Középkori kutatótorony Drégely várában
"Arra törekedtem, hogy olyan épület szülessen, mely önmagát képes ellátni, összhangban van környezetével és a hagyományos építészeti megoldásokat ötvözi a kortárs építészet eszköztárával." Danielisz Dóra Drégely várába tervezett botanikai és ornitológiai kutatóközpontot.
„… olyan építészetet teremtsünk, amely a dolgokból indul ki
és a dolgokhoz tér vissza…" - Peter Zumthor
Tervezési helyszínem a drégelyi vár romterülete, mely a 18. század óta lakatlan, leginkább turisták kedvelt célpontja. A több száz hasonló hazai várrom egyike, ugyanakkor a nemzeti eposz miatt kiemelt érdeklődésre számot tartó, közismert történelmi emlékhely, csodálatos természeti környezetben. Tervemet egy érdekes kísérletnek tekintem, melynek célja az elhagyott romok újrahasznosítása, olyan funkció és építészeti program integrálása az adott helyre, mely újszerű, aktuális és képes összhangot teremteni a régi épület komplex történetiségével, fizikai és szellemi értelemben egyaránt.
A drégelyi rom a Duna-Ipoly Nemzeti Park kiemelten védett területén helyezkedik el, mely ritka madár- és növényfajok otthona. A magyar ornitológusok és botanikusok számára kevés alkalom adódik arra, hogy ritka fajokat természetes élőhelyükön, az év minden időszakában vizsgálhassanak. Az általam tervezett kutatóközpont ennek teremt lehetőséget. Az épület teret ad elmélyült kutatómunka végzésére, emellett otthont teremt négy kutató számára egész évben.
A romterületen egyetlen olyan hely található, mely méreténél, geometriájánál és megfelelő statikai állékonyságánál fogva alkalmas egy új épülettömeg fogadásra. Ez az egykori öregtorony, mely – ma is álló – pince szintjére ültettem rá az új épületet. Az épületben a tömegformálás és anyaghasználat, a hely karaktere, az építés kerül megidézésre. Fontosnak éreztem a romokhoz való illeszkedést. A ház azonban nem rekonstrukció, hanem a hely természetes adottságaiból valóépítkezés. Az andezittufából továbbírt, de az eredeti falszövettől eltérő megmunkálással készülő falszerkezet és a tömeg toronyszerű megjelenése mind az egykori öregtoronyra reflektáló gondolatok.
Műemléki jellegű környezetben természetesen mindig kérdés, hogy mennyire érdemes rájátszani az egykori épület formáira és anyagára. Azt gondolom, ez mindig az adott helyzettől függ. A teljes rekonstrukció – különösen hiányos ismeretek birtokában – hamis állításokat szülne. A finom utalások, az egykori kortárs átirata, tanulságainak összegzése azonban egy a járható utak közül.
Az épület messziről is jól látható jel, tömege a vizuális hangsúly újrateremtésének szándékával jön létre. Formája új, de a helyből logikusan kifejthető erősségét is adja a háznak. A toronybelső kürtőszerű megformálása szintén a középkori lakótornyokat idézheti fel bennünk, de ebben az esetben – azoktól eltérő módon – a központi tér nem fa födémekkel osztott, hanem összefüggő térként jelenik meg. Ez a forma az épület természetes átszellőzését is biztosítja.
A rom építőanyagaként alkalmazott andezittufa a Vár-hegy hegységalkotó kőzete. A célszerűségre való törekvés, az elérhetőség, az anyag kitűnő hőtechnikai jellemzői és a régi falazathoz való legmegfelelőbb illeszkedés miatt esett a választásom erre az építőanyagra a kutatóközpont tervezésekor. Úgy gondolom, hogy ami megfelelő, elérhető és a helyből fakad, azt érdemes használni. A belső térben a kő mellett a látszó vasbeton és a rétegelt falemez határozza meg a ház hangulatát. Ahol a kő – fizikai tulajdonságainál fogva – nem bizonyult alkalmasnak, ott vasbetont alkalmaztam. Ilyenek a pince- és zárófödémek, galériaszintek. Fát használtam a hálófülkék bélelésére, a galériaszintek burkolataként és a beépített bútorok tervezésekor. A fa elemek meghittebbé teszik a belső teret és a hálófülkék esetében kellemesebb hőérzetet biztosítanak. A térburkolatok egy részét – a galériákon és a lépcsőkön – a rétegelt falemez adja, a földszint azonban terazzo burkolatot kapott, ez jól összeegyeztethető a földszint temperálását biztosító padlófűtéssel. A fürdőszobában ehhez textúrájában hasonló műgyanta terítés határozza meg a helyiség megjelenését, mely egyben a vízszigetelő réteg szerepét is ellátja.
A pincében a gépészeti helyiség kapott helyet, a földszint közösségi használatban álló helyiségeket rejt – mint a konyha, étkező, nappali és fürdőszoba. Az első emeleten a már említett hálószint, a legfelső szint a kutatás színtere, íróasztalok, könyvespolcok, tároló hely és természetes megvilágítás biztosítják a megfelelő munkakörnyezetet. A fa teherhordó szerkezettel készülő függönyfal a teljes belső tér megvilágításához hozzájárul.
A terek megvilágításáról – a természetes fényforrásokon túl – a kivitelezés során keletkező hornyokba rejtett LED lámpák gondoskodnak. Hasonló kialakítással LED-csíkok kerülnek elhelyezésre a galériák mellvédjeibe rejtve.
Az épület kialakításánál és elhelyezkedésénél fogva különleges használatot igényel. A tervezés során nagy hangsúlyt kapott a környezettudatos gondolkodás, mivel egyrészt a Vár-hegyen infrastruktúra nem áll rendelkezésre, másrészt a tervezési helyszín védett természeti környezetben fekszik.
Az épület teljes elektromos energiaszükségletét napenergia felhasználásával képes fedezni, solar akkumulátorok segítségével egy hétre elegendő energiát képes tárolni.
A vízellátásról a vár egykori kútja gondoskodik. A használati meleg víz, padló- és mennyezet-, illetve kiegészítő konvektoros meleg víz ellátásról téli időszakban fatüzelésű kazán, nyáron a napkollektorokból energiát nyerő elektromos fűtőszál gondoskodik. A nappaliban elhelyezett cserépkályha átmeneti időszakban önmagában képes temperálni a központi térrészt.
A kutatóközpont falainak vastagságánál fogva megfelel az energetikai követelményeknek, úgy, hogy a falszerkezet homogén marad. A nyílások és födémek esetében szükséges kiegészítő hőszigetelés alkalmazása, mely burkolata belső térben a berendezéshez hasonló rétegelt lemez, kültéren fémlemez.
Arra törekedtem, hogy olyan épület szülessen, mely önmagát képes ellátni, összhangban van környezetével és a hagyományos építészeti megoldásokat ötvözi a kortárs építészet eszköztárával.
Danielisz Dóra