Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. /
Nézőpontok/Vélemény

Izrael nemzeti pavilonja - ez történt Velencében

1/9

Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia

?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
?>
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
1/9

Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia

Izrael nemzeti pavilonja - ez történt Velencében
Nézőpontok/Vélemény

Izrael nemzeti pavilonja - ez történt Velencében

2014.12.02. 07:43

Négy, a tervező csapat által homok-nyomtatónak nevezett eszköz található a három szintes pavilonban, melyek ugyanezt a metódust követik, nyíltan kritizálva az izraeli kormányt, mely „képtelen egy építkezési terv következetes végigvitelére".  Helyette fentről vezérelve a projekteket pár éven belül rengeteg különböző tervet próbál megvalósítani, gyakran ellentmondásokba ütközve. Pokol Júlia beszámolója.

Az installáció kettős: egyszerű és bonyolult. Belépve egy homokszőnyeg és a ráhelyezett gép fogad, keret a homok körül és rajta futó rajzeszköz. A kis írófej különböző formákat ró a homokba: vastag kanyargó határokat, finom négyzeteket, köröket, majd mikor kész az ábra, a gép megpihen, hagyja, hogy felfogjuk a vázolt képet, aztán lassan, kegyetlen nyugalommal elsimítja a felületet, eltüntetve minden addigi rajzot, és újra munkához lát. 

A bevezetőben vázoltakra példaként a két jelentős rendezés: a Sharon Terv és a TAMA 35, melyeket csupán ötven év választ el, ám egymásnak szöges ellentétét állítva adnak megoldást a bevándorlók letelepítésére és az elfoglalt területek benépesítésére. A Sharon terv ugyanis a népesség egyenletes elosztására törekszik a rendelkezésre álló területen, míg a kormány áltan 2005-ben jóváhagyott TAMA 35 a négy fő központot veszi csak alapul a várostervezésben. A kormány azonban ezzel párhuzamosan több tervet is engedélyez, így a TAMA 35 értelmét veszti.

A fenti probléma jelenik meg közvetlenül a bejáratnál elhelyezkedő nyomtató rajzain, mely Izrael térképén az ország betelepítésének négy különböző állomását mutatja be. Az első az 1948-as államalapítás után, 1949-ben meglévőeket, majd az első átfogó terv, a Sharon Terv megvalósulását, a harmadik a mai állapotot, a negyedik pedig az 1967-ben elfoglalt területek kialakítását.

Az első szintről két lépcső vezet fölfelé: egy a felső szintre, egy pedig a köztes galériára. A brosúra alapján a földszint után következő állomás a felső szint, így én is ezt a sorrendet követem.

Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
2/9
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia

Fent két homokpad terül el, melyek közül az első négy izraeli várost mutat be: Jeruzsálemet, Haderát, Holont és Yahudot. Az izraeli városokról egy határozott véleményt ismerünk meg a kiállítás kapcsán: se városi, se külvárosi jellegük nincs. Egymástól elkülönülő, magukba forduló egységek halmaza alkotja őket; utcák, közterek és lakóépületek monoton rasztere.

A második különböző telepítéseket vázol, szám szerint kilencet, melyek első látásra nem is településekre, inkább keleti motívumokra, virágmintára emlékeztetnek. Talán ezek a képek tükrözik legjobban a pavilon tervezőinek véleményét a modernizmus által az izraeliekre kényszerített egyformaságról, ami a társadalmi egyenlőséget lenne hivatott szolgálni. A kritika mellett azonban azt is megemlítik, hogy a létrehozott épületek igen népszerűek lakóik körében.
A negyedik nyomtató a galérián helyezkedik el. Itt egyszerre több hatás is éri a látogatót: a homok fölött a betelepítési alaprajzokhoz hasonló minták jelennek meg a falra vetítve, amit fentről zene is kísér. A pavilon szervező munkatársa világosított fel, hogy a vetítőt és a zenét szolgáltató berendezést ugyanaz az algoritmus működteti, mint a homok-nyomtatókat, így kötve össze a zenedobozt és a látványt.

A középső szinten lévő nyomtató a telepítések bázisát képező alaprajzok három különböző formáját mutatja be. Az alaprajzok változása egymásra fedő ábrákként jelenik meg, láthatjuk a Sharon Terv alapegységét képező bérházak tervét, illetve a tipikus H-típusú épület fejlődését 1965-től napjainkig.

Bár a pavilon egészen konkrét példákat hoz saját területéről, Izrael mai valóságából, az érdeklődő mégsem mehet el az itt létrehozott kiállítás mélysége mellett. Hangsúlyozom: az érdeklődő, hiszen a megjelenített gondolatok csak hosszabb idő alatt befogadhatóak, a rajzok nehezen kivehetőek, és nehéz laikus szemmel az építészek elvont nyelvét megérteni. Sokan mentek el mellettem a pavilonban, gyakran hangosan kimondva az arcukra is kiülő kérdést: tulajdonképpen mit akarnak ezzel mondani nekem? Mi az értelme mindennek?

Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia
8/9
Izrael nemzeti pavilonja, fotó: Pokol Júlia

Erre csupán a saját válaszomat adhatom: a pavilon egy nagy kérdés a mai építészek felé, és egyben az alkotók hitvallása nagy általánosságban az építészetről. Lehet-e működőképes egy használóira felülről diktált rendszer, működhet-e hosszú távon, vagy pár éven belül minden eltűnik nyom nélkül, és valami teljesen új, talán épp az előző szöges ellentéte fog megvalósulni? Egyáltalán lehet-e maradandót alkotni? Van-e egyáltalán igazi újítás? Hiszen a fenti példákon is láthatjuk: hiába mennek egymással szembe, a lényegük mégis ugyanaz: egy rendszer felállítása és annak monoton bevésése, akár egy beprogramozott gép - az invenciót sorozatgyártás követi.

Megkérdőjelezi azonban a múlandóságot is: lehet-e nyomtalanul törölni valamit, és mint a fehér vászonra, valami teljesen újat alkotni a helyébe? Erre maga a kiállítás ad cáfolatot: hiába törli le a gép a felrajzolt mintákat, a szemlélő emlékezetébe ekkor már belevésődtek a látottak, és az újabb rendszer csak egy következő réteget jelent az előző felett.

A kiállítás eleve magában hordoz egyfajta kettősséget: minden részletében két ellentétes pólus jelenik meg, és reflektál az „Absorbing modernity" (azaz a modernizmus befogadása) témára. A fent és lent egymásnak feszülése, a természetes anyag és a mesterséges technológia, az archetipikus homok, mint az ősi kultúra szimbóluma, mely nem képes befogadni a modernt: csupán a felszínét kapargatja, és rövid időn belül nyoma sem marad az érintkezésnek. Ugyanakkor érezhető a vágy valami új iránt, ami majd kizökkenti Izraelt jelen helyzetéből.

Pokol Júlia


Kurátorok: Ori Scialom, Roy Brand, Keren Yela-Golan, Edith Kofosky

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk