Nézőpontok/Kritika

Léghajóval verébre

1/1

forrás:wikipedia

?>
forrás:wikipedia
1/1

forrás:wikipedia

Léghajóval verébre
Nézőpontok/Kritika

Léghajóval verébre

2010.07.21. 14:33

Cikkinfó

Szerzők:
Bardóczi Sándor

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
39

Dosszié:

A kánikula hőfokát egy a közelmúltban történt központi tervtanácsi döntés ha lehet még magasabbra, elviselhetetlen mértékűre emelte. A minden szabályozási előírást átíró, óriási léptékű belvárosi fejlesztés (rém)képe tematizálja a médiát: jó esély van rá, hogy a Foster&Partners léghajója a lassan kezdődő budapesti helyhatósági kampány egyik fő gumicsontjává váljon. Elemzés Bardóczi Sándortól.

forrás:wikipedia
1/1
forrás:wikipedia

Habár közmegegyezés mutatkozik abban a kérdésben, hogy Budapestnek igazán nagy volumenű fejlesztésekre a Hungária gyűrűn kívül lenne szüksége, a belváros „kóstogatása" az utóbbi években csak nem akart szűnni. Monocentrális fővárosunk, amelynek belső kerületeiben máig a legtöbb agglomerációs munkahely van, de ahol egyre kevesebb lakott ingatlan összpontosul, az összes nagyvárosi nyűgűnk, ingázásunk, stresszünk rákfenéje. Frekventáltsága mégis arra készteti a csak saját telkében gondolkodni tudó beruházói tőkét, hogy a lehető legtöbbet facsarjon ki belőle. A főváros, a kerületek és az építésszabályozás ügyét felügyelő szervek pedig láthatóan egyre kevésbé képesek ezt a folyamatot szabályozott mederben tartani.

Szívvel, szívtelenül

Hiába született a belváros tehermentesítésére hosszú idő óta először pártokon átívelő és széles közvéleményben is megértést (ha nem is mindig szimpátiát) kiváltó iránymutatás, stratégia arra vonatkozóan, hogy a belvárost végre tehermentesíteni kell - Budapest Szíve Program -, az elképzelés képlékenysége nagyon sokszor (magában a határozatlan iránymutatás szövegében is) tetten érhető. Hiszen miközben kimondja a tehermentesítést, hitet tesz arra is, hogy a Károly körút felé feltáruló üres telket, a Martinelli-ház befejezetlen felét be kell fejezni (Városháza fórum). Ez a beépítés viszont további – piaci szempontból nagyon billegő, közérdek szempontjából pedig egyenesen értelmezhetetlen módon – negyvenezer négyzetméterrel szaporítaná a kiadatlan irodáktól egyébként is hemzsegő belvárost. Azt a belvárost, ahol szabad térből van kevés, és azt a várost, amelynek ez lenne az egyetlen lehetősége, hogy hosszú idő után újra létrehozza saját főterét. 

Celeb-recept 

A „fórum" tervezésének jogát egy nagyon zűrös tervpályázati verseny után egy „nagy név", Erick van Egeraat kapta meg. Ekkora azonban a celeb-recept már régen előállt: a Szervita téren ugyanis az ORCO vetette be elsőként Zaha Hadid-ot, egy másik sztárt, annak reményében, hogy hátha nevének puszta említésétől leomlanak a szabályozási falak. Az első rohamot meglehetősen jól állta a belváros. Az ORCO projekt sokszori visszadobása során egyre vállalhatóbb léptékűre zsugorodott, majd az időközbeni válság hatására határozatlan időre napolódott el. A válság a Városháza hagymázas, elrugaszkodott terveit is megnyirbálta, bár ez az ügy még nagyon nincs lezárva. Csak remélhető, hogy a projektet a főváros újra át fogja gondolni. Talán belátható: a Martinelli-házat ma alig félig megtöltő, nem igazán jó anyagi kondícióban lévő Fővárosi Polgármesteri Hivatalnak talán nem azzal kéne foglalatoskodnia, hogy fölös négyzetmétereihez épít még egyszer annyit. 

Látványos volt az V. kerületi polgármester heves tiltakozása is anno a Városháza fórum ügyében: a „belváros plázásításáról" beszélt a városháza projekt vállalhatatlan léptéke kapcsán. Ma már tudjuk, nem feltétlenül ez volt az indok, hanem inkább „szerelemféltés": a formálódó „Várospláza projekt" valószínűleg teljesen elszívta volna a levegőt a már akkor napirenden lévő bécsi utcai óriásprojekt elől. Ugyanez a polgármester ugyanis alig másfél évvel később az V. kerületi projekt kapcsán (amelyet a Csipak Aqiusition készül megvalósítani a Deák Ferenc utca- Bécsi utca sarkán nem kisebb volumenben mint a „Várospláza") már ezeket nyilatkozza a sajtóban: „Lassan Budapest az egyetlen olyan nagyváros a régióban, amelynek nincs értékelhető, jelentősebb XXI. századi építészeti alkotása".

Túl azon, hogy a megállapítás nem feltétlenül igaz, hatalmas ellépés ez a „belváros plázásítása" kommunikációtól a már jól bevált, kitaposott, és működőképesnek sejtett irányba: egy kis tetőkert, egy kis zöld homlokzat, egy kis panoráma terasz, egy kis építészeti jel, egy kis kortárs művészkedés, csipetnyi sztár-hírek és máris kész az etetésre szánt kotyvalék. A Foster&Partners is beszáll tehát, harmadik nagy névként, a belvárosi csatába, amely látszólag a kortárs építészet magasröptű kérdéseiről, a város megújításáról, a haladó szellemről, a fenntartható építészetről és a fejlődésről szól. Látszólag. Mert az ügy – véleményem szerint – csupán nettó ingatlanüzlet a gátlástalanabbik formából. 

Kézivezérlés bekapcs

Ha bárki is komolyan venné azt, amit stratégia megállapítások szintjén deklarál a Budapest Szíve program (vonatkozik ez a jelenlegi és a jövőbeli városvezetésre egyaránt), akkor ilyen volumenű épületek építése szóba sem kerülne az V. kerületben. Ha bárki is komolyan venné a ma érvényes országos szintű építésügyi szabályozókat, akkor ez az épület nem épülhetne meg. Ha bárki is komolyan venné a települési értékvédelmet, akkor ez az épület (e helyütt) nem kapna zöld utat. Persze ezeket senki nem veszi kellőképpen komolyan. Külön pikantériája a történetnek – és ez magán a központi tervtanács intézményén ejt mély sebet – hogy a minisztériumi átalakítások közepette, egy a pártja 2/3-os többségének és párton belüli erejének tudatában fellépő kerületi polgármester a terveket tárgyaló szakmai tervtanácson megjelenik és beszédével „enyhén" és kimondatlanul is nyomást gyakorol a kedvező döntés kicsikarása érdekében a grémiumra. Másik pikantériája az ügynek, hogy a tervtanács tagjai szóban ugyan szinte kivétel nélkül erőteljes fenntartásaiknak adnak hangot az elképzeléssel kapcsolatosan, de végül majdnem csont nélkül megszavazzák azt. Innen nézve úgy tűnik: a várat bevették, a pénz nyomulásának mérséklésére felépített gátak átszakadtak.

Szabályozás új adónemmel?

Pedig az ilyen, és ehhez hasonló történeteket végtelenül egyszerű lenne kezelni. A pénz ugyanis pénzből ért, tehát az ő nyelvén kell szabályozókat iktatni a ma meglehetősen kiszolgáltatott szabályozási rendszerbe. Akár a Fosterrel, akár a Hadiddal, akár az Egeraatal megerősített ostrom, de akár a zsidónegyedi történetek is azt jelzik: a belvárosban a telek drágább, sokkal drágább mint a rajta lévő épület, éppen ezért az épület egy csapásra "eldobhatóvá" vált, a jövedelmező csere-beruházásokat pedig még képesek a gazdasági szereplők megfejelni is a szintterületi mutató növelésével. Még akkor is, ha homlokegyenest ellenkező irány van deklarálva a fejlesztéspolitikában. Mindeközben nincs, nem létezik egy olyan piacszabályozó adónem (pénzalap), amely az ingatlanérték növekedésből származó óriási profitot csapolja meg, de – jó szabályozóként – nemcsak büntet, hanem a másik oldalról honorálja is a kisebb beépítési intenzitást. Ahogyan a belváros szabályozási gyakorlatából is láthatjuk, a szabályozási terv már rég nem visszatartó erő, maximum késleltető tényező.

Ha valaki emelni szándékozik a szintterületi mutatót egy adott területen, az ma a projekt volumenét tekintve szinte aprópénzből kivitelezni képes, miközben egy vagy két nagyságrenddel magasabb volumenű nyereségre számíthat. Az intenzitás növekedés hatásait (forgalomnövekedés, közmű kapacitások változása, zöldfelület csökkenés, környezeti negatív hatások) pedig többnyire és zömében (és ez még településrendezési szerződés esetén is igaz) nem a befektető, hanem majd a köz fizeti ki. Kicsiben ez tetten érhető a települési családi házas övezetek telkenkénti központi vegyes területbe történő átminősítésében, a 800 m2-es parcellákra épülő, telekhosszra befordított 4 lakásos társasházak mai gyakorlatában, vagy a sportpályák, közkertek, közparkok teljes, vagy részleges (szalámizó) beépítésében. Nagyban ugyanez a helyzet a zöldmezőkön is, amikor szántóból egy-egy képviselőtestületi döntés eredményeként (a tervezők és a hatóságok tehetetlen asszisztálása mellett) újabb beépítésre szánt területek keletkeznek – papíron.

Kis tájalakítási almanach

Hogy az átminősítési folyamatban „termelt" extraprofitot egyetlen kormány sem sietett megadóztatni, nos ebből fakadt végső soron idehaza az a 90-es évekbeli elképesztő befektetői bumm, amely olyan mértékű túlépítésbe (szemét termelésbe) kezdett, ami végül többszörösen telítette az ingatlanpiacot. Úgy épültek iszonyatos mennyiségben új ingatlanok, hogy közben a magyar népességfogyás folytatódott, a belterületek pedig elnéptelenedtek, szlömösödtek. Míg volt olcsó hitel, addig ennek a gyakorlatnak egyetlen építési jogszabály sem tudott gátat szabni, a kontroll egyszerűen nem működött. Azonban az ilyen, és ehhez hasonló „fejlődő" nemzetállami gyakorlatok végül jelentős tényezői lettek a globális válság kirobbanásának. Nincs ingyen ebéd. Az önkormányzatok ezt már korábban megérezték, bár szakmai figyelmeztetések ellenére sem változtattak a gyakorlaton: rossz, területpazarló döntéseik után szaladva utakban, közműben kellett sokszorosan megfizetniük könnyelműségük árát. (Egyedül zöldfelületben nem nagyon szaladtak folyamatok után, ezt például Budapesten annyira sikerült megspórolniuk, hogy 20 év alatt 300 ezer ember hagyta el a fővárost és költözött ki „zöldbe". Csakhogy az agglomeráció települései sem jobbak: ez a „zöld" időközben pirosas-sárgára változott, míg a munkahelyek zöme megmaradt a fővárosban.) 

Az önkormányzati területfejlesztési döntések többsége ebben a máig tartó fejlesztési periódusban nem a közérdek mentén, hanem egyéni érdekek mentén történt meg. Jól jártak azok a strómanok, akik a képviselőtestületben saját vagy „rokonaik" ingatlanérdekeltségeit (és nem a választóikat) képviselve, bearanyozták az értéktelen kárpótlási jegyeket, gyémántfoglalatba tették az olcsón átpasszolt önkormányzati vagyont. Az ingatlanadózással egy időre némi árnyék vetült erre a gyarapodásra, de mivel az ingatlanadót politikusaink elvitték a lakossági adózás irányába, (ahol már elvben adózott jövedelmekből épülő ingatlanokat kívántak újra megsarcolni) a lakossági felháborodások hatására sikerült ezt az adónemet teljesen ad acta tenni, vélhetően nagyon hosszú időre. 

Megtanulni pénznyelven

Pedig az ingatlanadózásnak lehetne értelmes formája is: a kizárólag átminősítésekre, intenzitásnövelő fejlesztésekre kivetett, azaz az értéknövekedési adó. A befektető extraprofitja így már "csak" tisztességes profittá apadna le: lassabb, de megfontoltabb döntések születnének, lenne pénz a negatív hatásokat kompenzálni, az olcsóbb és ellátatlanabb területek felé terelni a befektetői tőkét a belvárosok vagy a zöldmezők (a két leginkább kárvallott terület) folyamatos macerálása helyett. Nem igaz, hogy rosszul járna vele az építőipar: a városrehabilitáció terén éppenséggel nagy szükség lenne a kapacitásaira, és ez az adónem pontosan ebbe az irányba, a barnamezők felé terelné a működő tőkét. Ez a rendszer ad abszurdum jutalmazásra is képessé tehető, ahogyan sok helyen képes is: az előírtnál alacsonyabb intenzitást, a közhasználatra átadott területet pénzbeli juttatással támogatja. Nagyon sok (kultur)állam él ezzel a lehetőséggel, ám Magyarországon soha nem jutott el az angolszász világban régen közismert módszer a parlamenti döntésig: pedig az elmúlt száz évben háromszor tárgyalta a magyar parlament. Jellemző tény az is, hogy a befektetők zöme a rendszerváltozás után azokból a (kultur)államokból áramlott ide, ahol ez az adónem régóta létezik: ők nagyon jól felmérték a nem létező szabályozásunkban rejlő kecsegtető üzleti lehetőségeket. Ez az üzlet viszont egyáltalán nem tette gazdagabbá a városainkat, sőt az államot se olyan nagyon. Létezik az a módszer, amely legálisan képes eltüntetni a vállalati adózás előtti nyereséget. Csak a befektető járt jól: lose-win szituáció.

A léghajó, ha földre száll

Ezen a szemüvegen keresztül vizsgálva, egy ilyen adózási forma bevezetése után például háromszor meggondolná a Csipak Aqiusition, hogy megéri-e neki négy-öt szinttel magasabbat, és két szinttel mélyebbet építenie az addig meghatározónál. Lássunk túl ugyanis a rendkívül tehetséges látványtervi prezentáción és a „rábeszélőgépen": csakis erre megy ki a játék. Mert míg a sztárépítészt vagy az önkormányzatot megveszi kilóra (félreértés ne essék, itt most nem korrupciót kiáltok, hanem a teljesen szabályos, törvényes ügymenetre értem, hogy az végtelenül olcsó), addig itt bizony keményebb, ráadásul jól arányosítható, piaci alapú összeget kellene a közös kasszába fizetnie a szabályozás felpuhításáért cserébe. Amikor egy befektetőhöz a pénz beszél, rögvest érteni kezdi, amit addig nem: ezen a helyen például a Chemolimpexben vagy a Fischer-házban rejlő építészeti értéket, és nem a "fenntartható kortárs jel" és az "új városközpont" lózunkgjával próbálkozna, hanem a "rehabilitáljuk a belvárost", „másodvirágoznak a belvárosi értékek" szlogennel. Egy csapásra érdekeltté válna ugyanis ezt a tervezési programot megvalósítania. Merthogy egy feltételezett ingatlanérték-növekedési adórendszerből erre a megújításra ad abszurdum akár pénzt kaphatna, de legalábbis nem kéne neki nagyon sokat befizetnie az okozott terhelés növekedésének kompenzálására. 

A településszabályozás mai formája, főként azért, mert döntően befektetői érdekek mentén és azok pénzéből készül, megbukott. Ma egy bank hitelfeltételei sokkal erőteljesebb előírásokat képesek megfogalmazni, akár lakásméretben, akár kötelező zöldfelületben, akár erkélynagyságban, mint egy építési szabályozás. Ideje tehát elmozdulni és a pénz nyelvén elkezdeni beszélni a szabályozások terén, hogy a város gazdálkodni és irányítani legyen képes. Újra. A befektetők nagyon fontosak. De terelni kell őket, ment önmaguktól a legkisebb ellenállást és a legnagyobb haszonnal járó üzletet keresik. Erre vannak programozva, ezért megróni őket fölösleges. A „programnyelven" kell módosítani, mégpedig úgy, hogy a befektetésnek lehessen tisztességes haszna, de az valódi közérdeket is beteljesítsen. 

A kezdeti felismerés a cseppet sem egzakt tudománynak mondható közgazdaságtanban az volt, hogy a piac úgy működik mint a természet: szabályozza önmagát. Ez a válság is azt mutatta meg, hogy hogy a kezdeti felismerés nem igazolódott be, a mellékmondat mégis így hangzik: a természet is úgy szabályozza magát, hogy bődületes mennyiségű „szemetet" termel. A béka például lerak 3000 petét, hogy 2-3 kikeljen belőle. Az ingatlanfejlesztők egymással konkurenciaharcban leraknak 20-30 ingatlant, hogy közülük néhány sikeres legyen. Csakhogy a ki nem kelt peték hasznosulnak, mert megeszik őket a halak. Könnyű békáéknak: szervesből, lebomlóból, recirkulálhatóból "építkeznek". De mi mit tegyünk a kiadhatatlan iroda négyzetméterekkel, az eladhatatlan lakásokkal? Megegyük? Nem: ezért van szükség szabályzókra. Mert a piac ugyan "szabályozza" magát, csak van "némi" tehetetlenségi nyomatéka. Ráadásul, ha a befektetők nincsenek pórázon, akkor a pórázt nagyon szívesen átveszik. Tulajdonképpen ennél a történetnél is "csak" ennyi történt. Semennyivel se több vagy kevesebb, mint az elmúlt 20 évben.

Bardóczi Sándor 

 


Bardóczi Sándor okl. tájépítész mérnök, publicista. 1997-ben szerezte meg az abszolutóriumot a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Táj- És Kertépítészeti Karán (ma Budapesti Corvinus Egyetem). Egy év gyakorlaton vett részt a VÁTI Településtervezési osztályán Molnár Attila műtermében, ahol elsősorban regionális léptékű munkákkal (Velence-Vértes Kiemelt Térség, Tokaj-Hegyalja) foglalkozott és itt fejezte be diplomamunkáját a Tokaji Borút - a térség fejlesztésének eszköze címmel. Diploma után számos kis léptékű kerttervezési feladat mellett elsősorban településtervezési és regionális léptékű, mikro- és makrotérségi tervezési munkákban vett részt. Regionális kutatási és tervezési munkát folytatott többek között a Szigetköz, a Duna magyarországi szakasza és a Tisza, valamint Vas megye vonatkozásában, miközben Sopronban, Budapesten, Komáromban, Zala megyében és a budapesti agglomeráció településein vett részt különféle településrendezési feladatokban, környezeti hatásvizsgálatokban, településfejlesztési tervek előállításában. Diplomamunkáját felhasználták a Tokaj-hegyaljai "kulturtáj" világörökséggé nyilvánítási folyamatában. 2005 óta alkalmi, majd 2007-től állandó szerzője az epiteszforum.hu-nak. Több tucat esszét, publicisztikát, kritikát írt, amelyek elsősorban a tágabban értelmezett tájépítészet (a környezetrendezés, a környezetvédelem, a köztértervezés, a várostervezés, a várospolitika, a regionális politika) témakörökben születtek. 2009-ben a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítész Tagozata vezetőségi tagjának választotta, 2010-ben a tagozat szervezésében megvalósuló 2010: TÁJodüsszeia c. szakmai kiállítás kurátora volt. 2003-ban alapító tagja, és azóta is egyik moderátora a TÁGSZEM - TÁjépítész Gondolkodók SZellemi Műhelyének, a magyar tájépítész szakma online információs portáljának. Nős, egy gyermek édesapja. 

 

 

Vélemények (39)
stubborn
2010.07.22.
16:12

rogánnak javaslom kerületben bevezetni: http://mekk-elek.blog.hu/2010/07/20/fizess_es_ulj_pad

stubborn
2010.07.22.
11:21

Szeretnék ennél a cikknél is kicsit ellenkezni. Gazdasági kérdésekben rettenetesen jobboldali vagyok, nem hiszek benne és a történelmünkben bőven van rá példa, mennyire nem jól működik az állami újraelosztás vagy tulajdon. A fent említett adó és a hasonló korlátozások csak bürokráciát szülnek és konzerválják a tarthatatlan állapotokat. Eleve nehéz  úgy törvényt fogalmazni, hogy azokra vonatkozzék, akiket célzol, de olyan esetekben, mikor indokolt a bontás, a sűrűbb beépítés, akkor ne legyen gátja a fejlesztésnek. Ha mégis, akkor az megintcsak kiskapukat teremt. Sokkal inkább szeretnék ösztönzőket látni, adókedvezményt, támogatásokat, ha valaki valóban energiatudatos házat fejleszt, értéket ment. A belvárosi épületállomány iszonyú elavult, a felső szintek kivételével szinte lakhatatlanul sötét van, iszonyúak a fenntartási költségek, és egyenlőre nem megtérülő beruházás energiatakarékosabbnak lenni, ha egyáltalán van rá mód.

Egy sor felett pedig nem tudok elmenni:" belvárosban a telek drágább, sokkal drágább mint a rajta lévő épület "

 Ez a legbiztosabb jelzője, hogy bontásra érett egy épület. Ha már nem lehet a költségeit a bentlakókkal, tulajdonossal megfizettetni, ha nincs, aki bérelné irodának, ha olcsóbb ledózerolni, és újat felhúzni helyette, hol itt a kérdés? Itt az alkalom értékes házat tervezni a helyére! Amerikai turistás hozzáállás, de tényleg minden érték kifejezhető pénzben. Ha lehetne azok között a falak között, a gerébtokos ablakok mögött olyan szállót, irodát, lakást kialakítani, ami megfelel a belvárosi igényszintnek, lenne rá piaci áron bérlő, akkor azt tennék. Vannak rá példák a városban, ahol ez teljesült is, nem kellett hozzá extra-büntető adó!

És holtbiztos vagyok benne, hogy a befektető végigszámolta a szóbajöhető lehetőségeket, továbbá nem szűkmarkúságában bízta meg a Foster + Partners-t. Sőt, ha továbbgondolom, Foster irodája sem a befektetői érdekek megalkuvó kiszolgálása és a telkek kiszipolyozása miatt világhírű. Csak mi magyar építészek tudjuk mindig jobban a tutit...

stubborn
2010.07.22.
11:41

@stubborn: oops.. mielőtt érkeznének a hozzászólások, hogy szerintem biztos le kell bontani a Parlamentet, a Várat vagy akár a zsidónegyedet és dunai panorámás luxuszállót/irodát a helyére.. egyáltalán nem ezt gondolom.. Viszont nem értek egyet azzal, hogy minden érték, ami régi. Felesleges műszakilag és eszmeileg elavult, mai funkciókra már kevéssé használható épületeket közpénzen fenntartani. Pont emiatt tartunk itt, ahol tartunk. A közössel mindenki marhára bőkezűen bánik.

EMA
2010.07.22.
12:14

@stubborn: Attól függ, hogy csinálják... lehet a bürokráciát etetni, de lehet hatékony, dinamikus rendszert kidolgozni - és erre vannak nemzetközi példák, amelyeket ha egy az egyben átvenni nem szerencsés, de alaposan elemezve a hatásukat, ki lehet találni a Budapestre legalkalmasabb változatot.

A befektetőkkel tényleg nem kell "lelkizni" - a pénz nyelvén értenek, azon kell beszélni velük. 

A "fejlesztés" szó nagyon furcsa interpretációja az, hogy ami régi az menjen a sunyiba, mert az új jobb... Nagyon találónak vélem Pásztor Erika Katalina megjegyzését az "eldobható" építészetről, éppen a Bécsi úti "fejlesztés" kapcsán.

Bár én egyáltalán nem vagyok magasház-ellenes, de a budapesti belváros besűrítését nagyon ellenzem. Mivel nem lehet minden projekt esetében keresztbe feküdni az úton, nagyon célszerű lenne egy objektiv szabályozó, mint amilyen a srófadó - különösen a mi kis átpolitizált közéletünkben nagyon kellene.

Egyébként, éppen a srófadó következtében, Izraelben építenek ugyan magasabb és magasabb házakat, de a környezetük is velük együtt "fejlődik", sőt, maguk az épületek is egyre jobb minőségben épülnek. Ezt az elmúlt hónapban személyesen volt alkalmam a helyszínen tanulmányozni.

kékharis
2010.07.22.
12:26

@stubborn: Mi az, hogy "ha már nem lehet a költségeit... megfizettetni"? Először is, a tulajdonos nem fizet költséget. A mai Magyarországon, ahol nem írják elő neki parádés büntetés terhe mellett az ingatlanja kötelező jó karban tartását, minek, kinek fizetne? Vár, amíg a ház lerohad, aztán dózer - mert tényleg drágábban fogja telek képében értékesíteni, mint ha rákölt. Ami a bérleti díjakat illeti: tessék megnézni, milyen árakon hirdet épp az V. kerület gyönyörű, de irtózatos állapotú üzlethelyiségeket Belváros-szerte. Annyit persze senki nem fizet értük, üresen rohadnak, és még sokáig fognak is, aztán mikor majd annyira tönkre mennek, hogy tényleg végképp semmire se jók, majd megveszi fillérekért valami csókos, és továbbadja százszoros haszonnal, vagy szétveri. Ha ezeket a helyiségeket végre megkapnák a lakóközösségek, amelyek ezeknek a bérbe adásából fel tudnák újítani a házukat, mindenki jól járna. Persze nem ez a cél: az a cél, hogy kevesen járjanak jól. Minél jobban.

Ilyen alapon egyébként, hogy "ha olcsóbb ledózerolni", beteljesülhetne Finta álma: húsz százalék skanzenba, a többi házat eltolni, aztán majd ő beépíti.

halottember
2010.07.22.
13:03

@stubborn: "Amerikai turistás hozzáállás, de tényleg minden érték kifejezhető pénzben"

Tényleg az, de Budapest (még) Magyarország része.

Hány forint egy utca hangulata? 

(És ki fizet kinek?)((Megvesznek kilóra......))

Nyilván LÉTEZIK az értelmes fejlesztés, mint elvi séma, DE ha egy fejlesztés KIZÁRÓLAG gazdasági alapon nyugszik, akkor azt nevezhetjük akár kultúrbűnténynek is...  

 

 

 

 

 

stubborn
2010.07.22.
13:28

@kékharis: Pont ez a posztszoci hozzáállás, amiről beszélek, hogy nem működik:

"Ha ezeket a helyiségeket végre megkapnák a lakóközösségek,.."

Meg lehet VENNI! Csak ki kell fizetni az árát.. Megkeresheted akár a Csipak Acquisitions-t, és méltányos ajánlatot tehetsz az egész Bécsi utcára, és az üzletek jövedelmeiből megpróbálhatod fenntartani, felújítani, az állagát megőrizni, fizetni a piaci gázárak mellett a százötven éves falak közt a fűtést, hűtést. Ha átalakítasz, vagy módosítasz valamit, akkor a horribilis parkolókiváltást, mert ugye a régi épület alá sehogy sem fér be  a mélygarázs. Utána pedig az utcán parkolásért az ugyancsak horribilis parkolási hozzájárulást. Vagy épp az elektromos felújítást, mert a Belvárosban még gyakoriak az elektromos tüzek az őskövület textilvezetékek miatt.  Találj bérlőt a Bécsi utcába úgy, hogy nem lehet légkondícionálni a helységet, mert nincs hozzá elektromos teljesítmény. Azon nem segít, akárkit fizetsz is le, csak az átalakítás. Na de mindegy is.

Oda akarok kilyukadni, hogy addig jó nekünk, míg a piac szabályozza ezeket az ügyeket.

stubborn
2010.07.22.
13:57

@halottember: Szerintem semmi probléma azzal, ha egy MAGÁNberuházás KIZÁRÓLAG gazdasági alapokon nyugszik. Nem lehet előírni egy magánembernek, hogy a saját anyagi érdeke elé tegye a közérdeket. Ideális eset lenne, ha mecénásként viselkednének a befektetők, de ezt nem teheted főbelövés terhe mellett kötelezővé.

A fennálló jogszabályokat be kell tartatni, azzal én is egyetértek. De most mindenki úgy ugrott elé ennek a tervnek, mintha egy állami beruházásban tapsolnának épp el uniós támogatásokat, vagy az Önkormányzat kótyavetyélte volna el áron alul azokat az épületeket. Mondjuk éppígy kaszálta el az építész közélet a Szent György teret, a Szépmű bővítést, de ott legalább helytálló volt a közérdek emlegetése. Itt nem az. Nem az enyém az utca, még ha nap, mint nap járok is arra. 

kékharis
2010.07.22.
14:27

@stubborn: Te még a csattogós pillangót tologattad a homokozóban 1989-90-ben? Az embereknek odaadták a lerohadt, IKV-pusztította lakásokat a lenullázott gépészetű házakban szaré'-hugyé', de amiből fel tudták volna újíttatni, azt az önkormányzatok megtartották, majd vagy elkótyavetyélték, vagy szereztek belőlük jövedelmet, de abból a ház egy buznyákot se látott. Számtalan példát tudok arra, hogy a lakók bizony megvették volna a házban lévő üzlethelyisége(ke)t, a kiadásából fedezni a felújítást, de az önkormányzat inkább hagyja üresen rohadni. Valamiért jobb nekik a nulla bevétel, mint a kisebb, de állandó (ha kiadnák megfizethető áron), vagy az a pénz, ami az eladásából folyna be. Nézz végig a Kossuth Lajos utcán. Ezt diktálja a piac?? És ez a jó nekünk? Kinek? Meddig? Szóval, mit is értesz posztszoci hozzáálláson? Szerintem ahogyan ma az állam, a főváros és a legtöbb kerület bánik az ingatlanvagyonával (= MINDANNYIUNK anyagi és kulturális vagyonával), az több mint posztszoci. Az ősg*ci.

Ami meg a fűtést meg a hűtést illeti, az öt érintett házból három lakóház volt, és nyugodtan lehetne továbbra is az. Ezrével vannak hasonlók a városban, ahol senki nem csinál akkora cirkuszt a hűtés-fűtés körül, mint ezekben az energiazabáló, rohadt irodaházakban, amelyeknek egyébként legalább a fele üresen áll. Csinálják meg a Bécsi utcaiakat rendesen, fent lakások (felőlem akár luxus-), lent üzletek - mingyá nem kéne annyi redves parkoló se, oszt kész. Ja, hogy akkor Csipak és vidéke kevesebbet szakít, és kisebbek vagy elmaradnak a kenőpénzek? Hát ez speciel nekem nem fájna.

EMA
2010.07.22.
15:14

@kékharis: Éppen ezért állítottam, hogy a srófadó önmagában nem elég, hanem szükséges a dinamikus helyi (ingatlan)adó. Utóbbi adja a városgazdálkodás napi feladatainak ellátásához szükséges bevételt, a srófadó pedig a fejlesztéseket fedezi. Ha nem rendszerben gondolkodva vezetjük be, hanem izlés szerint mazsolázva, akkor az egész annyit ér, mint amennyit az előző kormány ingatlanadója - semmit.

 http://www.epiteszforum.hu/node/6266

 

kékharis
2010.07.22.
15:20

@stubborn: Hogy az önkormányzat vajon mennyiért adta el ezt az öt házat Csipak úrnak, azt eddig még nem is feszegette senki. Tényleg, mennyiért?? Érdekes lenne összevetni a Hunvald- és Verók-féle tarifákkal. Ha önkormányzati tulajdonban voltak, akkor az eladási árnak nyilvánossá kell válnia, és kérdezzük meg azt is, mire költötte a kerület.

Az viszont nagyon is szóba került, hogy ehhez a megalomán szarhoz körülbelül az összes meglévő törvényt, rendeletet meg kellene változtatni, mert semminek nem felel meg. Magyarán nem az a kérdés, vajon akar-e a befektető mecénás lenni, hanem hogy sikerül-e visszaterelni a törvénytisztelő polgárok sorába, vagy bebizonyosodik, hogy minden érintett hivatalos szerv - az államtól az önkormányzaton át az építészek gittegyleteiig - pontosan akkora kurva, amekkorának jelenleg tűnik. Én nem szeretnék ebbe beletörődni.

stubborn
2010.07.22.
16:00

@EMA: Csodálom a pozitív hozzállásodat, hogy ennyi fröcsögés közepette is tudsz konstruktív maradni! Én ebben pár előző posztban elbuktam. Új, mindenkire kiterjedő adónemek megállapítása garantáltan bukó a mai magyar környezetben. Ilyen tervek ellen azonnal összezár a közvélemény, bármilyen nemes is mögötte az elgondolás. Ezen túl, teljesen elfogadhatónak tartom az elgondolásod! Befektetői szempontból főleg, már csak a költségek tervezhetősége miatt is. Szerintem bárki szivesebben fizetne korrekt összeget így, mint a kenőpénzeket. Átlátható, állandó jogszabályi környezetben, és tisztázott, megmásíthatatlan döntési jogkörök és felelősség mellett.. ez csak álom, ugye?

EMA
2010.07.22.
16:57

@stubborn: Talán, most már nem kell sokat várni, hogy végre megjelenjen az a cikk az ésben, amely igyekszik közérthetően leírni, hogy miért kell tiszta helyzetet teremteni az adók körül. Szó nincs róla, ahhoz, hogy a helyi adót bevezethessük az államnak "le kell mondania számtalan fantázianevű adóinak egy részéről" - gondolok itt az iparűzési adóra, az építményadóra, de ÁFA-csökkentésre is.Ebben az országban iszonyúan magasak az adók és ennek megfelelően túl kevesen fizetnek tényleges adót. Mint számos, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmeneti problémára Izrael nagyon jó példa, mert ott is dúlt a "szocializmus" az államalapÍtás környékén, de ott az volt a szerencse, hogy előbb kellett működő államot létrehozniuk, mert különben nem tudtak volna életben maradni - szó szerint. Tehát ott is volt egalisztikus szemlélet, durva újraelosztás és lassan tanulták meg újra a tulajdonosi felelősséget és hasonlókat. Itt sem lehet ezt megkerülni, hiába húzódóznak az emberek, és persze a népszerűséget mindenáró megőrizni akaró politikusok.

Most, hogy minden párt zöld Budapestet álmodik, meg fenntartható fejlődésről beszél, nevetséges, hogy mennyire nem gondolnak arra, hogy a fenntarthatósághoz meg kéne szabadulni az állami köldökzsinőrtól és gazdálkodni kéne. Azt pedig pénz nélkül nem lehet. Erről írok évek óta, mert ez a szakmám, és addig fogok erről írni, amig valamely bátor politikus fontosabbnak véli az   előrelátást mint a mai népszerűséget. 

Ismerem az izraeli rendszert, de annál sokkal jobbat, idevalóbbat kell csinálni, és meg is lehet csinálni. Pénzügyes közgazdászok önmagukban sosem fogják tudni megcsinálni, de ha várostervezők, városgazdászok, jogászok, és közgazdászok összefognak, akkor remek eszközrendszert lehet kialakítani amely egyfelöl vigyáz a város humánus alakulására, másfelöl áttekinthető és kiszámítható pénzügyi viszonyokat teremt, hogy mind az egyszerű állampolgár, mind a befektetők tudjanak tervezni, évekre előre, ne legyenek bizonytalanságban.

EMA
2010.07.22.
17:20

@stubborn: A cikkben is szerepel az a szemlélet, hogy a nyertes a vesztes kárára nyer, holott létezik olyan érdekegyeztetés, amikor minden fél nyer ! Ez win-win eset nem különlegesség, csak ebben a lerablós magyar világban kicsit elfelejtettük...

Vagyis lehet olyan egyezséget kötni egy beruházóval, hogy a közösség és a beruházó is nyer. Persze, egyik sem oly módon, hogy a másik dögöljön meg... amit sok szoci érzelmű városvédő annyira szeretne a beruházókkal kapcsolatban....:)

 

kékharis
2010.07.22.
18:12

@EMA: Én például nem szeretném, ha megdögölne, mert kimondottan hálás vagyok azért, amit a Deák Ferenc utcával és a most Deák-palotának nevezett épülettel csinált. Az pont egy jó "win-win" volt. És ha ebben a szellemben fejlesztene tovább, az egész város is hálás lehetne, az is lenne. De nem gondolom, hogy ez a két derék cselekedet bármire feljogosítja. Sőt azt se, hogy ezek után a kerületnek meg a városnak már gondolkodás nélkül le kell feküdnie neki.

halottember
2010.07.23.
18:05

@stubborn: ez a MAGÁNberuházás igen jelentősen, számos szempontból (negatívan) befolyásolja a KÖZ érdekeit, ugyanis nem egy puszta közepére épül, hanem egy város közepére, ami pedig összes lakójával együtt nem a beruházó tulajdona (jelenleg még), ha az lesz, akkor a fenti logika szerint, a gazdasági hatalom=totális hatalom jegyében a Beruházó simán megszüntethet majd egész kerületeket is..(Csak az számít, hogy pénzügyileg jól jöjjön ki belőle, mivel nyilván az Ő érdeke (a hatalmi pozíció okán) fölsőbbrendű érdek...)  

Én nem mecenatúrát várok el, (tényleg senkire se lehet rákényszeríteni, hogy jófej legyen) hanem alaphangon a törvényes játékszabályok tényleges betartását, (legalább a jelenlegi gagyi törvények/szabályok vonatkozásában) illetve olyan új törvényeket, szabályokat, mindenféle kontrollt, (amire ez a cikk is utal) amik  legalább megnehezítik, illetve valamennyire ellensúlyozzák a gátlástalan, sok "földönfutó" életét jelentős mértékben rontó harácsolást... Az ilyen jellegű szabályokat pedig nem az oligarchák fogják megalkotni, ezt ki kell kényszeríteni!

Persze le is borulhatunk a Beruházó lábai előtt és boldogan játszhatunk is az elénk vetett üveggyöngyökkel...

Meg bízhatunk a totális szabadversenyes piacgazdaság önszabályozásában is, bár ez így 2010 magasságában kicsit azért viccesen hangzik...   

Mellesleg nem kaptam választ arra a kérdésre, hogy a szemellenzős gazdasági szemlélet jegyében, hogyan forintosítható egy utca HANGULATA? Ami szerintem egyéként -KÖZTERÜLET lévén- a tiéd (IS) ! (Még.)  :)

stubborn
2010.07.26.
12:19

@halottember: ..inkább töröltem, bocsesz..

schmiad
2010.07.22.
09:11

2008-ban írtam a "Budapest rehabilitációja" fórumban az indexen:

"Törvény a községi adóról 1§: A községi adó minden olyan beruházónak ki kell fizetni aki:

a. tíz lakóingatlannál többet épít

b. 1000 nm2 nagyobb irodafunkciójú épít

2§: A községi adó alól senki sem kérhet felmentést, semmije indok miatt

3§: A községi adó összege mindig az adott beruházás értékének tíz százalék, melyet a adott kerületi önkormányzatnak kell befizetni

4§: A községi adót csak az alább említett pontokra lehet felhasználni

a. Közoktatási intézmény fejlesztés, bővítés, felújítás, építés

b. Egészségügyi intézmény fejlesztés, bővítés, felújítás, építés

c. Tömegközlekedés fejlesztés, bővítés

d. Infrastrukturális fejlesztés, bővítés, építés

e. Város rehabilitáció

5§: A községi adó másra való költéséért az adott kerületi önkormányzat vezetője vonható felellőségre, ha bebizonyosodik a községi adó másra való költése, akkor:

a. Az adott kerületi önkormányzat vezetőjét minimum öt év börtönre ítélhető, büntetése letöltése után pedig politikai karriert nem tölthet be

b. A adott kerületi önkormányzat fel kell, hogy oszlassa magát, illetve új választásokra kell kiírni az adott kerületben

6§: A községi adó minden olyan beruházásra kivetendő mely 2000. január. 1. után épült."

Ezt pedig több könyvből szedtem ki, mint jegyzet:

A Csalogány utca kiépítése mai formában a két világháború között történt. Mindez előtt földszintes házak tarkították ezt a terület. Viziváros szabályozási tervét az FKT 1937-ben hagyta jóvá.

Az előírásból idézve:

- Előkertek előírása

- Keretes beépítés

- Értékesebb épületek megőrzése

- Épületek magassága maximum 3, főútvonal mentén 4 emelet

Illetve szó eset a Víziváros-Belváros dunaalagútról is.

Ennek a szabályozásnak előzménye volt a 1934. évi adómentességi rendelet, melynek egyik hangsúlyos tétele volt, hogy maximális adómentességet keretes beépítés esetén ad. Illetve még ami fontos, hogy ebben a korszakban jelent meg a „keretes beépítés” (csatlakozó udvaros, tömbszegély beépítés), sávos beépítés, csoportházak, melyet véglegesen a 1940. évi Budapesti Építésügyi Szabályzat és Budapest városfejlesztés programja rögzített.

illetve még egy könyvajánló ehhez a témához:

LAMPEL Éva – LAMPEL Miklós: Pesti bérházsors.

schmiad
2010.07.22.
09:16

@schmiad: ADÓ ÖTLETEKET NE ADJUNK NARANCS TÓNINAK!!!

EMA
2010.07.22.
12:02

@schmiad: Nagyon igaz, hogy a II.világháború előtt a budapesti városfejlesztést sok esetben különböző adók és kedvezmények rendszerével terelték jobb irányba. Akkor is volt ingatlabefektetői lobbi, de a városvezetés, úgy tűnik, hogy mégis képes volt a közösségi érdeket szem előtt tartva kordában tartani a befektetői étvágyat.

A rendszerváltás utáni években erre, ha volt is szándék, az nagyon halovány és erőtlet maradt a befektetők és a helyi politikusok érdekszövetségével szemben.

Annak idején, 2004 körül, amikor még Tel-Avivból figyeltem, hogy mi történik Budapesten, és néhány havonta jöttem személyesen tanulmányozni a helyszínen a dolgokat, arra figyeltem fel, hogy tel-avivi kávéházi beszélgetés volt, hogy Budapesten nincs "srófadó" - tekintettel arra, hogy minden beruházó pontosan ismerte az izraeli gyakorlatot ebben a tekintetben, pillanatok alatt felfogta, hogy mekkora extra-haszon szerezhető egy olyan városban, ahol nincs ilyen adófajta. Ebből az extraprofitból aztán könnyen telhetett (ugye bizonyítani ezt nagyon nehéz), arra, hogy a beruházók - és nem feltétlenül izraeliek - lefizessék a döntésthozó helyi politikusokat.  Pontosan ezért a lehetőségért, és az ennek nyomán látható építészeti produktumok miatt írtam erről ahol csak leközölték újságban, tanulmányban a miniszterelnöknek, és persze az interneten. 

EMA
2010.07.22.
12:12

@EMA: nem ezért volt extraprofit. azért mert törvényszerűen követekezett a feudál-kádárizmus (hivatalok-poltikusok-jogszabályok) továbbéléséből, melyet kesreztezett a vadkapitalizmus. smemilyen kialakult rend nem volt. gátlástalan emberek jelentek meg (mgejegyzem pénz nélkül többnyire!), hisz nem építkezéshez kellett érteniuk, hanem ember vásárláshoz...

plusz "nyugatról", azok jötek el, akik ott az alja voltak, akik tisztességes versenyben (szalkmai) nem tudtalk érvényesülni. a nyugatba nem tudom izraelt hova soroljam, mert az közelebb áll a kelethez a "kapcsolatrendszeri" működésével...

ja és ez az adó már pont nem aktuális... nem tűnt fel Önnek, hogy nem épül semmi? ehhez elég volt épp párt jogsazbály szigorítás is (építési is!). és lám jobban összeomlott mint a világban.

ja. és a hivatkozott kor nagyon más volt... nagyon gazdag nagyhatalom volt az orszg, gazdag erős patrícius réteggel.  olyan erősek volta, hogy időnként tudtak tisztességesek lenni.

EMA
2010.07.22.
06:15

Nem a személyemről van szó, hanem korrekt forrásmegjelölésről.

Ez az írástudói etikához tartozó kérdés, bár tudom, hogy mások is szeretik jópofizással elütni a dolgot. Amikor a podo-kibucról szóló írásomat egy az egyben lenyúlta egy neves kutató cég egy olyan tanulmány részeként, amiért állami forintokat kaptak, képesek voltak ismeretlen szerzőnek titulálni... de ez az etikátlan viselkedés nem adhat követendő mintát, sem mentséget másoknak.

Különösen szomorú dolognak tartom, hogy miután évek óta írok ide az építészfórumra ingyen, az általam kifejtett módszerek egy címlapos cikkben így szerepelnek... minimum  ilyenkor, hogy kreditet adnak annak, aki évekkel korábban "felfedezte" a városrombolás  megakadályozásának ezt a módszerét.

Nagyon örülök, hogy egy tájépítész olyan széles látókörű, mint amilyen Te vagy, de az ügynek is csak használ, ha korrekt forrásmegjelöléssel alátámasztod a leírtakat.

EMA
2010.07.22.
08:09

@EMA: Nem értem ezt a szerzőség témát.

Valamelyik mondatot "ellopta" a cikkíró? Nem láttam ilyet.

Az ingatlan értéknövekedésének adóztatása pedig nem szabadalmaztatható egyedi gondolat, ha kedves EMA erre gondol...

Plusz ha már itt tartunk sok hasonló tartalmű gondolat van forgalomban. Vagy kedves EMA taláta fel a ...? 

joss
2010.07.22.
08:32

@EMA: NEM Ő TALÁLTA FEL!!!

Ő ETTE MEG!!! 

 

))) 

zsuppanandras
2010.07.22.
09:26

@EMA: Kedves EMA, egy ilyen gondolat nem ugyanabban az értelemben szellemi termék, mintha mondjuk felfedeztél volna egy ritka makit Madagaszkáron. Egy új tudományos felfedezést valóban nem illik, nem szabad forrásmegjelölés nélkül idézni, de az általad is javasolt adónem egy érdekes ötlet, amiről ráadásul tudjuk, hogy a világ más részein már régen ismerik és alkalmazzák. Ha Bardóczi tőled vette a gondolatot (ami nem biztos, olvashatott ő más nyugati szakirodalmat, szerintem olvasott is), akkor te meg másoktól, és azok a mások is másoktól. Ami az építészfórum címlapján történik, az ötletelés, ismeretterjesztés, népszerűsítés, és erre minden jó gondolatnak nagy szüksége van. Te is ugyanezt a munkát végezted a saját blogodon és cikkeidben, és én csak remélni tudom, hogy lesznek cikkek a srófadóról a Népszabadságban, meg a Magyar Nemzetben meg mindféle lapokban, mert akkor tud bekerülni az ötlet a köztudatba. A közbeszédet meghatározó témáknál általában nem kutatják, hogy ki vetette fel őket először, pl. számít az hogy ki javasolta elsőként az egykulcsos adót?

EMA
2010.07.22.
11:47

@zsuppanandras: Senki nem beszélt védett szellemi termékről és találmányról sem. Ellenben szakírók, ha egy témát felvetnek, és azzal kapcsolatos információikat konkrétan meg lehet jelölni, akkor illendő ezt megtenni. A forrásmegjelölés az internet előtt is szokás volt, az internet idején pedig végtelenül egyszerű is. Természetesen, van olyan, hogy egy cikkíró hallott ezt is azt is és abból rak össze egy javaslatot, de ebben az esetben nem erről van szó. Sándorral az elmúlt években többször beszéltünk az izraeli gyakorlatról. Itt semmi másról nincs szó, mint egymás témáinak némi tisztelete azzal, hogy ha valaki egy adott témával régóta foglalkozik, akkor egy másik cikkíró ugyanarról írván a szövegében ad egy "kreditet". Nagyon sajnálom, hogy ez itt annyira "új", hogy több hozzászólást is megér...

Magáról az értéknövekedésből származó extraprofit megadóztatásáról, szerencsére, egyre többen beszélnek (Tarlós is megemlítette egy interjúban), de éppen azért, mert egy adófajtáról van szó, nem árt ha az "ötletelésen" túl is szó kerül. Ezt szolgálja az is, hogy az, aki valamilyen kontextusban megemlíti, forrásmegjelöléssel megerősíti a téma komolyságát. 

EMA
2010.07.22.
12:01

@EMA: nemzeti tarló-sadó tól isten mentse meg a zátlagembert! majdtóni megírja a parlamentbe, mint a parkolódíjszedés...

milyen forrásmegjelölés???? hahó, semmit nem idézett onnan!!! forrása csak idézetnek van.

EMA
2010.07.22.
12:20

@EMA: Nem magyarázom többet kisherceg... aki akarja az megérti, aki meg nem akarja, azzal nincs mit kezdeni.

EMA
2010.07.22.
12:24

@EMA: ja, mert nincs érv. akkor ennyi... mit értetlenkedek. bocs.

nem ismétlem meg a kérdést mert világos volt. :) Melyik mondatot vette át a cikkíró? 

persze akkor már én is értem... a téma többezer cikke közül ki kellett volna emelni, hogy a nagy EMA is írt erről már... értem ugye?

EMA
2010.07.22.
14:40

@EMA: A témának nincs többezer cikke, és az utóbbi években, abban a formában, ahogy BS utalt rá, sajna, de én írtam erről.

Egyébként meg nem értesz, vagy nem akarsz érteni semmit.

Részemről befejeztem.

bardóczi
2010.07.22.
19:46

@EMA: Kedves Éva, Ebben a cikkben pontosan az itt is, ott is hallott, és személyesen tapasztalt információk vannak feldolgozva. Nem egy forrásból dolgoztam, nem csak te írtál és beszéltél erről. Igaz, hogy többször megvitattam veled a Tel Avivi gyakorlatot, ahogyan az is igaz, hogy saját külterületszabályozási tapasztalataim, vagy például a budapesti agglomerációs tervet készítő Schuchmann Péterrel történt szakmai beszélgetéseim, vagy Csemez Attila egyik tájalakulásról szóló előadása, vagy Varga-Ötvös Béla gondolatai, vagy a Laposa Józseffel történt területfejlesztési politikai eszmecseréim, vagy ahogyan a Kanadai gyakorlattól beszámoló Andrea Bazler, vagy angliai kiruccanásaim, vagy ahogyan az ír Jim Quinlan-nel történt beszélgetésem is hatott arra, amit ebben a cikkben összegeztem. Ha hibáztam volna, elnézést kérek, szerencsére a kommentek alkalmasak a hiba orvoslására és ezt te megtetted. Emlékeim szerint talán a magyar blogoszféra hajnalán, az ős-NOL blogon "futottunk össze" először 2003 táján, ekkor még Izraelben éltél, és élénken érdekelt az, ami a Zsidónegyeddel történik. Én ugyanebben az időben egy francia befektető megbízásából először számoltam ki egy döntéselőkészítő tanulmánytervben, hogy mit is jelentene egy vecsési 20 ha-os területet a művelésből kivonni, és gazdasági területté minősíteni. Nevetségesen alacsony összeg jött ki: a hazai ingatlanügyben akkor járatlan céget is meglepte, mennyire alacsony. Ebbéli tapasztalataimat veled megosztva hitetlenkedtél, hogy itt nálunk nincs az átminősítést megadóztató mechanizmus, és azzal hitegetem magam, hogy ez a beszélgetés vezetett, adott lökést a srófadó koncepciód kidolgozásához. Amit én végtelen nagy értéknek tekintek. 2007-ben, amikor az ingatlanadózás felmerült, jómagam is irtam egy cikket az "ingatlanadózás tájszabályozó szerepéről", ami más megvilágításban, de ugyanerről szólt. De: ez a cikk egy olyan ívet vázol, amiben megítélésem szerint az olvasó számára indifferens lett volna egyes személyek kiemelése, akik máshogy, de végső soron ugyanazt mondják a saját szakterületükön kiemelkedő szakemberként: kulturállamokban a területfelhasználás átminősítését a köz érdekében megadóztatják, és ez kiváló gazdasági és területfejlesztési szabályozóként működik. Szeretném, ha erről, ennek mikéntjéről menne a vita, és hogy ki, mikor, milyen formában csinálja meg. Nem pedig arról, hogy ki gondolta előbb. Mert igen sokan gondolták, írták, vitáztak már róla. Kétség sem fér hozzá, hogy a neten tőled olvasható ez a legátfogóbban, és talán te mentél el benne a legnagyobb részletességig.

sos
2010.07.21.
21:15

Értelmes, lényegretörő, objektív cikk! A mi építészetünket (építészeinket) többek között az (is) különbözteti meg a nyugatiaktól, hogy hatalmas érzelmi töltéssel vetjük papírra a koncepcióinkat és elvárjuk a megbízóktól hogy szeresse a tervünket és lássa azt szépnek amit mi. De aki jól tud pénzt forgatni az nem látja mitől szép a sraffozás :D Amikor irigykedünk a celebekre akkor nekem az is megfordul a fejemben: miért nincs magyar celeb építész? A tehetségnek csak a kezdeti fázisban van ebben szerepe, utána csak egy brand, amit el lehet és el tudnak adni. Ezekszerint mi magyar építészek nem tudjuk magunkat eladni, nem?

Természetesen a haszon irányít. Ez a világ természete. Meg kell tanulni meglovagolni a hullámokat amennyire lehet, nem pedig belefulladni.

Ennek eszköze valóban összefogott, köz érdekében ható, nem megvesztegethető szabályozás és törvényhozás lenne. Ja de valahol mindenki a saját kis hasznát keresi...Ha  a közből kiveszel egyet, saját kis érdekeivel jön... Nem tudok megoldást. De tetszik a cikk, mert nem rinyál egy kedves exmunkatárs exházának értékein melyek most mennek a kukába, hanem általánosan alkalamazhazó elvek vannak benne.

EMA
2010.07.21.
16:53

Kedves Sándor!

Természetesen egyetértek azzal amit leírtál, hiszen erről fecsegek már évek óta:

http://epiteszforum.hu/node/6284

meg beszéltünk is erről párszor, de talán éppen ezért gondolom, hogy szép lett volna, ha a cikkedben erre is utalsz. Nem lett volna kevesebb jelentőségű az, amit írtál.

Üdv.

Éva

 

EMA
2010.07.21.
17:07

@EMA: óvnék az adó szó emlegetéstől. főleg most, hogy épp padlón az "ipar". döglött lóba nem rugdosunk...

viszont rogán egypártjának nagy ötleteket adunk. ezt is a zemberek fogják megszívni. nekik meg lesznek kivételek...

az adó szót el kell gyorsan felejteni.

bardóczi
2010.07.21.
17:22

@EMA: Kedves Éva! Respekt és tisztelet minden iránymutatásodért: ez esetben az ügyet fontosabbnak véltem a személyeknél, ami az általad "srófadónak" nevezett koncepciónak az értékeiből semmit nem von le. Üdv: B.S.

EMA
2010.07.22.
06:16

@EMA: Szerintem pedig, jó lenne végre nevén nevezni a dolgokat.

stubborn
2010.07.21.
15:31

Van ilyen adó, ami az értéknövekedést csapolja, ami a fejlesztőket terheli, forgalom arányosan. Sőt van helyi (kerületi) és fővárosi külön is, párhuzamosan. Az FSZKT módosításhoz kapcsolódóan "jóváHAGYÓ eljárási költségnek" hívták. A neve most változóban van. Ez pontosan kalkulálható adó (%-ban, vagy egységárban rögzített). És ne higyjük, hogy bp specifikus... ugyanugy volt mindig is pl. debrecenben is, de mindenhol...

bardóczi
2010.07.21.
16:25

@stubborn: csakhogy messze nincs arányban az átminősítés kapcsán megjelenő értéknövekedéssel. Nagyjából az átminősítéssel járó papírmunkát (FSZKT módosítás, szabályozási terv módosítás, hivatali ügyintézés fedezi.) Sőt van közmű hozzájárulás is, amit amit meg a szolgáltatónak kell fizetni (mielőtt említenéd) de az is csak nagyjából azt fedezi, hogy az utcában kicserélik belőle a vezetéket. Ha esetleg szennyvíztisztítót kellene hozzá bővíteni, azt már nem a befektető fizeti.Sőt zöldmezőben van termőterületből való kivonásnak illetéke, aminek az összege úgy 15 éve nem változott. Sőt van ugye a településrendezési szerződés intézménye nem oly rég óta, de itt sem nagyon sikerülget elérni átütő dolgokat. Tóni most is megelégedne, vele, ha a fedre siklón mindenki felmehetne a butique hotel alá képzelt látványteraszra, amit kissé nagyképűen "parknak" titulálnak. Khmm: a park, az 1 hektár zöldfelület fölött kezdődik...

Ezektől a magyar jogrendben létező piciny fejlesztési hozzájárulásoktól azonban egy ilyen volumenű beruházás sokkal nagyobb mértékben átszabja a várost. A hozzájárulások útja átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, nem tudni, a befolyt összegek mire költődnek el. Az egészen biztos: nem a környékre, ahol egy ilyen nagyságrendű beruházás számtalan gondot okoz. Gondoljunk bele: 44ezer négyzetméterről beszélünk. Úgy felszippantja a most bontakozó kiskereskedelmet, mint a sicc: amit a belváros új főutcája adott, azt ez el is veszi. Nem beszélve arról, hogy hogyan lesz majd megközelíthető? Izraelben ha valaki egy családi ház helyére 8 lakásos társasházat épít, akkor a nyílvánvaló papírmunkán felül befizet a közösbe egy lakás árát. Ezt a képletet a léghajóra vetítve kábé két emelet árát kellene berakni a közösbe (400 m-nyi hosszban), hogy kvittek legyünk. Én erről, és ennek szabályozó erejéről beszélek.

bardóczi
2010.07.21.
16:47

@bardóczi: nagy félreértés...

annyit segítek, hogy a fent említett adó új neve lehet évvégén pl. "tarolós adó".

ha már beléptek, az lmp-t lehet megkérdezni, hogy a támogatójuk, a ricsi mennyit nem fizetett ki hagyónak, pedig a XV. kernek már tejelt és miért keresett "más" pártot támogatásra. nagyságrendről annyi, hogy az is elfér pont a szokásos nokiás dobozban, csak nem forintban.

nagyon megterhelték eddig is a beruházásokat mindenhol.

a közművek királysága az ugyanez a kör... csak annak az adónak 2/3-a eu pénz lesz, másik fele marad itthon (annyi közös, hogy mind magánzseb)...

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PALATINUS // Egy hely + Építészfórum

2021.10.13. 10:43
00:06:31

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Az 1930-as években Janáky István és Szőke Károly tervei alapján a Margitsziget egyik legnépszerűbb pontja, a Palatinus Strand, vagy becenevén a Pala. A magyar modernizmus színvonalas alkotása 2017-ben újulhatott meg Nagy Csaba és az Archikon közreműködésével. Az Egy hely mai részéből a Pala és a margitszigeti fürdőkultúra történetével ismerkedhetünk meg.

Nézőpontok/Történet

A PÁCINI MÁGOCSY-KASTÉLY // Egy hely + Építészfórum

2021.09.08. 16:03
00:06:34

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

A pácini várkastély hazánk késő-reneszánsz építészetének fontos alkotása, jellegzetes saroktornyaival, gyilokjárójával és cserépkályháival Észak-Magyarország egyik legszebb műemléke. Az Építészfórum és az Egy hely közös sorozatának mai részében ezt a XVI. századi épületet ismerhetjük meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk