Kiegészítő gondolatok Veszprém belvárosának új koncepcionális tervéhez

Hosszadalmas pályáztatás, közbeszerzés és egyéb erőpróbák után lassan ténylegesen is elkezdődik Veszprém belvárosának rehabilitációja, ám az aktuális tervek megosztják mind a szakmabelieket, mind a sétálóutca valódi használóit. Alábbi tanulmányban Márton István Ybl-díjas építész, a város mai karakterének kialakításában jelentős szerepet játszó szakember fejti ki véleményét.

Az építészfórum szerkesztősége lehetőséget adott arra, hogy a 2009. november havában megjelent „Veszprém belvárosa" című tanulmányhoz érdemben hozzászóljak. Tettem ezt annak érdekében, mert az elmúlt évtizedekben kialakult városrehabilitáció és újjáépítés témaköre megérdemel egy objektív értékelést. Kihangsúlyoznám, hogy a városépítésben kialakult egy szemlélet, amely már nem a város mindenkori érdekeit képviseli, hanem a történelmi múlt és a modernizáció harcaként jellemezhető. A rendszerváltás előtti és utáni gazdasági és politikai háttér tényként kezelendő

Előzmények:

Az említett tanulmány egy történeti áttekintéssel korrektül kitér arra, hogy – a belváros igen leromlott állapotára tekintettel – a múlt század második felében két kísérlet történt a város komplex felújítására és fejlesztésére.

Az egyik az 1965-1970-es években készült el, amely a korszerűtlen általános rendezési terv hagyományos „főtéri koncepciójával" – a meglévő pártházzal, szállodával, áruházzal, piaccal, autóbusz-pályaudvarral és kisvasúttal – szemben a teljes városközpontot tekintette feladatának, annak minden műemléki, építészeti, városrendezési vonatkozásaival együtt. A megbízók elvárásainak megfelelően, egy korszerű beépítési terv alapján az építés beindult, szem előtt tartva, hogy a fejlesztés egy fejlődő város távlati igényeit is kielégítse majd.

A másik a történelmi múlt hagyományos, eredeti szövetszerkezetének egy tömbjét jellemző elemeiből építkezett, ezzel kívánta megoldani a vár karakteres műemléki együttesének kapcsolatát – az új építészeti együttes korszerű városszerkezeti megoldásaitól eltérő szemlélettel, annak mintegy ellenreakciójaként!
                                      
A hozzászólás azzal a szándékkal készült, hogy történelmi, társadalmi és szakmai tájékoztatást adjon arról, hogy „Veszprém városközpontja a történelem során folyamatosan változott mind funkciójában, mind a városközpont elhelyezkedésében. Tudomásul kellett venni, hogy az elmúlt század négy utolsó évtizede során a város megváltozott szerepköre igen nagy mennyiségű városi, illetve megyeszékhelyű feladatot eredményezett mind városigazgatási, mind gazdaságszervező és tudományos területen."

A város ilyen nagyságrendű funkcióváltásakor hozták meg azt a döntést – sok vezetői és szakmai vita után –, hogy a feladatok meghatározásánál nem csak a múltról, hanem a jövőről is beszélni kell, annak ellenére, hogy kialakult egy olyan kritikai szemlélet, amely az átépítést csak a rehabilitáció és a konzerváció szemszögéből kívánta vizsgálni. Meggyőző érvekkel állást kellett foglalni, miszerint az építésnek, fejlesztésnek alapvető feltétele, hogy hangulati elemektől függetlenül valósuljanak meg azok a jövőt formáló városrendezési és magasépítészeti elvek, amelyek egy belátható időre egy összefogott beépítési tervet meghatároznak.

A város korabeli állapotának és fejlesztésének jellemzői:

Így merült fel a város akkori gazdasági és szakmai vezetésének azon igénye, hogy a tervezés az egész városra készített „Terület-felhasználási javaslat" alapján tegyen javaslatot olyan korszerű városfejlesztésre, amely az akkori társadalmi igények és gazdasági lehetőségek keretein belül megvalósítható nem csak a belvárosra, hanem az egyetemi és tömeges lakásfejlesztésre is.

A bemutatott terv- és képanyag alapján látható, hogy az adott történelmi város belső magjában egy olyan beépítést – építészeti együttest – javasolt, tervezett meg, amely a 8-as sz. fő közlekedési utat új nyomvonalon vezette, s így lehetővé tette a közúti forgalomtól mentes városközpont kialakítását. Ez a tendencia elsőnek jelent meg a hazai városközpontok kialakításának gyakorlatában, majd a közlekedési funkciósémája minden későbbi rekonstrukción áteső városban általános elvvé vált.

Ez az elv tette lehetővé a mai Kossuth Lajos utcai sétálóutca kialakítását és a kétszintes kereskedelmi központ gyalogos utcára való felfűzését. Ez logikusan további funkcionális igények megoldásához vezetett, a vásárlói forgalmat nem zavaró szerviz- és gazdasági betápláló utakat, a forgalmi és városszerkezeti utakat teljes értékűen biztosította. A beépítési terv javasolta azon forgalmi csomópontok korszerű kialakítását, amelyek Veszprém városának akkor is, ma is kulcsfontosságú helyei. A felszíni kereszteződések mellett megoldotta a terv a gyalogos alul- és felüljárókat, amelyek a város öt tömbjének kapcsolatát biztosították.

A kialakult kereskedelmi központ kétszintes épületébe – amely passzázsaival, tetősétányaival egy kissé a régi Veszprém hangulatát hozza vissza – szolgáltató létesítményeket, éttermeket és bárokat javasolt a terv. Mindennek kihangsúlyozására, a kereskedelmi központ és az egész város centrumának hangsúlyos elemeként helyezte el a beépítés a városközpont és a kor szimbólumaként megjelenő 16 szintes magas lakóépületét.

A beépítésből az is látható, hogy a kereskedelmi központ köré egyik oldalon a földszinten üzletsorokkal, átjárókkal megoldott lakóházak kerültek, míg a másik oldalon pontházak lazán váltakozó ritmusa enged betekintést a régi főtér átformálása után kialakult központba úgy, hogy különböző tér és földplasztikák kialakításával veszi figyelembe a terület geológiai terepadottságait. Ez a gondolat tette lehetővé, hogy a sétálóutca olyan építészeti funkcióval – mozi, kereskedelem, lakóépület –, tömegformálással és térképzéssel folytatódjon, amely a Megyeháza épülettömegét a Kórház eddig megoldatlan kapcsolatával együtt be tudta illeszteni az új koncepció városszerkezetébe.

Ugyanez történt a rendezési terv alapján megépült régi főtér, Jutasi út és épületegyütteseinek beillesztésével, új helyre telepítve az autóbusz-pályaudvart, csúcsparkolókat és a süllyesztett garázst. A terv így biztosította azt az egységes építészeti gondolatot – korszerű szövetszerkezetet –, melyben a műemléki vár karakteres tömegével egy egységet képviselve csatlakozik a XXI. század  új szerkezetéhez és korszerű épületegyütteseihez.

Veszprém városközpontja ma, annak megépítése, és elemzése

Az 1960-as és 1970-es években kibontakozó rekonstrukció során megállapítható volt az a tény, hogy úgy a rendszerváltás előtt, mint azt követően nem annak megfelelően épültek meg azok a városrendezési és magasépítészeti elvek, ahogyan azokat egy belátható időre az összefogott beépítési terv meghatározta. Ez a tendencia látható volt már 1972-ben, amikor is csak szenvedélyes viták árán sikerült érvényre juttatni mindazokat az alapelveket, amelyek egy új rekonstrukciós városközpontra, Veszprémben a királynék városára is jellemzők:

• a városon áthaladó fő közlekedési út nem szeli át a városközpontot, hanem mellette halad el, ellentétben a vita záró gondolatával, mert a Kossuth Lajos utca, a mai sétálóutca fő közlekedési út volt.
• a terület geodéziai adottságai – sziklás altalaj – kötelező erővel írták elő a beépítés szintmagasságának meghatározását, olyan léptékváltás igényével, amely a gazdaságos terület-felhasználást igazolja.
• a nagy szanálás eredményeként – amely rossz állagú, korszerűtlen épületállományra vonatkozik, de nem műemlékre, még csak műemlék jellegű épületre sem – az új városra jellemző szövetszerkezet meghatározó jelleggel rendezte a korábbi rendezési tervek heterogén beépítését.
• rendet teremtett a terv a különböző építéstechnológiák területén, az anyagok felhasználásában, az épülő létesítmények megjelenési formáiban.
• a régi városszerkezetből adódó műemléki tömbök meghagyása is lényeges szempont volt, és a területre javasolt építési programok a megfelelő építészeti formával és technológiával harmonikus illeszkedést tudtak biztosítani a ténylegesen műemlék értékű vári és közintézmény-együttesekhez.

Ennek a tervnek szellemében kellett volna a városrendezőnek, az építész szakmának, műemlékvédelemnek együttműködnie. Ma ott tartunk, hogy ha az esztétizálások helyett a tényleges szándék és készség jellemezte volna mindazokat, akik e témához hozzászóltak, akkor nem uralkodott volna el a városban a bizonytalanság, a mind gyakrabban változó vezetés körében nem terjedt volna el a „korszerűtlen – érdek" gondolkodás, továbbá az évenkénti koncepcióváltás igénye, akkor ma inkább a befejezettség jellemezné Veszprém város központját, feledtetve a kompromisszumos adottságokat.

Ma is vallják, akik ebben a munkában részt vettek, hogy a tervezés Veszprém központjában – amely nem egyéni koncepció, hanem kollektív csapatmunka – nem azt akarta elérni, hogy az új megépítésével kitörölje a múltat a város életéből, hanem belvárost az eddig meg nem valósított, de megtervezett elképzelésekkel a múlthoz kívánta kapcsolni.

Az előzőekben elmondottak lényege, hogy egy társadalmi és gazdasági helyzetben azért építünk, hogy szükségleteket elégítsünk ki, s amikor ezt meg tettük, új értékeket, új formákat hozunk létre. De még ezek is egy idő múlva avulnak, nem tudván kielégíteni a holnap használóinak szükségleteit. Tény, hogy ebben a városban az átépítés, rekonstrukció során az építészeti múlt megvédése alapvető erkölcsi kötelesség. Azonban emellett fontos annak ténynek meghatározása, hogy mi az érték s mi az, ami csupán megszokott utcakép. Az alapvető értéket meg kell őrizni, de mint ahogy minden korszak a maga funkcionális igényét és városrendezési elveit valósította meg, úgy a mi kötelességünk a mai kor igényének és funkciójának formálása.

Veszprémben folyik a városközpont építése. Látható azonban, hogy egy 21. századi koncepció elvi, majd ezt követve szakmai küzdeni akarása önmagában még nem hordozza a megvalósítás lehetőségét. Pedig a tervezés 1965-ben úgy indította el a város fejlesztési folyamatát, hogy gazdaságos terület-felhasználással egy korszerű Veszprém forgalmi és építészeti karakterén dolgozik.

Tette ezt úgy, hogy felelősséget érzett a vár 1000 éves műemlékegyütteséért, stílusos középületeiért, morfológiai adottságaiért.  

A kiegészítő gondolatokat és képanyagot összeállította:

Márton István építész

Szakirodalom:  MÉ 79/5
                       MÉ 69/2
                       Városépités 1972.6.
                       Veszprém index.hu 2008 nov.16
                       Belváros Veszprém Wikipedia.hu