, ami az EU-s és hazai források – mint a vidéki beruházások kizárólagos ösztönzőinek - kampányszerű, erőltetett tempójú kihelyezésének „köszönhető".  A pályázati szabályok egyszerűsítése, ésszerűsítése csak a szavak szintjén valósul meg, a rendszer azonban továbbra is az állampolgárral szembeni bizalmatlanságra alapul, amire a kormányzat részéről a túlszabályozás az „ésszerű" válasz. Ez látszólag messze esik az építőművészet világától, ugyanakkor könnyen belátható, hogy a szakhatóságok és (az építészek számára) átláthatatlan jogszabályok dzsungele azon túl, hogy rettentő sok időt felemészt, egyfajta belső öncenzúrára készteti az építészek többségét. A lehetetlenül rövid határidők csak erősítik ezt a hatást. A település arculatáért felelős főépítész, vagy tervtanács akadályozó tényezővé, végső soron ellenséggé válik ebben a helyzetben.

Eközben a világ építészetében két egymással teljesen ellentétes tendencia látszik kirajzolódni. Egyrészről a számítógépes „fejlődésorientált" irányzat a végletekig sarkítja a napjainkra jellemző (divatos) stílusokat a minimalizmustól a parametrikus biomorf építészetig. Másrészről viszont virágzik egy szociálisan elkötelezett, eszköztelen, kísérletező építészet, amelyet jellemzően a fejlett Nyugat fiataljai visznek a harmadik világba. A két szélsőséget összeköti a szellemi háttér hiánya, az anyagiasság kizárólagossága, az identitás kérdésének negligálása.

A kép azonban, természetesen jóval összetettebb és ellentmondásosabb. Hollandiában a városi lakosság arányának növekedésével és a vidék ezáltal bekövetkező elnéptelenedésével párhuzamosan természetes volt a városi értelmiség elköteleződése a falusi épületek megőrzése iránt. Sok család birtokol egy-egy ilyen vidéki lakó- vagy gazdasági épületet, egyfajta társadalmi felelősségvállalásként, megőrizve, karban tartva azt.

Az ezredfordulón a svájci értelmiséget egy látens vita tartotta lázban: a belső, „igazi", de életképtelen Svájc, és az őt eltartó, globalizálódott városok harcában a két felet olyan nagy nevek képviselték, mint a Herzog és DeMeuron építésziroda, illetve az ezredforduló ikonikus épületeinek sorát megalkotó Gion A. Caminada. A mesterségesen fenntartott, „hagyományos" életmód sorsa, intellektuális vállalhatósága a tét, illetve a vidék arcának elvesztése az urbanizáció okán.


Gyógynövény-völgy Központ, Zánka - építész: Krizsán András
9/9
Gyógynövény-völgy Központ, Zánka - építész: Krizsán András




Hazánkban említésre méltó példa a Nagy Káli Könyv: értelmiségünk krémje e könyv tanúsága szerint természetközeli, falusias, de legalábbis vidéki idillben piheni ki a városi élet fáradalmait. Ami természetesen nem gond, sőt örvendetes, de egy érdekes, eddig rejtett folyamatra hívja fel a figyelmet.

A magyar vidéknek (egyelőre úgy tűnik, hogy) marad a már említett TAK, amely - tetszik, nem tetszik – a közeljövőben ki fog kényszeríteni valamilyen választ az illeszkedés és végső soron az identitás kérdésére minden magyarországi településen. Nincs kétségem afelől, hogy ez nem lesz száz százalékos siker, hiszen nincs annyi felkészült szakember, aki a rendelkezésre álló rettentően rövid idő alatt fel tudná dolgozni 3200 település épített örökségét, településképi arculatát. De a téma, az illeszkedés legalább bekerül a közbeszédbe. A településkép védelmi felmérés és vizsgálat (materiális) anyaga – mint örökség - hatással lesz az építészekre. Ha nem rövid távon, akkor a TAK és a települési értékvédelmi rendelet által hosszú távon.
Ez lehetőséget ad arra, hogy az elméleti, tudományos kutatás is a nyomába eredjen a témának, ha másért nem, a „tömegvonzás" okán. Biztos vagyok benne, hogy az építészet területén nem tartható a fent tárgyalt polarizáltság. A vidék építészetének el kell jutnia a normalitásig.

Szerencsére már ma is dolgoznak olyan alkotók az ország egy-egy szegletében, akik értik a múltat, vagy legalább meg van bennük a szándék a múlt megismerésére. És a múlt megismerése, nem annak elutasítását, hanem az azzal való azonosulást, belehelyezkedést idézi elő bennük. Képesek ezt az örökséget hagyománnyá formálni, valóban szerves építészetet művelni, ami korántsem annyira látványos, vagy drámai, mint a modern építészet remekei. Igyekszenek munkáikkal egy egységes szövetet létrehozni, amelynek identitása van, amelyben van esélye a valóban egyedi, valóban modern épületeknek érvényesülni. Nem minden portán egynek, hanem településenként legfeljebb egy tucatnak. 

Erhardt Gábor

 

Vélemények (3)
Mizsei Anett
2018.01.27.
09:58

Gondolatébresztő és vitára csábító cikk, köszönet érte!

"gondolkodjunk az építészeti illeszkedésről, bár ennek nem nagyon van még kialakult formája"

Az a baj, hogy ezt valójában nem kéne túlgondolkodni... Börcsök László Tanár Úr mondta még annak idején, hogy egy ország szellemi szintjével fordítottan arányos az építési szabályzatuk terjedelme. Svájcban a HÉSZ egy darab A/4-es oldal, olyan tételekkel rajta, hogy a "házat úgy kell megépíteni, hogy a szomszédos épületekhez igazodjon". Hogy ez ebben a formában igaz-e vagy sem, nem tudom, de mindenesetre jól hangzik...

"A modernitás nagy tehertétele a múlttal való szembenézés korlátozottsága mellett, vagy talán ebből következően, a feltétel nélküli újítás- és haladáskényszere."

Mindeközben észre sem vesszük, hogy szép lassan a modern is az évszázados múlt része lett. Ma 1930-as korai modernista házat építeni és ma 1930-as parasztházat másolni szerintem ugyanaz a múltba révedés és mindkettő tévedés. Nem történt igazi újítás és haladás, a modernből nem tudott kinőni semmi. Megszületett és megállt fölötte az idő.

"A környezet mint adottság megtagadását, a megismerés, azonosulás, vagy hasonulás helyett."

És ezt - lássuk be - a környezet nagymértékben előmozdítja. Tokaj-Hegyalján talán nem, de pl. Budapest agglomerációjának építészeti értelemben jóval kevésbé szerencsés területein olyan ócska épített környezet alakult ki a 80-as évektől, ami meghívja, ha nem egyenesen kikényszeríti a jó érzésű építészből annak megtagadását. Hát mivel azonosuljak én itt?

"Hogy mi ennek a pontos oka, az talán ma már mellékes"

Nem az. Az évek múltával egyre kevésbé hiszek a történelmi emlékezetben és az emberiség összességének szintjén valamiféle tanulási folyamatban, legyen szó politikáról, építészetről vagy bármiről, de azért mégis hiba lenne szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést, hátha le lehetne vonni valamiféle következtetést vagy tanulságot magunknak.

"modernnek nevezendő építészet, azaz a minimalista, technicista építészet uralkodik"

Ezt a hármat szerintem nem szabad összemosni! A valódi minimalizmus teljesen más, mint a nálunk burjánzó neomodern, az építészet pedig minden esetben technicista a gizai piramisoktól a gótikus katedrálisokon keresztül Elizabeth Diller Blur House-áig. Gion Caminada minimalista épületeit a hazai terminológia sokkal inkább sorlná be regionalistának.

"Egyrészről a számítógépes „fejlődésorientált” irányzat a végletekig sarkítja a napjainkra jellemző (divatos) stílusokat a minimalizmustól a parametrikus biomorf építészetig. Másrészről viszont virágzik egy szociálisan elkötelezett, eszköztelen, kísérletező építészet, amelyet jellemzően a fejlett Nyugat fiataljai visznek a harmadik világba. A két szélsőséget összeköti a szellemi háttér hiánya, az anyagiasság kizárólagossága, az identitás kérdésének negligálása."

Az "eszköztelen" építészet kifejezést sose értettem. Semmiből nem lehet építeni, az építészet pedig maga is eszköz lehet. Megint visszautalnék a svájci minimalizmusra, ami szorosan kötődik a helyi identitáshoz. A nyugatról harmadik világba vitt szociális indíttatású építészetről viszonylag keveset tudok. De a szellemi hátteret talán felesleges feszegetni, amikor ott tartunk, hogy mondjuk a ghánai falunak nem volt iskolája és most lett, vagy nem volt orvosi rendelője, de gyúrtak neki egyet a hallgatók a faluszéli sárból. Én vélek itt is felfedezni valami becsülendő szellemi hátteret, bár tény, hogy az ilyen segélycsomagként "ledobott" épületek nem fogják megváltani a harmadik világot. Mégis, a globalizáció egyik legjobb formája talán, amikor ezek a fiatalok elmennek és találkoznak azzal az elementárisan más közeggel. A parametrikus (és/vagy) biomorf építészet pedig olyan új irány, ami egyrészt nem egyetlen dolgot jelent, másrészt szép lassan, a jövőben az építés automatizálásával összeérhet pl. válságövezetek újjáépítésénél a szociálisan elkötelezett vonallal. Az pedig, hogy bármelyik képvisel-e identitást, attól függ, hogy az alkotó építésznek van-e ilyesmije. Ha van egészséges, erős, stabil identitása, személyestől a nemzeti vagy akár kontinentális identitásig, és emellé szívből alkot, akkor a végeredményben pontosan elegendő fog megjelenni abból a bizonyos identitásból.Visszajutottunk minden kérdés alapjáig: a családokban és aztán az építészképző helyeken stabil identitású, öntudatos, magabiztos és a munkájára maximálisan igényes fiatalokat kell nevelni.

"Szerencsére már ma is dolgoznak olyan alkotók az ország egy-egy szegletében, akik értik a múltat, vagy legalább meg van bennük a szándék a múlt megismerésére."

És ezzel el is értünk oda, hogy a "modernista" és "elitista" vonallal szembeállított "múltat értő" és "alázatos" építészek pontosan úgy bezárkóznak (vagy az ilyen kijelentések bezárják őket) az elitizmus, a többiek fölött állás pózába, mint amivel a "modernistákat" vádolják.

FenyvesiHK
2018.01.31.
20:56

@Mizsei Anett: A „szívből alkot” ragadott meg. Mostanában úgy hozta az élet, hogy az ország két kis településére vetődtek barátaim. Nyaralóépítés volt a feladat. A koncepció kidolgozásában segítettem nekik, hogy a helyi kiválasztott tervezőhöz (akitől gyors munkát reméltek) már pontosan megfogalmazott igényeikkel menjenek. Azt reméltem, hogy a frekventált helyeken lévő kistelepülések környezetében akad majd lelkes”szívből alkotó” tervező, aki jó házakat csinál lehetőségeiket és az illeszkedést már ismerő barátaimnak. A rettenet amibe nyúltunk. Mintha megállt volna az idő valahol a 80-as évek végén. Hogy a tervezői felhozatalból kiválasztottak mit tudtak felmutatni az elképesztő. Megjegyzem irodája, luxusautója minden szereplőnek volt, az építésznek, a statikusnak, a gépésznek és persze a kapcsolt vállalkozóknak is. Egyik barátom megpróbált kitörni a bűvös körből és szakági tervezőt váltani. A melósok szerint az nem  jó ötlet, mert történhet valami építés közben mondták a távolba nézve…Nos, az építések igen nagy hányada, mint a barátaimé is, a „kis” építés kategóriát képviseli. Bármennyire is találkozunk egyre gyakrabban termetes, felsőkategóriás anyagokból megépített házakkal, a mennyiséget, a valós identitás hordozóit, a települések szövetét alkotó, kisebb, egyszerűbb épületek, felújítások, bővítések jelentik, amiből voltaképpen összeáll településeink látható arculata. Vajon ki és hogyan fog érvényt szerezni ebben a ténylegesen működő  tervezői struktúrában mindazoknak, ami az illeszkedés különféle elméleti és gyakorlati mélységeit és magasságait jelentené? És milyen módon ? Ha ez egy fiskális kényszer lesz, hát attól mentsenisten. A mindenkori spekulációs építést köszönjük, jól ismerjük, a kiskapuk nyitogatása, a szabályok agyafúrt megkerülése a mi nemzeti identitásunk szerves része. Ami pedig belülről kellene működjön, azt ilyen módon kikényszeríteni nem lehet. Tudom lehangoló a kép, de hogy jól értsük, az új illeszkedés onnan indul, ahol tegnap abbahagytuk. A stáb ugyanaz, kiegészítve egy olcsóbb verziójú rajzprogrammal, ami ma is és holnap is standard alapesetekkel működik vagy sehogy. Építeni pedig kell. A tervezőnek nehezen nevezhető végrehajtó-közreműködőknek meg pénzt keresni.

És persze hinni is kell,Pál apostol definíciója szerint, a  hit a remélt dolgok valósága.

iwel
2018.01.27.
06:47

"Eközben a világ építészetében két egymással teljesen ellentétes tendencia látszik kirajzolódni. Egyrészről a számítógépes „fejlődésorientált” irányzat a végletekig sarkítja a napjainkra jellemző (divatos) stílusokat a minimalizmustól a parametrikus biomorf építészetig. Másrészről viszont virágzik egy szociálisan elkötelezett, eszköztelen, kísérletező építészet, amelyet jellemzően a fejlett Nyugat fiataljai visznek a harmadik világba. A két szélsőséget összeköti a szellemi háttér hiánya, az anyagiasság kizárólagossága, az identitás kérdésének negligálása."

 

A szellemi háttér hiánya egyikre sem igaz, főleg nem a parametricizmusra. Ebből egyből látszik, hogy egyáltalán nem foglalkoztál az irányzattal nem is érted miről van szó csak ilyen indulatmegállapításokat teszel. Mi az hogy számítógépes irányzat ?  Mi az ?  Megnyomom a nagy piros gombot és kijön az identitásirtó üveg+fémszörny ? Kb ilyen komolyságú amit írsz. (illetve Te egyébként nem vagy fejlődésorientált ?)

Az írás többi részével viszont egyetértek, de az identitás nem olyasmi amit "csinálni" lehet. Az kialakul magától. Állandóan őszinteségről beszélnek a regionalisták közben pedig lehet hogy hipokrita az egész folyamat (pl.: osztrák 3rtgű argongázas hőszigetelő üvegezés egy faszerk. táncházon). Mellesleg az általad leírt stílus ugyanolyan doktrinális és kirekesztő mint maga a modernizmus.

Nekem nincs is identitásom akkor csak neked ? Leülsz egy asztalhoz összecsapod a kezed és aztmondod: Najó ma este gyártsunk identitást szerencsétlen magyaroknak hadd örüljenek ! Az építészeti identitásgyárral az a baj, hogy kicsit a befőtt teszi el a nagymamát mert a geometria az mindig a leképzése a gondolkodásnak/világnézetnek visszafelé nem lehet ezt csinálni... ez egyszerűen tévedés.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.