Kerülőúton a posztmodernig: Gondolatok Rajk László grafikáiról

Márkus Dorottya esszéjében Rajk László grafikai munkásságánnak néhány kiemelkedő darabját elemzi. Rajk a hazi posztmodern grafika egyik legjelentősebb alakja, valamint a számítógépes grafika magyarországi meghonosítója. A szövegen kereszül láthatjuk, amint a hibrid (analóg-digitális-nem grafikai) technológiák felhasználásáéval az alkotó megteremti a jelszerű, többjelentésű posztmodern politikai plakát őstípusát. 

Kerülőúton a posztmodernig

Gondolatok Rajk László grafikáiról

Egy adott témáról gondolkodni csak a téma kellő ismeretének birtokában lehet. De vajon lehet-e művészetről művek nélkül, építészetről épületek nélkül gondolkodni? Írásomban utóbbira vállalkozom. Kerülőúton indulok el, térbeli minták és többdimenziós konstrukciók felé tartok, mégis a síkban keresem a válaszokat.

Rajk László minden kétséget kizáróan sokoldalú tervező és gondolkodó volt, „formatervezőnek készült, de abban az évben a szak nem indult, ezért felvételizett a Műegyetemre, és végül építészmérnöki diplomát szerzett “.[1] Rajk építész, látványtervező, és grafikus volt, aki az építészeten túl más műfajokban és művészeti diszciplínákban is maradandót alkotott. Nem véletlen, hogy a Magyar-Nemzeti Galéria Grafikai Osztálya is őrzi terveit, plakátjait. A műveket, melyekről ez az írás szól, a művész hagyatékát gondozó Rajk Judit ajándékozta a múzeum Plakátgyűjteményének 2022-ben.

Rajk László építészeti tevékenységéről és a hazai posztmodern építészethez hozzáadott teljesítményéről több tanulmányt is lehetne írni. Grafikai és kiadványtervezői, illetve illusztratív munkái azonban éppoly izgalmas témaként szolgának. A következőkben a teljesség igénye nélkül szeretném felvillantani Rajk grafikai munkásságának egy-egy szeletét, állomását.

Rajk a kezdetektől tagja volt a demokratikus ellenzéknek, ezért 1980-tól hivatalos úton nem kaphatott munkát. Az ezt követő évben, 1981. januárjában saját lakásán, a Galamb utca 3. harmadik emeletén megnyitotta az úgynevezett „Rajk-butik"-ot.[2] A kis lakás konyhájában, az állandó festékszagban „születtek“ a szamizdatok.[3] Ekkor már – ahogy Rajk A tér tágassága című életútinterjú-kötetben fogalmaz – „benne volt a levegőben, hogy valamilyen módon intézményesülni kell“. [4] 1981-ben Demszky Gáborral és Nagy Jenővel [5]  megalapította az AB Független Kiadót, amely nevét az Új Magyar Lexikon első kötetének – egy további kereskedelmi jelentéssel bíró [6]  – második szaváról (AB) kapta. Az itt tervezett és készült kiadványok vizuális megjelenéséért, grafikai tervezéséért is mind Rajk felelt, aki a kiadó logóját is tervezte. Az AB név rögtön eszébe juttatta Albrecht Dürer „AD" monogramját, így készült el az AB szócskából álló logó-átírat. A kiadvány köteteihez készített illusztratív munkáiban ott van az épületei által is jól ismert virtuózitás. Egy illusztráció esetében fontos kérdés, hogyan viszonyul egymáshoz kép és szöveg – vajon a vizuális nyelv közös nevezőre kerül-e  az írottal vagy passzív kísérője marad annak? Rajk munkái esetében az illusztrációk mindig többletértékkel rendelkeznek; támogatják, segítik a szövegértelmezést.

A szamizdatkultúra felélesztette a propagandisztikus művészetet. A művészek ízekre szedve az államszocialista esztétikát és ikonográfiát, az önálló jelteremtést és egyéni értelmezéseket éltették. Hamarosan megjelentek a gépelt szamizdatok, amelyek a ‘70-es évek végére el is terjedtek. Az írógéppel írt szövegek népszerűsége és a magyar demokratikus ellenzék színrelépése miatt már névvel, programszerűen terjesztették és publikálták a kiadványokat. A magyar szamizdat 5 éve címmel, 1985. novemberében egy, az addigi összes kiadványukat sorjázó szamizdat plakátot adtak ki, melynek szövegét Susan Sonntag jegyzi. A plakátot kivitelezését Király Bélától kapott támogatásból tudták finanszirozni, [7] aki a Nagy Imre emlékműhöz készített 1988-as Legyen ez a francia föld sírhelye nagy Imrének… című plakát létrejöttét is támogatta.

A színes, egyszerre burjánzó és rendezett összevisszaságot sugárzó kompozícióban a piros
 és a fekete színek dominálnak, hátterét egy korai számítógépes grafika adja, amin kollázsként jelenik meg a peré-lachaise-beli síremlék eredeti, meg nem épült változata. A grafikát Rajk tovább satírozta, színezte és „roncsolta“ filctollal és rátépkedett papírdarabokkal, így a digitális technika mellett a manuális rádolgozás is hangsúlyossá vált. A mű Rajk francia kapcsolatainak köszönhetően születhetett meg. Pierre Ponant és barátai által ismerte meg – a művészek körében ekkor még szokatlan műfajt – a számítógépes grafikát és került az Apple bűvöletébe.

Rajk 1988-ban Párizsban a Père-Lachaise temetőben Nagy Imre miniszterelnök és az 1956-os forradalom mártírjainak tervezett emlékművön dolgozott. Az Apple európai központja is pont Párizsban volt, és egy segítőkész és lelkes művészeti igazgató, Christine Barrat jóvoltából Rajk használhatta az ottani számítógépeket. Itt készítette el egy Machintosh gépen azt a több darabból álló sorozatot, amelynek a szóban forgó Peré-Lachaise-plakát önálló műalkotásként kezelt kisméretű, szöveg nélküli változata  is része és amely  bekerült az Apple 1989-es naptárjába is. A francia fővárosban készült sorozat magán hordozza a korai videojátékok vizuális világát; ugyanakkor a futurisztikus építészeti ábrázolások esztétikáját, és az Archigram brit építészeti csoport néhány koncepcióját is eszünkbe juttathatja. [8] Rajk hangsúlyozta, hogy milyen érdekes művészet és politika mezsgyéjén sétálni, hiszen a szöveg nélküli változaton semmi sem jelzi annak témáját, mégis egyértelmű annak politikai jelentése és jelentősége. A sorozat egyes darabjaiban az alkotó könnyed, szinte játékos módon csempészi bele a politikai utalásokat és szimbólumokat az építészeti kompozíciókba és fantáziákba, adva ezzel mély politikai töltetet műveinek.

Rajk posztmodern grafikáiban felismerhetjük az építészt: az egymást elfedő és kiegészítő, különböző grafikai eljárással, különböző jelentésmezőket párhuzamosan érvényre jutató kifejezési mód éppúgy kiindulópont a grafikai anyag esetében, mint Rajk építészetelméleti munkájában, városról és (nem) épületről-építésről való gondolkodásában. A különböző technológiák egy síkon való megjelenítése, a felületek roncsolása, eltakarása nem egyszerűen posztmodern gesztusok, de megteremtik a réteges síkfelület többdimenziós olvasatát is. A digitálisan szerkesztett és analóg technikával esetlegessé tett kompozíció szintén lehetőséget ad arra, hogy a technológiai ellentmondások egy keretben jelenjenek meg. A halmozott jelentéshordozó elemek, a vizuális zajkeltés, a túláradó figuralitás mind-mind olyan elemek, melyek megjelennek Rajk építészeti praxisában. Akit ezek mentén nevezhetünk a fogalom minden terhessége mellett, posztmodern alkotónak. 

A ‘80-as években négy sokszorosító technikát használtak: a szaktudást igénylő grafikai technikát, a szitanyomást; a stencilezést, és az előbbi két technikát elegyítő, az írógép apró betűit is olvashatóan nyomtató rámkázást, valamint az offszet nyomtatást. A szamizdat műhelyek kínálta lehetőségek, azok felszereltsége – illetve felszereltségének hiánya – komoly hátrányba helyezte a művészi igényű, minőségében is kvalitásos kiadványok létrehozását. Rajk a különböző technikák használata mellett könyvében részletesen mesél saját invencióiról is. [9] Már az első technika alkalmazása, a többszínnyomásra is alkalmas szitázás műveléséhez sem voltak meg a megfelelő adottságok ezekben műhelyekben. A kötetek borítóin megjelenő illusztrációkhoz maga kísérletezte ki, hogy a vonalas rajzokat hogyan lehet az eredetileg csupán gépírás sokszorosítására alkalmas stencilpapírra karcolni, és még a komoly technikai hiányosságok ellenére is sikerült rendkívül igényes  grafikákat; rajzokat és címlapokat létrehoznia.

Rajk a hagyományosabb művészi önkifejezés felé is utat talált, írja róla Demszky Gábor az AB Kiadó társalapítója. [10] Alkotott többek között a grafika, a tipográfia területén, de tervezett színházi- és filmdíszleteket is. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található korai számítógépes grafikák és plakátok  pedig nemcsak művészi, de grafikatörténeti  szempontból is rendkívül izgalmasak.

A fotók és reprodukciók forrása: Magyar Nemzeti Galéria / Grafikai Osztály – Plakátgyűjtemény

/Márkus Dorottya/

[1] Vadas József: Építész a negyedik dimenzióban. In. Mozgóvilág (2019. április) 115-119.

[2] Rajk László: A tér tágassága. Budapest, Magvető Kiadó, 2019. Félbetépett tízforintos című fejezete. 189-193.

[3] A szamizdat illegális kiadvány a kommunista rendszerekben, amelyet azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titokban, mert a rezsim cenzúrája betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését.

[4] Rajk László: A tér tágassága. Budapest, Magvető Kiadó, 2019.  Félbetépett tízforintos című fejezete. 172.

[5] Nagy Jenő nem sokkal az AB Kiadó alapítása után kivált.

[6] „kereskedelmi szállításoknál azt a helyet jelöli, ahonnan kezdve az áru szállítása a vevő költségére és kockázatára történik“. In Rajk László: A tér tágassága. Budapest, Magvető Kiadó, 2019. 173.

[7] Rajk László: A tér tágassága. Budapest, Magvető Kiadó, 2019. Ha szabadságot akarunk, a rendszert kell megváltoztatni című fejezete. 300.

[8] A sorozat további darabjait lásd: https://www.incollect.com/artists/laszlo-rajk?artist=73575&type=artist (2024.05.30.)

[9] Rajk László: A tér tágassága. Budapest, Magvető Kiadó, 2019. Ha szabadságot akarunk, a rendszert kell megváltoztatni című fejezete. 300-303.

[10] Demszky Gábor, Rajk László, Sasvári Edit: Földalatti vonalak. Pécs, Jelenkor Kiadó, 2000.

szerk.: Őze Sándor