Közel a természethez: Naturista Strand, Gárdony

Lőke Ferenc a legrégebbi magyar naturista strandnak kíván méltó környezetet biztosítani, diplomamunkaként tervezett épülete a funkció kiszolgálása mellett azonban a természetre is maximális tekintettel van. A koncepció és kialakítás Ljubljanában 2010-ben nemzetközi diplomadíjat nyert.

A tervezési helyszín a velencei-tó déli partjánál található Gárdonyi-félsziget. A terület a tó ‘60-as,’70-es években történt kotrási munkálatai során kialakított mesterséges félsziget, melyet egy szigorú vasbeton karéj határol. Az agyagból és tómélyi kotralékból kialakított földnyelvet hamar benőtte a nád, melyben kisebb-nagyobb ösvények és teresedések alakultak ki az évtizedek alatt. Ez, a város közelsége és a megannyi beépítési javaslat ellenére viszonylag érintetlenül maradt, zárt, természetes védelmet nyújtó félsziget ad otthont a legrégebbi magyar naturista strandnak, azonban ez megalakulása óta csupán önkényes partfoglalásként működik. Diplomamunkám ennek a nagymúltú strandnak kíván méltó, intézményes keretek között működő formát adni.

 

 

Gondolati alapként a természetes nádtenger és az épített, szigorúan feszes              betonkarély között feszülő markáns ellentétet kívántam megjeleníteni épületemben, amely inkább egy színvonal emelésre, mintsem az ember előretörésére szolgál.

Az építmény, nem tagadva épített mivoltát, próbál semleges maradni  a szép      természetes közegében. Egy feszes kubust terveztem, amely anyaghasználatával, finoman váltakozó, cizellált deszkaburkolatával és annak víztükrön  vibrálásával igazodik a nád végeláthatatlan birodalmához. Ezt a kubust fa körpillér lábakra emeltem, amely több funkciót is szolgál, megakadályozza az üzemen kívüli időszakban a rongálást /felhajtható, zárható lépcsőkön közelíthető meg/ és pont annyira emelkedik ki a nádból, hogy alatta zavartalanul át lehessen közlekedni, de a nádlabirintusban, a kíváncsi szemek elől elbújó  napozóknak egy biztos tájékozódási pontot ad. Felülről pedig az intimitást nem zavarva biztosít kilátást a tó és a velencei-hegység páratlan szépségű panorámájára.

 

 

A funkcionális okokon felül energetikai megfontolásból is indokolt a nádtenger fölé emelés, hiszen a főként a nyári hőségben használt épület az uralkodó széljárást kihasználja, a nap melegének hatására a tó felszíne fölötti páradús levegő átjárja az épületet, kellemes felfrissülést biztosítva használóinak, amit a térszínen az áthatolhatatlan nádtenger felfogna. Szintén a széljárásnak megfelelően lett kialakítva az alaprajz, ügyelve a szagok terjedésére, az épület tájolása a homlokzati deszkaburkolat váltakozó sűrűségű kialakításával összhangban biztosítja az említett szellőzési előnyök mellett hogy túlzott szélnek ne legyen kitéve az épületet használó ember. A tetőszerkezet zárt, belső vízelvezetéssel készül, egy tartályba vezetve a csapadékvizet, amit a wc-knél lehet felhasználni, a tartály túlfolyóval és homlokzati kivezetéssel kialakított. A szennyvíz és épületgépészeti csövek levezetése a wc-knél található pilléren keresztül megoldott, amely pillér acélból kialakított mázolt kivitelű. Közműcsatlakozás megoldható.

 

 

A szél, a napsütés és csapadék hatásainak figyelembevételével kialakított, váltakozó sűrűségű impregnált deszkaburkolat együtt él környezetével, és kellemes közérzetet biztosít a hagyományos értelemben vett nyílászárók nélkül megépített építményben. Az alóla kiinduló “stégszerű nyúlványok" biztosítják a helyenként mocsaras tájon való közlekedést, az árufeltöltést, valamint megteremtik a vízzel való közvetlen kapcsolatot. Ezek a stégek a vízbe érve felszakadoznak, napozóstég funkciót betöltve, valamint kialakításuknak köszönhetően vízilabdakapuként is funkcionálnak.

A talajtól elemelt kubusban, igazodva a környezetéhez, fapálcákból készült “nádimitáció" szolgál térelválasztóként, amely az alatta természetes állapotában elterülő, az építkezés és alapozási munkák miatt kiirtott nádszigetek vizsgálótálca módjára kiemelt leképezései. A nádtenger organikus formavilága és a félszigetet körülölelő szigorú betonkaréj között feszülő ellentét itt visszaköszön az épületben is. Biztosítva hogy a nád újra birtokba vegye az építmény alatti területet, csupán a lépcsőkhöz vezető stégek kerültek beépítésre az építmény alatt. A nyitható oldalak megadják a tó közvetlen vizuális kapcsolatát, míg a váltakozó sűrűségű deszkaburkolat nádszerűen takarja el, de finoman látszatni sejtve az építményt használókat. A büfé télen is működik forraltbort árulva a korcsolyázó sokaságnak...

Fontosnak tartom hogy egy egyszerű, tiszta szerkesztésű, természetes épület szülessen, amely nem próbál konkurálni a természeti közeggel, pusztán részévé szeretne válni annak, nyilvánvalóan épített megjelenésével együtt.

 

 

Az épület teljes egészében a környéken fellelhető fából készül, a nagy fesztávú tartók is deszkák összeszegezésével kialakíthatóak helyi mesterek keze munkájával, nem gyári ragasztott fatartóval. A vizenyős talaj miatt alkalmazott alapozáson és a felcsukható lépcsők acélvázán túl csupán helyi fából készült fűrészáru és sok-sok szeg és persze némi csavar felhasználásával készül az épület... - elég három jó ács a megépítéséhez...

Diplomamunkámat januárban védtem meg, azóta Ljubljanában, 2010. júniusában nemzetközi diplomadíjat vehettem át érte.

 

---

vezető tervező: Lőke Ferenc

Konzulensek:
Építészet: Koller József Ybl,- és Pro Architectura díjas építész, Kovács-Andor Krisztián DLA, okleveles építész
Urbanisztika: Zámbó Terézia Ybl díjas építész-,településtervező
Statika: Maros József vezető szerkezettervező, Maros Gergely okleveles szerkezettervező
Szerkezet: Bánfalvi Zoltán okleveles építész, faipari mérnök
Opponens: Pelényi Margit Ybl,- és Pro Architectura díjas építész