Kikockázott családi házbővítés Lengyelországban

Hatalmas fekete kocka töri meg Wrocław egyik kertvárosának szabályos szövetű, de vegyes építészeti kialakítású utcaképét. A lengyel KameleonLab iroda egy meglévő és teljesen újragondolt házhoz tetris játék szerűen toldott új részeket. Bán Dávid írása.

A beszédes elnevezésű KameleonLab Lengyelországban teljes átalakítást végzett egy, az 1970-es években épült, tipikus kétszintes lakóházon, úgy, hogy a végeredmény a kockoid formáján túl szinte semmiben nem emlékeztet az eredeti épületre, ezzel teljesen új entitású ház született.

A megrendelő család Wrocław kertes, de mégis élénk városrészében vásárolta meg a számukra ideális telket a rajta álló, számukra már kevésbé ideális házzal. Az épület alapszerkezetéhez mégis ragaszkodtak, noha a meglévő hasznos területet legalább a duplájára kívánták növelni. Az adott korszak, nem feltétlenül csak Kelet-Európára jellemző épülettípusainak átalakítása érdekes kihívást szokott jelenteni az építészek számára.  Nemrég Pécsen láttunk hasonló példát, hogy a négy évtizeddel ezelőtt aránylag modern, mégis közepes színvonalon elkészült épületet a ráncfelvarráson túl, az eredeti szerkezetet meghagyva teljesen újraértelmezték. Akárcsak ott Prof. Dr. Kistelegdi István, a lengyel Kuba Woźniczka és Rafal Specylak is csúcsszínvonalú házat hozott ki az adott matériából.

Ahogy Reisz Ádám építész fogalmazott a Balatonszéplakon épült, szintén nagyformátumban megjelenő erőteljesen funkcionális és kockoid házának tervezése kapcsán, „megtanultam: az egyszerűség rettentő bonyolult dolog". A wrocławi családi ház is a számos megrendelői elképzelést végül a legegyszerűbb formavilágban valósította meg. Az átépítendő ház köré lényegében egy hatalmas acél rácsszerkezetet húztak, ebben alakították ki a különböző új tömböket, vagy igény szerint, hagyták azt kitöltetlen. A kifelé zárt és a kert felé nyitott ház igen erőteljesen határolódik el a külvilágtól. Az utca felé fekete és szinte teljesen zárt homlokzatot kapott, megőrizve néhányat az eredeti nyílászáró kiosztásból. Az épület kubusából játékosan kivágott vagy éppen kitöltött kockoid formákat a tervezők leginkább egy tetris játékhoz hasonlóan képezték ki. Ez az elv annyira jól bevált számukra, hogy néhány évvel később már ennél is komolyabb játékossággal, a tömböket szinte fiókszerűen ki- és betologatva alakítottak ki egy erdei családi házat.

A különböző modellezések után végül két irányban, a kert és a nyugaton szomszédos telek felé bővült az épület. A bővítmény földszinti része alapvetően nappaliként funkcionál, az emeleten a szülői hálószoba került ebbe a keretbe. A belül leginkább fehér szín dominálta terekbe a fény a kert felőli, nagyfelületű üvegajtókon, illetve a különböző tetőbevilágítókon keresztül jut el, a lépcsőházba pedig egy 5 méter magas üvegfal nyújt egyenletes természetes fényforrást. A kert felé kinyúló acélból épült keretszerkezet hordozza az épület eredeti tömbjéből kilépő szülői hálószobát.  Az emelet korábbi tereiben alakították ki a gyerekszobát, így a teljes földszinti részbe a nagyterű, szellős, de az utca és a szomszédok felé mégis zárt közösségi helyiségek kerültek.

A ház csak a kert egy része felé, a tömbből kihasított terasz körül maradt fehér és a nagy ablakfelületekkel világos karakterű, minden más irányba már egy nagyon határozott, feketére festett fadeszka burkolatot kapott, amelynek grafikus rajzolata csak a közeli szemlélők számára töri meg a felület homogenitását. A fekete kockába hasít bele a bejárati térség világoszöld háttérszíne is. A beköltöző család igényeit minőségien kielégítő ház építészeti megoldásait a 20+10+X World Architecture Community Award-on elismeréssel is díjazták.

Bán Dávid