Körbezárva - látogatóközpont Miklapusztán

Sike Ildikó diplomamunkájában Miklapusztára, a Kiskunsági Nemzeti Parkba, a volt honvédségi bázis területére tervezett látogatóközpontot. A terv központjában egy torony áll, amely a puszta közepén jelként magasodva hívja fel a látogatók figyelmét a védett természetes környezetre és történelmünkre. 

Kiskunsági Nemzeti Park, Látogatóközpont

Témaválasztás - helyszín

Az alföldi természet, állat- és növényvilág, mezőgazdaság kultúrájára, történelmére és jelenére fókuszálva választottam ki diplomamunkám témáját. A programalkotás célja, hogy felhívjam a figyelmet, hol és hogyan is élünk - éltünk valójában. Az akár egyhangúnak mondható, végtelen tájegység részleteire világítok rá, irányítottan tárom fel azt, hogy az itt élők és ide látogatók megismerhessék, felfedezhessék ezt a védett természetes környezetet. A helyszín a témát nagyrészt meghatározó Miklapuszta melletti volt honvédségi bázis.

A miklai táj jelentős hányada a régies nevén: Állampusztai Rabgazdaság része és a csornapusztai lőtér védőzónáját képezi, így kizárólag szakvezetővel látogatható napjainkban. Ennek a helyszínnek a megválasztását analízis előzte meg, mely vizsgálat alá vonta a megyében elhelyezkedő - Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó - területeket és azok látogató egységeit. A választott terület melletti érv volt a kiépített infrastruktúra, így a környezet terhelése, közművesítési problémák és költségek csekélynek mondhatók.

Programalkotás
 
Miklapuszta a Kiskunsági Nemzeti Park részeként érdekes túraútvonalként fűzhető fel a látogatóközpont programalkotásának szempontjából. A túraútvonal állomása mellett szakoktatások és konferenciák helyéül szolgál a látogatóközpont épülete. A program kialakításakor két fő szempont volt meghatározó. Első sorban a meglévő lőtorony átalakítása, használhatóvá tétele, másodsorban a látogató központ telepítése és kialakítása a választott helyszínen.

A csornapusztai volt honvédségi bázis területén romos állapotban, de megtalálhatók még a régen hasznosított épületek. A terület infrastruktúrája már kész, így a közművek épülethez való vezetése nem volt fennálló probléma. A terület megközelítése a Kiskörös - Kalocsa autóútról lehetséges. Egy egyutcás falun, Csornapusztán keresztül jutunk el mint egy zsákutca zárásaként a régi honvédségi területre, amelyen már évek óta elhagyatott, romos épületek állnak. A torony, célpontként emelkedik ki a pusztából, ezzel is jelezi a megközelítési irányt, végpontot, vagy éppen ellenkezőleg, valaminek a kezdetét. A tervezett látogatóközpont a torony szerves része, mintegy fogadóépülete.

Miután az épületegyüttes mérvadó tömegét, a tornyot nem a tervezett épület alárendeltjeként kezeltem, így megoldást kellett keresni a két tömeg esztétikailag kellemes egymáshoz rendeléséhez. A kiállítótér funkcionálisan megkívánja a belterjes méreteket, így a magas teret/tereket egyaránt. Megoldásként született, hogy a két szint magas tömeg félig földbe süllyesztésével nem nehezedik rá a pillérként égbe magasodó toronyra.

Telepítési koncepció
 
I. - II. telepítési javaslat
A volt honvédségi terület számos adottsággal rendelkezik. A lehatárolt ingatlan domborzata változatosnak mondható, hiszen a hadászati gyakorlatok során kialakított lövészeti dombok és árokrendszer változatos domborzatot eredményez az alföldi síkságon. Az egyébként is mocsaras, csatornákkal szabdalt terület első telepítési javaslatában egy víz/csatornához közeli telepítés merült fel. A toronnyal közvetlen kapcsolat itt (még) nincs, attól elkülönítve funkcionál az épület.

Az első telepítési javaslat tovább gondolásából fejlődött ki a második koncepció, miszerint a torony és az épület kommunikálnak egymással, létrejön egyfajta kapcsolati zóna. Az épület és annak bejárata földfelszín felett kezdődik, majd közeledve a toronyhoz a föld alá süllyeszkedik be, rejtve ezt a kontaktot. A torony és a hozzá legközelebb eső csatornaszakasz legkisebb távolsága is 200 méter, így ez a koncepció nem eredményez használható formát és fenntarthatóságot a nagy távolság miatt.

III. - IV. telepítési javaslat
Következő felmerülő telepítési lehetőség már a torony közvetlen közelében történik. Itt a torony már funkcionális elemeként működhet a tervezett épülettel, mégsem szerves része annak. Ez az együttműködés a programalkotás részeként jött létre. A kilátó koordinációspontként jelöli a látogatóközpont helyét a választott helyszínen. A végleges, gyűrű tömegű épület védelmezve öleli körbe a tornyot, ám tömegkialakítása és az anyaghasználat gondos megtervezése által mégsem telepedik rá ez a tervezett gyűrű a régi lőtoronyra.

Tömegalakítás

I. kiállító felület - folytonosság
A programalkotásban szereplő kiállító tér létrehozása külön figyelmet érdemelt a koncepcióban, mint fő funkció. A Kiskunsági Nemzeti Park növény- és állatvilágának bemutatását az alföldi végtelent idéző folytonos felület létrehozásával vontam párhuzamba.

II. közlekedő - belső udvar
A területre megérkezve a kialakított vagy kialakult úthálózattól eltekintve igencsak terjengős, határoktól mentes, természetes környezetet vélhetünk felfedezni. Egyedüli koordinációs pontként a torony szolgál segítségül, melyet egy határozott tömeggel emeltem ki, vele egyúttal elhatároltam természetes környezetétől. Az így kialakult tömegek egy lehatárolt belső udvart hoztak létre.

III. nagy belmagasság - alacsony homlokzat
Mint a legtöbb középületnél, illetve jelen esetben tervezett látogatóközpontnál megkövetelik a tágas terek, átlagosnál nagyobb belmagasságok építését. A toronyra való rátelepítés következtében a magas belmagasság, nagy homlokzatmagasság kialakítása az említett torony takarása nélkül egyféleképp oldható meg: a földbe való lesüllyesztéssel. Az így kapott két szintes, egy légterű tömeg ideális térkialakítással rendelkezik, egyfajta izgalmas térhatást kölcsönözve az egyre növekvő, de egyben föld alá süllyedő helyzetével.

Látogatóközpont - kilátó

A bejáratnál ritkuló lamellasor fellazuló árkádként jelöli a megközelítés irányát. Az épület elé érve viszont már két lehetőség is adott az oda érkezők számára. Már a belső udvarba lépve sejteti az épület, hogy valamiféle izgalmas, körkörös irány vezet fel és le, különböző céllal. A járható, burkolattal ellátott rámpás zöldtető vezeti fel a tégla lőtorony kilátójába vágyókat, a látogatóközpont kiállítóteréhez viszont egyenes út vezet a torony földszinti terén keresztül egészen a bejáratig. A bejárati ajtón áthaladva hídszerű betonszerkezeten helyezkedik el az információs pult, ahol feltárul a két szint magas látogatóközpont belső kiállító tere. Az infógrafikai rendszerrel ellátott bejárati tér segít a tovább haladásban. Spirálisan juthatunk le a föld felszíne alá - majd vissza - ahol az egy szint magas térből továbbhaladva mind vertikálisan, mind horizontálisan kibővül előttünk a kiállító tér.

Anyaghasználatában a vályog vertfal és a fa, mint természeti jelenségek mutatkoznak be épületformáló jelenségként, mely a meglévő téglatorony naturális képével hasonul. A fás, ámde kopár tájegység üdítő pontjaként bukkan fel ez az élénkzöld "fedéssel" telepített épített környezet. A téglatorony szerkezetének rossz minőségéből adódóan teljes belső átalakításon esett át. A fafödémre támaszkodó, falétrás közlekedési rendszert egy acélszerkezetű csigalépcső váltja fel. A homlokzati struktúrát megtartottam, fedetlen teteje üvegfedést kapott a komfortosabb érzet nyújtásáért.

Ökologikus elemek/ gondolatok

A lélegző vertfal, a táj egységével azonosul. Ennek a környezettudatos anyagválasztásnak velejárója volt a tájbéli építmény felelősségteljesen megtervezett működtetése is. Az épület temperálásában a kilátóként működő lőtoronynak funkcionális szerepe van. Nemcsak az épület szellőzését, hanem annak érséklését is szabályozza a gyűrű alaprajzú épülettömeg körüli folyosós rendszer. A légcserét az épülettől távolabb elhelyezett 4 darab légbeszívó tornyok és az ahhoz csatlakozó föld alatti csőrendszer működteti, melye az épületen keresztül haladva egészen a torony magjáig kiépített, ahol mindez kürtő hatásként, mesterséges rendszer kiépítése nélkül, gravitációs megoldással keringethető.

Az elhasznált levegő az épület átellenes tartószerkezeti falán kivezető faláttöréseken (a bevezető nyílásoktól 45 fokkal elforgatva) cserélődik. Az említett folyosószerű BY PASS rendszer az épületet, mint magot körül vevő, revíziós ajtókkal zárható rendszerű termikus burok. Átmeneti időszakokban zárt, de meleg nyári időben a légtornyok szellőztető rendszerét felerősítve az épület hűtését képzi.

Sike Ildikó

Opponensi vélemény

Sike Ildikó diplomatervéhez
Miklapuszta, Kiskunsági Nemzeti Park – Látogatóközpont

"Szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni." Egy klasszikus idézettel kell kezdenem, mert opponenciám mondandója épp oly megfoghatatlan, mint az idézett szituáció. Definiálnom kell néhány fogalmat az értelmezhetőség kedvéért magamnak is, egyfajta mércét, mert Ildikó diplomamunkája nem a megszokott metódust kívánja meg. Első ránézésre is igen szuggesztív, professzionális munka benyomását kelti, melynek részleteiben sem csalatkozik az ember. Azért is kívánkozik e ténymegállapítás ide, mert munkája inkább ürügyként szolgál, hogy egy opponencia keretein belül kiszóljak, az építészet általános megéléséről, az alkotás vívódásairól.

Ez egy individuális szakma, még akkor is, ha a megvalósítás ezernyi akaraton és kézen megy át, és ezt ezen a ponton el kell fogadnunk. De az építészetnek egyben, a racionalitáson és a funkcionalitáson felül, empatikusnak is kell lennie, az egyén irányában éppen úgy, mint a környezete felé. Mindezen felül pontos, már-már emblematikus megjelenést kíván, ahol a szimbólumrendszer, melyből építkezik, közérthető, és következetes. Ezen ismérveket mind felvillantja a terv jó érzékkel.

A hely, talán a legfontosabb. A téma felkutatása, a kérdés feltétele mutatja leginkább a szándékot, őszintén mesél magának, magáról. Itt a hely és a rajta álló torony párhuzama, nekem a történelmünk lenyomataként áll. A torony sebként magasodik, jelezve közelmúltunk történését, és jelezve a puszta, nem múltba révülésünk szinttere, sokkal inkább több száz éves ittlétünk lenyomata, a gazdálkodás lábnyoma. Ha be akarunk menni, akkor azt itt kell megtennünk, így kell megélnünk a parkot magát.

A struktúra, adekvát. Épp úgy klasszikus, mint mai. Egy jel köré, ami esetünkben a torony, települnek egy karéjba a funkciók. Felrémlik a tűzet körbeülő emberek sokasága, egy szekértábor vagy földvár világa, vagy egy karám, amely az állatokat védi. Természetes védelmet sugall, hívogat és átölel. Jó látni, hogy a terv ebben a formában és viszonyrendszerben állapodott meg, amelyet az előzményábrák jól szemléltetnek. A középpontok eltolása, a centrikusság kerülése, finom hangsúlyokat teremt a különböző használati terek között, amelyet a szintbeli különbségek tovább fokoznak. Ez a magától érthetőség, jelszerű megjelenés, egyfajta ősiséget mutat, azonban nem teljesedik ki. Érzésem szerint, azzal, hogy kétszintessé vált, és bebújt a föld alá is, veszített a fent leírt tisztaságából, jurtaságából. Lábat eresztett, állandósult, amely inkább városias gesztus. Nehéz figyelmen kívül hagyni, korunk kívánalmait, és lehet nem is szabad. Az bizton állítható, hogy keretei között következetesen végigvitt terv körvonalazódott ki.

A terek láncolata, az épület megélése a szemlélődő számára, megannyi titkot rejt. Kezdve a központi „udvarral", amin át kell haladni a bejáratig. A bekötő híd teljesen, majd a rámpa először csak néhol enged letekintést a kiállító térre, sejtetve azt. Maga a központi tér - ami a már fentebb is említett decentrikus kialakításával - hűen szolgálja ki a különböző muzeológiai installációk elhelyezését. Nem megszokott a kiállítótérre szervezni a kiszolgáló funkciókat, de ebben a léptékben abszolút igazolt, ezzel teret adva akár rendezvények megtartására is. Jól átgondolt, nagyvonalú térstruktúra, amit egy másik irány felfelé, a kilátó toronyhoz vezet, tesz teljessé.

Részleteiben és homlokzati kialakításában is átgondolt. A külső kolonnád monotonitása éppen elég gesztus, nem kíván a szem többet, felerősíti a koncepciót és egyértelműsíti viszonyát a toronyhoz. A hagyományos anyagok becsempészése, gondolva itt a vályogfalra, egyedi ízt kölcsönöz, miközben helyénvalóságát hangsúlyozza.

Végezetül, különösen remek érzés kelt bennem, amikor – apró hiátusaival együtt is - ilyen alapos, nagyvonalú és megkockáztatom, elméleti tervet láthatok. Egy kicsit visszarepít egy felhőtlen korba ez a röpke tánc, mely remélhetőleg a Bizottságot is egy keringőre hívja. Ezen észrevételekkel ajánlom a Tisztelt Bírálóbizottság szíves figyelmébe.

Tolnai Zsolt