Nézőpontok/Tanulmány

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervei - A Metabolizmus múltja, jelene és jövője (5.)

1/19

Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi

?>
Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi
?>
Louis Kahn, personal form design
?>
Kiyonori Kikutake, Sky House, 1958
?>
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú közösség” terve, 1958 - forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake, Koto körzet terve, 1961, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake 1960-as Unabara „Víziváros” terve, lakóépület,  forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake, „Sekélytengeri közösség” terve, 1963, lakóépüle, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978
?>
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve egy központi törzzsel, 1968 forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
?>
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve négy központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihon
?>
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve hat központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
?>
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú lakóépület” terve, 1969, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: első és második típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
?>
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: harmadik és negyedik típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
?>
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervek: a különböző títusok közötti összefüggések, Nyilas Ágnes (saját rajz)
?>
Kiyonori Kikutake, „Ultramagas felfőkarcoló” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihongata jutaku, Kyuryudo,
?>
Kiyonori Kikutake, Stratiform Structure Module, 1972
?>
1/19

Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervei - A Metabolizmus múltja, jelene és jövője (5.)
Nézőpontok/Tanulmány

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervei - A Metabolizmus múltja, jelene és jövője (5.)

2012.06.01. 11:35

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Nyilas Ágnes

Vélemények:
5

Dosszié:

Kiyonori Kikutake Megastruktúra-tervei a japán metabolista mozgalom fontos és érdekes elemét alkotják. Nyilas Ágnes cikksorozatának 5. részéből megtudhatjuk, hogyan alakult ki az építész speciális tervezési módszere, a ka-kata-katachi és ez milyen formában jelent meg a törzsekből, félközösségi terekből és lakókonténerekből álló vertikális városok utópisztikus terveiben, amelyek alaktani és rendszerelméleti szempontból több csoportba sorolhatók.

Kiyonori Kikutake Megastruktúra-tervei a 50-es évek végétől a 60-as évek végéig sok hasonlóságot mutatnak Tange egyidőben készült városterveivel mind alaktani, mind pedig rendszerelméleti vonatkozásaikban. Míg azonban a „városi infrastruktúra mint központi szervező- és összekötő elem" ötlete Tange nevéhez fűződik, a mesterséges építési terület gondolata már Kikutake korábbi terveiben is jelen volt.

Kikutake legelső és legismertebb Megastruktúrája, ahol a mesterséges építési terület egészen más formát öltött, mint azt Tange híres öböl-terveiben láthattuk, az 1958-as „Toronyalakú közösség" terve (Tower-shaped Community Project) volt. Itt a mesterséges építési terület nem más, mint a torony dupla henger alakú vasbeton fala, ahonnan majd – Kikutake elképzelése szerint – a lakókonténerek „nőnek ki". „Mintha csak az új család létrejöttét ünnepelné, az új lakókonténer a hengerpalást körül lassan forogva emelkedik föl a torony külső felületén, föl egészen az égig" – írta Kikutake a Metabolista kiáltványban (Noboru Kawazoe, Metabolism 1960: The Proposals for New Urbanism, Bijutsu Shuppansha, Tokyo, 1960, pp.18-19). Ezt az alapgondolatot továbbfejlesztve, a „Toronyalakú közösség" tervet számos hasonló épület követte, amelyeket gyakran emlegetnek a „Függőleges közösség" tervek (Vertical Community Projects) összefoglaló néven, mivel minden egyes épület egy-egy kisvárosi közösség befogadására készült, és függőleges irányú terjeszkedést biztosít.

 

Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi
1/19
Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi

Louis Kahn, personal form design
2/19
Louis Kahn, personal form design

Kiyonori Kikutake, Sky House, 1958
3/19
Kiyonori Kikutake, Sky House, 1958

 

 

A „Toronyalakú közösség" terve

Az eredeti ötlet Kikutake észrevételéből fakadt, mely szerint az ötvenes évek japán várostervezése hiányában volt bármiféle szisztematikus eljárásnak. Ennek a hiánynak a pótlását célozta háromfázisú tervezési módszere, a ka-kata-katachi. A szójáték három összecsengő, de jelentésében mégis különböző szava a tervezési folyamat evolúcióját fejezte ki a három egymást követő legfontosabb fázis megnevezésével, ahol a ka a kreatív fázist (még eléggé homályos elképzelést), a kata a műszaki fázist (általános tervezési rendszert), a katachi pedig a formai fázist (végső, konkrét forma) jelentette.

Kikutake tervezési módszerének kialakulására nagy hatással voltak Louis I. Kahn körülbelül egyidőben megjelent elméleti fejtegetései a „forma" és a „kivitelezés" koncepciójának különbségéről (Louis I. Kahn, „Order is" (1955), „On form and design" (1960), Louis I. Kahn: Writings, Lectures, Interviews, Rizzoli International Publications, 1991). De ennél is nagyobb befolyást gyakorolt Kikutake gondolkodására Mitsuo Taketani híres japán atomfizikus alapvetően marxista beállítású tudományelmélete, mi szerint minden tudományos szemlélet a megismerés három egymást követő szakaszának, a fenomenális szakasz (a tapasztaltak leírása), a lételméleti szakasz (a tapasztalatok tárgyának szerkezeti elemzése) és a lényegi szakasz (a két előző szakasz szintézise) soha véget nem érő fejlődési folyamatán alapul (Mitsuo Taketani, „Kérdések a dialektika témaköréből" (Benshoho no shomondai), Tokió, 1954).

Kikutake ezt a gondolatsort próbálta átültetni az építészet területére. Elméletének gyakorlati alkalmazására saját lakóháza, a Sky House tervezése teremtette meg az első lehetőséget, de a „Toronyalakú közösség" terve volt az első számottevő próbálkozás a rendszerelmélet alapjainak bevezetésére a várostervezés elméletébe. A „Toronyalakú közösség" terve másrészt a „közösség" és az „egyén" összekapcsolásának szociálutópiáján alapult, ahol a közösséget a mesterséges építési terület, a torony fala által körülhatárolt közösségi tér, az egyént pedig az egyedi lakókonténer testesítette meg. Mivel a tervben összesűrített gondolatok tökéletes összhangban voltak a Kawazoe által körvonalazott új irányzat, az építészeti Metabolizmus alapgondolatával, ezért a „Toronyalakú közösség" tervét a Metabolista kiáltványban is a legelőkelőbb helyen, az első fejezetben mutatták be.

 

Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú közösség” terve, 1958 - forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
4/19
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú közösség” terve, 1958 - forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake, Koto körzet terve, 1961, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
5/19
Kiyonori Kikutake, Koto körzet terve, 1961, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

 

 

A tervben szereplő 300 m magas torony 50 m átmérőjű, és egy 200 m átmérőjű, 15 m mély földalatti hengeralapon nyugszik, ami az esetleges további terjeszkedést is biztosítja. A torony dupla vasbeton fala a függőleges közlekedés csatornáit – a liftaknákat és lépcsőházakat –, valamint a vízszintes közlekedésre szolgáló folyosókat fogja közre. A belső fal egy nagy összefüggő teret határol le a torony középső részén, amit csak itt-ott szakít meg egy-egy vízszintes födém az 5.000 fős közösség által igényelt legfontosabb városi funkciók befogadására. Ezek a födémek viszont nem jelennek meg a torony homlokzatán vízszintes tagolóelemként. Ugyancsak a belső henger által lehatárolt térben helyezkedik el a lakókonténerek helyszíni legyártásáért felelős üzemrészleg is, amelyet később - amikor már nem lesz rá szükség - eltávolítanak a toronyból, és helyét egy adminisztrációs egység veszi át, ami a lakókonténerek fejlesztéséhez szükséges kutatómunkával foglalkozik.

A torony külső hengerpalástján helyezkednek el az ugyancsak henger alakú lakókonténerek. A palást 1250, egyenként 55 m2-es lakókonténer befogadására alkalmas, amelyek az igényeknek megfelelő időzítéssel „nőhetnek ki" a falból, „mint fáról a levelek" – írja Kikutake –, ezáltal biztosítva a Megatsruktúra növekedését. A lakókonténerek nincsenek egymással közvetlen kapcsolatban, hanem csak közvetetten, a hengerpaláston keresztül érintkeznek, ami a szerkezeti kapcsolatokon kívül a lakókonténerek közüzemi vezetékekhez és egyéb városi infrastruktúrához történő csatlakozását is biztosítja.

Bár Kikutake a terv leírásában a közösségi és az egyéni érdek összeegyeztetéséről ír, a közösségi léptéket képviselő Megastruktúra emberfeletti mérete és az egyéni léptéket képviselő egyedi lakókonténer mérete között hatalmas szakadék tátong, amelyet a központi városi terek – homlokzaton meg nem jelenő – függőleges tagolása sem képes áthidalni.

 

Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
6/19
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
7/19
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

 

 

A „Függőleges közösség" tervek csoportosítása

1958 és 1970 között Kikutake tíz „Függőleges közösség" tervet készített. Közülük háromban, név szerint a Koto körzet tervében (Koto District Project, 1961), valamint az 1963-as és 1968-as víziváros tervekben (Marine City Projects) a „Toronyalakú közösség" tornya ismerhető fel, ezért ezek a tervek alaktanilag egy csoportba sorolhatók. A maradék hat tervet további három csoportra tagolhatjuk. Az 1960-as Unabara víziváros lakóépületei – amit Kikutake mova-block néven említ (a Sky House ismertetésében a „három mozgatható dolog", a Mova-net, a Movable House és a Mova-block között a legnagyobb léptékű elem) – valamint az 1963-as „Sekélytengeri közösség" terv (Shallow sea-type Community Project) lakóépületei alkotják a második csoportot. Ezek a Megastruktúrák a „Toronyalakú közösség" toronyával hasonló léptékűek, és a Megastruktúra, valamint az egyedi lakókonténerek léptéke közötti áthidalatlan szakadék is ugyanúgy jelen van.

A „Sekélytengeri közösség" tervben a központi városi tér csak a Megastruktúra alsó felén jelenik meg. Itt a függőleges közlekedés csatornája három részre oszlik, és a szétterpeszkedő három ág egy tetraéder éleit definiálja, ami pedig a városi teret határolja le. Hasonló a helyzet az Unabara terv lakóépületével, ahol a városi tér a struktúra vázát, az árbócot tartó vasbeton szerkezetű hajótestben, a Megastruktúra alsó felén található. A lakókonténerek mindkét tervben a fölső részre korlátozódnak: a Sekélytengeri közösség-ben a függőleges központi törzsről háromfelé ágazó vízszintes folyosók mentén, az Unabara-ban pedig az árbócok vonalához igazodva alkotnak vízszintes nyalábokat.

Az 1968 utáni Függőleges közösség tervek azonban már lényegesen különböznek elődeiktől. Az egy központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" terve (Tree-shaped Community Project) egyedül képviseli a „Függőleges közösség"-ek harmadik csoportját. A központi törzs a függőleges közlekedés négy csatornájából tevődik össze. A törzsre minden ötödik szinten vastag födémlemezek fűződnek fel. Ezek a lemezek központi városi funkciókat, menekülési útvonalakat és gépházakat fogadnak be, és a huszonöt szint magas épületet öt kisebb közösségi egységre tagolják.

Egy ilyen egység negyven lakókonténerből és az általuk lehatárolt központi városi térből áll, és Kikutake a „félközösségi tér" (semi-public space) névvel illeti. Ezeket a tereket két-két lakókonténer határolja körül mind a négy oldalról, de mivel a köztes szinteken nincsenek födémlemezek, itt hosszú függőfolyosók kapcsolják a lakókonténereket a központi törzshöz. Egy lakókonténer 7,2 m x 14,4 m alapterületű; öt egymásra helyezett és egymás fölött kissé eltolt lakókonténer alkot egy nagyobb, lépcsős kialakítású függőleges nyalábot.

A tervben így három különböző léptéket figyelhetünk meg. A legnagyobb közölük a teljes épület léptéke, ami azért így is kisebb, mint a „Toronyalakú közösség" Megastruktúrájáé. A következő a központi városi tér közösségi egységének, a félközösségi térnek a léptéke, ami a teljes épület és a lakókonténer léptéke közötti különbséget hivatott árnyalni. A legkisebb léptéket pedig a lakókonténer képviseli.

 

Kiyonori Kikutake 1960-as Unabara „Víziváros” terve, lakóépület,  forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
8/19
Kiyonori Kikutake 1960-as Unabara „Víziváros” terve, lakóépület, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake, „Sekélytengeri közösség” terve, 1963, lakóépüle, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978
9/19
Kiyonori Kikutake, „Sekélytengeri közösség” terve, 1963, lakóépüle, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978

Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve egy központi törzzsel, 1968 forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
10/19
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve egy központi törzzsel, 1968 forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong

Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve négy központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihon
11/19
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve négy központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihon

 

 

A különböző léptékek árnyalása figyelhető meg a „Függőleges közösség" tervek negyedik csoportjába tartozó épületeken is. Az ebbe a csoportba tartozó négy, illetve hat különálló központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" tervekben, valamint az egy évvel későbbi „Toronyalakú lakóépület" tervben viszont a központi törzs több kisebb törzsre bomlik, amik részlegesen lehatárolják a félközösségi terekből összetevődő központi városi teret. Ugyanakkor a lakókonténerek alkotta lépcsős kialakítású függőleges nyalábokat is közvetlenül a törzsek támasztják alá, így az egy központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" tervben szereplő hosszú függőfolyosók eltűnnek.

A „toronyalakú" és a „faalakú" prototípusok

Ha a „Függőleges közösség" tervek négy csoportját összevetjük, azt figyelhetjük meg, hogy alaktani szempontból alapvetően két különböző prototípussal állunk szemben, míg a többi terv átmenetet képez közöttük. A „toronyalakú" prototípus szerkezetét tekintve inkább centripetális jellegű: a közlekedési rendszert magába záró dupla falú vasbeton cilinder körülzárja a központi városi funkciókat befogadó tereket, ezzel szemben a „faalakú" prototípus centrifugális jellegű. Itt a központ vasbeton mag, a „fa törzse" nem zárja be a városi tereket, hanem éppen fordítva: a félközösségi terek sorozata erre a függőleges törzsre fűződik fel, mintegy körülölelve azt. A „faalakú" prototípus a „toronyalakú" prototípushoz képest jóval kisebb léptékű, az itt felbukkanó félközösségi terek még tovább árnyalják a Megastruktúra és a lakókonténer közötti léptékbeli különbséget.

A „faalakú prototípus"-ra való áttérést ezért Kikutake szemléleti fejlődéseként is értékelhetjük, az egyént a közösséghez kapcsoló „mesterséges építési terület" elvont képzetéből a jóval konkrétabb „félközösségi terek" gondolatának irányába, amelyek köztes léptékükkel próbálják áthidalni a szakadékot az egyént képviselő lakókonténer és a közösséget képviselő Megastruktúra között. Ezentúl még a központi városi funkciókat befogadó terek fokozatos megnyitása is megfigyelhető a „Toronyalakú közösség" teljesen zárt központi tereiből az egy központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" félközösségi tereibe, amelyek mind a négy sarkukon nyitottak. Ez a transzformáció később az „Ultramagas felfőkarcoló" tervében tetőződött be, ahol a félközösségi terek teljes mértékben kifelé orientálódnak, a torony külső palástjának bemélyedéseiben foglalva helyet.

 

Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve hat központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
12/19
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve hat központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong

Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú lakóépület” terve, 1969, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
13/19
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú lakóépület” terve, 1969, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: első és második típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
14/19
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: első és második típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: harmadik és negyedik típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
15/19
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: harmadik és negyedik típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervek: a különböző títusok közötti összefüggések, Nyilas Ágnes (saját rajz)
16/19
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervek: a különböző títusok közötti összefüggések, Nyilas Ágnes (saját rajz)

Kiyonori Kikutake, „Ultramagas felfőkarcoló” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihongata jutaku, Kyuryudo,
17/19
Kiyonori Kikutake, „Ultramagas felfőkarcoló” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihongata jutaku, Kyuryudo,

Kiyonori Kikutake, Stratiform Structure Module, 1972
18/19
Kiyonori Kikutake, Stratiform Structure Module, 1972

 

A „Függőleges közösség" terveket később a „Vízszintes közösség" tervek követték. Ezek Kikutake szisztematikus tervezési rendszerének továbbfejlesztése révén keltek életre, a Metabolista mozgalom lecsengése után. A „Vízszintes közösség" tervek egyébként hasonló elveken alapultak, mint a „Függőleges közösség" tervek, csak nem függőleges, hanem vízszintes irányú terjeszkedést biztosítottak a városnak. Leghíresebb közülük az 1972-es Stratiform Structure Module, amely egy hatalmas, vízszintesen elnyújtott A-keresztmetszetű tartó igény szerint beépíthető lakókonténerekkel, akárcsak Tange Boston-öböl tervének tartói.

Másrészt viszont a „Függőleges közösség", majd később az azokat felváló „Vízszintes közösség" tervekkel párhuzamosan egy másik irányvonalat is nyomon követhetünk Kikutake tervezéselméletének fejlődésében. A „mesterséges építési terület" fogalma ugyanis nem tűnt el nyomtalanul, csak alaposan átalakult: a mesterséges szigetek Kikutake 50-es és 60-as évekbeli „víziváros" terveiben ennek a módosult megjelenési formái, más helyzetben és más léptékben. De erről majd a következő fejezet szól részletesebben.

Nyilas Ágnes

(folyt. köv.)

Vélemények (5)
mB
2012.06.10.
20:16

Aktuális hír (Archdaily): - Lebontották Claude Prouvé kísérleti épületét A tervező 2012-es halála után került sor a bontásra (március), lelkes építészek és építészhallgatók spontán szerveződő összefogásának köszönhetően egy modult meg tudtak szerezni a tulajdonostól. Érdekes az épület története: '73-ban nagyravágyó tervekkel álltak neki az építésnek, hosszútávú elképzelésekkel, tömeges építési tervekkel, mikor a cég váratlanul tönkrement - egyesek szerint az ellenérdekelt (és konzervatívabb technikákkal dolgozó) építőipari cégek lehettek a dolog mögött. Akárhogy is: az építkezés leállt, a cég csődbement, a ház azóta folyamatosan lakatlan (!) volt... Az épületről júniusban kiállítás nyílik Nancyben.

nyilas_agi
2012.06.04.
12:19

Köszönöm a színvonalas hozzászólást, és nagyon örülök, hogy végre egy kis diskurzus alakult ki, ez a téma ugyanis szülőhazájában, Japánban is nagy vitákat vált ki az építésztársadalomban. Vannak, akik csak „hasztalan délibáb kergetést” látnak a Metabolisták erőfeszítésében, és anélkül, hogy bármilyen várostervezés elméleti háttérrel rendelkeznének, vagy legalább mélyebben ismernék magukat a terveket, előre elítélik őket. Nem nekik szól a sorozat. A várostervezés elmélete, „utak és tévutak” fokozatos egymásra halmozódásából formálódik, ahol a „tévutaknak” is nagy jelentősége van, mert tanulni lehet belőlük, és részleteikben használhatóak is lehetnek. A „közvetlen praktikum” oldaláról nézve a Metabolizmus várostervezés elmélete is egy ilyen zsákutca. Ezek a minden emberi léptéket fölülmúló, és minden emberi érzést figyelmen kívül hagyó Megastruktúrák természetesen nem is épülhettek meg (és jobb is, hogy nem épültek meg), mert így, ahogy a Metabolisták megrajzolták őket, minden realitást és konkrétumot nélkülöztek (helyszín, konkrét szerkezet, lakók, stb.) Viszont a tervezők szándéka sem az volt, hogy az épületik, úgy ahogy vannak, megépüljenek. Az ő szándékuk (mint sok más ország építészéé az 50-60-as években) sokkal inkább kemény kritika és figyelemfelhívás volt, hogy az új társadalmi, szociális kondíciók mellett az eddigi eszközökkel már nem lehet várost tervezni: itt az idő a radikális váltásra. Ráadásul ez a helyzet Japánban még kiélezettebb volt, mert ők jobban ragaszkodnak a megszokotthoz, a „jól beválthoz”, mint más népek. Ezen felül pedig a Metabolisták elméletében sok olyan gondolat van, melyet később más várostervezők felhasználtak, és kissé átalakítva beépítettek saját elméletükbe. Christopher Alexander szintén oly sokat vitatott „élő rendszerek” elméletének is a Metabolizmus várostervezés elmélete képezi a gyökerét. Alexander elméletére pedig azok a számítógépes „evolúció modellek” épültek, melyeken mai számítógépes építészeti tervező programjaink is alapulnak. De több értékes kis „szikra” is el van hitnve ezekben a – saját valóságukban használhatatlannak bizonyuló – tervekben, melyek azóta beépültek a várostervezés vagy más rokon területek elméletébe. Így a cikksorozat célja elsősorban NEM a szubjektív véleményalkotás, hanem a tervek részletes és – amennyire ez lehet – objektív bemutatása, minek segítségével az éles szemű olvasó összegyűjtögetheti magának ezeket a szilánkokat (amiből már néhányat itt és ott el is árultam). Az apropó pedig kettős. Egyrészt az első fejezetben említett kiállítás és a Metabolista csoport tagjainak rohamos fogyatkozása. Másrészt pedig az, hogy megérett az idő egy következő „nagy váltásra” városépítészeti gondolkodásunkban az eddigi sorozatos kudarcaink, és a társadalmi, szociális környezet megváltozása miatt is, ami ráadásul Japánban most egy várható robbanásszerű népességcsökkenéssel tetőződik. Így most kint ismét aktuális a téma, viszont a forrásanyag nemcsak hogy magyarul, de angolul is nagyon korlátozott. Ezért gondoltam, hogy lesznek, akik értékelni tudják majd a sok eredeti japán anyagból átvett részletet, gondolatot, aminek egy jó része eddig még angolul sem jelent meg. És bízomm abban is, hogy másokat is diskurzusra sarkall majd a téma. Előre is köszönöm! Nyilas Ágnes

mB
2012.06.04.
14:51

@nyilas_agi: Én pedig a sorozatot köszönöm, illetve a tényt 8mindenkinek), hogy tényleg mintha elindulna egy tűnődés a dolog felett. Érdekes volt most Alexandert hivatkozott kapcsolatként látni, első olvasatban a végletekig ellentétes szemléletnek gondoltam volna, hozzáteszem hogy a (valóban sokat hivatkozott) matematikai és számítógépes vonatkozásaiban kevéssé vagyok jártas. Várom a következőket, most már különösen érdekelni fog a "jövőre" rész is! :-)

másik
2012.06.03.
17:37

érdekes a sorozat – sajnos nem mindet tudtam még elegendő alapossággal végigolvasni. ehhez a mostanihoz viszont lenne egy kérdésem: a cikk sorra veszi ezeknek a megastruktúráknak az alakulását, viszonylag kis értékeléssel (egy helyen igen: "a közösségi léptéket képviselő Megastruktúra emberfeletti mérete és az egyéni léptéket képviselő egyedi lakókonténer mérete között hatalmas szakadék tátong, amelyet a központi városi terek – homlokzaton meg nem jelenő – függőleges tagolása sem képes áthidalni.") - a kérdésem pont erre vonatkozik: nem a huszadik század egyik legnagyobb kudacáról van-e itt szó? a méret, a technika elsőrendűségéről, az ember, az egyén (de a közösség) eltörpüléséről a technikai lehetőségek árnyékában? - (szerencsére) nem sok épült az ilyen megastruktúrákból, háziasított leszármazottjai is sok esetben kudarchoz vezettek – érdekes megfogalmazás a „függőleges közösség”: környezetpszicológiai szempontból úgy tudom hogy mindennemű közösség pont _nem_ függőlegesen szeret és tud kialakulni. árulkodó, hogy a szöveg az építmények „alakjáról”, rendszeréről beszél, építésmódjáról, de egyiknek sincs _helye_, nincsenek konkrét lakói (csak "5000 fő"), nincs város ahová ezek kellettek volna. a torony pedig sok mindenre lehet alkalmas, de a ’közösség’ szempontjából kevés rosszabb van: megközelíthetőség, az építési költség, az emberi kapcsolatok, a kiürítés, a biztonság szempontjából csupa negatívum jut az eszembe. - kíváncsi vagyok a sorozat majdani kifutására, de valóban az motoszkál bennem hogy nem a 20. sz nagy kudarctörténeteinek, tévútjainak egyike ez – s ha az, miért érdemel ekkora figyelmet?...

Pákozdi Imre
2012.06.03.
19:59

@másik: De igen, azt hiszem. A forráskorláttalanság hamis tudatának bája süt át ezeken az ötvenes évekből származó japán építmény-képleteken. Egy sokkal normálisabb, mert a közösség által jóváhagyott széleskörű individualizmus talaján álló társadalomban - az USÁ-ban - ekkortájt hatméteres, szárnyas limuzínokban gördült a kertvárosok között az ifjúság. A nem amerikai építész - a japán és a francia, a brazil és a magyar - pedig népboldogításról álmodott, kubus-szerű tömegsilókat és akár csak keresztben is átláthatatlan sugárutakat vetve a pauszra.

Új hozzászólás
Nézőpontok

SZILICE// Rejtett kincsek

2023.03.16. 16:42
10

A Szilicei-fennsík karsztos világának természeti kincsein túl ismert egy építészeti gyöngyszem is: ez pedig a gótikus eredettel bíró, mára a Református Egyházhoz tartozó szilicei templom. A Rejtett kincsek mai részében a 13. századi eredettel bíró, különleges, erődített kegyhelyet ismerhetjük meg.

A Szilicei-fennsík karsztos világának természeti kincsein túl ismert egy építészeti gyöngyszem is: ez pedig a gótikus eredettel bíró, mára a Református Egyházhoz tartozó szilicei templom. A Rejtett kincsek mai részében a 13. századi eredettel bíró, különleges, erődített kegyhelyet ismerhetjük meg.

Nézőpontok

KEMÉNY GYÖRGY SECCOJA// Egy hely + Építészfórum

2023.03.16. 14:24
9

Budapest szívében, a Ferenciek tere egyik lakásának cselédszobájában rejtőzik a magyar pop-art egyik kulcsműve és a város egyik legérdekesebb zuga. A lakásban marxista szemináriumok következménye lett a jól ismert kollektív alkotás, azaz egy falkép, amelyet minden szombat este tovább színeztek a tagok, míg a figurákat, kontúrokat Kemény György grafikus és plakáttervező készítette el.

Budapest szívében, a Ferenciek tere egyik lakásának cselédszobájában rejtőzik a magyar pop-art egyik kulcsműve és a város egyik legérdekesebb zuga. A lakásban marxista szemináriumok következménye lett a jól ismert kollektív alkotás, azaz egy falkép, amelyet minden szombat este tovább színeztek a tagok, míg a figurákat, kontúrokat Kemény György grafikus és plakáttervező készítette el.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk