Közösségi ház mélyszegénységben élő családok részére – Mohay Klára diplomaterve

Mohay Klára diplomamunkája során egy közösségi ház létrehozását tűzte ki célul a kaposvári Cseri dűlőben, ahol a Mélyben és Reményben Alapítvány munkájához kapcsolódva komplex segítséget nyújthat mélyszegénységben élő családoknak. A tervezett épület épület nemcsak a mindennapi támogatás tere, hanem a környezeti nevelés és közösségépítés aktív eszköze is.

A diplomatervem témája egy közösségi ház mélyszegénységben élő családok részére Kaposvár peremére, a Cseri dűlőhöz. Az épület egy jelenleg is működő civil szervezet, a Mélyben és Reményben Alapítvány tevékenységébe csatornázódik be, akik mélyszegénységben élő családok mentális, szociális és anyagi támogatásával foglalkoznak.

A diploma két részből áll, az elméleti megalapozásul szolgáló előkészítő tanulmányból, valamint a tervezés építészeti, műszaki kidolgozásából.

A társadalomtudományok különböző gondolkodók által definiált térelméletei rávilágítanak a tér rétegeire, s a teret alakító számtalan tényezőre. Fontos megérteni, hogyan hatnak egymásra a társadalmi és fizikai struktúrák, kölcsönös és folyamatos interakciójuk által hogyan járulnak hozzá egymás fenntartásához és újratermeléséhez. Ez a felismerés rámutat a környezeti nevelés kiemelt jelentőségére. Nagyléptékben ez a különböző környezeti rendszerekkel való megismertetést jelentheti, amely hozzájárulhat az adott szociokulturális környezetben berögződött viselkedésminták és a habitus oldásához. Az affordancia-elmélet alapján a zárt, ingerszegény környezetbe született gyerekek már 0 éves koruktól elkezdenek lemaradni azoknak a társaiknak a fejlettségétől, akiknél ezek a körülmények nem állnak fenn. A környezet tárgyi részleteire, jelzéseire és ennek dekódolására irányított figyelem olyan ösztönző hatással bírhat, amely a gyermekek nyitottságát, felfedezőkedvét és kreatív használatra való hajlandóságát segíti elő.

Az elméleti megalapozást a helyszín megismerése követte. Kaposváron két számon tartott szegregátum található, melyek közül a Cseri dűlő kap kevesebb figyelmet a város részéről. A választásom erre a területre esett, mert az Alapítvány néhány támogatott családja itt él, és a környékre általánosan jellemző a tartósan rossz anyagi helyzet. A dűlő külterületi, zártkerti besorolású,  közművesítettsége pedig erősen hiányos: a telkekre csupán villamos energia és víz jut el, a vízelvezetés sincs központilag megoldva. A dűlőútjai nem aszfaltozottak, a közvilágítás sem megfelelő. Kerítések hiányában a belső közlekedés organikusan alakult ki.

A dűlő és a jóléti társadalom között éles és zárt határvonal húzódik. A határ feloldásának megkezdésére egy eszköz lehet a közösségi ház idehelyezése, ellenőrzött keretet adva az interakció megindulásának. A konkrét telekválasztás során több szempont alapján egy több telekből egyesített terület került kijelölésre. A saroktelek elhelyezkedése és a határvonalhoz való kapcsolódása egyaránt kiemelt jelentőséget kölcsönöz a választott helyszínnek, térbeli hangsúlyt adva a tervezett struktúrának.

A tervezési program összeállítása során az Alapítvány jelenlegi működési léptéke, tevékenységi köre, valamint hasonló civil szervezetek gyakorlatai szolgáltak kiindulópontként. Ennek alapján egy egésznapos nyitvatartású, felügyelt közösségi épület terve körvonalazódott. Délelőttönként a hely inkább a felnőttek, szülők számára kínál lehetőségeket: baba-mama foglalkozások, egyéni konzultációk valósulnak meg meghívott szakemberek részvételével, jogi, műszaki, egészségügyi, vagy akár ügyintézésbeli tanácsadással. Emellett biztosított a mosás, tisztálkodás, főzés, s a kertművelés lehetősége is. Délután az iskolások megérkezésével elindulnak a korrepetálások, korosztályonként kiscsoportokban, uzsonnával, játékkal, beszélgetéssel, kötetlen közösségi együttléttel kiegészítve. Este és hétvégén szervezett programok esetén tart nyitva az épület.

A beépítés módját és a telek különböző részeinek funkcióit alapvetően a sarokhelyzetből adódó eltérő térbeli minőségek határozzák meg. A telek egyfelől centrális hangsúlyt kap, másfelől viszont különböző oldalai eltérő fokú védettséget nyújtanak. Ez a kettősség határozza meg a funkciók térbeli elrendezését: középre kerülnek a minden korosztály számára nyitott, közösségi használatú funkciók, míg a telek szélei felé specifikusabb időtöltésre van lehetőség. Az épületek beleilleszkednek a használat szerkesztésbe.

A házak egyszerű formálása, hagyományos tömegképzése ismerősséget, biztonságérzetet és otthonosságot sugall, a praktikumot szem előtt tartva. A belső terek funkcionalitása feloldódik a fedett-nyitott külső terekben: a körüljáró a dinamikát, a mozgalmasságot képviseli. A sokféleképpen használható, egyszerű szerkezet aktív téralakításra, kreatív térhasználatra ösztönöz. A 16-szögletű, áttört pavilon harmadik minőséget hoz: bensőséges, atmoszférikus. Kívülről landmark, belső szerkesztése közösségformáló és inkluzív. Formája asszociatív, szimbolikus, identitásképző elem. E három eltérő karakterű tér – az épület, a kert és a pavilon – különféle módokon, de egyaránt teret ad a környezeti nevelés megvalósulásának.

A kitűzött edukációt szolgálja a hely megépítésének folyamata is. A közösségi építés növeli a társadalom önellátó képességét, és erősíti a kötődést az elkészült épülethez. Az alkalmazott anyagok rendszeres karbantartást igényelnek – a törődés, a gondoskodás a kontinuitás érzetét adja.

Az anyaghasználatban több opció is felmerült, azonban végül a megfizethetőség, a természetes, egyszerű anyagok előnyei, valamint a közösségi építés lehetőségei alapján favázas tartószerkezetű, vályogtégla kitöltő falazatú, szalmabála hőszigetelésű építési mód mellett született döntés. A tartószerkezetet szakemberek építik meg, míg a vályogvetés, a falazás és a bálázás – viszonylag könnyű fizikai munkaként – lehetőséget ad a helyiek, köztük a fiatalok és nők bevonására. A végső felületet vastag vályog- és mészvakolat adja, amely biztosítja a szerkezet tűz-, rovar-, gomba- és rágcsálóállóságát is. A magas tető héjalása napelemes kerámiacserépből készül, amely nemcsak megjelenésében illeszkedik az épülethez, hanem az energetikai működésben is szerepet vállal. A lapostetős részek UV-álló PVC fedést kapnak, mechanikailag rögzítve.

Fontos hangsúlyozni, hogy a beruházás szociális jellege és pénzügyi korlátai nagymértékben meghatározták az építészeti döntéseket. Egyrészt előnyt élveztek azok az elemek, amelyek az edukációt és a környezeti nevelést szolgálják – például a körüljáró, vagy a pavilon kialakítása –, másrészt azok a műszaki megoldások, amelyek hosszú távon csökkentik az üzemeltetési költségeket, mint a napelemes tető vagy a szennyvíztisztító kisberendezés.

Összefoglalva, a tervezett épület a kezdetben kitűzött célokat a lehetőségekhez mérten teljesíteni: a Mélyben és Reményben Alapítványnak megfelelő helyszínt biztosítani a segítségnyújtáshoz és teret adni az aktív és passzív edukációnak, s közösségteremtő találkozásoknak – mindezáltal hozzájárulni a Cseri dűlő nehéz sorsú családjainak társadalmi mobilizációjához, megteremtve a kitörés lehetőségét!

Mohay Klára

Az előkészítő tanulmányhoz felhasznált legfontosabb irodalom:

Berger, Viktor. Térré szőtt társadalmiság. Budapest: L´Harmattan Kiadó; Könyvpont Kiadó, 2018.
Berki, Márton. „A térbeliség trialektikája." Tér és Társadalom, 2015. II. 15.: 3-17.
Hory, Gergely. „Az elsajátítás értelmezése 20. és 21. századi térelméletekben, és egy vizsgálati keretrendszerének megalapozása." Építés - Építészettudomány, 2023. 51 3-4.: 345-366.
L. Ritók, Nóra. Láthatatlan Magyarország. Budapest: Tea Kiadó, 2017.
Mohayné Farkas, Ibolya, kérdező: Mohay. Klára. A Mélyben és Reményben Alapítvány tapasztalatai (2023. január 03.).

Képek az alapítványról, forrás: https://www.facebook.com/MelybenRemenyben