Közösség-teremtés, skandináv elvek mentén - Balsiai új általános iskolája
Litvánia függetlenné válása óta az első új iskola épült fel 2011-ben, Vilnius agglomerációjában. A tervezéskor Sigitas Kuncevičius litván építész és csapata arra törekedett, hogy - egy modern oktatási intézmény létrehozásán túl - a helyi lakosság számára is sokoldalúan használható közösségi helyszínt teremtsenek, könyvtárral, sportcsarnokkal, előadóteremmel.
A Vilnius agglomerációjában elhelyezkedő Balsiai jellegzetes poszt-szovjet külváros. A Szovjetunió időszakában a területet kis parcellákra osztották fel és azoknak utalták ki, akik hajlandóak voltak ezekben a konyhakertekben zöldséget-gyümölcsöt termelni. Az elmúlt évtizedekben ez a kertes övezet fokozatosan lakóterületté alakult át anélkül, hogy a városszerkezet jelentősen változott volna. Balsiai szűk utcákkal tagolt, derékszögű rendszere a korszak tipikus lenyomata: igencsak nehéz, szinte lehetetlen köztereket, szociális és szolgáltató infrastruktúrát kiépíteni a kompakt településszerkezet és a magántulajdonú telkek miatt. Szerencsére tíz évvel ezelőtt Vilnius önkormányzata a Neris folyó közelében található üres földterületen egy új általános iskola felépítését határozta el.
A projekt frissessége már messziről észrevehető. Ez Litvánia első PPP-beruházásban készült iskolája, de a legfőbb újdonság az intézmény innovatív belső környezetében rejlik, amely a skandináv demokratikus nevelési elvek alapján az egyéniséget és a függetlenséget helyezi előtérbe, ugyanakkor a kommunikációt és a csapatmunkát is ösztönzi. A Sigitas Kuncevičius litván építész és csapata által tervezett iskola egyszerű, két-, és háromszintes tömegek és belső udvarok négyzethálós rendszeréből áll. Az osztálytermek az együttes keleti részében helyezkednek el. Mindegyik kétszintes szárnyat bizonyos korú gyerekek használják, így minden korcsoportnak saját védett, belső udvara van.
A nyugati oldal két-, és háromszintes szárnyaiban az irodák és a közös használatú helyiségek - laborok, műhelyek, műtermek - találhatók, továbbá a tornacsarnok és egy többfunkciós tér; ez utóbbit általában étteremként használják, azonban könnyen átalakítható kulturális események vagy egyéb összejövetelek helyszínévé. A nyugati oldalon nyíló főbejáratot rétegelt-ragasztott fa tartókból szerkesztett keretek sorozata hangsúlyozza, a mögötte elhelyezkedő előcsarnok pedig bőséges természetes fényt kap az üvegtetőn keresztül. Ebből a központi térből közelíthető meg az iskola könyvtára és olvasóterme, amely a nagyközönség számára is nyitott.
Az épület belső elrendezése viszonylag bonyolult. A kanyargó folyosókon váratlanul kis zugok és nagy teresedések tárulnak fel, amelyek bújócskázásra csábítanak. Ennek ellenére, a belső világ hangulata mégsem a játékot vagy a csínytevést sugallja. Az uralkodó sötétszürke szín, az éles vonalak, a látszóbeton, az üveg és az acél kombinációja a közösségi terekben sokkal inkább egy kortárs irodaház érzetét kelti. Bár a padlóburkolaton, a falakon és a berendezési tárgyakon megjelenő vörös, sárga és kék színek élénkítik a belsőt, de nem képesek ellensúlyozni a ház hűvös, racionális rendjét. Ugyanez igaz a homlokzatok színes betéteire, amelyek inkább kozmetikázásnak tűnnek és kissé hadilábon állnak az iskola puritán külső megjelenésével.
A funkció és a megjelenés nem megfelelő párosítása részben a tervezési program számlájára írható. Az építész szerint a választott dizájn leginkább egy 400-600 fős iskola esetében működik jól; Balsiai esetében 800 diákról van szó, ami a tömegek és a terek léptékének növekedését eredményezte. A kritikák mellett kiemelt fontosságot kap az a tény, hogy Litvánia függetlenné válása óta ez az első új iskolaépület és egyúttal egy olyan zászlóshajó-projekt, amely a kortárs oktatási elveket testesíti meg. Bár tágabb, nemzetközi szinten Balsiai új iskolája nem hoz áttörést a tervezési elvek tekintetében, mégis óriási előrelépést jelent Litvánia oktatási infrastruktúrájának fejlesztésében. A tanulók számára modern lehetőségek és eszközök állnak rendelkezésre az iskolaidő alatt és után is. Az épület a helyi közösség életének szervezéséhez is nagyban hozzájárul azzal, hogy nemcsak oktatási intézményként, hanem közösségi tevékenységek színhelyeként is képes működni.
Balsiai frissen elkészült iskoláját mércének tekintve, Vilnius önkormányzata a közelmúltban bejelentette, hogy újabb oktatási intézményeket szándékoznak építeni ezen új modell alapján. Az építész kevésbé lelkesedik a tervezett „klónozásért", mert hisz abban, hogy minden iskolának egyedinek kell lennie, a közösség, a környezet és a városszerkezet sajátos igényeihez igazodóan.
szöveg: Rūta Leitanaitė
fordította: Garai Péter
A cikk megjelent angol nyelven az A10 43., 2012. január-februári számában.
Primary school in Balsiai
Építész tervezők: Sigitas Kuncevičius, Loreta Kuncevičienė, Martynas Dagys, Viltė Jurgaitienė, Žygimantas Gudelis, Aistė Kuncevičiūtė, Agnė Daujotaitė
Tervezés éve: 2005 - 2011
Kivitelezés éve: 2011
Bruttó szintterület: 11.400 m2
generáltervező: a.s.a. Sigitas Kuncevičius architecture studio
építtető/megbízó: Vilnius city municipality, UAB „Merko statyba"
generálkivitelező: UAB „Devi PSP"
fotók: Raimondas Urbakavičius
09:17
Nem túl meggyőzőek ezek a ragasztott fa pergolák, amikről az ember csak az ismertetésből tudhatja meg, mire jók, mármint "a bejárat kihangsúlyozására". Esküszöm, minden rafinált trükkös dologra gondoltam, csak erre nem. Terveztem már hasonló, ellenben lefedett csarnokszerű szerkezetet, de még annál is meglehetősen sokat agyaltunk a statikussal együtt, hogy elkerüljük azokat az acél-fa találkozásokat amik a fa károdásodásával vagy akár csak a fa befülledése lehetőségével járhatnak. Itt nemigen látom jelét az ilyen igyekezetnek, pedig itt telibe ki vannak téve a csomópontok esőnek-hónak. No meg a fogadó talpszerelvényre is ráment pár napom, hogy ne ilyen csúnyán és rothadásveszélyesen üljön rá a betonra. A képeken látható gépészeti gyönyörűségekkel viszont engem is megleptek egy iskola átalakításomnál a szerelők, hiába volt az a kiviteli terven megoldva. Csak annyi kellett, hogy pár napig ne menjen ki az építkezésre se a gépész műszaki ellenőr meg én se. Istenem, hát ilyen kultúrát hagyott ránk közös megszállónk.
06:46
A hetedik képen négy osztálytermet látunk. A négy közül szerintem csak a bal felsőnek az arányai jók. A legrosszabb a jobboldali alsó: azért teszem szóvá, mert ilyen, tehát nagyon széles, ám csekély mélységű tanteremmel találkoztam mind a Corvinus Egyetem "új", C épületében, mind a CEU Frankel Leó út 34. alatti épületében. Persze, a keskeny, hosszú, folyosószerű tanterem se jó, mégis, előadói és hallgatói szemszögből egyaránt a lapos, széles terem a kellemetlenebb.
07:35
@Pákozdi Imre: Igen, határozottan érdekes, hogy a közösségi terek, lépcsőház, átrium miegymás milyen nagyvonalúak, aztán az osztálytermek/laborok már csak ott kaptak helyet, ahol maradt valamicske tér... Persze nagyon jól lehet fotózni a homlokzatot meg a nagy előteret, de attól még az idő nagy részét a kölköt a termekben töltik. Az átriumnál meg a felette levő körfolyosóknál meg mintha látszódna némi zavarodottság: legyen nyitott és szellős is, de azért a lenti zsivaj se zavarja a tanórát - ettől aztán az egész egyszerűen csak akváriumszerű lett. Hab a tortán és 'Ótvaros Béna Alkoholista Alvállalkozó' (OBAA) díjra érdemes a kivitelező szintén a hetedik képen, harmadik fotón látható cső(csatorna)szerelés megoldása: ha (födém)gerendát kell kerülni, vagy egyszerűen csak hibásak (na nem nagyon, csak úgy húsz cantira) a kivitelezési tervek, akkor a két ultraelegáns pvc könyök a tuti megoldás ,-)))
08:18
@nagylaszlo71: Nem feladatom a litván népi önérzet védelme, de ezt a díjat megkaphatná a Kálvin téri üvegszörnyedmény is. Eltekintve az unalomig ismert makróépítészeti hibáktól (környezetbe nem illeszkedés, méret, design, függönyfal, stb.) kérem, nézzék meg a bejárati előtető környéki hegesztések és szerelések kifinomult eldolgozását...:-(.