Nézőpontok/Tanulmány

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervei - A Metabolizmus múltja, jelene és jövője (5.)

1/19

Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi

?>
Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi
?>
Louis Kahn, personal form design
?>
Kiyonori Kikutake, Sky House, 1958
?>
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú közösség” terve, 1958 - forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake, Koto körzet terve, 1961, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake 1960-as Unabara „Víziváros” terve, lakóépület,  forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake, „Sekélytengeri közösség” terve, 1963, lakóépüle, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978
?>
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve egy központi törzzsel, 1968 forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
?>
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve négy központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihon
?>
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve hat központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
?>
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú lakóépület” terve, 1969, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
?>
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: első és második típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
?>
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: harmadik és negyedik típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
?>
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervek: a különböző títusok közötti összefüggések, Nyilas Ágnes (saját rajz)
?>
Kiyonori Kikutake, „Ultramagas felfőkarcoló” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihongata jutaku, Kyuryudo,
?>
Kiyonori Kikutake, Stratiform Structure Module, 1972
?>
1/19

Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervei - A Metabolizmus múltja, jelene és jövője (5.)
Nézőpontok/Tanulmány

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervei - A Metabolizmus múltja, jelene és jövője (5.)

2012.06.01. 11:35

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Nyilas Ágnes

Vélemények:
5

Dosszié:

Kiyonori Kikutake Megastruktúra-tervei a japán metabolista mozgalom fontos és érdekes elemét alkotják. Nyilas Ágnes cikksorozatának 5. részéből megtudhatjuk, hogyan alakult ki az építész speciális tervezési módszere, a ka-kata-katachi és ez milyen formában jelent meg a törzsekből, félközösségi terekből és lakókonténerekből álló vertikális városok utópisztikus terveiben, amelyek alaktani és rendszerelméleti szempontból több csoportba sorolhatók.

Kiyonori Kikutake Megastruktúra-tervei a 50-es évek végétől a 60-as évek végéig sok hasonlóságot mutatnak Tange egyidőben készült városterveivel mind alaktani, mind pedig rendszerelméleti vonatkozásaikban. Míg azonban a „városi infrastruktúra mint központi szervező- és összekötő elem" ötlete Tange nevéhez fűződik, a mesterséges építési terület gondolata már Kikutake korábbi terveiben is jelen volt.

Kikutake legelső és legismertebb Megastruktúrája, ahol a mesterséges építési terület egészen más formát öltött, mint azt Tange híres öböl-terveiben láthattuk, az 1958-as „Toronyalakú közösség" terve (Tower-shaped Community Project) volt. Itt a mesterséges építési terület nem más, mint a torony dupla henger alakú vasbeton fala, ahonnan majd – Kikutake elképzelése szerint – a lakókonténerek „nőnek ki". „Mintha csak az új család létrejöttét ünnepelné, az új lakókonténer a hengerpalást körül lassan forogva emelkedik föl a torony külső felületén, föl egészen az égig" – írta Kikutake a Metabolista kiáltványban (Noboru Kawazoe, Metabolism 1960: The Proposals for New Urbanism, Bijutsu Shuppansha, Tokyo, 1960, pp.18-19). Ezt az alapgondolatot továbbfejlesztve, a „Toronyalakú közösség" tervet számos hasonló épület követte, amelyeket gyakran emlegetnek a „Függőleges közösség" tervek (Vertical Community Projects) összefoglaló néven, mivel minden egyes épület egy-egy kisvárosi közösség befogadására készült, és függőleges irányú terjeszkedést biztosít.

 

Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi
1/19
Kiyonori Kikutake, háromfázisú tervezési rendszer: ka-kata-katachi

Louis Kahn, personal form design
2/19
Louis Kahn, personal form design

Kiyonori Kikutake, Sky House, 1958
3/19
Kiyonori Kikutake, Sky House, 1958

 

 

A „Toronyalakú közösség" terve

Az eredeti ötlet Kikutake észrevételéből fakadt, mely szerint az ötvenes évek japán várostervezése hiányában volt bármiféle szisztematikus eljárásnak. Ennek a hiánynak a pótlását célozta háromfázisú tervezési módszere, a ka-kata-katachi. A szójáték három összecsengő, de jelentésében mégis különböző szava a tervezési folyamat evolúcióját fejezte ki a három egymást követő legfontosabb fázis megnevezésével, ahol a ka a kreatív fázist (még eléggé homályos elképzelést), a kata a műszaki fázist (általános tervezési rendszert), a katachi pedig a formai fázist (végső, konkrét forma) jelentette.

Kikutake tervezési módszerének kialakulására nagy hatással voltak Louis I. Kahn körülbelül egyidőben megjelent elméleti fejtegetései a „forma" és a „kivitelezés" koncepciójának különbségéről (Louis I. Kahn, „Order is" (1955), „On form and design" (1960), Louis I. Kahn: Writings, Lectures, Interviews, Rizzoli International Publications, 1991). De ennél is nagyobb befolyást gyakorolt Kikutake gondolkodására Mitsuo Taketani híres japán atomfizikus alapvetően marxista beállítású tudományelmélete, mi szerint minden tudományos szemlélet a megismerés három egymást követő szakaszának, a fenomenális szakasz (a tapasztaltak leírása), a lételméleti szakasz (a tapasztalatok tárgyának szerkezeti elemzése) és a lényegi szakasz (a két előző szakasz szintézise) soha véget nem érő fejlődési folyamatán alapul (Mitsuo Taketani, „Kérdések a dialektika témaköréből" (Benshoho no shomondai), Tokió, 1954).

Kikutake ezt a gondolatsort próbálta átültetni az építészet területére. Elméletének gyakorlati alkalmazására saját lakóháza, a Sky House tervezése teremtette meg az első lehetőséget, de a „Toronyalakú közösség" terve volt az első számottevő próbálkozás a rendszerelmélet alapjainak bevezetésére a várostervezés elméletébe. A „Toronyalakú közösség" terve másrészt a „közösség" és az „egyén" összekapcsolásának szociálutópiáján alapult, ahol a közösséget a mesterséges építési terület, a torony fala által körülhatárolt közösségi tér, az egyént pedig az egyedi lakókonténer testesítette meg. Mivel a tervben összesűrített gondolatok tökéletes összhangban voltak a Kawazoe által körvonalazott új irányzat, az építészeti Metabolizmus alapgondolatával, ezért a „Toronyalakú közösség" tervét a Metabolista kiáltványban is a legelőkelőbb helyen, az első fejezetben mutatták be.

 

Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú közösség” terve, 1958 - forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
4/19
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú közösség” terve, 1958 - forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake, Koto körzet terve, 1961, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
5/19
Kiyonori Kikutake, Koto körzet terve, 1961, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

 

 

A tervben szereplő 300 m magas torony 50 m átmérőjű, és egy 200 m átmérőjű, 15 m mély földalatti hengeralapon nyugszik, ami az esetleges további terjeszkedést is biztosítja. A torony dupla vasbeton fala a függőleges közlekedés csatornáit – a liftaknákat és lépcsőházakat –, valamint a vízszintes közlekedésre szolgáló folyosókat fogja közre. A belső fal egy nagy összefüggő teret határol le a torony középső részén, amit csak itt-ott szakít meg egy-egy vízszintes födém az 5.000 fős közösség által igényelt legfontosabb városi funkciók befogadására. Ezek a födémek viszont nem jelennek meg a torony homlokzatán vízszintes tagolóelemként. Ugyancsak a belső henger által lehatárolt térben helyezkedik el a lakókonténerek helyszíni legyártásáért felelős üzemrészleg is, amelyet később - amikor már nem lesz rá szükség - eltávolítanak a toronyból, és helyét egy adminisztrációs egység veszi át, ami a lakókonténerek fejlesztéséhez szükséges kutatómunkával foglalkozik.

A torony külső hengerpalástján helyezkednek el az ugyancsak henger alakú lakókonténerek. A palást 1250, egyenként 55 m2-es lakókonténer befogadására alkalmas, amelyek az igényeknek megfelelő időzítéssel „nőhetnek ki" a falból, „mint fáról a levelek" – írja Kikutake –, ezáltal biztosítva a Megatsruktúra növekedését. A lakókonténerek nincsenek egymással közvetlen kapcsolatban, hanem csak közvetetten, a hengerpaláston keresztül érintkeznek, ami a szerkezeti kapcsolatokon kívül a lakókonténerek közüzemi vezetékekhez és egyéb városi infrastruktúrához történő csatlakozását is biztosítja.

Bár Kikutake a terv leírásában a közösségi és az egyéni érdek összeegyeztetéséről ír, a közösségi léptéket képviselő Megastruktúra emberfeletti mérete és az egyéni léptéket képviselő egyedi lakókonténer mérete között hatalmas szakadék tátong, amelyet a központi városi terek – homlokzaton meg nem jelenő – függőleges tagolása sem képes áthidalni.

 

Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
6/19
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
7/19
Kiyonori Kikutake 1963-as „Víziváros” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

 

 

A „Függőleges közösség" tervek csoportosítása

1958 és 1970 között Kikutake tíz „Függőleges közösség" tervet készített. Közülük háromban, név szerint a Koto körzet tervében (Koto District Project, 1961), valamint az 1963-as és 1968-as víziváros tervekben (Marine City Projects) a „Toronyalakú közösség" tornya ismerhető fel, ezért ezek a tervek alaktanilag egy csoportba sorolhatók. A maradék hat tervet további három csoportra tagolhatjuk. Az 1960-as Unabara víziváros lakóépületei – amit Kikutake mova-block néven említ (a Sky House ismertetésében a „három mozgatható dolog", a Mova-net, a Movable House és a Mova-block között a legnagyobb léptékű elem) – valamint az 1963-as „Sekélytengeri közösség" terv (Shallow sea-type Community Project) lakóépületei alkotják a második csoportot. Ezek a Megastruktúrák a „Toronyalakú közösség" toronyával hasonló léptékűek, és a Megastruktúra, valamint az egyedi lakókonténerek léptéke közötti áthidalatlan szakadék is ugyanúgy jelen van.

A „Sekélytengeri közösség" tervben a központi városi tér csak a Megastruktúra alsó felén jelenik meg. Itt a függőleges közlekedés csatornája három részre oszlik, és a szétterpeszkedő három ág egy tetraéder éleit definiálja, ami pedig a városi teret határolja le. Hasonló a helyzet az Unabara terv lakóépületével, ahol a városi tér a struktúra vázát, az árbócot tartó vasbeton szerkezetű hajótestben, a Megastruktúra alsó felén található. A lakókonténerek mindkét tervben a fölső részre korlátozódnak: a Sekélytengeri közösség-ben a függőleges központi törzsről háromfelé ágazó vízszintes folyosók mentén, az Unabara-ban pedig az árbócok vonalához igazodva alkotnak vízszintes nyalábokat.

Az 1968 utáni Függőleges közösség tervek azonban már lényegesen különböznek elődeiktől. Az egy központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" terve (Tree-shaped Community Project) egyedül képviseli a „Függőleges közösség"-ek harmadik csoportját. A központi törzs a függőleges közlekedés négy csatornájából tevődik össze. A törzsre minden ötödik szinten vastag födémlemezek fűződnek fel. Ezek a lemezek központi városi funkciókat, menekülési útvonalakat és gépházakat fogadnak be, és a huszonöt szint magas épületet öt kisebb közösségi egységre tagolják.

Egy ilyen egység negyven lakókonténerből és az általuk lehatárolt központi városi térből áll, és Kikutake a „félközösségi tér" (semi-public space) névvel illeti. Ezeket a tereket két-két lakókonténer határolja körül mind a négy oldalról, de mivel a köztes szinteken nincsenek födémlemezek, itt hosszú függőfolyosók kapcsolják a lakókonténereket a központi törzshöz. Egy lakókonténer 7,2 m x 14,4 m alapterületű; öt egymásra helyezett és egymás fölött kissé eltolt lakókonténer alkot egy nagyobb, lépcsős kialakítású függőleges nyalábot.

A tervben így három különböző léptéket figyelhetünk meg. A legnagyobb közölük a teljes épület léptéke, ami azért így is kisebb, mint a „Toronyalakú közösség" Megastruktúrájáé. A következő a központi városi tér közösségi egységének, a félközösségi térnek a léptéke, ami a teljes épület és a lakókonténer léptéke közötti különbséget hivatott árnyalni. A legkisebb léptéket pedig a lakókonténer képviseli.

 

Kiyonori Kikutake 1960-as Unabara „Víziváros” terve, lakóépület,  forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
8/19
Kiyonori Kikutake 1960-as Unabara „Víziváros” terve, lakóépület, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake, „Sekélytengeri közösség” terve, 1963, lakóépüle, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978
9/19
Kiyonori Kikutake, „Sekélytengeri közösség” terve, 1963, lakóépüle, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978

Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve egy központi törzzsel, 1968 forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
10/19
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve egy központi törzzsel, 1968 forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong

Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve négy központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihon
11/19
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve négy központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihon

 

 

A különböző léptékek árnyalása figyelhető meg a „Függőleges közösség" tervek negyedik csoportjába tartozó épületeken is. Az ebbe a csoportba tartozó négy, illetve hat különálló központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" tervekben, valamint az egy évvel későbbi „Toronyalakú lakóépület" tervben viszont a központi törzs több kisebb törzsre bomlik, amik részlegesen lehatárolják a félközösségi terekből összetevődő központi városi teret. Ugyanakkor a lakókonténerek alkotta lépcsős kialakítású függőleges nyalábokat is közvetlenül a törzsek támasztják alá, így az egy központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" tervben szereplő hosszú függőfolyosók eltűnnek.

A „toronyalakú" és a „faalakú" prototípusok

Ha a „Függőleges közösség" tervek négy csoportját összevetjük, azt figyelhetjük meg, hogy alaktani szempontból alapvetően két különböző prototípussal állunk szemben, míg a többi terv átmenetet képez közöttük. A „toronyalakú" prototípus szerkezetét tekintve inkább centripetális jellegű: a közlekedési rendszert magába záró dupla falú vasbeton cilinder körülzárja a központi városi funkciókat befogadó tereket, ezzel szemben a „faalakú" prototípus centrifugális jellegű. Itt a központ vasbeton mag, a „fa törzse" nem zárja be a városi tereket, hanem éppen fordítva: a félközösségi terek sorozata erre a függőleges törzsre fűződik fel, mintegy körülölelve azt. A „faalakú" prototípus a „toronyalakú" prototípushoz képest jóval kisebb léptékű, az itt felbukkanó félközösségi terek még tovább árnyalják a Megastruktúra és a lakókonténer közötti léptékbeli különbséget.

A „faalakú prototípus"-ra való áttérést ezért Kikutake szemléleti fejlődéseként is értékelhetjük, az egyént a közösséghez kapcsoló „mesterséges építési terület" elvont képzetéből a jóval konkrétabb „félközösségi terek" gondolatának irányába, amelyek köztes léptékükkel próbálják áthidalni a szakadékot az egyént képviselő lakókonténer és a közösséget képviselő Megastruktúra között. Ezentúl még a központi városi funkciókat befogadó terek fokozatos megnyitása is megfigyelhető a „Toronyalakú közösség" teljesen zárt központi tereiből az egy központi törzzsel rendelkező „Faalakú közösség" félközösségi tereibe, amelyek mind a négy sarkukon nyitottak. Ez a transzformáció később az „Ultramagas felfőkarcoló" tervében tetőződött be, ahol a félközösségi terek teljes mértékben kifelé orientálódnak, a torony külső palástjának bemélyedéseiben foglalva helyet.

 

Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve hat központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong
12/19
Kiyonori Kikutake, „Faalakú közösség” terve hat központi törzzsel, 1968, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihong

Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú lakóépület” terve, 1969, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.
13/19
Kiyonori Kikutake, „Toronyalakú lakóépület” terve, 1969, forrás: Kiyonori Kikutake, Sozo to keikeku, Bijutsu Shuppansha, 1978.

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: első és második típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
14/19
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: első és második típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: harmadik és negyedik típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)
15/19
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” terveinek tipológiája: harmadik és negyedik típus, Nyilas Ágnes (saját rajz)

Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervek: a különböző títusok közötti összefüggések, Nyilas Ágnes (saját rajz)
16/19
Kiyonori Kikutake „Függőleges közösség” tervek: a különböző títusok közötti összefüggések, Nyilas Ágnes (saját rajz)

Kiyonori Kikutake, „Ultramagas felfőkarcoló” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihongata jutaku, Kyuryudo,
17/19
Kiyonori Kikutake, „Ultramagas felfőkarcoló” terve, forrás: Kiyonori Kikutake, Kikutake Kiyonori sakuhinshu3: Nihongata jutaku, Kyuryudo,

Kiyonori Kikutake, Stratiform Structure Module, 1972
18/19
Kiyonori Kikutake, Stratiform Structure Module, 1972

 

A „Függőleges közösség" terveket később a „Vízszintes közösség" tervek követték. Ezek Kikutake szisztematikus tervezési rendszerének továbbfejlesztése révén keltek életre, a Metabolista mozgalom lecsengése után. A „Vízszintes közösség" tervek egyébként hasonló elveken alapultak, mint a „Függőleges közösség" tervek, csak nem függőleges, hanem vízszintes irányú terjeszkedést biztosítottak a városnak. Leghíresebb közülük az 1972-es Stratiform Structure Module, amely egy hatalmas, vízszintesen elnyújtott A-keresztmetszetű tartó igény szerint beépíthető lakókonténerekkel, akárcsak Tange Boston-öböl tervének tartói.

Másrészt viszont a „Függőleges közösség", majd később az azokat felváló „Vízszintes közösség" tervekkel párhuzamosan egy másik irányvonalat is nyomon követhetünk Kikutake tervezéselméletének fejlődésében. A „mesterséges építési terület" fogalma ugyanis nem tűnt el nyomtalanul, csak alaposan átalakult: a mesterséges szigetek Kikutake 50-es és 60-as évekbeli „víziváros" terveiben ennek a módosult megjelenési formái, más helyzetben és más léptékben. De erről majd a következő fejezet szól részletesebben.

Nyilas Ágnes

(folyt. köv.)

Vélemények (5)
mB
2012.06.10.
20:16

Aktuális hír (Archdaily): - Lebontották Claude Prouvé kísérleti épületét A tervező 2012-es halála után került sor a bontásra (március), lelkes építészek és építészhallgatók spontán szerveződő összefogásának köszönhetően egy modult meg tudtak szerezni a tulajdonostól. Érdekes az épület története: '73-ban nagyravágyó tervekkel álltak neki az építésnek, hosszútávú elképzelésekkel, tömeges építési tervekkel, mikor a cég váratlanul tönkrement - egyesek szerint az ellenérdekelt (és konzervatívabb technikákkal dolgozó) építőipari cégek lehettek a dolog mögött. Akárhogy is: az építkezés leállt, a cég csődbement, a ház azóta folyamatosan lakatlan (!) volt... Az épületről júniusban kiállítás nyílik Nancyben.

nyilas_agi
2012.06.04.
12:19

Köszönöm a színvonalas hozzászólást, és nagyon örülök, hogy végre egy kis diskurzus alakult ki, ez a téma ugyanis szülőhazájában, Japánban is nagy vitákat vált ki az építésztársadalomban. Vannak, akik csak „hasztalan délibáb kergetést” látnak a Metabolisták erőfeszítésében, és anélkül, hogy bármilyen várostervezés elméleti háttérrel rendelkeznének, vagy legalább mélyebben ismernék magukat a terveket, előre elítélik őket. Nem nekik szól a sorozat. A várostervezés elmélete, „utak és tévutak” fokozatos egymásra halmozódásából formálódik, ahol a „tévutaknak” is nagy jelentősége van, mert tanulni lehet belőlük, és részleteikben használhatóak is lehetnek. A „közvetlen praktikum” oldaláról nézve a Metabolizmus várostervezés elmélete is egy ilyen zsákutca. Ezek a minden emberi léptéket fölülmúló, és minden emberi érzést figyelmen kívül hagyó Megastruktúrák természetesen nem is épülhettek meg (és jobb is, hogy nem épültek meg), mert így, ahogy a Metabolisták megrajzolták őket, minden realitást és konkrétumot nélkülöztek (helyszín, konkrét szerkezet, lakók, stb.) Viszont a tervezők szándéka sem az volt, hogy az épületik, úgy ahogy vannak, megépüljenek. Az ő szándékuk (mint sok más ország építészéé az 50-60-as években) sokkal inkább kemény kritika és figyelemfelhívás volt, hogy az új társadalmi, szociális kondíciók mellett az eddigi eszközökkel már nem lehet várost tervezni: itt az idő a radikális váltásra. Ráadásul ez a helyzet Japánban még kiélezettebb volt, mert ők jobban ragaszkodnak a megszokotthoz, a „jól beválthoz”, mint más népek. Ezen felül pedig a Metabolisták elméletében sok olyan gondolat van, melyet később más várostervezők felhasználtak, és kissé átalakítva beépítettek saját elméletükbe. Christopher Alexander szintén oly sokat vitatott „élő rendszerek” elméletének is a Metabolizmus várostervezés elmélete képezi a gyökerét. Alexander elméletére pedig azok a számítógépes „evolúció modellek” épültek, melyeken mai számítógépes építészeti tervező programjaink is alapulnak. De több értékes kis „szikra” is el van hitnve ezekben a – saját valóságukban használhatatlannak bizonyuló – tervekben, melyek azóta beépültek a várostervezés vagy más rokon területek elméletébe. Így a cikksorozat célja elsősorban NEM a szubjektív véleményalkotás, hanem a tervek részletes és – amennyire ez lehet – objektív bemutatása, minek segítségével az éles szemű olvasó összegyűjtögetheti magának ezeket a szilánkokat (amiből már néhányat itt és ott el is árultam). Az apropó pedig kettős. Egyrészt az első fejezetben említett kiállítás és a Metabolista csoport tagjainak rohamos fogyatkozása. Másrészt pedig az, hogy megérett az idő egy következő „nagy váltásra” városépítészeti gondolkodásunkban az eddigi sorozatos kudarcaink, és a társadalmi, szociális környezet megváltozása miatt is, ami ráadásul Japánban most egy várható robbanásszerű népességcsökkenéssel tetőződik. Így most kint ismét aktuális a téma, viszont a forrásanyag nemcsak hogy magyarul, de angolul is nagyon korlátozott. Ezért gondoltam, hogy lesznek, akik értékelni tudják majd a sok eredeti japán anyagból átvett részletet, gondolatot, aminek egy jó része eddig még angolul sem jelent meg. És bízomm abban is, hogy másokat is diskurzusra sarkall majd a téma. Előre is köszönöm! Nyilas Ágnes

mB
2012.06.04.
14:51

@nyilas_agi: Én pedig a sorozatot köszönöm, illetve a tényt 8mindenkinek), hogy tényleg mintha elindulna egy tűnődés a dolog felett. Érdekes volt most Alexandert hivatkozott kapcsolatként látni, első olvasatban a végletekig ellentétes szemléletnek gondoltam volna, hozzáteszem hogy a (valóban sokat hivatkozott) matematikai és számítógépes vonatkozásaiban kevéssé vagyok jártas. Várom a következőket, most már különösen érdekelni fog a "jövőre" rész is! :-)

másik
2012.06.03.
17:37

érdekes a sorozat – sajnos nem mindet tudtam még elegendő alapossággal végigolvasni. ehhez a mostanihoz viszont lenne egy kérdésem: a cikk sorra veszi ezeknek a megastruktúráknak az alakulását, viszonylag kis értékeléssel (egy helyen igen: "a közösségi léptéket képviselő Megastruktúra emberfeletti mérete és az egyéni léptéket képviselő egyedi lakókonténer mérete között hatalmas szakadék tátong, amelyet a központi városi terek – homlokzaton meg nem jelenő – függőleges tagolása sem képes áthidalni.") - a kérdésem pont erre vonatkozik: nem a huszadik század egyik legnagyobb kudacáról van-e itt szó? a méret, a technika elsőrendűségéről, az ember, az egyén (de a közösség) eltörpüléséről a technikai lehetőségek árnyékában? - (szerencsére) nem sok épült az ilyen megastruktúrákból, háziasított leszármazottjai is sok esetben kudarchoz vezettek – érdekes megfogalmazás a „függőleges közösség”: környezetpszicológiai szempontból úgy tudom hogy mindennemű közösség pont _nem_ függőlegesen szeret és tud kialakulni. árulkodó, hogy a szöveg az építmények „alakjáról”, rendszeréről beszél, építésmódjáról, de egyiknek sincs _helye_, nincsenek konkrét lakói (csak "5000 fő"), nincs város ahová ezek kellettek volna. a torony pedig sok mindenre lehet alkalmas, de a ’közösség’ szempontjából kevés rosszabb van: megközelíthetőség, az építési költség, az emberi kapcsolatok, a kiürítés, a biztonság szempontjából csupa negatívum jut az eszembe. - kíváncsi vagyok a sorozat majdani kifutására, de valóban az motoszkál bennem hogy nem a 20. sz nagy kudarctörténeteinek, tévútjainak egyike ez – s ha az, miért érdemel ekkora figyelmet?...

Pákozdi Imre
2012.06.03.
19:59

@másik: De igen, azt hiszem. A forráskorláttalanság hamis tudatának bája süt át ezeken az ötvenes évekből származó japán építmény-képleteken. Egy sokkal normálisabb, mert a közösség által jóváhagyott széleskörű individualizmus talaján álló társadalomban - az USÁ-ban - ekkortájt hatméteres, szárnyas limuzínokban gördült a kertvárosok között az ifjúság. A nem amerikai építész - a japán és a francia, a brazil és a magyar - pedig népboldogításról álmodott, kubus-szerű tömegsilókat és akár csak keresztben is átláthatatlan sugárutakat vetve a pauszra.

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk