Kettősségek egysége - Családi ház Csillagvölgyben

Hogyan telepíthető lakóépület olyan telekre, amely épp a völgy induló emelkedőjén fekszik? A Benczúr László és Weichinger Miklós tervezte lakóépület ezt a terepadottságot használja ki. Munkájuk az Év Háza 2017 egyik különdíjazottja lett.

A Benczúr-Weichinger tervezőpáros feltett szándéka volt, hogy a terepadottságokat tiszteletben tartsák, sőt, egyenesen előnyükre fordítsák. Így jött létre az a többszintes teraszos rendszer, mely a ház végső vázát adja. Ennek a struktúrának a középpontja a mélyudvar, amit az L-alakú épülettömb fog közre, míg másik oldala a völgy felé nyílik meg. Ez a földdel körülvett “átrium" kulcsszereppel bír: a ház felőli homlokzata üvegfal, amely a lakásbelsőben vertikális fényfolyosóként szolgál, azonban a környező, magasabban elhelyezkedő épületektől gátolja a belátást.

Az utcaszinttel azonos magasságban található garázs a lakóblokktól független térbeli egység, azonban a föld alatt folyosó köti össze a kettőt. A kétszintes ház tömege az utcához képest csaknem másfél szinttel magasabban indul. Előregyártott betonelemekből álló, monolitikus lábazata túlfut az épület kontúrján, és támfalként folytatódik tovább. A ház felső szintje - az alsó beton-egységet ellensúlyozandó - könnyed, lebegő hatású áttört fa homlokzatot kapott.

A budai építészetben közismert svájci villa-motívumra utal a nagyméretű üvegfelületekben gazdag kialakítás, illetve a látszó fedélszékes tető, amely az emeleti fedett terasz fölött letámasztás nélkül, konzolosan fut tovább, és szarufavég-díszítésben végződik - a fentebb említett előképhez képest jóval visszafogottabb megoldással, épp csak a tervezők vizuális játékaként. A hőszigetelésben elrejtett szelemenfa pedig egyszerre tükrözi a szerkezet csökkentésére és megmutatására irányuló törekvést.

A monolitikus beton “doboz" a család privát tereit zárja magába: a szülői hálószobát és a két gyerekszobát. Ugyanezen a szinten található egy játszó szoba, amit körbejárható bútor választ le az előtérről: egyik oldala előszobaszekrény, míg túloldala a gyerekek játszó szobájához tartozik. A megszokott beépített szekrényes megoldás helyett éppen a bútor könnyedségét, körüljárhatóságát hangsúlyozták a tervezők a finoman lekerekített élekkel, illetve azzal is, hogy a bútor nem ér fel a mennyezetig, rést hagy. Az emeletre vezető lépcsőn felérve a család nappali terei következnek: az egybenyitott tér középpontjában az étkező található, amit a nappalitól kandalló választ el. A lakó- és hálóterek térbeli strukturálása tudatos megfontolás eredménye volt: a fentebb már említett szomszédos lakóépület magassága úgy követelte, hogy a mindennapi élet színterei kerüljenek az emeletre, míg az intimitás terei az alsó szinten zárkózzanak be.

A belső sosem válhat el a külsőtől: a kettőnek nem csak vizuálisan fontos szerves összhangban állnia, de a lakótér kialakításának általában is az épület struktúrájából adódó lehetőségeket kell feltárnia - vallják a tervezők. A minimalizált anyaghasználattal megalkotott belső terek látványa egységes vizuális világot teremt a beltér egészében, miközben a külső homlokzati megoldásokkal is összekacsint.

A fekete, fehér és fa felületek finoman ellenpontozzák egymást, helyenként pedig sajátos belső rendszert hoznak létre: ennek csak egyik példája, ahogy a gardróbfal faburkolata azonos síkban “befordul" a merőleges ajtókeretre. Az ehhez hasonló részletekért egyébként az építést kivitelező Serbán Zoltánt dicsérik a tervezők: állításuk szerint csak a csembaló készítő múlttal rendelkező munkatárs eszközölhetett olyan aprólékos megoldásokat az épületen, mint az előszobai biztosítéktábla tükörszárny mögé rejtése, vagy a házfalon futó ereszcső távtartóinak egyedi gyártatása.

Az épület a kettősségek játékának tűnik: kívül a masszív és a légies - a beton és a fa - míg a belső térben a sötét és a világos alkot ellentétpárt. A mélyudvart leválasztó, elhúzott üvegszerkezet és a sűrű ablakfelületek majdnem transzparenssé teszik az épületet, ezáltal a kint és a bent vizuálisan összemosódik. Az átlátszóság - és átláthatóság - olyan részletekben is megnyilvánul, mint a kívülről pontosan követhető lépcsőszerkezet, mivel ennek egyik oldalán korlát helyett az előbb említett üvegfal fut végig. Ezáltal az is láthatóvá válik, hogy a külső és belső részen párhuzamosan ugyan, de ellentétes irányba tartanak a lépcsők. Egyszerre lehet kint és bent a fedett teraszra kilépő is, aki lenézve ismét a mélyudvart látja, hogy a telek több szintre tagolódásának köszönhetően a fent és a lent közötti kettősséget is megtapasztalja.

Kőrösi Boglárka