Kívül polgári, belül piaci igénnyel - lakóépület Újlipótvárosban

@Pákozdi Imre: Biztos hogy ez ugyanaz az épület? Csak mert a marseilles-i ház lakásainak szélessége nem „alig két”, de 3,36 méter (oké, ez se sok, de több mint 3), és meglehetős gazdagságot mutat fel, hiszen 25-féle lakástípus van a házban. Hogy nincs fentről kilátás, mert a mellvéd fent 1.80 lenne? Nem voltam ott, de a fotók mást mutatnak: ezeken egyértelműen az általános szemmagasság alatt van a perem (úgy mellmagasságban, 1,30-140-nek tippelem), így még a tető középrészéről is szép kilátás nyílik… (Danyi Balázs fotói, 2011 - ezeken a beton is szépnek tűnik)

@mB: mB, nem biztos, hogy ez ugyanaz az épület. Én ugyanis voltam benne, maga pedig fotókat közöl. A peremmagasság 1,8 és 1,9 között van. Az Ön által belinkelt képen látható fiatalember nem a perem melletti járdán, hanem a medence melletti, kiemelt részen áll - vagy pedig a fénykép perspektívája csalóka. Lent találja egy másik kép linkjét*, az talán jobban érzékelteti a magasság-viszonyokat. Másfelől nem a lakások, hanem a lakóelemek szélessége alig két méter (ezek szerint 1,65 m körüli), ami azt jelenti, hogy pl. a gyerekszoba szélessége ennyi. Egy éven át laktam ilyen széles szobában fiatal házasként, albérletben a lágymányosi lakótelepen, úgyhogy javaslom, próbálja ki Ön is: elutazik Marseillesbe, kivesz egy sztenderd szobát a Hotel Le Corbusierben, az pont ilyen széles, WC a másik ilyen szobával közös előtérben. Amúgy a 3. emeleti kis étteremben képet alkothatunk a kétszintes lakások tér-arányairól is. A két szint egybenyitva jópofa, ráadásul az étterem alaprajzilag is tágas. Amikor viszont az éttermen belüli galériás részhez érünk, a belmagasság groteszk módon leszűkül; a helyszínen készült számos fényképen a nejem (külmagassága 1,65 m) felnyújtott kézzel elérte a plafont. Ez nem a Modulor 2,26 m-e, ez még annál is kisebb belmagasság. * A kép linkje: http://www.google.hu/imgres?q=cite+radieuse+marseille&start=294&um=1&hl=hu&sa=N&biw=1093&bih=471&tbm=isch&tbnid=2wvPx1VMjIzMDM:&imgrefurl=http://www.everystockphoto.com/photo.php%3FimageId%3D5925722&docid=mLRuIrHeufv_sM&itg=1&imgurl=http://s3.amazonaws.com/everystockphoto/fspid20/34/57/56/batiment-building-france-345756-o.jpg&w=1545&h=1024&ei=jJL4T4reEeje4QTtxNSCBw&zoom=1

@Pákozdi Imre: Természetesen Le Corbusier, nem pedig Le Corbuisier. Bocsánat a fentebbi hevenyészett hozzászólásomban ejtett névírási hibáért.

@Pákozdi Imre: Valóban az a legelszomorítóbb, hogy egy kellemetesnek tűnő homlokzat mögött mik tudnak lenni. Hosszabb ideje próbálom elképzelni a lelkes vásárlót, hogy milyen családszerkezetben gondolkodva lakja majd a kisebb lakásokat. (Külön kedvencem a III. és VII. emeleti fogyó-erkélyes lakóizé, ahol már csak a kanapén lehet hunyni, esetleg hálózsákos-padlós megoldásban.) A házgyári filing tökéletes, még a belső lépcsőkorlát is azokból a zártszelvényekből , mint a mellette lévő panelban, megpöccintve a fa lezáró gombocskával… A piaci igény valóban azt képezi le, hogy a cifra ködmön többet ér az életnél, ami az ember lakásában élhető? Megint csak arra van lehetőségünk, hogy méregdrága „lakás”kapszulánkban a munkaerőnket újratermeljük estétől reggelig? Lehet itt zongorázni, gyerekkel játszani, sílécet hova rakni, könyvet olvasni, bármit gyűjteni, ami a szükségest meghaladja és ami emberré is tesz a proletár léten túl? De akkor minek a szépen kimódolt köntös travertinnel, sohasem használt, ám szépen körített (FUNDERMAX!) erkélyekkel, amikor csak csákánnyal lehet máshogy bebútorozni álmaink lakását,mint ahogy azt az ábra mutatja? Azért megnézném az energiatanusítványt is vagy egy hőfotót a házról.Vannak pikáns megoldások, mikor a vb pillér és a 30-as Porotherm előtt ugyanaz a rétegvastagságú hőszig. vonul el pl.A korszerű melegvízellátás pedig talán a következő ötéves tervben várható.

@1234: Lehet, hogy csak erre van mostansag pénze az embereknek. De legalabb az épulet kulseje korrekt.

@sponcsak: Éppen azért, mert az emberek pénze kevesebb, a magyar építészeknek nem ártana már megtanulniuk lakást tervezni, méretezett kutyaólak helyett! Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, de ezek a lakások nem tartoznak a jók közé. Mindegy, hogy a nappali 5 vagy 3 méter széles, a lakások borzalmasak! Bazi előszobák, közlekedők, szekrény bütüjének koppanó szobaajtók, a múlt század ötvenes éveinek sem megfelelő konyhák! Agyrém az egész! Lehet, hogy a szabályozás is rémes Magyarországon, de elképesztő, hogy ez jelenti a 21. századot! A lakásokat a címük miatt veszik, maximum. A cím, szerintem: Kivül Bauhaus-utánzat, belül szar lakások Talán, mert ennyi a magyar igényesség, talán mert ennyire képesek a tervezők. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

@EMA: Kedves EMA, ne legyünk telhetetlenek. Sokszorta többen találkoznak az épület külsejével mint ahányan laknak benne, ezért nem kis dolog, ha a ház az (inkább tágabb, mint szűkebb) valóságos környezetével próbál párbeszédet kezdeni. Beszélgetni vele és nem kiordítozni belőle. Ez pedig manapság nem mondható általánosnak. Ami a lakásokat illeti, való igaz, hogy a "polgári külső" mögötti "piaci" tartalmat akár "proletár belsőnek" is nevezhetnénk. Ez azonban nem azért van, mert "a magyar építészeknek nem ártana már megtanulniuk lakást tervezni", hanem elsősorban azért, mert a nagyközönség számára elérhető proletár lakásméretekkel nem lehet polgári lakásokat építeni. Amellett az sem igaz, hogy az építész tervez, hanem az esetek túlnyomó részében az építtető és a tervező közös produkciójáról van szó, elvégre az engedélyezési tervet is mindketten aláírják. Az építtető pedig adott homlokzathossz mellett érthető okokból minél több lakást követel a tervezőtől, ebből pedig menthetetlenül csőszobák lesznek. Az is tény, hogy a magyar lakásvásárló nem lakást, hanem lakás négyzetmétert vesz és döntésében legalább is az én megfigyelésem szerint sok dolog befolyásolja, de legkevésbé a lakás használati minősége. Utóbbit valójában se az alaprajzból, se a neki megmutatott üres új lakásból nem igazán tudja megítélni. Akkor pedig miért utazna a minőségre a beruházó? Róka fogta csuka ez a javából. Az építész persze mondhatná ilyenkor, hogy "nem", de az vesse rá az első követ azért, hogy nem mondja, aki szeret éhen halni.

@zapata: Nagyon-nagyon nem értek egyet Veled! A mentségeket már milliószor hallottam, és mint valami sorscsapás emlegetsz olyan dolgokat, amelyeket meg lehet, sőt, meg is kell változtatni! Akármennyire nem értenek a laikusok a térképzéshez, azonnal felfogják, hogy mi az, ha látják! Ha látnak egy lakást, ami nem funkcionális deformáción átesett dobozokból áll, azonnal megérzik, megértik, hogy az miért jobb nekik. A négyzetméterkorlát sem indok, a konstrukció és a beruházó sem! Aki képes jó lakásokat tervezni, abban ég a vágy, hogy meggyőzze a megbízóját, hogy mennyivel jobban jár ő is, ha jó lakásokat épít. Nem mentség, hogy a szabályok idióták, mert egy magára adó épitész-társadalom nem tűri, hogy hülye szabályoknak megfelelően tervezzenek rosszat. Nem, nincs mentség arra, hogy ha valaki a XXI. században XX. század eleji vacak lakásokat tervez! http://podo-pro.hu/ujrapozicionalva/ Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

@EMA: pontosan így van, mindenben egyetértek - ahogy én is szomorúan olvasom (rendszeresen) az építészek "mosakodását", a felelősséget a megbízóra hárítván. - - - kiváló - ki--vá--ló - példáktól hemzseg a nemzetközi szaksajtó (ugyanebben a léptékben), és ott sem turbózsenik ülnek a pénzeszsákokon: sok-sok szociális lakás épül európaszerte, ezeket - határainkon kívül - nem nyammogó, sértett egók, hanem a feladatra izgalmas megoldást és választ kereső építészek tervezik - izgalmas és választ jelentő eredményekkel. _van_ véleményük a társasházakról, ismerik a létező évtizedes-évszázados mintákat, és alkalmazzák azokat. érdemes körülnézni! (jól emlékszem, hogy pont ema mutatott itt be vagy 30 m2-en egy igen patentül belakott, valóban _élő_ és élhető kis életteret?)

@másik: Az, talán arra volt jó, hogy bizonyítsa, nem alaptalanul állítom, hogy a kötöttségek csupán kihívások. Aki becsüli önmagát, az a tervező felülkerekedik a nehézségeken, és nem magyarázza a bizonyítványát. Mellesleg, mint befektetés is egyértelműen gazdaságos az átgondolt terv szerint készült lakás. Üzletembereknek nem esztétikáról kell beszélni, hanem megtérülő befektetésről, használóknak pedig arról, hogy mi minden jó származik abból, ha a lakásuk nem olyan beosztású mint a nagyszüleiké volt száz éve. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

@EMA: Nem velem nagyon-nagyon nem értesz egyet, kedves EMA, hanem a valósággal (ami ugyan nekem se tetszik, de ez a valóságot a legkevésbé sem érdekli). Nem csak az igénytelen befektetők hiszik, hogy jó lakást építeni ma nem üzlet, hanem többnyire ez a valóság, hiszen ha igaz,ebben a házban is minden lakás elkelt. Én magam jó ideje nem vetemedtem arra, hogy társasházat tervezzek, de a kollégáktól tudom, akik rá vannak kényszerülve hogy undorukkal küszködve ebből éljenek meg, hogy ez milyen keserű kenyér. Már a többségnek persze, mert vannak, akik nagyon jól elvannak ezen a piacon és lelkiismeretfurdalás nélkül futószalagon terveztetik a négereikkel a silányabbnál silányabb társasházakat. Van persze egy olyan beruházói kör is, amely az igényesebb fogyasztókört célozza meg, de ez a piacnak egy szűk szegmense, ahol nagyon kevés kolléga jut munkához. Ezért nem tudom elítélni azokat, akiket jobb híján az átlagos társasház-bizniszbe sodort a balsorsuk. És ha valamelyikük netán kiszállna ebből, hála a tonnaszámra termelt diplomáknak, bőven akad helyettük más, aki ugyanott folytatja. Nem egy oka van annak, hogy olyan viszonyok alakultak ki ebben a műfajban, hogy a szemetet is el lehet adni, sőt azt könnyebben. Oka lehet ennek a mesterségesen támasztott kereslet is, oka lehet persze az építésztársadalomban egyáltalán nem ismeretlen sznobságos "elitista" attitüd, ami méltóságán alulinak tartja szóba állni az építészet általa mélységesen lenézett közönségével, legfeljebb némi fensőbbséges kioktatás erejéig, stb., stb. Az ilyen okokról bizonyára érdemes lenne beszélni, de igaztalan lenne ezt az egész katyvaszt rákenni a társasház-biznisz kiszolgálására kényszerült kollégákra, azokra, akiknek csak fillérek jutnak a bóvlitermelés profitjából és akiknek többsége nem hogy oka lenne, hanem áldozata a kialakult irracionális viszonyoknak,

@zapata: amit mondasz az azért butaság, mert összekeveri a „valóságot” az építész feladatával és felelősségével. ez lenne az a "valóság", ami – a gondolatodat továbbgörgetve – legitimálja mondjuk a nemzeti színház buta ormótlanságát az épület általános elfogadottságára és a benne működő jó társulatra hivatkozva? ami legitimálná sok esetben a pályázatok elmaradását mondván hogy „végülis jó épület született”? aminek nyomán rálegyintenénk a korrupcióra mondván hogy „legyünk reálisak: mindig is volt és van és lesz?” na ne már. ennél azért tegyük magasabbra a szakmánk mércéjét, ha kérhetem. „Nem egy oka van annak, hogy olyan viszonyok alakultak ki ebben a műfajban, hogy a szemetet is el lehet adni” – írod, és nyilván sok oka van, de egészségesnek tűnik ha az építésztársadalom az építészi-építészeti okokat keresi. emígyen pedig az egyik fő ok az, hogy az általad fentebb felvázolt erkölcsi mélyrepülés és annak elfogadása tűnik túlontúl általánosnak. hogy egy kicsit nagypapásan fejezzem be: az építész bizony igenis felelős a kezéből kikerült munkáért, az általa létrehozott terek minőségéért – és a vicces csak az (ez már magánmegjegyzés), hogy valahogy sokkal többször hallok építészektől utólagos magyarázkodást, a ’bizonyítvány magyarázását’, a naivság megmosolygását, mint ahány olyan esetről tudnék, mikor a tervezőben egyáltalán felmerült, hogy alternatívákat kellene felmutatnia, hogy _feladata_ lenne hogy ne behódoljon, hanem kommunikáljon és kooperáljon. amíg az építészek ezt a feladatukat nem ismerik fel, amíg az „ez kell úgyis a népnek” igen-igen szomorú erkölcsi nívója elfogadhatónak tűnik, addig – bocsánat a szóért – cseszhetjük.