Külvárosi flasztervagány - a párizsi közlekedési vállalat új karbantartó központja
Kemény, erőteljes épület-szobor, vidám, élénk színekkel és játékos formai ötletekkel gazdagítva: Stéphane Mauphin és csapata az identitás nélküli ipari környezetben is képes volt markáns építészeti jelet létrehozni. Párizs külvárosában tavaly ősszel adták át a városi tömegközlekedési vállalat új karbantartó központját, amelyet a BKV is megirigyelhetne. Nemes András írása.
A RATP (Régie Autonome des Transports Parisiens) a párizsi metrók és buszjáratok tulajdonosa és üzemeltetője, a BKV helyi megfelelője. Amíg a magyar cégről mostanában a korrupció, az eladósodás vagy a vitatott értékű metróépítés juthat eszünkbe, a párizsi cég olyan új épületet alkotott, amely azt a dinamizmust hirdeti, amely egy közlekedési vállalat alapvető tulajdonsága kellene hogy legyen. Stéphane Maupin francia építészirodájának 2010 szeptemberében átadott munkája egy karbantartó központ, amely egyesíti a cég korábban szétszórtan elhelyezkedő műhelyeit, ahol a közlekedési rendszer fenntartásán és újraszervezésén dolgoznak.
A 3400 négyzetméter alapterületű épület Párizs határában, a körgyűrűnél, autópálya-feljárók, vasúti sínek, gyárak és szociális lakóépületek szomszédságában, egy háromszög alakú telken áll - ott, ahol a nagyváros feloldódik az ipari infrastruktúra szövetében. Felszíni metrósínek az egyik oldalon, raktárak, parkoló a másikon. Az épület érdes, vaskos, erőteljes esztétikájával a tervezők még rá is játszanak a környezeti kihívásokra. Itt van például a homlokzat első emeletére átlósan felfestett narancssárga csíkozás, amelyet nem praktikus szempont, hanem a figyelemfelkeltés indokol. Ez az ipari jelrendszerből átvett ironikus design-elem azt sugallja mindenki számára, hogy civilnek itt nincs keresnivalója.
Az épület vasalóformáját a homlokzatból a legváratlanabb helyen előugró piramis-, és trapézformák tagolják, amelyek játékosan oldják az ipari épületek komorságát, erőd-jellegét - sejtetik, hogy itt emberek értelmes munkát végeznek. Ahogy elmélyedünk a részletekben, újabb és újabb formai ötletek, faktúrák tárulnak fel. Meglepő a néhol hajókajütökre, néhol lőrésekre emlékeztető körablakok használata, amelyek a szintbeli tagolásnak fittyet hányva - látszólag véletlenszerűen -, a homlokzatokon önálló életet élő mintázatba szerveződnek. Vagy figyeljük meg a nagy betontorta mellé odabiggyesztett, főbejáratként funkcionáló szürke házikót. A könyörtelenül ráfestett narancssárga flekkek, a párkányok metszett csőformái, a kapu két méter átmerőjű, aszfaltban álló betoncső-szája mind erőteljes és szórakoztató építészeti gesztusok.
Az épület öt emeletén az irodák és a munkatermek egy központi lépcsőház köré szerveződnek. Gyaloghidak, lépcsők és felvonók nyújtanak változatos térbeli élményeket. Az enteriőrt is telepakolták inspiráló design-elemekkel, hogy senki ne unatkozzon a munkahelyén. A falfestés harsány alapszínei bátran mozdulnak ki az oly gyakran használatos, semleges vagy inkább hervasztó pasztellszínek világából. Az öltözőkben kék, piros és sárga körformák szórakoztatnak, az ebédlő és a folyosó padlótól-mennyezetig fűzöld. A hófehér, fénnyel elárasztott, háromszög alakú konferenciaterem minden oldaláról letekinthetünk, ismerkedhetünk az ipari környékkel. Az épület harmadik emeletén dohányzásra, sétára alkalmas keskeny, konzolos függőerkély fut körbe.
A tető kerek ablakai a környező ipari udvarra néznek. A messziről is látható helikopter-propeller nemcsak díszítőelem a tetőn: egy függőleges kéményre napelemek vannak erősítve, amelyek az épület világításának energiaszükségletét fedezik. Mindez összhangban áll a francia zöld szabványokkal. Az impozáns tetőelem erőteljes esztétikájával akár vállalati szimbólummá válhat, ugyanakkor környezetvédelmi elkötelezettséget sugallva a mozgás érzetét is kelti.
Az épület esti megvilágítása igen átgondolt: a parkolót a függőbalkonra rögzített utcalámpák világítják meg, a propeller végein elhelyezett fényszórók pedig inkább repülőterek irányítótornyainak jelzőfényeit idézik. Az épület a francia külváros ipari zónájának látványos új eleme lett. Nem akar másnak látszani, mint ami, mégis építészeti jelet alkot. Figyelemreméltó az egész projekten végigvitt bátor és felszabadult játékosság, amelyhez egyaránt szükség van innovatív építész-műhelyre és felvilágosult állami megrendelőre.
Nemes András
08:52
ilyen koncepciók megvalósulásához az építészen felül a következő összetevők kellenek: fantasztikus megbízó, aki hisz az építészben és annak nem csak a funkcionális erejében... nyitott hatósági munka, akik engedélyeznek ilyen ötleteket és eltérő megoldásokat és... olyan kivitelező, aki szeret építeni és érdekli a ház, amit épít. ezekből az összetevőkből már ki lehet főzni ilyen házakat.
07:40
...és bebizonyosodik, hogy a kültelken elkövetett építészeti jelnek VAN HÍRÉRTÉKE, valamint a város igényli azt, hogy okos-ügyes építészek felfedezzék a külvárosokat. Hajrá Csipak! Hajrá jel-építészet! Irány a rozsdazóna!
06:29
Nálunk az építészbácsik és nénik miért nem tudnak ilyet csínyolni? jó, ötletes plan!
07:23
@artha: Igen, én is dicsértem, de nem állok meg egy kifogást: ha már építettek egy, a sínpárak fölé kinyúló betonszarvacskát vagy mit, oda a legfelső szintre, akkor a rajta lévő ablakot nyugodtan tájolhatták volna a vágányokra, ahol az általuk karbantartott szerelvények találhatók. Nem pedig el, a nyilván óriási távlatokkal kecsegtető semmibe.
05:57
nagyon tetszik: egyszerre ipari és játékos, komoly és idétlen, funkcionális és öntörvényű.
17:48
Az a helikopterszárny túlzás, de a ház amúgy tele van jobbnál jobb ötletekkel. Jópofán idézi a hajdani nagypályaudvarok vasútüzemi épületeinek (fűtőházak, váltókezelő tornyok) jellegzetes, vágánypanorámát biztosító kinyúlásait. Karakteres, invenciózus építmény, reméljük, célszerű is.
07:34
@Pákozdi Imre: Csak én asszociálok a helikopterszárnyról a kockásfülű nyúlra? ;)