Jégkorszaki reliktumok – út egy „nyílt forráskódú építészet” felé

A Természetturisztikai Kutatóház, amelyet U. Nagy Gábor munkatársaival Szőcére tervezett, nem valósulhat meg. Hogy a gondosan elkészített, értékes munka mégse vesszen kárba, alkotói megosztották velünk, mi pedig bemutatjuk: következzék az őrségi ház terve.

Akkor így is építünk…

Egy évvel ezelőtt, az Apátistvánfalvára tervezett Ökocentrum¹ bemutatásával, egy számomra korábban ismeretlen gyakorlatba kezdtem – közzé tettem egy már soha meg nem épülő tervet. Amúgy „rendesen", minden pallértervével, engedélyezési dokumentációjával együtt. A „ház" a megbízónknak² nem kellett ugyan, de úgy gondoltam, hogy a munkatársaimnak tartozom azzal, hogy „akkor megépítjük így…", ha másképp nem is, itt a képzelet terében.

Meglepetésemre sokan olvasták – lehet, nem is a szöveget és a képeket, de talán még inkább, a rajzokat böngészve, esetleg ezt-azt „újrahasznosítva" belőlük. Ha így lenne, igazán boldog lennék tőle. Mert meggyőződésem, hogy az építészet és az építés nem választható el egymástól. Az építés is a kultúra része és az élet része, mivel az ember egyik legősibb, legfontosabb, legalapvetőbb tevékenysége, a legnagyobb erőforrásait is erre fordítja. Az építés kultúrája, vagyis az építészet eszközeinek, a mesterségnek a tudása, kiművelése tehát nem válhat el attól, amit létrehozunk vele. Ezt segítve, „építve", végül mégis csak építészetet csinálunk.

A helyzettől a helyig…

Szőce falu határában, a Szőce-patak völgyében található 127 hektáros láprét az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb, fokozottan védett területe. „A völgyben értékes láprétek és láperdők, tőzegmohás átmeneti lápok váltják egymást, számos nagyon ritka jégkorszaki reliktum fajnak adva otthont, …van még kereklevelű harmatfű, tőzegeper, vidrafű, északi sás, zergeboglár, kígyógyökerű keserűfű, gyapjúsás, széleslevelű újjaskosbor, …a patakban ritka tegzesek és kérészek lárvái élnek".³ A láprét szélére, a nyugat felé emelkedő domb lábához, az évtizedek óta a természetvédelem által használt, leromlott és lebontásra ítélt, egykori lakóépület helyére terveztük az új házat.

A Természetturisztikai Kutatóház elsődleges célja a lápok, láptípusok és ezen belül a tőzegmohás láprétek lehető legteljesebb bemutatása, kutatása és az ehhez szükséges feltételek megteremtése. A házban berendezendő kiállítás-bemutatás mind a szakemberek, mind pedig a természeti értékekhez vonzódó, azt megismerni vágyó laikusok számára készül. Legfontosabb közönsége persze a gyerekek, tanulók korosztálya. A ház és környéke ad otthont nyaranta a már több mint két évtizede itt megrendezett természetvédelmi táboroknak.
„Van egy hely. Erdő szélén kicsi ház. Völgyben gazdag rét. Kristálytiszta hideg patak, csillaghúros vízfodor, sáshajú part. Domboldalban sok forrás, mohalepte kavicsok. Páfrányos ösvény, pókok szőtte erdő. Tücsökzenés este, bagolykiáltós sötétség, ködfátyol a rét felett. Csillagpaplanos nyáréjszaka. Három fok. Hajnali szénaillat, falusi harangszó. Melegpuha mohapárnák, lepkelepte virágok, erdőzümmögés …"⁴ Ezt a „helyet" kerestük, ezt akartuk megépíteni.

A helytől a képzetig…

Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából tervezett Természetturisztikai Kutatóház építészeti sajátosságát, egyediségét éppen a fokozottan védett, érzékeny természeti környezet megóvásának és bemutatásának igénye, és ennek – az új épület építészeti-műszaki megoldásaival is megvalósítható – hangsúlyozása jelentette. Célunk volt, hogy ne „csak" a kész ház, hanem az építés módja és eszközei is ökonomikusak és – ami ettől elválaszthatatlan – ökologikusak, a környezetet kímélők, azt tisztelők legyenek. Szóba sem jöhetett tehát például beton alapozás, sem nagy gépeket igénylő, vagy időben elhúzódó építés.

Egy szinte kézzel „összerakható" faházat képzeltünk, amiben a ház szinte összeforr a külső-belső környezetével, amiben a szerkezet nem csak az architektúra megformálója, de egyben a külső-belső terek kész és praktikus bútorzata is.

A képzettől a házig…

Ma nemcsak az építészetnek, mint a tereknek és formáknak, a szerkezeteknek és anyagok együttesének az újragondolása zajlik a világban, hanem az építési módok megváltozásának is tanúi vagyunk. Ez utóbbiban óriási különbségek vannak a világ egyes régiói között, de nálunk, a Kárpát-medencén belül is. Talán hihetetlen, de itt ezekben a nem túl gazdag őrségi falvakban, a nyugati határszélen, most éppen nem ökonomikus kézműves módon építeni, mivel a munkaerő szabad áramlása óta szinte megfizethetetlenné vált a kézi munka.
Négy-öt éve már – pont emiatt – azzal a fajta építészettel foglalkozunk, amely az előregyártáson alapul. Persze megvannak az érvényességi határai, de meg lehet találni azt a módot, amely az előregyártás magas fokát és a viszonylag nagy építészeti szabadságot egyaránt biztosítja, ugyanakkor gazdaságos és jó minőségű. Ennek legfőbb anyaga a fa – nemcsak itt az Őrségben, hanem Európa nagy részén is. Ez rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amik megfelelő választ adhatnak többek között a szilárdság, a gazdaságosság és az energiahatékonyság aktuális kihívásaira. De rendelkezik mindenekelőtt annak a sok ezer éves kulturális hagyománynak a jelentéseivel, ami hozzá vonz minket. Nincs ugyanis más olyan élő társunk a világban, ami úgy jelentette volna az örökkévalóságot számunkra, mint egy évszázadokig élő fa. Nincs még egy anyag, ami a fához mérhető teljességgel lenne része az életünknek, teremtett környezetünknek, és talán nincs még egy anyag, ami „holtában" is olyan elevenen képviselné természetességét, mint a fa.

Egy kis kitérő – a faépítészetről…⁵     

A faépítészetnek többféle formája létezik, ma az egyik legelterjedtebb a rétegragasztott táblákból álló nagypaneles építés, amit szerkezeti szempontból meglehetősen primitívnek tartok, hiszen ennek alapja csupán egy jó tulajdonságú építőelem, de nem alkot építészeti struktúrát.
Az Őrség 19. század előtti faépítészetében viszont gyönyörű a többrétegűség – az, ahogy a házak összetett, hierarchikus rendben, strukturált szerkezetekből épültek fel. Ezek egyben rendkívül ökonomikusak is voltak. A boronaház például attól volt gazdaságos, hogy a parasztember a saját erdejéből gyűjtötte össze a faanyagot, és annak minden részét beépítette a házba – a görbe ágakból merevítő karpántokat, a törzsekből talpgerendákat, a tölgyfa tuskójából pontalapokat készített, a vastagabb görbe ágakból ollószárakat a tetőszerkezethez, a gyérített lucfenyőből pedig a szarufa szerepét betöltő ragokat.

A szerkezet hierarchiáját sokkal fontosabbnak tartom, mint azt, hogy milyen eszközökkel jelenik meg. Az a fajta faépítészet érdekel, amiben megtalálható ez az összetettség és strukturáltság – akár előregyártva, akár kézműves módon előállítva. Ha megvan benne a konstrukció gazdagsága és az elemek egymásra épültsége, akkor van köze ahhoz, amit a hagyományos építészet tud és az itteni épített örökségben lényeginek mondható.

A képzettől a szerkezetig…

A tervezett épületszerkezet és építéstechnológia gyakorlatilag komplett, teljes körű előregyártást, ugyanakkor a helyszínen csak rövid idejű összeszerelést feltételez. A szerkezet az irodánkban az elmúlt években kifejlesztett – egy konstrukciós elvében is új – keret-panel rendszernek is nevezhető, korszerű, mérnöki faváz. Sajátossága, hogy az egyes szerkezeti elemek önmagukban nem, csak az összeépítést követően válnak teherhordóvá. A kavicspaplan alapozáson és a cink-horgany fémlemez héjazaton kívül csak a burkolatok és szerelvényezések készülnek hagyományosan a helyszínen.

A kiviteli dokumentáció részeként készült gyártmánytervek és elemkonszignációk alapján gyárthatók le a nyílászáró minőségű rétegragasztott faváz fal-, és tetőelemek. Keresztmetszeti méretüket a tűzállósági követelménynek megfelelve, beégésre számolva határoztuk meg. A bordák egymáshoz – a lekötést és a sarokmerev kapcsolatot is biztosító – rejtett kötőelemekkel, csavarozva illetve fém csapokkal csatlakoznak. Az innovatív szerkezet jellege, valamint az üzemi előregyártás méretpontossága és kész felületképzése lehetővé teszi, hogy akár nyílászáró szerkezetek alkalmazása nélkül, a határoló szerkezetet közvetlenül üvegezzük.

Lényegében hasonló eszközökkel építettünk Őriszentpéteren⁶ is – a pengeszerű falelem részek összeszerelve, a térben keretborda sor formájában jelentek meg. Az ott megvalósult épület építészeti és műszaki színvonalában megfelel a legkorszerűbb kortárs faépítészetnek, ugyanakkor az építéstechnológia ezekhez képest is innovatív, számos újdonságot tartalmaz, ami lehetővé tette, hogy a Táncpajta bővítménye kevesebb, mint két nap alatt állhatott fel.

A képzettől a tervig…⁷   

Jó ideje foglalkoztat a tervezésben a „tárgyszerűség" és „helyénvalóság". Az, hogy a pontosan megfogalmazott építészeti programból miként születhetnek meg a benne rejlő építészeti gondolatok és az, hogy az építésznek is elég lehetne csak a tárgyában elmélyülnie, azt komolyan vennie a munkája során. Vagyis, ha beszélhetünk hitelességről az építészetben, ha van „őszinte" építészet, akkor az olyan valami, ami nem egy elképzelt külső kép, vagy eszmény felé vágyódik, hanem csupán önmagát, saját belső összefüggéseit akarja felismerni, és – ezáltal – a saját, valódi lényegét kibontani. Végül is önmagával azonossá és helyénvalóvá válni. Az építészetnek tehát nem illusztrálnia, hanem „csupán" magába fogadnia kell a tárgyát és témáját.

Akkor most…

A Szőcére tervezett Természetturisztikai Kutatóházról is tudjuk már, hogy a megbízónknak nem kell, a ház a helyén már soha nem fog állni. Mint valamiféle sajátos reliktumok az itteni szellemi jégkorszakban – a 219 építész tervlapban és a hozzájuk kapcsolódó szakági tervekben rögzített gondolatok más, befogadóbb teret keresnek, hogy megmutatkozhassanak és más, hivatottabb „építők" hasznára lehessenek.

Orfalu, 2013. augusztus 31. 

U. Nagy Gábor
építész

1: Huszonhét padlásajtó című leírás az Építészfórumon 

2: Őrségi Nemzeti Park igazgatója – groteszk, de miután valaki mással egy kisebb és így jóval drágább Ökocentrumot terveztetett, a még teljesen ki nem fizetett díjunkat pereli jelenleg

3: Gyöngyössy Péter: A szőcei szénagyűjtő tábor című írás a Kerekerdő Alapítvány honlapján

4: ugyanott

5: Garai Péterrel folytatott interjú az Építész Közlöny/Műhely 229. számában

6: Táncpajta, Őriszentpéter – Metszet 2013-1 (Elbeszélhetetlen címmel Wesselényi-Garay Andor írása)

7: a „Táj - régió – identitás" címmel a Magyar Építőművészetben megjelent írásból