Kisvárosi illetlen illeszkedés - Townhouse, Landskrona

Landskrona svéd kisváros hagyományos városszövetében egy karakteres fehér kubus tűnt fel, nagy szenzációt és vitákat keltve. A fiatal építész-páros, Johan Oscarson és Jonas Elding tervei alapján felépült házat Sterner Dóra, Svédországban élő magyar építész mutatja be, írásában egy kis bepillantást engedve a svéd építészeti szcénába is.

A környezetbe való illeszkedés kérdése mindig hálás vitatéma, ami kevés építészt hagy közömbösen. Nincs ez másképpen Svédországban sem, ahol egy százéves, egy-két emeletes házakból álló kisvárosi utcaképet radikálisan megtörve épült fel néhány éve egy fehér, négyszögletes townhouse – ahogyan a városi sorházakat nevezik errefelé, az angolszász országokban hagyományos zártsorú beépítésre utalva.

A mintegy 40 ezer lakosú Landskrona Svédország déli részén, az Öresund-szoros keleti partján fekszik. A XX. század közepén még virágzó ipari kikötővárosnak számító település ma a posztindusztriális korszak Európa-szerte jól ismert problémáival küzd: munkanélküliség, nagyarányú bevándorlás, romló közbiztonság és pénzszűke. Landskrona hangulatos, Szentendrére emlékeztető régi központja azonban a válságos idők ellenére mit sem veszített kisvárosias varázsából.

 

 

Sokak szemében ezért tapintatlan provokációnak minősült, amikor a fiatal építész-páros, Johan Oscarson és Jonas Elding az egyik patinás sétálóutca 5 méter széles foghíjtelkére egy háromszintes, lapostetős dobozházat tervezett. Az épület osztatlan ablakaival, sima, szinte anyagtalannak tetsző, lábazat nélküli fehér falaival, közvetlen utcaszintre nyíló üvegajtajával és kihívó szögletességével a hagyományos értelemben vett alkalmazkodásnak mintha még a látszatát is kerülni akarná. Akinek a ház megjelenéséről japán példák jutnak eszébe, nem jár messze az igazságtól: Jonas Elding korábban nyolc éven keresztül a világhíres tokiói SANAA iroda munkatársa volt, és többek közt a new yorki New Museum of Contemporary Art tervezésében is közreműködött.

 

 

Érdekes módon a ház létrejöttét nem utolsósorban a város nyugdíj előtt álló műemlékvédelmi igazgatójának köszönheti – ő beszélte rá ugyanis az illetékes politikusokat, hogy engedélyezzék a tervet, több építész kolléga nagy bosszúságára. Érvelése szerint a meglévő épített környezet értékes inspiráció forrása lehet, ennek azonban nem szabad az utánzásban kimerülnie. Az újonnan beillesztett épületnek saját korát kell tükröznie.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy Svédország kortárs építészete nemzetközi berkekben manapság ritkán kelt feltűnést. A skandináv országok közül talán itt épül a legtöbb anonim, tessék-lássék módra tervezett ház. A magánépíttetői piacot katalógusvilla-gyártó cégek uralják, a nagyobb építkezéseket pedig 4-5 nagyipari módszerekkel dolgozó óriáscég tartja kézben. Az igazán radikális és újító jellegű modern építészetet jómódú privát megrendelők egy kis csoportja igényli, akiknek villái általában a nagyvárosok exkluzív negyedeiben, a köznép szeme elől elrejtve épülnek fel. Eme háttér ismeretében talán érthető, miért kavarta föl a bemutatott ház itt is a kedélyeket úgy, ahogy hasonló esetben akár Magyarországon is várható lenne.

 

 

Jonas Elding, az egyik tervező saját elmondása szerint a munka során elsősorban a térbeli kapcsolatok kidolgozása kapott hangsúlyt, a stílusbeli definíció nem játszott különösebb szerepet. Egy ház karakterét a részletek összessége adja meg, noha Jonas Elding hozzáteszi: a vezérelv az volt, hogy a környezettől elütő, szoliter jelleget kapjon az épület. Ennek ellenére a tervezésnél korántsem hagyták figyelmen kívül a meglévő környezet adottságait: a ház párkánymagassága pontosan a két szomszédos, egyszintes, magastetős épület gerincvonala közé illeszkedik. Az utcában egyébként két-, sőt háromszintes ház is van, kissé távolabbról szemlélve tehát az új épület magasságával nem ugrik ki annyira a környezetéből, mint azt egy közelről készített fotó alapján gondolnánk.

 

 

A ház utca felőli része egy apró, földszintes irodával egészül ki a telek hátsó végén, ahová egy kis belső kerten keresztül lehet átjutni. A kert felé mindkét épületrész üvegfallal fordul, az irodát hátul pedig további üvegajtó köti össze a szomszédos ódon ház hátsó udvarával. Barátságos gesztus ez az új jövevény részéről: az új építmény nem zárkózik magába, hanem átjárhatósága révén szervesen kapcsolódik a város meglévő szövetébe.

 

 

Az egyébként zárt utcai szint tiszta üveg bejárati ajtaja betekintést nyújt a ház belsejébe: a konyhán, az ebédlőn és a belső kerten át egészen az irodáig beláthat a kint elhaladó járókelő. Ezzel a ház ablaktalanul is megmutat magából annyit, mint az utca hagyományos épületei, ahol a külvilággal való kontaktust az utcáról is bepillantást engedő ablakok sora biztosítja. A tervezők, és nem utolsósorban a megrendelő pár – két, negyvenes éveiben járó férfi – merészségéről tesznek tanúbizonyságot az emeleti fürdő és a háló – a fotózás időpontjában legalábbis – lefüggönyözetlen, nagy ablakai is.

 

 

A főépület bruttó szintterülete mindössze 50 négyzetméter. A belső tér nagyvonalú kezelése elsőbbséget kapott az alapterület maximalizálásával szemben: az enteriőr egyetlen légtér, amit az utca és az udvar felől felváltva tagolnak a két felsőbb szintet képező, alulról takaratlanul hagyott acélfödémek. A bent is uralkodó fehér szín, a nyitott lépcsők, a csipkeszerűen könnyed korlátok és a szintek közt is akadálytalanul áramló fény légiessé teszi a lakóteret.  Az egybeúszó terek funkcionálisan jól elkülönülnek, a hangulat a helyenkénti dupla belmagasság ellenére is bensőséges. Érdekes megoldás a külső fal belső oldalán elhelyezett könyvespolc, illetve szekrénysor, ami a gazdaságos helykihasználás mellett az ablaknyílást üldögélésre is alkalmas kuckóvá mélyíti. Az emeleti fürdőszobát és az innen nyíló kis teraszt egy áttetsző, acélrács hídon lehet megközelíteni. Az utcára néző teraszt – amelyet a fürdőszobától nyitható üvegfal választ el – viszonylag takarja a benti korlátok után a homlokzaton is visszaköszönő, háremablakokat idéző, finom expandált lemez háló, ám ez inkább csak humoros gesztusnak tűnik, semmint valódi belátás elleni védelemnek. A fürdő egyébként a háló, és így az egész lakótér felé is üvegfallal csatlakozik, ami a helyiséghez kötődő tevékenységek intim elvégzését gyakorlatilag kizárja – ám azért a földszinten vendégek számára megközelíthető, zárt falú mellékhelyiségről is gondoskodtak a tervezők.

 

 

A fentiek alapján egyértelmű, hogy izgalmas, egyedi, ám semmiképp sem átlagos családi életre szabott házról van szó, ahol sem a gyermeknevelés, sem az elkülönülés igénye nem volt releváns. Az építtetők, akik egy szomszédos városban kávézót üzemeltetnek és emellett műkereskedelemmel is foglalkoznak, hátralévő életüket itt szeretnék leélni. Mint megrendelők, személyes elképzeléseiknek maradéktalanul érvényt szerezhettek a ház tervezésénél. Ami pedig a ház esetleges későbbi lakóival kapcsolatos aggályokat illeti: eddig még messze nincs túlkínálat az effajta extravagáns házakból, egy olyan korlátozott vevőkör pedig valószínűleg mindig is lesz, amely a szokványos megoldások helyett valami mást, valami formabontóan újat keres.

Sterner Dóra

1967-ben születtem Budapesten. Gimnázium után bölcsészkaron tanultam 4 évet, de aztán 1990-ben kikerültem Svédországba. Férjnél vagyok és van két fiam. 2005-ben elvégeztem a Lunds Tekniska Högskola építész szakát. Főképpen a lakásépítészet és a részletkidolgozás (anyagok, textúrák és minőség) kérdései érdekelnek. Sokat foglalkozom látványtervezéssel, különböző anyagok megjelenítésével. Szívesen olvasok építészetkritikai és elméleti írásokat. Részidőben tolmácsként is dolgozom. Korábban az Ökoházak című magazinban jelent meg néhány cikkem.

---

A szerkesztő kiegészítése:
Mindez az alkalmazott anyagokról is elmondható: a ház teherhordó szerkezetét a  Leca agyagkavics falazóblokkokból álló falak és acél födémlemezek alkotják. A lapostetőt extenzív zöldtetőként alakították ki. A nyílászárók anodizált alumínium keretszerkezettel készültek, alacsony vastartalmú üvegezéssel. Jellemző padlóburkolatok a szilikáttal kezelt, simított beton és lúgozott, pigmentált tömör fenyő padló. A ház fűtését hőszivattyús padlófűtéssel oldották meg, az alacsony energiaveszteséget pedig a hővisszanyeréses szellőztetés biztosítja. A ház 2010-ben Skåne tartomány építészeti nívódíjának egyik nyertese lett.

Garai Péter

---

Townhouse, Landskrona Svédország

vezető tervezők: Jonas Elding, Johan Oscarson
tartószerkezet: Konkret
fotók: Åke E:son Lindman
generáltervező: Elding Oscarson

kivitelezés éve: 2009
bruttó szintterület: 125 m²
bruttó beruházási költség: 280.000 €
generálkivitelező: Skånebygg